EGY GONOSZTEVŐ KEGYELMET TALÁL❣️I- III.rész

,,💞 Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett.,,- (Luk 23, 41)

A két gonosztevõ, akik között Jézust megfeszítették, találó képe az egész emberiségnek. 

Mindketten egyaránt közel vannak a Megváltóhoz, ugyanazt látják és hallják. 

Mégis közülük csak az egyik jut hitre. A másik Jézus közelsége ellenére is az örök kárhozatba hull, ahonnan nincs visszatérés. Így oszlanak meg az emberi szívek és utak is. 

A belsõleg kemény és dacos, még a bitófán is gõgös embert semmi sem fordítja meg. 

Gúnyolódása is szellemi gõgjébõl ered. A gúnyolódó ember mindig fölényben érzi magát a kigúnyolttal szemben. 

Ezért még gonosztevõ társának rendreutasítása és õszinte bûnvallása is hatástalanul pattan le szívérõl. Csak egy vágy élteti: kiszabadulni kínos helyzetébõl. Magasabb rendû igénye nincs. 

Milyen sokan vannak hozzá hasonlók, akik soha nem maguk miatt, hanem szomorú körülményeik miatt szomorodnak meg, s nem kegyelmet keresnek bûneikre, hanem csak kimenekülést a testi bajokból. Ezért fülük süket a keresztrõl jövõ szóra.

Eleinte a bûnbánó gonosztevõ is hasonló módon gondolkozott. Amint Máté feljegyzi, a másikkal együtt õ is gúnyt ûzött Jézusból. 

De sokan teszik ugyanazt, amit mások és kiáltozzák ugyanazt, mint a többiek (Csel 19, 32)! 

Ez a gonosztevõ azonban egyszerre csak elcsendesedett és gondolkodni kezdett. 

Jézusnak a kínzóiért a kereszten mondott imája s még inkább magatartása mély benyomást gyakorolt rá. Világosság gyulladt fel benne bûneit illetõen. Lelkiismereti nyomorúsága egyszerre nagyobb lett, mint szörnyû fájdalmai. Felismeri, hogy nem érdemel jobbat és kegyelemért könyörög.

Az ember azt hinné, hogy ez tulajdonképpen magától értetõdõ egy olyan valakinél, akinek bûnös voltát törvényszékileg is megállapították. És mégis csodával állunk szemközt. 

Mert sokszor éppen a legnagyobb bûnösöknek van a legkisebb bûntudatuk. 

Szerintük mindenki más hibás, az emberek, a körülmények, sõt még maga az Isten is, csak õk nem. 

Az, akit külsõleg elítélnek, még nem biztos, hogy lelkiismeretében elítéli önmagát. 

Ez már Isten mûve. És az valami nagy dolog, amikor ember el tudja mondani: „cselekedetünk méltó büntetését vesszük". 

Még hívõ emberek körében is kevesen vannak, akik vétküket fenntartás nélkül elismerik.

Egy gonosztevő kegyelmet talál (II.)

"Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba. "- (Luk 23, 42)

Csodálatos ennek a gonosztevőnek a megfordulása is és a hite is. Szilárdan hiszi, hogy az a Jézus, aki most ott haldoklik a kereszten, visszajő majd királyi dicsőségben. "Akkor gondolj majd rám - kéri őt - és engedd meg, hogy részt vegyek az igazak feltámadásában."

"Jézus, a zsidók királya" - ezt íratta Pilátus gúnyból Jézus keresztjére. És ez vezette el a gonosztevőt a helyes ösvényre. Azoknak a lelkeknek, akiket Isten meg akar menteni, minden javukra szolgál, még maga a gúny is. De ezért a gonosztevő hite még mindig nagy csoda marad. Jézusban csak a tehetetlenséget látja, egy hasonlóképpen halálra ítélt gonosztevőnek gondolja, és mégis elhiszi, hogy népének ő a megígért királya, aki visszatér majd a halálból. Ezzel a hitével még az apostolokat is túlszárnyalja, akiket ezekben az órákban a Jézus Messiás voltáról való elképzelésük tévútra vezetett. Ez a mélyre süllyedt gonosztevő oly szilárd volt a maga hitében, hogy még népe szellemi vezetőinek, a főpapoknak és írástudóknak ítéletével sem törődött. Az igazi hit nem igazodik mások ítéletéhez, még ha azok tanultak is. Maga az igazság vonzza őket (Ján 4, 42). Így volt ez a vakon születettel is. Az előzőleg teljesen tudatlan embert a tanultak ellenvetései sem tudták megingatni (Ján 9, 30-34). Az egyre növekedő istentelenség korszakában nekünk is ilyen hitre van szükségünk.

A gonosztevő kérése igen szerényen hangzik: "emlékezzél meg rólam". Az ilyen alázatos lelkek mindig többet kapnak, mint amennyit várnak. "Ma!" - így válaszol a Megváltó. Tehát nem majd egyszer, a távoli jövőben, hanem már most magához veszi azt az embert. Általában a Megváltó nem ismer halogatást. Most akar megmenteni, csak te légy készen arra, hogy elfogadd az üdvösséget. "Velem" - Jézus tehát a legelesettebb bűnössel is közösséget vállal. Nem szégyenli őt, sőt úgy tekinti, mint valami nagy értéket. Mindent megoszt velünk: igazságát, békéjét, királyi székét. - "A Paradicsomban" leszel majd velem. Az átoknak tekintett bitófáról egyenesen a Paradicsomba. Micsoda óriási lépés ez! A golgotai gonosztevő helyet kap Isten bűntelen Fia mellett. Odakerülése nem fokozatosan történik, hanem egyszerre. Amint a bűnös hitben megragadja a kegyelmet, máris Isten gyermeke.