Még hétszer is? Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem hetvenszer hétszer is. " (Máté 18, 21-22)
Amíg a törvényeskedés alapján állunk, számítgatunk.
A szeretet nem számolgat, nem méreget.
Nincsenek szabályai, önmagában hordja törvényét; belső kényszerűség irányítja.
Így a szeretet egyúttal igazi szabadság.
A kötelesség emberei készen vannak, ha kiszabott teendőjüket teljesítették.
A szeretet soha nincs készen. Jellemvonása a végtelenség, mint Istennek, aki maga a szeretet.
Aki önelégülten azt gondolja, hogy megtette kötelességét, abban nincs semmi szeretet.
A szeretet mindig adósnak érzi magát, akkor is, ha megbocsátásról van szó.
A szeretet mindig adósnak érzi magát, akkor is, ha megbocsátásról van szó.
Péter még a tővény alapján állt: "Hányszor kell megbocsátanom?" Úgy gondolta, hogy a legeslegtöbb hétszer.
Utána már mondhatja: "Végeztünk, semmi közünk egymáshoz."
De a szeretet nem fárad el a megbocsátásban. Hát Krisztus elfárad abban, hogy bűnbocsánatban részesítse az összetört szívű bűnöst? Hányszor bocsát meg nekünk? Naponta csak egyszer?
Meg lehet számolni, hányszor vétkezünk gondolatban és szóval?
Meg lehet számolni, hányszor vétkezünk gondolatban és szóval?
Tudunk-e valaha is olyanok lenni, amilyeneknek Isten akar látni minket?
Nem kell-e Krisztusnak ismételten esedeznie értünk?
Ha túl nagynak tűnik előtted a másik vétke, gondolj saját bűneidre Istennel szemben, ami sokkal nagyobb!
Ha nehezedre esik a megbocsátás, gondolj mulasztásaid tömegére.
Akkor kisebb lesz a másik bűne, szégyenled engesztelhetetlenségedet és szívből megbocsátasz.
Viszont ha valamit teljesen megbocsátasz, azt el is felejted.
Viszont ha valamit teljesen megbocsátasz, azt el is felejted.
Ha még titokban felrovod, akkor hazugság azt állítanod, hogy megbocsátottál!
Ha szívből megbocsátasz, megnyílik előtted a kegyelem ajtaja.
Az engesztelhetetlenséggel falat építünk Isten és a lelkünk közé és összes, előzőleg megbocsátott bűnünk visszazúdul ránk. Ezt mutatja az adós szolga története.
A király elengedi az óriási tartozást az irgalomért könyörgő szolgájának, ez azonban süket szolgatársa hasonló kérésére, aki csak egy csekélyke összeggel tartozik neki.
Az engesztelhetetlenséggel falat építünk Isten és a lelkünk közé és összes, előzőleg megbocsátott bűnünk visszazúdul ránk. Ezt mutatja az adós szolga története.
A király elengedi az óriási tartozást az irgalomért könyörgő szolgájának, ez azonban süket szolgatársa hasonló kérésére, aki csak egy csekélyke összeggel tartozik neki.
Az volt a baj, hogy "kiment" urától. Nagylelkű ura jelenlétében, aki olyan jóindulatúan bánt vele, aligha viselkedett volna így,
- Ha nem maradunk meg a kegyelemben, akkor felülkerekedik szeretetlen, engesztelhetetlen lényünk.
