EGY DOLGON FORDUL MEG MINDEN❣️

"Egy a szükséges. " (Lukács 10, 42)

Látszólag sok minden szükséges ebben az életben, de alapjában véve valóságban és feltétlenül csak egy dolog: hogy Jézus Krisztust megnyerjük és megtartsuk.

Nyilvánvalóan igen fontos, hogy egészséges legyen az ember, tudjon dolgozni és megkeresse mindennapi kenyerét, de időközönként még arra is szüksége lehet, hogy Isten egy betegséggel csendet parancsoljon rá, amiben ideje van önmaga felett elgondolkozni és az üdvösség dolgában elmélyedni. 

A halál előtt pedig csak egyetlenegy fontos dolog van: az igazi, töredelmes bűnbánat.
Az élet nagyon drága dolog, mégsem feltétlenül szükséges, hogy ezen a földön nagyon hosszú ideig éljünk.

 
Az azonban nagyon lényeges, hogy elnyerjük itt az örök életet. - Márta sok mindenben foglalatoskodott.
Tele volt a két keze munkával, de valamit elmulasztott, ami szükséges lett volna. 

Amikor Jézus beszélt, neki arra figyelni kellett volna. Azt hitte, hogy Jézusnak szolgál és nem vette észre, hogy Jézus akar neki szolgálni.

 
Milyen sokan merülnek el például buzgó lelki munkában annyira, hogy szinte nincs idejük a csendre.
Nem látja őket az ember Jézus lábalnál ülni, mint Máriát, hogy az Ige igazán elmélyüljön bennük és maradéktalanul hasson. Milyen sokan vannak, akik nagy port vernek fel, de munkájuknak semmi maradandó gyümölcse nincs. Önmagukat és másokat megfosztanak a nyugalomtól, idegeskednek, de semmi olyan dolgot nem alkotnak, ami az örökkévalóság felé mutatna.
Keresztyén tevékenységük nem sok örömet jelent Jézusnak. Kénytelen figyelmeztetőleg ránk szólni, mint egykor Bethániában: "Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodol és töröd magadat!" 

Csak a lényeget nem látod meg.

 
Ott vagy az élet forrása közelében és nincs hasznod belőle.
Egy a szükséges! Aki ezt megragadja, annak egységes, egyöntetű élete lesz. 

Aki azonban sokfelé szétszórja figyelmét, maga is szétszórt és hasadt ember lesz.
Az egy szükségesben benne van minden. Ha ez birtokodban van, akkor semmi nem hiányzik, mégha talán földi dologban nélkülözöd is a sokszínűséget és változatosságot.
Az egy szükségesnek kell alárendelnünk mindent, legyenek azok világi javak vagy ismeretek.
Az egy nélkül a sok minden semmit sem ér.
Mária ezt a "jó részt" választotta és ennél okosabb, vagy jobb választás ma sem lehet.

A DÖNTŐ LÉPÉS❣️

"💞Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem. " (Jelenések 3, 20)

Ennél csodálatosabban nem lehetne leírni a megtérés lényegét. Eszerint a megtérés abból áll, hogy az ember kinyitja szívének ajtaját. Ő ott áll az ajtó előtt.
Gyakran nem is látjuk, hogy milyen közel van.
Ezért mondja: "Íme" azaz lásd, figyeld meg jól. Ő áll és vár; mintha neki lenne szüksége ránk, holott mi vagyunk teljesen reá utalva. Válaszfal van a lélek és Jézus között, mert a bűn elválaszt tőle mindaddig, amíg alázatosan meg nem valljuk azt. - Isten Fia türelmesen vár, míg az ember kinyitja az ajtót. Ismételten kopog.
A szíveken és lelkiismereteken történő kopogtatása az Ige által megy végbe. 

Az ember sokáig nem veszi tudomásul ezt. Egyéb hangok elnyomják és túlharsogják Jézus hangját és szívesen be is tapasztja az ember a fülét és nem is akarja hallani azt. 

Ekkor Jézus egyéb fenyítéseken és megaláztatásokon keresztül is folytatja a kopogtatást.
"Ha valaki meghallja az én szómat." Az igehirdetők szavát csak halljuk, de Jézus szavát nem. 

És amikor súlyos sorscsapások által beszél hozzánk, gyakran nem ismerjük fel a minket ért események értelmét és célját.
Keressük szorgalmasan a csendességet! Zajban sohasem hallja meg az ember a jézusi szót. 

Aki azonban megérti és találva érzi magát, elgondolkozik rajta és térdre borul.
A Megváltó kopogtatására a válasz mindig a lelkiismeret megszólalása. 

- Most következik a fődolog a megtérésnél, az ugyanis, hogy megnyitjuk az ajtót Jézus előtt, illetve eltávolítjuk útjából az akadályokat. Magadnak kell megnyitnod az ajtót, mert a Megváltó soha nem nyitja meg azt erőszakkal. EI kell jutnod eddig: Jézust akarom minden áron. 

Kerüljön bármibe, csak szabad legyen az út előtte! Amint szabaddá válik az út, rögtön betér. 

Nem ő az, aki nehezen nyerhető meg, hanem mindig mi. Amikor aztán betér, felüdülést hoz.
"Vele vacsorálok." Itt nem az úrvacsoráról van szó, hanem arról, ahogyan Jézus táplálja a lelket élettel és megelégíti.
Addig ugyanis a lélek csak senyved. Jézus maga az élet kenyere és itala. 

Először ő az, aki felüdít minket, de azután ő is akar valamit tőlünk. 

Ha egy lélek megnyitja magát előtte, akkor az ő Lelke is "megelégszik", lásd Ézs 53, 11 versét. 

Valóban érdemes Jézussal találkozni.

