HAZAÉRKEZÉS ❣️

"💞Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. " (Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsőítik. Szíve vágya teljesült.
Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. 

Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. 

Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. 

Ő az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. 

Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. 

Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítőt.

Átélte azt a csodálatos dolgot, amiről Pál Róma 5, 1-ben ír.
Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel.

Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja:
Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára.
Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik.
Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bűnbocsánatot hit által meg nem ragadjuk.
Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat: 

Szent vére bűnt befedez, 

Tisztára mossa ruhám. 

Bizalmamat ebbe vetem, 

Reménységem Jézus csupán.

Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesíthető kívánságai, hanem teljesen megelégedett.
Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. 

Ő a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. 

Egy beteg megjegyezte: "Azelőtt olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett. Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus.

Ő pedig az enyém." - Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. 

Nála kíván lenni, mint az apostol írja: "Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni."

Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem. 

Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben.
De hogy Őt megtaláltam, elmúlt minden bajom, 

Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom!
Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom, 

Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!

--------------------------------

Lukács 2:25-32:
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem vala ő rajta.
És kijelentetett néki a Szent Szellem által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
És ő a Szellem indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.