(Lukács 12, 20)
Bolond mindaz, aki Isten nélkül él és nem hallgat lelkiismerete szavára.
A földi vagyonában bizakodó gazdag ember képében ezt a bolondságot rajzolja meg Jézus.
Az az ember jól tudott számolni, mégis elszámította magát, mert a legfőbb tényezőt, a mindent elrendelő Istent kihagyta számításából s így a végeredmény hibás lett.
Számolt készleteivel, az előtte álló esztendökkel, csak azzal az eggyel nem, aki az egész számítást egyetlen vonással keresztülhúzhatja.
- "Még az éjjel visszakérik lelkedet!"
Azt a lelket, melyről olyan rosszul gondoskodott, oda kellett adnia. -
"Én lelkem... pihenj, egyél-igyál, örvendezzél!"
De az emberi léleknek másra is szüksége van, nemcsak földi pihenésre és kényelemre.
Az az ember jól tudott számolni, mégis elszámította magát, mert a legfőbb tényezőt, a mindent elrendelő Istent kihagyta számításából s így a végeredmény hibás lett.
Számolt készleteivel, az előtte álló esztendökkel, csak azzal az eggyel nem, aki az egész számítást egyetlen vonással keresztülhúzhatja.
- "Még az éjjel visszakérik lelkedet!"
Azt a lelket, melyről olyan rosszul gondoskodott, oda kellett adnia. -
"Én lelkem... pihenj, egyél-igyál, örvendezzél!"
De az emberi léleknek másra is szüksége van, nemcsak földi pihenésre és kényelemre.
Igazán csak Istenben tud megnyugodni. Földi örömök, élvezetek nem elégítik ki.
Az Úrban való örömre vágyik.
A földi javak sohasem elegendők. Az ember vagy Istenben gazdag, vagy becsapja önmagát.
Az Úrban való örömre vágyik.
A földi javak sohasem elegendők. Az ember vagy Istenben gazdag, vagy becsapja önmagát.
A világi megbecsülés, tisztségek sem elégítik ki a lélek mély vágyakozását.
Mindaz, amit a világ adhat, üres, nem kielégítő, mert mulandó.
A lélek pedig örökkévalóra vágyik, azaz magára Istenre.
Teljes elszegényedés elé néz, amikor utolsó útjára indul; semmit sem vihet magával, csak azt, ami benne el van rejtve.
Ekkor lesz bolond volta egészen nyilvánvalóvá.
A gazdag ember úgy nézte földi javait, mint kizárólagos tulajdonát. Igen jellemző, amikor így beszél: az én termésem, az én csűreim, az én gabonám, az én javaim...
Ő a tulajdonos, magának akar mindent s maga akarja élvezni is azokat.
Mindaz, amit a világ adhat, üres, nem kielégítő, mert mulandó.
A lélek pedig örökkévalóra vágyik, azaz magára Istenre.
Teljes elszegényedés elé néz, amikor utolsó útjára indul; semmit sem vihet magával, csak azt, ami benne el van rejtve.
Ekkor lesz bolond volta egészen nyilvánvalóvá.
A gazdag ember úgy nézte földi javait, mint kizárólagos tulajdonát. Igen jellemző, amikor így beszél: az én termésem, az én csűreim, az én gabonám, az én javaim...
Ő a tulajdonos, magának akar mindent s maga akarja élvezni is azokat.
Micsoda ostoba rövidlátás! Jézus tanítványai csak a földi javak sáfárainak, megbízottainak tekintik önmagukat és az Úr útmutatása szerint akarnak gazdálkodni azokkal.
A pénz nem magántulajdonuk, hanem rájuk bízott idegen érték, amivel hűségesen kell sáfárkodniuk, hogy azután részük lehessen az igazi jóban, az örök életben, melyre Isten teremtette őket.
A földi javak mindig csak látszólagosak és lényegtelenek.
Jó annak, aki azt látja lényegesnek és valóságosnak, amit a halálba is magával vihet! Ez az igazi bölcsesség.
Így bátran és nyugodtan mehet a lélek az örökkévalóságba.
A pénz nem magántulajdonuk, hanem rájuk bízott idegen érték, amivel hűségesen kell sáfárkodniuk, hogy azután részük lehessen az igazi jóban, az örök életben, melyre Isten teremtette őket.
A földi javak mindig csak látszólagosak és lényegtelenek.
Jó annak, aki azt látja lényegesnek és valóságosnak, amit a halálba is magával vihet! Ez az igazi bölcsesség.
Így bátran és nyugodtan mehet a lélek az örökkévalóságba.
