A süketnéma esetében az Úr Jézus elõször cselekszik és csak azután beszél.
Az egész beszéd tulajdonképpen egyetlenegy szó, de tele erõvel.
Jézusnál a cselekvés mindig megelõzi a szót, szavai pedig mindig tettek.
Mi mennyit beszélünk és a tett vagy elmarad, vagy csak valahol hátul sántikál és szavaink olyanok, mint a buborék. Lukács mondja a maga evangéliumáról késõbb, hogy mindazokról a dolgokról írt, „amelyeket Jézus cselekedett és tanított" (Csel 1, 1).
A földrõl való eltávozása óta is ugyanezt teszi az Úr. Mindmáig cselekszik és tanít az övéin keresztül. De mindig a cselekvés a döntõ. Követõi sem merülhetnek tehát ki puszta szavakban.
Õ cselekedni akar általuk, nekünk pedig õt kell szóhoz juttatnunk.
Ezt a felszólítását - Effata - az Úr minden szívbe és életbe bele akarja kiáltani.
Ezt a felszólítását - Effata - az Úr minden szívbe és életbe bele akarja kiáltani.
Elõször azonban tudatára kell ébrednünk a magunk nyomorúságos, megkötözött voltára.
Fel kell ismernünk a magunk vétkes voltát, bûnös hajlamaink bilincseit, amiktõl önerõnkbõl nem tudunk szabadulni. El kell jutnunk egy pontig, ahol már nincs tovább s a mélységbõl hozzá kell kiáltanunk. Ekkor mondja õ ki az „Effata" szót.
A süketnéma esetében azonnal jött a feloldás. „Megnyílt a füle."
A süketnéma esetében azonnal jött a feloldás. „Megnyílt a füle."
Mi is szellemi értelemben mindaddig süketek vagyunk, míg Jézus ezt a süketséget át nem töri.
Készek vagyunk ugyan a földi hangok és fecsegések meghallására, de nem halljuk a Jó Pásztor hangját.
Isten Igéje felé zárkózottak vagyunk, s ezért unalmas az a számunkra.
Ha pedig fel is fogunk valamit abból, kiderül, hogy hamisan értelmeztük.
Sokszor csak életünknek és cselekedeteinknek megítélését halljuk ki belõle s haragosan elfordulunk.
Így lesz az evangélium halál illatává számunkra.
Mindaddig nem tudjuk meghallani a szeretet hangját, mely megmentésünkrõl szól, míg el nem határozzuk magunkat a megfordulásra és engedelmességre.
Akkor nyílik meg fülünk fölfelé és halljuk a békességrõl szóló üzenetet.
Nyelvünk kötelékei is feloldódnak, magasztaljuk Isten kegyelmét és vallást teszünk a Megváltóról, aki olyan nagy dolgokat tett velünk.
Amikor lelkiismeretünk felszabadul a bûntudat terhe alól, a nyelv is megoldódik.
Isten szeretete árad szét szívünkben. Azt fogjuk szólni, ami épít és Isten dicsõségét szolgálja.
