A tudást nagy lépés választja el a tettől. Tudásban lehet jó előmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk.
De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad.
A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed. Az igazi keresztyénség lélek, élet és erő.
Sajnos az élő lelki embereket lámpással kell keresnünk.
A Megváltó az utolsó vacsoránál példát adott tanítványainak, hogyan előzzék meg egymást a szeretetben.
Ne akarjanak elsők lenni, ne irigyekedjenek, ki-ki közülük tekintse magát a legkisebbnek.
A szolga nem lehet nagyobb az ő uránál. Ha az Úr megalázza magát, akkor a szolga ne uraskodjék. Mindezt gyorsan felfogjuk értelmünkkel, de ki cselekszik e szerint?
Isten igazsága elsősorban életünket akarja átformálni. Jó a tudás, de csak azért, hogy tettre késztessen.
Ne feledjük el, hogy aki ismeri az ő Urának akaratát és nem aszerint cselekszik, azt sokkal büntetik. Amit tudunk, az megsokszorozza felelősségünket is, vétkünket is (Luk 12, 47-48).
Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van?
Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van?
Akkor mintegy az Ő jelenlétében járj!
Tudod, hogy Jézus vére érted hullott?
Akkor keresd a bocsánatot és a megtisztulást benne!
Tudod, hogy Isten Fia megszabadít minden bűntől?
Akkor ne nyugodj, amíg a te bűneid láncát is le nem törte!
Tudod, hogy Jézus visszajön és ítéletre von?
Akkor készülj fel arra a napra!
Jézus boldognak mondja azokat, akik a cselekvésben, engedelmességben haladást mutatnak.
Boldogok, mert nem ámítanak másokat és ők sem fognak csalódni.
Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad.
Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad.
Csak ha komolyan vesszük áz Igét, akkor lesz igazán a mienk.
"Feledékeny hallgató" az, aki csak felszínes benyomásokat kapott, az Igének nincs benne gyökere.
A valódi, igazi keresztyének benne élnek Isten Igéjében, ezért bizonyosságuk van és nem gyötri őket állandóan a kétség. Ezek boldogok az ő cselekedetükben.
Az Úr már itt vallást tesz róluk, hát még majd ott, azon a nagy napon - ellentétben azokkal, akik "Uram, Uram"-oznak, de akiket el kell majd utasítania magától.
Cselekvő hit (II.)
"Aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. " (Máté 7, 24)
Isten szava nem csupán olvasásra van, hanem élő, azaz megélésre való Ige - mondja Luther.
Az Ige mindig gyakorlati útmutatást ad, magatartásunkat irányítja.
Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk. Nem külső, hanem elsősorban belső cselekvés ez. A szív először odahajol az Igéhez, majd elhatározások születnek benne, amelyek az ember akaratát érintik. A hívő keresztyén engedi, hogy az Ige beléhatoljon, majd ő is rááll az Igére. Belső szobájában (Isten előtti csendességében) imádkozik felette, igyekszik komolyan venni, tetté formálni azt. Mit ér, ha az alvó felretten ugyan az ébresztő szóra, de megint elalszik, ahelyett hogy felkelne? Ha az Ige valamire rámutat, ami Isten ellen van, szakíts a gonosszal, távolítsd el a régi romokat, ne nyugodj, míg határozottan állást nem foglaltál a bűn ellen és Isten mellett!
Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete. Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták. Az élő hit cselekedet; megragadja a bűnösök Megváltóját, él az isteni kegyelemmel, felhasználja szabadulására, tisztulására. Az apostolok a hitet többször engedelmességnek is mondják. Aki hisz, alárendeli magát a mentő szeretet üzenetének és dacos, csüggedő szívével kiszolgáltatja magát az evangéliumnak.
Aki így komolyan veszi az Igét, az kősziklára épít. Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte. Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá. Az ember nem látja az alapot, de érzi annak szilárdságát és tartósságát. Így a legjobb cselekedetünk, tettünk, vagyis az Úrnak való tiszta és teljes átadásunk is rejtett. A nyomorúság napjai és mindenekelőtt majd az Úrnak az az utolsó nagy napja bizonyítja meg, hogy valóban kősziklára építettünk-e.
Áll a szikla mindörökké, Melyet Isten épített. Fáradt szívem menhelyévé Zúgó hullámok felett.
Ó, én szirtem, sziklaváram! Otthonom, mely oltalom! Menhelyem a pusztaságban,
Én Megváltó Jézusom!
