A KERESZTÉNY HIT NEM MAGÁNÜGY❣️

"Látom köztetek a jó rendet." (Kol 2, 5)
Az apostoli keresztyének Isten ügyének harcosai voltak. Az evangéliumban való hitért harcoltak (Fil 4, 3)

Mennyire elveszett ennek a tudata az évszázadok sorául
A legtöbb ember csak magánkeresztyénséget folytat, a nyilvános életben semmit sem látni belőle.
Természetesen ne keveredjenek a keresztyének a közélet vitáiba, civakodásaiba, ne akarjanak ítélőbírót játszani.
Jézus visszautasította, amikor örökségi ügyben bíróvá akarták tenni - ellentétben olyan keresztyénekkel, akik előszeretettel avatkoznak világi ügyekbe.
De a keresztyén hitnek meg kell mutatkoznia az életben, még a közéletben is. 

Mindent a Biblia mértékével kell lemérnünk. Persze a világ szeretné elhallgattatni a keresztyéneket, azt akarja, hogy húzódjanak egy zúgba és ne vegyék észre őket. Ezzel a keresztyénség holt vágányra kerülne és pusztulásra volna ítélve. A Megváltó azonban kiküldte tanítványait e széles világra. 

Az evangéliumnak mint kovásznak kell áthatni egész életünket. Az Úr Jézus nyilvánosan tanított és az apostolok nem zúgprédikátorok voltak.
- Akkor azonban harc is van. Aki gondosan elrejti hitét, azt nem éri támadás, sértetlenül jut keresztül.
- De hogyan érkezik meg majd odaát?

Az igazi hívőnek harcolnia kell, amint nyíltan előáll.
Először a saját hitéért, nehogy kiforgassák belőle, mert az ellenség minden oldalról támadja; leginkább saját hozzátartozói. De harcolnia kell az evangélium terjedéséért is imádsággal és bizonyságtétellel.
A hívő keresztyén nem maradhat néma, nem vonulhat vissza a négy fal közé, megelégedve az áhítatos könyv olvasásával.

Életének és beszédének bizonyságtevésével kell részt vennie ebben a szent harcban.
Igaz, csendesen - mint ahogyan Jézus hangját sem hallották az utcán, de ha gyáván megbújnak és harctól, szenvedéstől félve visszavonulnak, akkor ez azt jelenti majd egyszer:
"Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt."

 - Ezért hát fel a szent harcra! Kegyelem, ha szenvedhetünk érte!
(Fil 1, 29).

Ne rejtõzködj! Vállald az igazságot❣️

,,Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne és olyan titok, amely ki ne tudódnék.,, 
(Lukács 12, 2)

Jézus azt akarja, hogy tanítványai nyílt bizonyságtevéssel álljanak elõ. 

Ragyogtassák világosságukat, vallják meg az Õ nevét mindenki elõtt. 

Amit a Megváltó bizalmasan, szinte a fülükbe súgva mondott nekik, azt a háztetõkrõl hirdessék. 

Az Úr Jézusnak nincsenek titkos tanai. 

Õ nem volt zúgprédikátor. Nyíltan beszélt a templomban, tehát a legnagyobb nyilvánosság elõtt. Tanítványainak sem kell elrejtõzködni. Persze ez nem könnyû.

Jézus minden igazi tanítványát õsidõktõl fogva gúnyolták, megvetették, üldözték, félvállról kezelték; elmaradottnak vagy túlzónak, egyoldalúnak, betegesnek és rajongónak nyilvánították. 

Ha valaki emberfélelembõl megbújik, kockáztatja a felülrõl kapott lelki javait. 

Az a legokosabb, ha az ember nyíltan Jézus tanítványának vallja magát, mert az emberek úgyis észreveszik, ha valaki belsõleg, vagyis lelkileg nem egyezik velük. 

„Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne." 

Minél óvatosabb, félénkebb és szerényebb valaki, annál merészebben és gonoszabbul fordul ellene a világ. Ezért tegyünk bizonyságot az Úrról és az igazságról, amikor gonosz beszédet, haszontalan fecsegést és rossz vicceket kell hallgatnunk! Ne legyünk néma ebek, hanem emeljük fel szavunkat és védekezzünk - Urunkért! Már az is bizonyságtétel, ha nem tartunk velük és nem nevetünk együtt ízléstelen tréfáikon.

A szóval és cselekedettel való bizonyságtétel összetartoznak. 

A kegyes szavak, amelyek nem egyeznek meg életünkkel, csak a világ gúnyólódását váltják ki. 

A nyílt bizonyságtételt a világ is tiszteli. 

Hamar észreveszik, hogy Jézus bátor tanítványát nem tudják befolyásolni, mert minden fáradozásuk, amivel'a hit útjáról le akarják téríteni, hiábavaló.

Szép példa az egyre bátrabb vallástételre Nikodémus. Elõször éjjel ment Jézushoz. 

Azután bátorságot vett arra, hogy a tanácsban is mellé álljon. Rátámadtak: „Te is galileai vagy-e?" 

De nyílt vallomásával növekedett a bátorsága. Közvetlenül Jézus halála után a Megváltóhoz tartozónak vallotta magátt, akit az õ népe gyûlölt és megvetett, és bebalzsamozta Jézus testét. 

Ez bátor cselekedet volt, mert az apostolok közül egy sem mert elõállni ebben a veszélyes helyzetben. - 

Ha bátran Jézus mellé állunk, akkor Õ is egészen mellénk áll.