A két gonosztevõ, akik között Jézust megfeszítették, találó képe az egész emberiségnek.
Mindketten egyaránt közel vannak a Megváltóhoz, ugyanazt látják és hallják.
Mégis közülük csak az egyik jut hitre. A másik Jézus közelsége ellenére is az örök kárhozatba hull, ahonnan nincs visszatérés. Így oszlanak meg az emberi szívek és utak is.
A belsõleg kemény és dacos, még a bitófán is gõgös embert semmi sem fordítja meg.
Gúnyolódása is szellemi gõgjébõl ered. A gúnyolódó ember mindig fölényben érzi magát a kigúnyolttal szemben.
Ezért még gonosztevõ társának rendreutasítása és õszinte bûnvallása is hatástalanul pattan le szívérõl. Csak egy vágy élteti: kiszabadulni kínos helyzetébõl. Magasabb rendû igénye nincs.
Milyen sokan vannak hozzá hasonlók, akik soha nem maguk miatt, hanem szomorú körülményeik miatt szomorodnak meg, s nem kegyelmet keresnek bûneikre, hanem csak kimenekülést a testi bajokból. Ezért fülük süket a keresztrõl jövõ szóra.
Eleinte a bûnbánó gonosztevõ is hasonló módon gondolkozott. Amint Máté feljegyzi, a másikkal együtt õ is gúnyt ûzött Jézusból.
Eleinte a bûnbánó gonosztevõ is hasonló módon gondolkozott. Amint Máté feljegyzi, a másikkal együtt õ is gúnyt ûzött Jézusból.
De sokan teszik ugyanazt, amit mások és kiáltozzák ugyanazt, mint a többiek (Csel 19, 32)!
Ez a gonosztevõ azonban egyszerre csak elcsendesedett és gondolkodni kezdett.
Jézusnak a kínzóiért a kereszten mondott imája s még inkább magatartása mély benyomást gyakorolt rá. Világosság gyulladt fel benne bûneit illetõen. Lelkiismereti nyomorúsága egyszerre nagyobb lett, mint szörnyû fájdalmai. Felismeri, hogy nem érdemel jobbat és kegyelemért könyörög.
Az ember azt hinné, hogy ez tulajdonképpen magától értetõdõ egy olyan valakinél, akinek bûnös voltát törvényszékileg is megállapították. És mégis csodával állunk szemközt.
Mert sokszor éppen a legnagyobb bûnösöknek van a legkisebb bûntudatuk.
Szerintük mindenki más hibás, az emberek, a körülmények, sõt még maga az Isten is, csak õk nem.
Az, akit külsõleg elítélnek, még nem biztos, hogy lelkiismeretében elítéli önmagát.
Ez már Isten mûve. És az valami nagy dolog, amikor ember el tudja mondani: „cselekedetünk méltó büntetését vesszük".
Még hívõ emberek körében is kevesen vannak, akik vétküket fenntartás nélkül elismerik.
.jpg)
