(1 Péter 1, 15)
Isten gyermekeinek nagy feladata, hogy minden magatartásukban szentnek találtassanak.
Isten gyermekeinek nagy feladata, hogy minden magatartásukban szentnek találtassanak.
Nem maguk produkálják a szentséget, hanem a kegyelembõl kapott szentségükbõl élnek.
Elõször megszentelõdnek, azután bizonyíthatják is, hogy szentek lettek - napról napra kegyelembõl. Minden magatartásukban! Otthon és máshol.
A házon kívül könnyebb szentként viselkedni, mint a házon belül, otthon.
Az övéi között az ember könnyen szabadjára engedi magát és a magatartása nem Isten szerint való.
Nem zabolázza meg a nyelvét és nem tartja meg Isten gyermekeihez illõ méltóságát.
Szentnek lenni a házaséletben, ó, milyen nagy feladat ez! Isten szerint és nem a mi szentségtelen élvezeteink szerint érintkezni egymással fegyelemben és mértéktartással!
Gyermek a szülõvel, munkás a fõnökével szemben maradjon meg Isten szerinti vonalon az engedelmességben, tiszteletben és hûségben.
A hivatásban és üzleti életben is szentnek kell lennünk. A világ, amiben élünk, tele van becstelenséggel, lelkiismeretlenséggel, hazugsággal és csalással, ami megfertõzte az egész üzleti életet.
A hivatásban és üzleti életben is szentnek kell lennünk. A világ, amiben élünk, tele van becstelenséggel, lelkiismeretlenséggel, hazugsággal és csalással, ami megfertõzte az egész üzleti életet.
Nem könnyû egészen másként viselkedni és az isteni parancsot véghezvinni. Isten gyermekeivel nem nehéz szentül érintkezni, õk erõsítik és kölcsönösen segítik egymást szent magatartásukban.
De a világi,testi felfogású emberekkel szentül bánni csak úgy lehetséges, ha szakadatlanul kapcsolatban vagyunk Krisztussal, aki szentséggé lett nekünk. - Nemcsak az emberek által látható, hanem egy rejtett, belsõ magatartásunk is van, amit csak az ellenõrizhet, aki belelát a szívbe is.
Gondolatvilágunk, fantáziánk, érzelemvilágunk is szent kell legyen. Milyen könnyen jutnak veszélyes, téves vágányra gondolataink. Szentül élni azt jelenti: Isten elõtt, az Õ tetszésében járni.
Ez olyan nagy feladat, hogy nem lehet elég korán megkezdenünk.
Öregkorban már nehezebb elérnünk a szent magatartást. Isten szentsége a mi fenséges példaképünk.
Ne feledjük el, hogy Isten szentségének magva az Õ szeretete és irgalmassága!
Ahol hiányzik a szeretet, ott csak farizeusi szentség lehet.
A világtól való elszakadás nem tetszik Istennek, ha hiányzik a könyörülõ, mentõ, megbocsátó és hordozó szeretet. Csak akkor vagyunk igazán szentek, azaz Istenhez hasonlóak, ha szeretetben járunk.
