Gyakran nagy hiba, hogy hitünkből hiányzik a buzgóság és a tettrekészség.
Igaz ugyan, hogy felülről megadatott a győzelem, de ennek kiaknázásában nem megyünk el végig, hanem félúton elakadunk. Nem semmisül meg teljesen az ellenség.
- Miután Jóás király a győzelem nyilát kilőtte, Elizeus próféta azt parancsolta neki, hogy a megmaradt nyilakat lőjje a földbe. Ez itt az alapvető gondolat, hogy az ellenség már elterült, de teljesen ártalmatlanná kell még tenni.Jóás mindössze három nyilat lőtt a földbe s azután abbahagyta. Elizeus szent haragra gerjedt a király hanyagsága miatt.
Milyen gyakran megismétlődik ez a lazaság! Izrael népének is kezébe adta Isten Kánaán népeit és Józsué vezetése alatt le is győzték azokat. De a lendületes kezdet után a nép abbahagyta a harcot.
Ahelyett, hogy felszámolta volna ezeket a népeket, hagyta, hogy maradványaik letelepedjenek, sőt szövetséget kötött velük.
Később ezek a kánaániták vesztükre lettek és bevonták Izraelt a maguk bálványimádó és romlott életmódjukba.
Milyen fontos tehát, hogy a nekünk ajándékozott győzelmet a végsőkig kiaknázzuk.
Ha nem számoljuk fel az ellenséget, az később ismét felülkerekedik.
Ha ezzel vagy azzal a bűnünkkel továbbra is titkos kapcsolatban és szövetségben maradunk, hamarosan a rövidebbet húzzuk.
Szakadj el teljesen és ragaszkodj Krisztushoz! Anániás és Szafira is megtűrték még a kapzsiság maradványait szívükben és nem szolgáltatták ki maradéktalanul Krisztusnak.
Micsoda szörnyű következményei lettek ennek.
- Jakab apostol is erre szólít fel minket: "Vessetek el - még pontosabban: vessetek el maradéktalanul - minden undokságot és gonoszságot!"
Nem tudjuk elég maradéktalanul felszámolni a bűnöket.
Pedig minden hanyagság a lelki életünkben előbb-utóbb megbosszulja magát.
Még gonoszabb helyzet is keletkezhet, mint előzőleg volt.
Igaza lesz ennek az ítéletes Igének:
"jobb lett volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy azt megismerve, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól."
