,,💞Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is.,, (Kol 3, 13)
Mindannyiunknak hordoznunk kell egymást. Vannak emberek, akik csak terhet jelentenek a másiknak.
Az ilyeneket is hordozzuk, ha Isten mellénk állította õket.
Alkalmat adnak a türelemre, és így csiszolókövek õk, akiknek keménysége lényünkbõl sok szögletességet lecsiszol. Jézus három éven át hordozta Júdást, akinek sötét, tisztátalan, titkolózó lénye súlyos teherként nehezedett szívére. Teljesen csendben hordozta, nem könnyített magán senki elõtt.
Milyen érthetõ lett volna, ha valamelyik bizalmas tanítványának beszélt volna róla!
Alkalmat adnak a türelemre, és így csiszolókövek õk, akiknek keménysége lényünkbõl sok szögletességet lecsiszol. Jézus három éven át hordozta Júdást, akinek sötét, tisztátalan, titkolózó lénye súlyos teherként nehezedett szívére. Teljesen csendben hordozta, nem könnyített magán senki elõtt.
Milyen érthetõ lett volna, ha valamelyik bizalmas tanítványának beszélt volna róla!
Nem tette ezt meg az utolsó estéig. Õ volt a nagy teherhordozó. Az egész világ bûnét viselte. Tanítványaiban is sokat kellett elhordoznia. Isten megváltott gyermekei sem üdítik fel Õt, hanem csak megterhelik újabb és újabb tévelygéseikkel, kishitûségükkel, földi gondolkodásukkal és szeretetlenségükkel.
Jézus magára vette bûneinket. Ézsaiás 53-ban errõl olvasunk: „Sokak bûnét hordozta".
Természetünk szerint összeférhetetlenek vagyunk, mert többnyire csak mások hibáit látjuk és nem a magunkét.
Jézus magára vette bûneinket. Ézsaiás 53-ban errõl olvasunk: „Sokak bûnét hordozta".
Természetünk szerint összeférhetetlenek vagyunk, mert többnyire csak mások hibáit látjuk és nem a magunkét.
Milyen sokszor segíthetnénk elõbbre egy-egy megtévedt embert, ha valamit mi is vállalnánk a teherbõl.
De hordozás helyett tiltakozunk, hallgatás helyett szemrehányásokat teszünk.
Ahelyett, hogy szelíd szóval szólnánk a másik lelkiismeretéhez, hogy meggyõzzük igazságtalanságáról, haragunknak, nemtetszésünknek adunk kifejezést és ezzel dacba, megkeményedésbe sodorjuk õt.
Ha azt akarjuk, hogy megszabaduljon bûneitõl, nem szabad visszahúzodnunk tõle, ha látjuk, hogy vétkezett. Meg kell tanulnunk, hogy csendben várva imádkozzunk; maradjon meg a szeretet.
A Megváltó tûrte, hogy az emberek bûne ránehezedjék.
Nekünk is vállalnunk kell valamit, sõt sokat és végül is mindent!
Ha lelkiismeretünknél fogva Istenért elhordozzuk a gonoszt és elszenvedjük az igazságtalanságot, és ha talán éppen a jó miatt kell szenvednünk, mint Jézusnak, akkor lehetõség van arra, hogy a gonoszokat megnyerjük és a bûnösök megtérjenek.
A hordozó türelem és szeretet már sok makacs szívet legyõzátt és erre a vallomásra bírt:
„Te jobb vagy nálam! Szeretnék olyan lenni mint te!"
Ilyen lelkületûvé formál minket a fáradhatatlan és teherhordozó Jézus.
