2024. szeptember 23., hétfő

A TESTVÉRI SZERETET BIZONYÍTÉKA❣️

"💞Ha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelkét megmenti a haláltól és sok bűnt elfedez. " (Jakab 5, 19-20)

Aki maga megmenekült, köteles másokat is megmenteni. 
Különösen, ha valaki a testvéri körből rossz útra kerül, tegyünk meg mindent, hogy helyreigazítsuk őt.
Ügyeljünk egymásra és ne mondjuk Kainnal: "Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?"
Ha egy tévelygő testvér megmentésén fáradozunk, az érte való komoly könyörgés a fő dolog.
"Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak" (1 Ján 5, 16).
János apostolnak ez a szava világosan megmutatja, hogy a mentés munkájában az imádság a legfontosabb, mert egyedül Isten tudja hazahozni az eltévedtet, mi nem vagyunk erre képesek.
Mégis, mi csak akkor hagyjuk abba egy lélekért a fáradozásunkat, ha meggyőződtünk róla, hogy az az ember megkeményíti magát az igazsággal szemben úgy, hogy semmit sem lehet neki megmondani, sem négyszemközt, sem két-három tanú előtt, sem az egész gyülekezet előtt.
Minden bűn halálos bűnné lehet, ha az ember elzárkózik a bűnbánat elől.
Az ilyen megtérni nem akaró embert Istenre kell bíznunk.
Ő nehéz ítéletekkel mégis célhoz juthat vele.
Más esetekben azonban szívből könyörögnünk kell a megtévedt vagy elbukott testvérért.
Aki bűnöst térít meg, az a saját lelkét menti meg a haláltól.
Furcsán hangzik ez, de megegyezik Jézus Igéjével. Csak aki más lelkek megmentésén munkálkodik, menti meg a saját lelkét is.
Aki másokkal nem törődik, a saját belső életét is elsorvasztja.
Aki mások iránt nem irgalmas, attól Isten is megvonja irgalmát (Luk 6, 36-37).
Ha nem inted meg testvéredet, a te kezedből kéri számon Isten az ő vérét, vagyis lelkét.
Csak akkor találsz új kegyelemre, ha te is a kegyelemhez vezetsz másokat.
Bűneid egész sorát befedezi, ha másokat Krisztus vérének védelme alá segítesz.
Sok szeretet és türelem kell ahhoz, hogy valakit visszatérítsünk a bűn útjáról, hiszen ő rendszerint azt véli, hogy neki van igaza.
Félrelépése következtében látása is meghomályosodott, mert a bűn elsötétíti a lélek szemét.
Egyedül a Szentlélek győzheti őt meg eltévelyedéséről.
Azonban hálás munka az ilyenek megmentése.
Gazdag jutalma van nemcsak a megmentettre, hanem saját magunkra nézve is.
Ügyeljünk hát egymásra, szálljunk síkra a testvérünkért.

TESTVÉRI SZERETET❣️

"Epafroditus ... nyugtalankodott amiatt, hogy értesültetek betegségéről. "
(Fil 2, 26) 

Epafroditusról keveset tudunk, de ez a kevés is az önzetlen, gyengéd szeretet szépségének fényében mutatja be őt. Ilyen csak Jézus tanítványa lehet. Filippiből származott, abból a gyülekezetből, amely mindenáron, ismételten szeretetadományokat küldött az apostolnak, bár többnyire szegény emberek voltak. Epafroditus ajánlkozott, hogy a gyülekezet levelével együtt elviszi az apostolnak Rómába ezt az ajándékot. Hosszú, fárasztó, sőt életveszélyes utat vállalt magára. 
Róma valamikor, bizonyos évszakokban, veszedelmes lázas betegség színhelye volt és Epafroditus valóban halálos beteg lett. 
Mi volt a legnagyobb gondja a betegágyon? Az a gondolat, hogy a filippibeli hívők aggódnak miatta, mert hallottak súlyos betegségéről. Gyengéd szeretet mutatkozik meg ebben!

Amíg valaki önző, inkább az esik neki jól, ha mások aggódnak érte és lehangolt lelkiállapotba jutnak. De az ilyen beteg teher a környezetének. Nem örül, hogy mások egészségesek és vidámak. 
Sokszor az emberek betegebbnek mutatják magukat, hogy részvétet ébresszenek másokban. Jajgatnak és megterhelik a körülöttük élőket szenvedéseik gyakori, kimerítő emlegetésével. 
Igénylik, hogy mindenki mélyen együtt érezzen velük és belemélyedjen nyomorúságuk megértésébe. Milyen másként viselkedett Epafroditus!

Isten emberei nem terhelnek másokat, inkább tehermentesíteni akarják a hozzájuk tartozókat.
Ilyen volt az egyik híres lelki vezető, aki hosszadalmas és rendkívül fájdalmas betegségében gyakran kérte az övéit, hogy menjenek ki a betegszobából. 
Nem akarta, hogy fájdalmait végig kelljen nézniök.
Az ilyen gondolkozást többnyire nem sokan értékelik, még hívő körökben is többre becsülik azokat, akik öntudatosan lépnek fel és valakinek tartják magukat. 
Ezért írja Pál: "Becsüljétek és fogadjátok szeretettel az ilyeneket." 
A filippibeliek ugyanis azt kívánták, hogy Epafroditus tovább maradjon Rómában és könnyítsen a fogoly apostol helyzetén. Ugyanilyen gyengéd szeretettel hangsúlyozza Pál, hogy Epafroditus nem saját elhatározásából tér haza, hanem ő küldi vissza.

Közben "testvérének, segítőjének, harcos társának" nevezi őt. 
A szeretetlen szív másokat szívesen lekicsinyel, a szeretet azonban inkább felemel. 
Különösen az olyanokat, akik nem kapnak megérdemelt elismerést.