Azt a szívet, melynek nem Jézus Krisztus az erõssége, ide-oda hányják az ellentétes érzésék.
Hol az égig csap öröme, hol halálra szomorodik; egyszer dacos és merész, máskor teljesen letört.
Az ilyen ember vagy eldob magától mindent, vagy pedig mellét döngeti gõgjében.
De egyszer le kell szállnia képzelt magaslatairól, különben az Úr Jézus nem tud bevonulni az életébe. Mindaddig, amíg szívünkben különleges igényeket táplálunk önmagunkkal kapcsolatban, a Megváltó elõtt le van engedve a sorompó. Csak amikor lemondunk ezekrõl az igényekrõl és magunkat bûnösöknek valljuk, készül az Úr útja felénk.
Ugyan mi mások lennénk mi Isten Igéjének fényében, mint bûnösök és adós szolgák?
Mindnyájunknak a vádlottak padján van a helyünk.
Ezért el minden alaptalan és értelmetlen önhittséggel, álljunk a vámszedõ helyére, aki zokogva verte mellét és így kiáltott: Isten, légy irgalmas nékem, bûnösnek!
A gõg és önhittség vakká tesz saját gyengeségeink és hiányaink meglátására, de vakká tesz mások kiváló tulajdonságainak felismerésére is.
A gõg és önhittség vakká tesz saját gyengeségeink és hiányaink meglátására, de vakká tesz mások kiváló tulajdonságainak felismerésére is.
A gõgös ember minden tekintetben magabízó, nem akar másoktól tanulni, semmit nem kérdez, nehogy valamiképpen elárulja a maga tudatlanságát.
A gõgbõl származik az irigység, amely a másik emberben minden szépet és jót lekicsinyel, sõt bemocskol; a féltékenység, amely senkit nem tûr maga mellett; az érzékenység és sértõdöttség, amely nem tudja és nem akarja a feddést elfogadni.
Az önhitt nem tûri, hogy bármit is mondjanak neki.
Hibáit és tévedéseit nem ismeri be, nem tud bocsánatot kérni másoktól a nekik okozott sérelemért.
A gõgös ember végsõ fokon szembehelyezkedik Istennel, azonban Isten ellenáll a kevélyeknek; gõgjük áthidalhatatlan akadályt képez a Megváltó számára.
Isten Igéje lehozza az embert a hamis magaslatokról. Irányítása és vezetése, mely sokszor fájdalmas és megalázó, azt célozza, hogy kívülrõl meghajlásra kényszerítsen minket.
Isten Igéje lehozza az embert a hamis magaslatokról. Irányítása és vezetése, mely sokszor fájdalmas és megalázó, azt célozza, hogy kívülrõl meghajlásra kényszerítsen minket.
Bár ne merevednénk ellenállásba, amikor keze súlyosan ránknehezedik. Hajoljunk meg alatta, hiszen alaposan rászolgáltunk ítéletére. Az igazság Igéjén keresztül belülrõl próbál minket Isten kicsinnyé tenni.
Ne berzenkedjünk ez ellen, hanem adjunk igazat az Igének. Akkor kegyelme teljességében bevonulhat életünkbe a Megváltó.
Amikor Isten Igéje a fejünkből a szívünkbe kerül, az eredmény megváltoztatja a hozzáállásunkat, sőt, az egész életünket!