A DÖNTÉS IDEJE❣️

"💞Válasszatok még ma, akit szolgáljatok. "(Józsué 24, 15)

Nagy fordulóponthoz értek az izraeliták, akikhez Józsué ezeket a szavakat intézte.
Odáig jutottak, hogy negyvenesztendei vándorlás és harc után végre letelepszenek. Hitetlenségükkel és bűneikkel gyakran megszegték az Úrral való szövetséget.
Most eljött az ideje, hogy ezt a szövetséget megújítsák.
Mint ahogy az Úr ezt a népet szabadon és szeretetből választotta ki, így nekik is annyi jótétemény után önként, hálás szeretetből és örömmel kell az ő szolgálatába szegődniök.
A szövetség most szabad döntést jelent, de Józsué közli velük, hogy ő a maga részéről már választott.
Most rajtuk a sor. Józsué nem erőlteti rájuk Isten szolgálatát. Ellenkezőleg, nem hallgatja el előttük a nehézségeket. Isten nagyon komolyan veszi a dolgot különösen azokkal, akik őhozzá akarnak tartozni. Ezt jól meg kell gondolniok tehát.

Józsué a maga személyében már döntött: háznépével együtt az Urat akarja szolgálni.
Boldog az, akinek ilyen gyorsan megy a döntés! Ezt még soha senki nem bánta meg, sőt aki az Úrnak átadja magát, később csak sajnálja azt az időt, amit visszatartott tőle.
Mindnyájunk életében adódnak különös fordulópontok és alkalmak, amikor válaszút előtt állunk és el kell döntenünk, kinek akarunk szolgálni.
Azt a bizonyos "má"-t, amikor döntenünk kell, amikor Isten kegyelme közel jön hozzánk, nem ember rögzíti, hanem Isten; ezért nem a mi tetszésünkre van bízva, hogy akkor ragadjuk meg a kegyelmet, amikor akarjuk.
Vannak gonosz napok, melyeken a sötétségnek különösen nagy a hatalma, de vannak kegyelmi napok is, amikor az igazság ránehezedik szívünkre, amikor különös isteni erők lépnek működésbe.
Ekkor érvényes ez: "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!"

Veszélyes dolog a halogatás. Lehet, hogy az eljátszott kegyelmi idő visszatér ismét, de lehet, hogy soha. Mindenesetre legközelebb már nem könnyebb, hanem nehezebb lesz a döntés.
Gondolj tehát erre az üdvösséges "má"-ra.
A kegyelemnek is megvannak a maga határai és az ideje. Józsué azt mondja ugyanott (a 19. versben):
"Nem szolgálhattok az Úrnak!"
Nem vagyok képes rá, így kiált a lélek, amikor szeretne őszintén az Úrnak szolgálni és észreveszi, hogy nincs hozzá ereje.
Ha azonban őszinte alázat mondatja ezt velünk, akkor ez első lépés lehet arra, hogy mégiscsak képesek legyünk rá.
Mert Jézus munkálja a véghezvitelt.

MINDVÉGIG ISTENFÉLELEMBEN❣️

"💞Az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön."(Zsoltár 103, 17)

Nem olyan embereknek szól a kegyelem, akik minden további nélkül napirendre térnek vétkeik felett. Csak azok részesülhetnek benne, akik a bűnt komolyan veszik. 

A bűneit könnyelműen vevő bűnös gyakran azzal vigasztalja magát, hogy a "jó Isten" úgyis könyörületes. 

Az ilyen ember szeret a vámszedő imádságára hivatkozni: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" 

De Isten a maga kegyelmét csak azoknak kínálja fel, akik a bűn álmából felébredtek és a szent Isten jelenlétében tudják magukat.
Az ember a maga istentelensége következtében igen mélyre bukott. 

Amire feltétlenül szüksége van, az a Lélek által megvilágosított Ige, mely Isten világosságába állítja a szívet. Ekkor ugyanis a magabiztos bűnöst félelem és szorongás fogfa el. 

Eddig be nem ismert bűnei napfényre kerülnek. 

Vétkei többé nem "megbocsátható gyarlóságok", hanem iszonyatos vádlók. 

Az ilyen ember bocsánatért kiált. - Az istenfélelem tehát a kegyelem elfogadásának szükséges feltétele és előzménye, de egyszersmind a kegyelem gyümölcse, azaz következménye is.
Az ember rádöbben: nálad van a megbocsátás, "hogy féljenek téged".
Lehet-e nagyobb dolog a világon, mint a megkegyelmezett bűnös hálás szívéből jövő istenfélelem, azaz igazi gyermeki félelem Isten előtt?
Sokszor még hívő körökben sem veszik eléggé komolyan az istenfélelem gondolatát s azt az ótestamentumi kegyesség egyik fogalmának tartják csupán.
Elfeledkeznek arról, hogy a Zsidókhoz írt levél szerint Isten gyermekeinek életében a kegyesség félelemmel, azaz istenfélelemmel párosul (Zsid. 12, 28).
Sok ember csak lelki áradozásokban merül ki, de ugyanakkor nem látja meg az Isten jelenlétében való járás szükségességét, amikor az ember minden dologban csak őrá tekint és őt keresi. 

Sokszor még tapasztalt lelki emberek sem éreznek semmi félelmet Isten szent fensége előtt. 

A szeretet mellett szükség van istenfélelemre is, különben szeretetünk tiszteletlenséggé fajul. 

Isten féleleme az, ami valódi alázatosságban tarthat valakit.

Ezért mondja a hivőknek az apostol:
"Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!"
A bölcsesség azzal az istenfélelemmel kezdődik, amely visszariad a bűntől és azzal a félelemmel lesz teljessé, mely az Isten iránti szeretettel párosul.

