"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát. " (Máté 16, 24
Jézus követése önmegtagadó életet jelent.
Nem más ez, minthogy nem akarunk többé tudni magunkról. Péter azt mondta, amikor Mesterét megtagadta: "Nem ismerem ezt az embert."
Nagy dolog, ha saját magunk szemében idegenné leszünk.
Természete szerint mindenki magát tekinti legközelebbinek, gyengéden bánik magával és szinte szerelmes önmagába.
Aki Jézus tanítványa akar lenni, mindenekelőtt le kell mondania azokról a hajlamairól és kívánságairól, amelyek elvetendők és bűnösek.
De még az önmagukban véve jogosnak látszó kívánságok és kedvtelések is halálba kerülnek, amint világossá lesz, hogy a Mester nem érthet egyet ezekkel és nem teljesítheti az ilyen reménységeket.
Sőt vannak olyan dolgok, amelyek hasznosak és szükségesek, mégis el kell tőlük szakadnunk, ha úgy érezzük, hogy megkötöznek.
"Minden szabad nekem, de ne ejtsen foglyul semmi" - mondja az apostol.
Mégha olyan értékes és nélkülözhetetlen is mint a szemünk, a kezünk vagy a lábunk, el kell szakadnunk tőle, ha feltartóztat az örök cél felé vezető úton.
Az önmegtagadás útja a meghalás útja, a gyalázat útja. Fel kell vennünk a keresztet, a gonosztevőknek e szégyenfáját. Ez jelzi mindazt a szégyent, ami Jézusért a követőire hárul.
Az önmegtagadás útja a meghalás útja, a gyalázat útja. Fel kell vennünk a keresztet, a gonosztevőknek e szégyenfáját. Ez jelzi mindazt a szégyent, ami Jézusért a követőire hárul.
Az Úr Jézus elment a legvégső pontig, a gonosztevő gyalázatos haláláig.
Akik a kereszten a közös emberi szenvedést vagy nyomorúságot értik, félreértik azt.
A bibliai szóhasználat szerint kizárólag az a kereszt, ami Jézusért ér minket.
Jézus szerint szenvednünk kell.
"Az Ember Fiának sokat kell szenvednie" - és ez a tanítványaira is vonatközik.
"Sok nyomorúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk."
A tanítvány Jézus nevéért megvetésnek teszi ki magát, kiközösítik, kigúnyolják, s már ezt sem tudják sokan elhordozni. Jézus nemcsak azt akarja, hogy beletörődjünk a szenvedés útjába, mint valami elkerülhetetlenbe, hanem azt várja, hogy követői magukra vegyék a keresztet, készségesen meghajolva alatta.
A tanítvány Jézus nevéért megvetésnek teszi ki magát, kiközösítik, kigúnyolják, s már ezt sem tudják sokan elhordozni. Jézus nemcsak azt akarja, hogy beletörődjünk a szenvedés útjába, mint valami elkerülhetetlenbe, hanem azt várja, hogy követői magukra vegyék a keresztet, készségesen meghajolva alatta.
A terhek súlya különböző, mindenki a neki szánt mérték szerint kapja.
Minél közelebb vagyunk Mesterünkhöz, minél nyíltabban valljuk meg Őt, annál inkább nő a kereszt terhe.
