2024. június 14., péntek

A SÜLLYEDŐ HIT❣️

"Péter látva az erős szelet, megrémült és süllyedni kezdett.,,(Máté 14, 30)

A természetes nehézkedési erő miatt Péter a mélybe süllyedt volna.
Valami természetfeletti erő azonban ellene dolgozott - így a víz felszínén maradt.
A hit isteni erőket tapasztal meg. Egymással párosulnak.
Ezért mondja az Ige: "a hit az a győzelem, amely legyőzi a világot."
 
Nem csupán győzelmet szerez, hanem maga a győzelem, mert ahhoz a nagy győzteshez kapcsolódik, akiben mi mindenkor diadalmaskodunk. - Akinek hite van, az sok mindent elnyer.
A hit messze eltekint attól, ami közvetlenül a szeme előtt van, egyedül az Úrra tekint.
Amikor Jósafát királyt ellenséges túlerő fenyegette, ezek a hitből fakadó szavak jöttek ajkára:
"Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön.
Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink" 
(2 Krón 20, 12).

Péter sajnos ránézett egy hatalmas hullámra, mely a nagy szélben feléje hömpölygött.
Talán már előzőleg egy kis öntetszelgéssel tekintett magára, hogy olyan valami sikerül neki, ami még eddig soha meg nem történt.
És most a hullám ott volt közötte és Jézus között. Igen megrémült.
Jézus szavában kellett volna bíznia: "Jöjj ide hozzám!"
 
Ez a szó akkor is érvényes, amikor Jézust elfedik a hullámok az ember elől. 
A hit az Igébe kapaszkodik még akkor is, ha nem érzi az Úr jelenlétét. Ez az igazi hit.
Amikor az ég beborul, ha vihar tombol, akkor így szól az ilyen hit: 
"Ha sötétségben ülök is, az Úr az én világosságom!"
"Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindörökké!"(Zsolt 73, 26).

Ha Péterben előzőleg volt is valami önhittség, most megszégyenült. 
Világos lett előtte, hogy minden a hiten fordul meg. A hit visz véghez hatalmas dolgokat és nem Péter.
Soha nincs bennünk isteni erő, ez csupán hit által a mienk. 
Önmagunkban mi mindig szegények, nyomorultak és bűnösök maradunk. 
Egyedül az Úr a mi igazságunk, gazdagságunk és erőnk. 

Mihelyt tetszelegve nézzük magunkat, elveszítjük Őt a szemünk elől. 
Ekkor csupa nehézség és veszedelem tornyosul előttünk és mi süllyedünk.
Csak Isten jóságának köszönhetjük, hogy kishitűségünk ellenére sem hagy minket teljesen elsüllyedni.