EL A MAKACS ÖNFEJÜSÉGGEL❣️

"💞Az egyenetlenek simákká legyenek... " (Lukács 3, 5)

Az önfejű ember göröngyös utakon jár. Az Úr útjai mindig egyenesek és simák, nem botlunk meg rajtuk.
Egyszerű, világos utakon vezeti övéit.
Jézus azt mondja: "Ha valaki nappal jár, nem botlik meg."
Itt a nappal való járás az Isten akarata szerint való utat jelenti.
A tanítványok ugyanis le akarták beszélni Jézust arról, hogy Júdeába menjen, ahol nemrég meg akarták kövezni.
Jézus azonban nem engedi, hogy útját emberi szempontok szabják meg. 

Csak az Atya akaratát veszi figyelembe.
Jól tudja, hogy emberek egy pillanattal sem tudják megrövidíteni az Atya által megszabott munkáját.
Aki azonban éjszaka jár, aki saját sötét elképzeléseit követi, az megbotlik, "mert nincsen világossága" (Jn 11, 9-10).
A makacs, önfejű ember mindig saját tetszése szerint keresi a kivezető utakat s hamarosan fájdalmas akadályokba ütközik.
Végül is megbotlik, összeroskad.
Aki Isten akarata szerint megy az útján, kerülhet szintén szoros helyzetekbe és hegyek zárhatják el az útját.
De ilyenkor szabad kérnünk, hogy "minden hegy hordassék le" és ha valóban Isten útján járunk, egy láthatatlan, erős kéz el is végzi ezt.
Az akadályok ellenére célhoz jutunk s kiderül, hogy azok még javunkra is váltak.
Az önfejű ember azonban a legjelentéktelenebb dologban is elbukik. Ha nem elképzelései szerint történik minden, bármely kicsi, nem várt nehézség is azonnal kedvetlenséget, bosszúságot idéz elő nála.
Azt gondolja, hogy mindenkinek őhozzá kell igazodnia.
Csúnya veszekedések és heves összetűzések fordulnak elő. 

Panaszkodik, hogy mások milyen kibírhatatlanok s nem hajlandó elismerni, hogy elsősorban ő maga elviselhetetlen.
Megbotránkozik másokon és valófában ő botránkoztat meg másokat. Siránkozik, hogy valamiféle balsors üldözi őt és nem engedi, hogy boldog legyen, pedig kizárólag saját makacsságának köszönheti, hogy élete elromlik és tele lesz csalódással.
Nem egy esetben okoz súlyos idegbajt az a tény, hogy valakinek a makacs természetét ifjúságában nem fékezték meg s később önmaga sem adta azt halálba töredelmes bűnbánat által.
Ahhoz térhet be igazán Jézus, aki összeroskad e bűne alatt és őszintén elhatározza, hogy ezentúl csak felülről engedi magát vezettetni.
"Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?"
- kérdezte Saul a damaszkuszi úton, jelezve, hogy feladta saját elképzeléseit.
Ekkor jutott életében uralomra és első helyre a Jézus iránti szeretet.

LE A HAMIS MAGASLATOKKAL❣️

,,💞Minden hegy és halom hordassék le...,, (Lukács 3, 5)

Azt a szívet, melynek nem Jézus Krisztus az erõssége, ide-oda hányják az ellentétes érzésék. 

Hol az égig csap öröme, hol halálra szomorodik; egyszer dacos és merész, máskor teljesen letört. 

Az ilyen ember vagy eldob magától mindent, vagy pedig mellét döngeti gõgjében. 

De egyszer le kell szállnia képzelt magaslatairól, különben az Úr Jézus nem tud bevonulni az életébe. Mindaddig, amíg szívünkben különleges igényeket táplálunk önmagunkkal kapcsolatban, a Megváltó elõtt le van engedve a sorompó. Csak amikor lemondunk ezekrõl az igényekrõl és magunkat bûnösöknek valljuk, készül az Úr útja felénk. 

Ugyan mi mások lennénk mi Isten Igéjének fényében, mint bûnösök és adós szolgák? 

Mindnyájunknak a vádlottak padján van a helyünk. 

Ezért el minden alaptalan és értelmetlen önhittséggel, álljunk a vámszedõ helyére, aki zokogva verte mellét és így kiáltott: Isten, légy irgalmas nékem, bûnösnek!

A gõg és önhittség vakká tesz saját gyengeségeink és hiányaink meglátására, de vakká tesz mások kiváló tulajdonságainak felismerésére is. 

A gõgös ember minden tekintetben magabízó, nem akar másoktól tanulni, semmit nem kérdez, nehogy valamiképpen elárulja a maga tudatlanságát. 

A gõgbõl származik az irigység, amely a másik emberben minden szépet és jót lekicsinyel, sõt bemocskol; a féltékenység, amely senkit nem tûr maga mellett; az érzékenység és sértõdöttség, amely nem tudja és nem akarja a feddést elfogadni. 

Az önhitt nem tûri, hogy bármit is mondjanak neki. 

Hibáit és tévedéseit nem ismeri be, nem tud bocsánatot kérni másoktól a nekik okozott sérelemért. 

A gõgös ember végsõ fokon szembehelyezkedik Istennel, azonban Isten ellenáll a kevélyeknek; gõgjük áthidalhatatlan akadályt képez a Megváltó számára.

Isten Igéje lehozza az embert a hamis magaslatokról. Irányítása és vezetése, mely sokszor fájdalmas és megalázó, azt célozza, hogy kívülrõl meghajlásra kényszerítsen minket. 

Bár ne merevednénk ellenállásba, amikor keze súlyosan ránknehezedik. Hajoljunk meg alatta, hiszen alaposan rászolgáltunk ítéletére. Az igazság Igéjén keresztül belülrõl próbál minket Isten kicsinnyé tenni. 

