A kis-ázsiai gyülekezetben két vén (presbiter) volt.
Az egyik Gájus, az önzetlen szeretet embere, akit János apostol dicsér, Diotrefes a másik, aki becsvágyában az elsõ akart lenni és akit határtalan önszeretet uralt.
Sajnos, ma is sok követõje van a keresztyének körében Diotrefesnek.
Nem tûrnek meg senkit maguk mellett, nem engednek senkit maguk elé.
Még János apostolt sem engedte érvényre jutni Diotrefes és nem engedte, hogy valaki is beleszóljon a dolgokba.
Ő maga gonosz szavakat fecsegett a tiszteletreméltó apostolra.
Olyan merész volt, hogy lealacsonyította és kritizálta Jézus tanúját, sõt rágalmazta õt.
Jogtalanságában és uralomvágyában, nagy elbizakodottságában odáig ment, hogy azokat a gyülekezeti tagokat, akik az apostol tanítását kívánták, kirekesztette a gyülekezetbõl.
A gõg és uralkodási vágy már végtelen sok gonoszságot okozott.
A gõg és uralkodási vágy már végtelen sok gonoszságot okozott.
Azokban talál helyet, akik önmagukkal vannak eltelve és megkövetelik, hogy mindenki hozzájuk igazodjék. Másoknak utasításokat adnak, zsarnoki módon parancsolnak, mint Diotrefes.
Aki uralomvágyuknak útjában áll, azt lekicsinylik és bemocskolják.
Általában szívesen mondanak másokról kellemetlen dolgokat azért, hogy így saját magukat elõtérbe tolják. Mások hibái után nyomozódnak, közben pedig feszülten figyelik, mit beszélnek róluk.
Ajtajuk a besúgók és hírhordók számára mindig nyitva áll.
Akí személyüket sérti, felségsértést követ el.
A lelkeket magukhoz akarják vonni és féltékenyen õrködnek, nehogy valaki bepillantást nyerjen dolgaikba.
Barátjuk csak az övék legyen, rajtuk kívül mást ne szeressen, mert az irigységet és féltékenységet vált ki belõlük.
Ezek a lelkileg össze nem tört emberek maguk is boldogtalanok és másokat is azzá tesznek.
Nyomást gyakorolnak az emberekre és teherré válnak; kritizálnak és végül is elszigetelik magukat.
Az önszeretet „krónikus gyulladásában" szenvednek.
Az ilyen becsvágyó emberekrõl beszél az Írás, amikor a keserû gyökérre utal, ami békétlenséget támaszt a hívõ keresztyének között.
A békétlenség és tisztátálanság kiapadhatatlan forrásai õk, ezért mindig zavart keltenek, kárt okoznak. Adja Isten, hogy idejében felismerjük és kerüljük az ilyen veszedelmes mérget.
(Zsid. 12, 15)!
