"💞Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele." (1 Kor 6, 17)
Hogyan lesz úrrá bennünk Jézus gondolkozása?
Ha eggyé leszünk vele, ragaszkodunk hozzá, akkor mindjobban kiformálódik bennünk az Ő lénye.
Már az emberekkel való érintkezés is formál minket.
Akikkel sokat vagyunk együtt, azoknak önkéntelenül átvesszük a vonásait, modorukat, viselkedésüket.
Ugyanígy vagyunk azokkal a könyvekkel, folyóiratokkal és iratokkal is, amiket olvasunk.
Az istentelen írások vagy izgató és sikamlós regények olvasása veszélyes dolog.
Az a lélek, akit még nem hatott át az Úr dicsősége és beszédének igazsága, mérget szív magába az ilyen irodalomból. Elveszti a Biblia iránti szeretetét, vagy megzavarja bibliaolvasását.
Keressük ehelyett a Jézussal való kapcsolatot!
Az Úr Jézus egybeforr azokkal, akiknek a számára Ő az első; ezek elnyerik az Ő gondolkozásmódját.
Mivel Jézussal az Ige szaván át találkozunk, így az Igében való kutatás arra szolgál, hogy gondolkozásunk, akaratunk egyre jobban egybeolvadjon vele. Így egy lélek leszünk Jézussal.
Az Igével való foglalkozás semmiképpen se legyen csak az értelem dolga.
Az írástudók Jézus korában minden írásismeretük ellenére is idegenek maradtak az Úrral szemben. Csak értelmi tudásuk volt. Hiányzott belőlük a felülről való világosság.
A zsoltáríró könyörgésével kell olvasnunk a Bibliát:
"Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát" (Zsolt 119, 18).
Éhséggel kell azt olvasnunk; Jézus után, szabadítás, erő és vigasztalás után sóvárogva.
Az egész írás róla tesz bizonyságot. De aki nem szomjazik a kegyelem után, az nem találja meg Jézust az Ószövetségben, bármennyit tanulmányozza is, de nem talál rá az Újszövetségben sem Isten egyszülött Fiára, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.
Aki az Igét nem kíváncsiságból, nem kritikusan, nem megszokott kötelességteljesítésből, hanem éhséggel olvassa, azzal találkozik az Úr Jézus.
Az ilyen ember áldást nyer és közelebb jut hozzá, Ő pedig elárasztja és átjárja azt Szentlelkével.
Az Ige tükrében az Úr dicsőségét szemléljük és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről-dicsőségre (2 Kor 3, 18).
Akkor mi is mindent úgy ítélünk meg, ahogyan Jézus.
Az embereket, az eseményeket és a dolgokat úgy látjuk és értékeljük, mint Ő.
Most már mindenünk, amink van, az övé. Így, ebben a teljes függőségben és hozzá kötve vagyunk igazán szabadok.