Ne berzenkedjünk ez ellen, hanem adjunk igazat az Igének. Akkor kegyelme teljességében bevonulhat életünkbe a Megváltó.

Amikor Isten Igéje a fejünkből a szívünkbe kerül, az eredmény megváltoztatja a hozzáállásunkat, sőt, az egész életünket!

KI A MÉLYSÉGBŐL❣️

"💞Készítsétek az Úr útját! Minden völgy töltessék fel. "(Lukács 3, 4-5)

"Jól készítsétek utát, a vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el.
A völgyből domb legyen..."

A mi királyi vendégünk, Jézus Krisztus mindig jelen van az Igében, mindig készen van arra, hogy bárkihez betérjen. Csak azokat az akadályokat kell elhárítanunk, melyek bevonulását hátráltatják vagy lehetetlenné teszik.
Ezeket Isten mutatja meg, de kivetni nekünk kell őket.

Milyen különös ellentmondásokkal találkozunk az emberi lélekben. 

Az egyik oldalon hamis magaslatok vannak, a másikon a bűn mélységei. Az ember, aki olyan sokat tart magáról, ugyanakkor könnyen elbukik és elszomorítóan vétkezik. Az állati vágyak kivetkőztetik minden méltóságából! 

Addig, amíg szívesen tartózkodik ezekben a sötét völgyekben, Jézus nem tud bevonulni az életébe. 

Kell, hogy a lélekből felszakadjon egyszer ez a kiáltás: kicsoda szabadít meg engem e siralmas mélységből? 

Ekkor közeledik Jézus, hogy kinyújtsa kezét a süllyedő felé és kivonja őt a mélységből. 

Vajon örülsz-e annak, amikor Isten Igéje belevilágít ezekbe a gyűlöletes mélységekbe és büntetéssel sújtja az erkölcstelenséget?

Vagy kínosnak, sőt ellenszenvesnek találod, ha ezt a pontot megérintik nálad? 

Akkor a szenny és tisztátalanság még mindig természetes és kedves életelemed.
Jézus nem is tud közeledni hozzád. Aki a tisztátalanságot szereti, gyűlöli Jézust.

- A tisztátalanság mélységei mellett ott vannak a földi gondolkodásnak és a világi törtetésnek a szakadékai, az aggodalmaskodásnak és a vagyongyűjtésnek völgyei. "Emeljétek szíveteket magasra!" - hangzott a felszólítás az úrvacsora vétele előtt az óegyházban. 

Aki belesüllyedt vagy beleásta magát e világ dolgaiba, aki teljes szívével a pénz után fut és akiben nincs semmiféle magasabbrendű törekvés, az elzárja a Megváltó előtt az utat.

Ha elborítanak a múló anyagiak, törekedj fojtó légkörükből kifelé, fel a napsütötte magaslatokra. 

Így építed Jézus útját ebben a világban. Végül pedig ott vannak a csüggedésnek, a szomorúságnak a mélységei, a hitetlenségnek vagy kicsinyhitűségnek a szakadékai.

Az ember ott fekszik alant, összetörve, sóhajtozva vagy jajgatva s végül teljesen belesüllyedve abba a megszomorodásba, amiről a Szentírás azt mondja: halált szerez. 

De tekints fel mégegyszer! Számodra is itt van a Megváltó, aki szeret és keres téged!

BŰNVALLÁS❣️

"💞És (Keresztelő János) megkeresztelte őket a Jordán vizében, miután megvallották bűneiket. "(Máté 3, 6)

 
Keresztelő János nem állította fel a bűnvallást követelményül és nem csinált belőle törvényt. 

Az emberek, akik hozzá jöttek, belső ösztönzésre tették ezt. 

A bennük levő gonosz dolgok világosságra kívánkoztak. 

Luther Márton arra a kérdésre: "Milyen bűnöket kell megvallanunk a gyónásban?" - így válaszol: "Azokat, amelyekről tudunk és amelyeket szívünkben érzünk." 

Tehát azokat, melyek égetik lelkiismeretünket és elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. 

A bűnök megvallása tehát nem a lelkek megterhelése, hanem azok tehermentesítése.
Amit ma gyónásnak nevezünk, az nem más, mint előkészítés az úrvacsorára. 

De meg kell mondanunk, hogy igen kényelmes elbújni az ilyen általános vallomások mögé és tovább takargatni a magunk sajátos bűneit. A bűnök bevallása nem valamiféle eszköz arra nézve, hogy a bűnbocsánat kegyelmét elnyerjük. Az isteni megbocsátás ingyen van, ajándék. 

Lehet azonban, hogy sok esetben könnyebben jutunk a bűnbocsánat birtokába, ha négyszemközt alaposan kibeszélhetjük magunkat. Isten mindig megáldja az ilyen vallomást. 

- Aki egyszer elhatározza, hogy életének sötét mozzanatait napvilágra hozza, az ezzel tanújelét adja, hogy komolyan veszi a dolgot. 

Nem könnyű dolog ugyanis az embernek lemezteleníteni magát, azaz lemondani szégyene takargatásáról. De ha az ember nem szégyelte elkövetni a gonoszt, ugyan miért szégyenli annak bevallását? Aki bizonyos bűnök alatt szenved és nem tud megszabadulni az önvádtól, az tárja fel szívét egy lelkigondozó vagy lelki vezető előtt. Ne félj attól, hogy az illető megvet ezért téged! 

Az, aki önmaga is a bűnök nyomorúságán keresztül jutott el a kegyelemhez, nem fog megvetni egy bűnöst sem, hanem mellé áll. Elő tehát a sok összegyülemlett szennyel! 

