Hálát adok az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.,, (Róma 7, 24-25)
A halálnak ez a teste velünk született természetünk, melybe belefészkelte magát a bûn és a halál.
A halálnak ez a teste velünk született természetünk, melybe belefészkelte magát a bûn és a halál.
Ki hoz most már szabadulást? Nyilvánvaló, hogy ez a belsõ ellentét és hasadás nem maradhat mindig így, különben a keresztyén élet merõ nyomorúság lenne.
Sok magyarázó a Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében a keresztyén ember természetes állapotát látja megrajzolva. Van is ebben valami igazság.
A törvény nélküli állapotunk egyszer s mindenkorra megszûnt.
Pál így mondja ezt: „Én pedig egykor törvény nélkül éltem".
Akit egyszer igazán felébresztettek már a bûn álmából, nem maradhat meg abban továbbra is és nem követhet el többé bûnt büntetés nélkül.
Az Isten törvénye újra meg újra fenyegetõleg mered az emberre még akkor is, ha csak olykor esik vissza. A belsõ hasadtság állapota tehát még azoknál sem szûnik meg azonnal, akik hitre jutottak.
Erre a fontos kérdésre: „kicsoda szabadít meg engem?"
Erre a fontos kérdésre: „kicsoda szabadít meg engem?"
Istennek legyen hála, csak egy válasz van: Krisztus Jézus, a mi Urunk. Õ szabadít meg minket a bûn szolgaságától és átkától. De csak az él ilyen szabadsággal, aki hittel Krisztusra tekint.
Amint tekintete hit dolgában meghomályosul, az ember ismét visszaesik a törvény alatti állapotába.
Ezért van az, hogy még Isten gyermekei is gyakran így sóhajtoznak:
„Nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok."
Az ember a maga erejébõl nem is jut tovább, mint egy szívszaggató jajkiáltásig.
A gyõzelem nincs bennünk, hanem úgy adatik nekünk Jézusban és hit által.
A Római levél 7, 25 pontosan ezt mondja:
A Római levél 7, 25 pontosan ezt mondja:
„Ezért bár én, azaz a magam személyében Krisztus nélkül, az Isten törvényének szolgálok az elmémmel, de testemmel a bûn törvényének."
Ennyire viszi az ember önmagában. De Istennek legyen hála, nincs többé kárhoztató ítélet azok felett, akik a Krisztus Jézusban vannak, azaz õrá támaszkodnak.
A cél: gyõzelmes élet a Krisztusban. De ez nem megy ingadozások és visszaesések nélkül.
Addig nem is kaphatunk bepillantást ebbe az örömüzenetbe, amíg nem kerültünk elõször a törvény alá, nem vettük fel a harcot a bûnnel és nem ismertük fel megrendülten vétkeink és tehetetlenségünk halálos voltát.
