Vágy az üdvösség után (IV.)

,,Jézus így felelt neki: ma lett üdvössége ennek a háznak!,,- (Luk 19, 9)

A családfő révén az egész háznak üdvössége lett. Tehát nemcsak Zákeus szívében, hanem egész háznépében döntõ változás ment végbe. 

Elõzõleg sötét, szomorú hajlék volt, most pedig megtelt fénnyel és békességgel. 

Mert ott, ahol minden a pénz körül forog, valami belsõ sivárság és üresség uralkodik. Lehet, hogy egy hajlék tele van javakkal és a legszebben van berendezve, mégis, ha Jézus nincs benne, milyen nyomorúságos, szegény és üres az. 

Tiszta és nemes örömökre nincs idõ, nem is szólva arról, hogy Isten Igéje számára sincs alkalom. 

S ha el is hangzik idõnként egy-egy asztali vagy esti imádság puszta megszokásból - nincs abban szív és áldás.

Még a gyermekek is másképpen nõnek fel ilyen helyen. Érzi az ember, hogy bensõleg mennyire ápolatlanok. Kedélyük nem tud kibontakozni, nem ismerik a derût, hiányzik a felülrõl való napfény. 

A szülõknek nem jut semmi idejük a gyermekekre, és a fejlõdõ gyermeki lélek nem telik meg derûs benyomásokkal. Már korán belekerülnek õk is a földi javakért folytatott hajszába és nem csoda, hogy szüleik pontos tükörképévé válnak. Mennyire megérzik a gyermekek, amikor a szülõknél valami döntõ változás történik és talán mind az apa, mind az anya befogadják az Urat. 

Ha azonban a gyermekek idõközben már felnõttek és elindultak a világ útjain, már nem ilyen egyszerû a dolog. 

Õk maguk ellenszegülnek és berzenkednek az új ellen, ami a házban megindult. 

Milyen megalázó ilyenkor a szülõkre nézve, amikor saját mulasztásaik keserû gyümölcsét kell enniök. 

Ha azonban a gyermekek még kiskorúak, kilátás van arra, hogy helyt adjanak a jónak és az Úr örömére növekedjenek.

Jézus és az apostolok nagy súlyt helyeztek arra, hogy a ház, ill. a család az imádság hajlékává legyen. Az Úr gyülekezete hívõ családokra épül elsõsorban s nem csupán egyes hitrejutott személyekre. 

A hívõ édesanya vagy édesapa révén lesz a kisgyermekeknek is részük az üdvösségben, még akkor is, ha kiskorúságuk miatt még nem világos életükben az Úr mellett való személyes döntés. 

Ezért olyan fontos, hogy a családanyát vagy családapát, vagy mindkettõt az Úr iránti szeretet hassa át. Kiszámíthatatlan áldások származnak ebbõl az egész család számára.

Vágy az üdvösség után (III.)

,,Zákeus pedig elõállva, így szólt az Úrhoz: Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom és ha bárkitõl valamit zsarolással elvettem, négyannyit adok a helyébe.,, 
(Luk 19, 8)

A sokaság szemében Zákeus nagyobb bûnös volt, mint sokan mások. Isten elõtt azonban megigazulva állt ott, mint ama példázatbeli vámszedõ. Befogadta a Megváltót. „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Micsoda vigasztalás és öröm volt ez Zákeus számára.

Szívét megtöltötte az Úr iránti szeretet és bizonyos volt abban, hogy bûneire bocsánatot nyert. Ezek után ugyan mit számít az, ha akár az egész világ ellene van? „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"

Zákeus valószínûleg már elõzõleg is szabadulni vágyott a pénz hatalmából. Felismerte, hogy a mammon gonosz úr, aki szolgálatában feltétlen engedelmességet kíván. De csak most lett igazán szabaddá, amikor Jézus úrrá lett élete felett. Így szólítja meg: „Uram!" Vagyonának felét adja most már a szegényeknek és nem csupán az elõírt tizedet. Elõzõleg az volt a jelszava, hogy „venni", most pedig „adni". Rájött arra, hogy valóban jobb adni, mint kapni. A kõszívû pénzember a szegények jótevõjévé vált. Ilyen változást csak Jézus hozhat létre. Zákeus szíve a pénz gondolatával volt eltelve és akörül forgott egész élete. „Ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is." Vannak, akik megtérésük alkalmával sok mindent odaadnak, de megtérésük nem érinti a pénztárcájukat. Pedig mit ér, ha egy fának a gyökereit átvágják, de a fõgyökér megmarad. Zákeus erre a gyökérre irányította a fejszét.

„Ha bárkitõl valamit zsarolással elvettem, négyannyit adok a helyébe." - Ha valaki elõzõleg zsarolással és csalással vádolta volna, bizonyára törvényre megy vele. Most azonban õ maga minõsíti magát zsarolónak és csalónak. Nemcsak a szívét, hanem a házát is igyekezett megtisztítani. 

Mennyi hûtlenség és csalás történik üzletben, mûhelyben, a piacon, az irodában vagy éppen az egyházban. Milyen szükség van arra, hogy az ember lelkiismeretét megtisztítsa minden gonoszságtól. 

Ez nagy elhatározást követel. Annak azonban, aki Jézusnak, ennek a páratlan igazgyöngynek a birtokába akar jutni, el kell szakadnia mindattól, ami az Úrtól elválasztja. De itt is érvényes az, hogy „gyorsan" tedd meg, amit akarsz, különben nem lesz belõle semmi és elvész az üdvösség.