Már a bevallásukban is szabadító erő van. Aki bűneit kiveti magából, abba könnyebben tud beáramlani Isten kegyelme.
Vannak azután megkötözöttségek, amiktől nehezen szabadul meg az ember. 

Itt is tanácsos nyíltan elmondani azokat valakinek. Ha egy kedvenc bűnödtől nem tudsz szabadulni, valld be azt egy hívő testvérnek.
Ez az első lépés a szabadulás felé. Igen lényeges segítség itt a könyörgés.

 "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5, 16)

ISTEN ELŐTT KEDVES AZ ŐSZÍNTESÉG ❣️

"Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen. " (Zsoltár 32, 2)

Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert.
De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet.
Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között.

Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni.
Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, 

Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt.
A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.

Bűnbánatot tartani annyit jelent, mint őszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendőzetlenül bűnvallást tenni.
Dávid a maga keserves, benső tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e győzni a rejtett hamisságot és álnokságot.

Először még csak kertelt, csűrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt.
Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett.
Testileg is gyötrődött, mintha minden életerő kiment volna belőle. 

Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. 

Nátán előtt is töredelmes bűnvallást tett.
Most már csak a saját bűnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bűnét látja. Gyilkosságát is őszintén beismeri (Zsolt 51, 16).

Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.
"Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensőben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban.
Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensőleg mégsem jár igazságban.

A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni.
Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.

ÉJSZAKÁBÓL VILÁGOSSÁGRA❣️

"💞Az Isten, aki szólt, sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben. "(2 Kor 4, 6)

Minden embernek az istennélküliség éjszakájából kell világosságra jutnia.
"A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük" (Ézs 9, 2).
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy az Istentől való eltávolodásnak milyen szörnyű éjszakájában élünk.
A világosság első sugara azt az éjszakát mutatja meg nekünk, amelyben vagyunk.
Amikor egy sötét szobába az ajtóhasadékon keresztül napsugár hatol be, az mutatja meg igazán, milyen sötétség van odabent. Így van ez a belső, lelki élettel is.
Hány ember csak akkor ismeri fel addigi életének sötét és hiábavaló voltát, amikor az isteni bölcsesség első fénysugara bevilágítja lelkét.
Egy fiatalasszony, aki már régen elhunyt, leánykorában igen komoly keresztyén hatások alatt élt és ilyen körökben forgolódott. Ő maga is hívő leánynak tartotta magát és nem vette észre hogy még a lényeg hiányzik nála.
Egy napon valami dologban az Úr megítélte és az ajándékul kapott isteni fény megvilágította előtte addigi életének teljes ürességét. Tusakodásokkal teli súlyos, sötét órák következtek.
A következő napon ezt mondta valakinek: "Rájöttem, hogy csak csendes és passzív útitárs voltam Isten népe között, de nem aktív hívő. Magam sem gondoltam volna, hogy az ember ennyire meg tudja téveszteni önmagát."
- Egy fiatalember, aki most már áldott munkása Isten országának, komoly keresztyén légkörben nőtt fel. Elhatározta, hogy lelkész lesz.
Mindenki, saját édesanyja is, hívő keresztyénnek tartotta őt.
Ő maga sem jött rá ennek az ellenkezőjére.
Egy igehirdetés hallgatása közben mintha hályog esett volna le a szeméről: "Nem vagy a helyes úton!"
Csak ekkor jutott el odáig, hogy személyesen megragadja az üdvösséget s a bűnösből Isten gyermeke lett.
Isten gyakran megengedi, hogy külső életünkben először a sötétség uralkodjék. Minden más világosságot hagy kialudni, hogy az igazi napfény, a kegyelemnek az a fénye, amit Jézus hoz, végre felragyoghasson.
Minden más csillagnak, mely addig életünkben fénylett, ki kell aludnia, hogy Jézus, az igaz hajnalcsillag ragyogjon fel.
Az éjszakán keresztül így jut el az ember a világosságra, az ítéleten keresztül a kegyelemhez.
- Csak ha világosságban jársz, segíthetsz el másokat is a világ Világosságához, Jézushoz.

VILLANYFÉNY A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN❣️

,,💞Te vagy az az ember!,, (2 Sámuel 12, 7)

Dávid, amikor éppen hatalma és élete csúcspontján állt, nagyot bukott. Sokszor éppen a jó napok készítik elõ a kísértést és a bukást. 

Azokban a napokban Dávid teljesen átadta magát a kényelemnek és palotájában pihengetett. 

Egyszerre csak egy fürdõzõ asszonyt pillantott meg és szívében parázna vágy támaat. 

- Isten ezt a bukást valamiféle erõteljes közbelépéssel megakadályozhatta volna, de nem tette meg. Engedte, hogy Dávid belesodródjék ebbe a gonosz, sötét játékba, egészen a házasságtörésig. Isten azt akarja ugyanis, hogy ami rejtett, nyilvánvalóvá legyen. 

Megengedi, hogy a szakadék szélére jusson vagy ha kell, bele is essék az, aki szívében elfordul tõle és nem hallgat lelkiismerete tiltakozó hangjára vagy titkos ítéletére.

Isten tehát megengedte, hogy Dávid elbukjon, de nem hagyta õt magára. 

Nátán prófétát küldte el hozzá a bûnbánat üzenetével. Ennek a bizonyságtevõnek nem volt könnyû a feladata, de hûségesen átvette Isten üzenetét és továbbította egy kis történet keretében: 

Egy városban két ember élt, az egyik gazdag volt, a másik szegény. 

A gazdaghoz vendég érkezett. 

