"A nemes harcot megharcoltam. ,,

"A nemes harcot megharcoltam. " (2Tim 4, 7)

Pál nemcsak lelki gyermekét, Timótheust inti:
"Harcold meg a hit nemes harcát" (1 Tim 6, 12), hanem pályafutása végén ő maga is örömmel és győztesen vallhatja:
"A nemes harcot megharcoltam."
Ezzel nem magát dicsőíti, hanem Urát, akinek egyedül köszönhető ez a győzelem.
Ahol Jézus ott van egy ember életében, ott győzelem van.
- A keresztyén embernek nemcsak élete végére, hanem a hit kiteljesedésére is el kell jutnia.
- A keresztyén élet harcot jelent.
Senki sem jut át a szoros kapun, aki nem komolyan küzd.
A keskeny úton is csak harcolva lehet megmaradni. Jobbról is, balról is veszély leselkedik, látható és láthatatlan ellenfelek torlaszolják el az utat. Van létért való küzdelem is, de a nemes harc nem az ideigvalókért, hanem az örök életért folyik.
Nem a test megtartásáért és megőrzéséért, hanem a lélek megmentéséért.
Nem ideigvaló nyereségért, hanem az örök koronáért.
- Bennünk tanyázik a legveszedelmesebb ellenség. Önmagunkat legyőzni a legnehezebb dolog, de egyúttal a legszebb győzelem. -
"Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" - mondja az apostol (1 Kor 9, 27).
Tehát nem a levegőt vagdosta, hanem az ellenségre csapott le ott, ahol annak a legfájdalmasabb.
Mi szívesen ápolgatjuk, kényeztetjük testünket. Pál felismerte a veszélyt, amit a test okoz, ha nem keményen bánunk vele, hanem dédelgetjük. Tudta, milyen könnyen támadnak a testből kívánságok, a nagyobb kényelemre irányuló igények, a jólétre és nyugalomra való vágy.
De amint a test első helyre kerül, csak akadályára és ártalmára van a lelki életnek.
Ezért Pál kíméletlen volt önmaga iránt, semmit nem nézett el magának.
Megharcoltam ezt a harcot - mondja. Tehát nemcsak belefogott, de végig is harcolta életét.
Csak aki győz, nyer majd örökségül mindent. Sokan harcolnak, de azután leteszik a fegyvert, kifáradnak, győzelem helyett vereséget szenvednek.
Amíg e testben vagyunk, nincs nyugalmunk. Boldog az az ember, aki lankadatlanul harcol mindvégig!
"Hány hívő érte el az égi célt! Hű volt, kitartott, harca véget ért.
Ó, Jézus áldva légy e szentekért!
- Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, míg tartott itt lenn a nagy küzdelem.
Fény voltál, csillag a vak éjjelen.
- Bár vívná harcát minden gyermeked oly híven, bátran, mint e győztesek!
És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!"

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️2.rész

"💞Futásomat elvégeztem." (2 Tim 4, 7)

A hívö keresztyén harcol és - fut.
Fut a szeretet pályáján, a hit útján és az igazság korlátjain belül; ez a feladata.
Fut az előtte levő cél felé, a mennyei kincsért és szinte szárnyra kel, mert az élő reménység megeleveníti a szívét.
Fut az Úrral való találkozás vágyával, mint azok a szüzek, akik kimentek a vőlegény elé.
Tehát soha nem torpan meg! Mindig előre! - ez a jelszó.
A világ embere céltalanul fut. Céljai földi élete keretei közé vannak bezárva és nem haladják meg azokat. Ha vége az életüknek, vége a céloknak is.

A hívő ember életének földöntúli célja van: a jövendő dicsőség. Tehát nem bizonytalan jövő felé tart.
Az apostol célhoz ért, bevégezte futását. - Sokan egy ideig szépen futnak, azután engedik magukat feltartóztatni.
Ezt rója fel Pál is a galatáknak (Gal 5, 7). Fennakadnak a visszásságokon és akadályokon, vagy éppen a mulandó dolgokon.
A kényelemnek és gyönyörnek adják át magukat, ahelyett hogy megállás nélkül előrehaladnának.
Nem futás a hitéletük, hanem csak andalgó vánszorgás, vagy kényelmes séta, amiből hiányzik a hit ereje és a buzgóság.
Ezt a ballagást csakhamar a megállás követi.
A keresztyénnek állandóan menekülnie kell e világ hiú, gonosz útjairól és szakadatlanul az Úr felé kell haladnia, mert nála lesz örökké.

Ó, mennyire az a döntő, hogy bevégezzük futásunkat!
- Hányszor látunk sírokon kereszt helyett letört oszlopot.
A világ gyermeke akaratlanul is kimondja ezzel a megsemmisítő ítéletet saját élete felett. Akinek az életében Jézusnak nincsen helye és Isten nem érvényesítheti akaratát, ahol nem az Ő gondolatai és tervei valósulnak meg, ott nincs beteljesedés. Ott a halál szánalmas abbamaradás.

Végig megálld a nagy tusát, Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, neked mit félretett, a koronát, az életet.
A célra fuss, hogy mennybe juss, Ott vár reád az égi juss. Krisztus a cél és Ő az út, Ki véle jár, az mennybe jut.

 
Ne csüggedezz, Ő elfedez, Ő enned ád, ölébe vesz.
Ha gondodat mind ráveted, Krisztus lesz majd az életed.
Bízzál, ne félj, a Krisztus él. Ő megsegít, Ő benned él.
Csak higgy, Urad és Mestered Lesz mindenekben mindened.