(Róma 8, 12-13)
Amíg régi természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és ösztöneinek.
De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bűnnek szolgáljunk.
Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket.
A Lélek fegyelmezésével szemben való hűtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki erőket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre esnek, mint akik még meg sem tértek.
Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka.
Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka.
A bűnös hajlamokat egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy visszafojtani őket.
A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat bizonyos mértékig korlátok közé szorítja.
Jelszavuk: önuralom. Belül tombolhat, csak a külső látszatot őrizzék meg.
Titokban gonosz élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le őket.
Ezzel szemben Isten gyermekének jelszava: "Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bűn győz-e? Minden engedékenység, a bűnnel való játék, keserűen megbosszulja magát. Ha egy kicsit engedek neki, erőre kap és árad, míg minden gátat át nem tört.
Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le gonosz kezünket, rosszra siető lábunkat. A bűnnel szemben való engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket.
Milyen sokan sínylődnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt!
Az öldöklés fáj, de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik.
Beteljesedik Jézus Igéje: "Akinek van, annak adatik, úgy bővölködik."
Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen "Lélek keresztségére" várnak.
Előfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út a megszokottabb, mint az előbbi Ige mondja:
"Akinek van", azaz aki megtartja amit kapott, hűségesen felhasználja és értékesíti, az kap többet - egészen a bővölködésig.