Mondhatnánk azt is, hogy ez a vendég a gonosz kívánság, amely az emberi lélek ajtaja elõtt leselkedik és várja a kellõ pillanatot, hogy besurranhasson (1 Móz 4, 7)

. - A vendég igényt tart arra, hogy megvendégeljék, de a gazdag sajnálja saját ökrét és juhait s elveszi a szegény egyetlen bárányát, azt adja a vendég asztalára. 

Dávid igazságérzete és haragja felgerjed és kijelenti: halálnak fia az ilyen ember! 

- „Te vagy az ember!" 

Dávid önmaga fölött mondja ki a halálos ítéletet. Elnémul. Igazságérzete és lelkiismerete nem tud kifogást találni.

Nátán magyarul azt jelenti: ajándék. Amikor valaki fejünkre olvassa azt, hogy: te vagy az az ember - ez lehet Isten ajándéka, még akkor is, ha pörölycsapásként ér minket. 

Dávid, aki a romlás felé tántorgott, egyszeriben kijózanodott. Te vagy az és nem más! 

Ne máshol keresd a bûnöst! Mondd meg nyíltan és becsületesen: én vagyok az! 

- Nátán azonban nem állt meg ott, hogy szavaival szíven ütötte Dávidot, hanem szeme elé helyezte Isten jótéteményeinek hosszú lajstromát is. 

Dávid szinte elsüllyedt szégyenében. Mi mindent tett Isten értem! És mit tettem én?

 „Bûneiddel csak terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem" (És 43, 24). Isten jósága vezessen téged is õszinte bûnbánatra.

AZ ISTENTŐL NYERT MEGVILÁGOSODÁS❣️

"💞Vizsgálj meg engem, ó Isten és ismerd meg szívemet!
Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az őrökkévalóság útján! " 

(Zsoltár 139, 23-24)

Zsoltára elején álmélkodva áll meg az énekes Isten mindentudásának titka előtt. 

Nem tudja felfogni, miként lehet az, hogy Isten egyidejűleg látja és ismeri minden ember szívét és útját. 

Milyen ostoba az az ember, aki azzal nyugtatja meg önmagát, hogy sötét terveit senki nem ismeri és hogy nincs tanú, aki gonosz cselekedeteit napfényre hozhatná. 

Elfeledkezik arról, hogy egy valakinek a szeme mindent Iát és még a szívek legelrejtettebb gondolatait is nyilvánvalóvá fogja tenni. 

Az a bölcs ember, aki el tudja mondani a zsoltárossal, hogy: vizsgálj meg engem, ismerd meg szívemet és gondolataimat! Világosságodnak fénye, amely elől semmi nincs elrejtve, járja át szívemet.
Az önismeret nagyon nagy dolog. Lehet, hogy valaki sokat tud, sok mindent ismer, de a maga benső állapotát illetően teljes tájékozatlanságban van. 

Teljes önismeretre, valóságos bűnfelismerésre csakis isteni megvilágosodás révén juthatunk. 

Egy ember sem tudja helyesen értékelni önmagát, ha nem Isten mutatja meg neki lelke titkait.
Könyörögjünk ezért a felülről kapható megvilágosodásért.
Ez a világosság nem csupán felfed sok mindent, ami különben rejtve maradna előlünk, így például lényünk gonosz, önző hajlamait, hanem azt is helyes megvilágításba helyezi, amit egyébként ismerünk. Ez a felülről nyert világosság nem csak azt munkálja, hogy felismerjük bűneinket, hanem hogy átérezzük azoknak gyalázatos voltát és hogy lelkiismeretünk nyugtalankodik. 

Többé nem tudjuk olyan könnyen túltenni magunkat a bűn tényén, sem elhárítani magunktól az ezzel kapcsolatos felelősséget.

 Üldözni fognak minket a bűnök, míg Jézus vérében bűnbocsánatot találunk.
Sajnos sokan nem Isten világosságában nézik önmagunkat, hanem különféle csalóka színes üvegeken keresztül. Igaz ugyan, hogy az ember igen lesújtó felfedezéseket tesz és megrendül, amikor Isten Lelke felfedi előtte a teljes, szomorú valóságot. 

Csak két út van: "a gonoszság útja" - a fájdalmak útja, ahogy az eredeti szöveg mondja - és "az örökkévalóság útja". 

- Ó Uram, hozz mindent világosságra és add, hogy a te szemeddel lássam önmagamat!

ISTEN MUNKÁLKODIK BENNÜNK❣️

"💞Isten az, aki munkálja bennetek az akarást is és a véghezvitelt is. " (Fil. 2, 13)

A csüggeteg ember így panaszkodik: Túl nagyok a nehézségek, nem győzöm őket.
Nem tudom a bennem levő óembert végleg elhallgattatni. Bűneim újra meg újra előtörnek.
Amikor már azt gondolom, hogy most végre győztem, a gonosz csábításai ismét legyűrnek. 

- Ilyenkor közel állunk ahhoz a kísértéshez, hogy feladjuk a harcot.
De milyen vigasztaló ez: Isten az, aki munkálja bennünk az akarást is és a véghezvitelt, a megvalósítást is.
Hogyan munkálja bennünk az akarást? Úgy, hogy bűneinket teherré teszi számunkra. 

