(Jelenések 3, 16)
Valószínű, hogy Laodiceában is jólétben éltek.
Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy gazdag és lelkileg betelt.
A langymeleg ember valójában sohasem gazdag Istenben, csak annak képzeli magát.
Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után.
A lelki szegénység Isten országa polgárainak első ismertetőjele (Máté 5, 3).
A lagymatag lélek mindig betelt, s mert nincsen egészséges étvágya, élvezeti és izgatószerek után vágyódik. Isten egyszerű Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetőket.
Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is.
Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. "Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol.
- Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bőségesen fogadja magába a vizet?
Az igénytelenség dicsérni való a földi dolgokban, de lelki vonatkozásban nagyon rossz.
A lelki életben úgy haladunk jól előre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni.
Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is.
Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van.
"Ó, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdeklek én későn, korán.
Semmi sem elviselhetetlenebb az Úr Jézusnak, mint a lagymatagság.
Inkább legyen valaki hideg, mint langymeleg! Vajon miért?
Mert a lagymatagságban hamisság van és Jézus előtt minden utálatos, ami nem őszinte, nem világos.
Ez ellentmond lényének, mert Ő maga az igazság.
A hideg emberből könnyebben lehet még forró, mint a langymelegből, aki önmagát csapja be.
A Megváltó égő szívű embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettől.
Ez ellentmond lényének, mert Ő maga az igazság.
A hideg emberből könnyebben lehet még forró, mint a langymelegből, aki önmagát csapja be.
A Megváltó égő szívű embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettől.
Valószínű, hogy Laodiceában is jólétben éltek.
Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy gazdag és lelkileg betelt.
A langymeleg ember valójában sohasem gazdag Istenben, csak annak képzeli magát.
Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után.
A lelki szegénység Isten országa polgárainak első ismertetőjele (Máté 5, 3).
A lagymatag lélek mindig betelt, s mert nincsen egészséges étvágya, élvezeti és izgatószerek után vágyódik. Isten egyszerű Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetőket.
Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is.
Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. "Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol.
- Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bőségesen fogadja magába a vizet?
Az igénytelenség dicsérni való a földi dolgokban, de lelki vonatkozásban nagyon rossz.
A lelki életben úgy haladunk jól előre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni.
Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is.
Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van.
Az ember bebeszéli magának, hogy gazdag, pedig szegény, szánalomra méltó és nyomorult.
- Legyünk éberek! Sámson elveszítette az erejét és nem is tudta. Így van ez Jézus tanítványainál is.
"Ó, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdeklek én későn, korán.
Segíts, ó Jézusom, hogy én téged nagyon s mindig jobban szeresselek. - És hogyha baj, nyomor övez körül,
A Sátán cselt vet rám s titkon örül; Te őrizd szívemet, hogy én csak tégedet, csakis téged szeresselek!"
