(Zsoltár 139, 17)
A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja.
Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezõje.
A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja.
Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezõje.
Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme elõtt.
A balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja, hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett.
Csak a hivõ ember elõtt nyer mélyebb értelmet minden.
A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja.
A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja.
Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata.
Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól különbözõ arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtõ külön pecsétjét viseli magán.
Persze a bûn ezt az isteni pecsétet eltorzítja, letörli.
Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép elmosódott és a felirat olvashátatlanná vált.
A legtöbb ember már csak azért sem õrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul.
Így lesznek eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.
Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is.
Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is.
Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni.
Pedig nevelni annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és minden más mellékestõl eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bûn romhalmaza alól.
Minden egyhangúság és egyformaság a bûn következménye.
A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik.
A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik.
Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben elrejtett isteni gondolatot.
Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja (Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk és színük jobban érvényesüljön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is elveszítik.
Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belőle az isteni tervet.
Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az Ő dicsősége ragyogását sugározzuk.
Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el ellenállásunkkal bennünk végzendő munkáját!