Önmagunknak is elviselhetetlenné válunk. A világ és a bűn után való vágyakozásunkat rosszízűvé, sőt utálattá teszi. Szentlelke által olyan új ösztönzéseket ad szívünkbe, melyek képessé tesznek arra, hogy azt akarjuk, amit ő akar.
Természetesen nem veszi el tőlünk az akarást, de erőteljesen irányítja azt.
Ezért az emberi nem-akarás mindig súlyos felelőtlenség. És amiképpen az akarást elősegítette és munkálta bennünk, éppen úgy a véghezvitelt is. Ezt azáltal éri el, hogy megajándékoz minket a váltság elvégzett, befejezett tényének a hit által való világos felismerésével.
Hiszen Jézus Krisztusban mindazt megkaptuk, ami az isteni élethez és a benne való járáshoz szükséges.
Mihelyt Isten erre a csodálatos tényre vonatkozólag világosságot ad nekünk, hitben el is tudjuk fogadni, ami már készen van számunkra.
"Akaratom van ugyan a jóra, de hogy azt elvégezzem, nem sikerül" (Róma 7, 18) - ez arra érvényes csupán, aki nem tudja hitben szemlélni Megváltóját.
Mert aki Jézust hitben elfogadta, az a Lélek szerint jár már ebben az életben. 

Szíve megtelik Isten és a Megváltó iránti szeretettel.
Ez ad neki erőt, hogy Isten akaratát cselekedje.
Mindez azért lehetséges, mert alapjában véve Isten az, aki mindezt munkálja és elvégzi bennünk.
Mert hogyan állhatnánk meg egykor az Úr előtt, ha könnyelműen vennénk szabadítását?
Nincs többé itt semmiféle mentegetőzésnek helye.
Maga Isten az, aki kezét nyújtja felénk. Így mi vagyunk és csak mi vagyunk vétkesek abban, ha nem jutunk célba, nem érjük el az üdvösséget.

ISTEN IGAZSÁGA és SZERETETE KÉNYSZERÍTI A SZÍVET❣️

,,💞Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyõztél.,, 

(Jeremiás 20, 7)

Az Úr nem akar kényszerített embereket. Magához vonzza a szíveket, de nem rángatja õket, csalogatja és nem rohanja le õket. 

Világossá teszi az ember elõtt, hogy jó lenne, ha megadná magát, de nem erõszakoskodik vele. 

Nekünk is türelemmel kell megnyernünk a lelkeket, ha kell, szeretettel unszolni, de semmiképpen sem kényszeríteni õket; utánuk kell menni, de nem rájuk rohanni, különben csak visszahatás következik be. 

Mindazt, amit az emberre ráerõszakolnak, ismét leveti magáról. 

Amit emberileg tesznek és nem felülrõl, növekedésszerûen jön létre, annak nincs tartóssága. 

Ezt fejezik ki Jeremiás fent idézett szavai is. 

Az Úr legyõzte természetének ellenállását a prófétai szolgálatra való elhívással szemben és aggodalmaskodó szívének ellenérveit elhallgattatta. 

Így beszél rá Isten minket is. 

Óemberünk elõször mindenféle kifogásokat keres, amikor Isten megtérésre hív minket.

Isten Igéjének az igazsága nagyon kényelmetlen a mi világias gondolkozásunknak és megalázó a gõgünknek. Az Ige leplezetlenül világossá teszi, hogy bûnösök vagyunk és egyebet sem tudunk tenni, mint a gonoszt. Ez ellen a lesújtó igazság ellen védekezik az ember, különféle kifogásokat vagy mentegetõzéseket hoz fel. Áll a harc az igazság és a hazugság között. 

A mi óemberünk mindenestõl hazug és a látszatok világában él. Isten Igéje ezért a lelkiismerethez fordul és felébreszti az emberben az igazság szavát. Lelke legmélyén kénytelen az ember igazat adni Istennek és be kell ismernie: ez így van és ez az, amire nekem szükségem van - hacsak lelkiismerete nem keményedett meg és az ember még nem vált egészen a hazugságnak, azaz a hazugság atyjának a zsákmányává.

Amint Isten igazsága lelkiismeretünkben meggyõz, éppúgy Isten szeretete a szívünkön vesz erõt. 

Ez a szív természetétõl fogva a világon csüng, s éppen ezért elzárkózik az Istennek való átadás gondolatától. 

De alapjában véve mégis Istennek teremtetett és legmélyebb vágyakozására Isten szeretete az egyedüli válasz. 

Az ellenállás megtörik és egyszerre csak elõtör a mélybõl: tudom, hogy te vagy az, akire szükségem van, aki nélkül nem lehetek boldog! 

Jaj azonban, ha a világ szeretete az Istenhez való vonzódást teljesen kioltja bennünk!

A MEGTÉRÉS ISTEN MŰVE❣️

"💞A pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre." (Cselekedetek 11, 18)

A megtérés Isten ajándéka. Az ember nem akkor tér meg, amikor éppen eszébe jut. 

Izrael népének megtérési mozgalmát Jézus fellépte előtt Isten egyengette. 

Megtérési prédikátort támasztott. Felruházta őt teljhatalommal és Lelkének erejével. 

Ez volt Keresztelő János. 

Amint Isten ajándékozza az igazság tanúit, akik egyenesen járnak, nem emberekre néznek, a bűnt nevén nevezik és kíméletlenül feltárják, éppúgy Isten az, aki megnyitja a szíveket és felébreszti a lelkiismeretet. 

Ha bűneid utolérnek téged és ellened tanuskodnak, ha szíved nyugtalanná válik és nyomás nehezedik lelkedre, ez a kegyelem munkája és világos bizonyítéka annak, hogy Isten meg akar szabadítani.
Ne térj ki előle, állj az ő ítélete alá. Ne ellenkezz, mert Isten elkezdte benned munkáját.
Isten egyéb eszközöket is alkalmazhat, hogy embereket megtérésre vezessen.
"Isten jósága is megtérésre akar indítani téged" (Róm 2, 4).

De sokszor éppen az élet megrendítő tapasztalatait használja fel. Nem egyszer álmok által rettenti meg az embereket.
Általában az álmok megbízhatatlanok.
Ha azonban az álom felrázza lelkiismeretedet és utána szorongást érzel lelked üdvössége miatt, akkor ez bizonyára Istentől van (Jób 33, 15-16).

Milyen gyakran teszik a szenvedések és bajok készségessé a szívet arra, hogy meghallgassa az igazság üzenetét.
De a súlyos csapások egyedül még nem térítik meg az embert.
Azt az Ige végzi el. Jób könyvében olvassuk, hogy Isten súlyos betegség által hogyan tesz alapos próbára egy életet és engedi azt egészen a sír széléig.
De azután egy angyal, azaz emberi alakban megjelenő isteni követ megmagyarázza Jóbnak ezt az egész isteni eljárást.
Feltárja előtte az Úr útját, Isten megrendítő mondanivalóit, felfedi a bűn és szenvedés közötti benső összefüggést és arra inti őt, hogy keresse a megváltó kegyelmet.
Az ilyen követek azonban nem túlságosan gyakoriak.
Egy ilyen követ szájából jövő isteni útmutatás a szabadulás módjára irányítja figyelmünket (Jób 33, 19-29).
Nem adhatunk eléggé hálát Istennek, ha a mi utunkba is küld valakit követként, talán életünknek egy különösen súlyos órájában.
És ha az illetőnek igen megalázó dolgokat is kell mondania nekünk, akkor is fogadjuk el és hajoljunk meg Isten üzenete előtt.
Ez az egyetlen mód, hogy kegyelemhez jussunk.

AZ EMBEREK VAKSÁGA ÉS KEGYELME❣️

"💞Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. " (Ezékiel 33, 11)

"Miért akarnátok meghalni, Izrael háza?" kérdezte egykor a próféta. 

Igen, vajon miért állnak ellen a megtérésnek, miért zárkóznak el az emberek előle vagy legalábbis halogatják, amennyire csak tehetik? Miért van az, hogy az igazság komoly bizonyságtevőit, akik bűnbánatra hívnak, egy korszakban sem szerették a tömegek, sőt félreismerték és szidalmazták őket? 

Jeremiás így kesereg: "Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet." 

Miért ez az ellenszenv? A megtérés alkalmával az ember elveszti önállóságát, akaratát kiszolgáltatja Istennek, lekerül a trónról és az Úr Jézus jut uralomra.

Arra persze nem gondol az ember a maga tragikus vakságában, hogy ez az annyira áhított önállóság és agyonmagasztalt szabadság valójában méltatlan rabszolgaság és hogy mi valamennyien a gonosz kívánságok és szenvedélyek megalázó uralma alatt élünk.

 - Amikor az Úr Jézus Pált szolgálatra küldte el, ezt szabta ki első feladatául: "hogy megnyissad szemeiket" - mert csak ekkor tudnak az emberek a sötétségből a világosság felé, a sátán hatalmából az élő Isten felé fordulni.
Nincs fogalmuk arról, mennyire sötétek, sőt ellenkezőleg: felvilágosultaknak tartják magukat, a sátánnal kapcsolatban csak gúnyolódnak és nem tudják, hogy hatalmában vannak.

A megtérés az egyetlen életre, célra vezető út. Vele kezdődik az élet. 

Ahelyett, hogy kerülnénk a megtérés útját, inkább hálásnak kellene lennünk, hogy Isten megengedi a megfordulást; nem zárja be előttünk az ajtót. És ha keskeny is e kapu, úgy nem tudunk valami kényelmesen besétálni rajta, mégiscsak kapu. Isten nyitotta fel azt, hogy belépjünk rajta.

Esküvel biztosít bennünket arról, hogy ez az ő akarata.
Milyen vigasztalás ez a bűnösnek, akinek szemei megnyíltak s most ismeri csak fel igazán, milyen messzire került Istentől és milyen mélyre süllyedt a romlásban.
Bűne ijesztő módon tornyosul előtte; nem látja a menekülés lehetőségét, csak a biztos pusztulást.

De akkor így szól az örömüzenet: Isten nem akarja a bűnös halálát. 

Azt akarja, hogy megtérjen és éljen.

A megtérést nem engedheti el nekünk. Előtte a gonosz nem állhat meg.
De aki szívből megtér, annak Isten a maga kegyelmes arcát mutatja meg.

AZ ÉLET TELJES KIBONTAKOZÁSA❣️

,,💞Amelyik pedig jó földbe esik, azokat jelenti, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják és termést hoznak állhatatossággal.,,(Lukács 8, 15)

„Boldogok azok, akik Isten Igéjét hallják és megtartják." 

Ha Isten Igéje bensõleg megérintett és megragadott, õrizd meg azt szívedben, különben jönnek a madarak és felkapkodják a szemet.
A csapongó gondolatok sokszor megfosztanak minket áldásoktól, a fecsegõ emberek pedig elvonják figyelmünket és nem engedik, hogy gondolatainkat összpontosítsuk. 

Keresd az elcsendesedést.
Újra meg újra gondold át a hallottakat, mindenekelõtt azonban imádkozz azokkal kapcsolatban. 

Ekkor elmélyülnek majd a hatások. A mag gyökeret ver és szárat ereszt, amelybõl végül is gyümölcs jõ elõ. A kifinomult és jó szív egyszersmind figyelmes szív is, mely a felülrõl kapott hatásokat gondosan megtartja. 

Ennek ellentéte az, amit a Biblia lyukas edénynek nevez. Mária megtartotta a hallott igéket. Miért? Mivel azokat szakadatlanul szívében forgatta.
A feledékenységnek a legbiztosabb és egyetlen ellenszere az, ha az ember állandóan egy dologra gondol.
Mennyire szívünkbe vési a Biblia azt, hogy Isten Igéjét hûségesen megõrizzük. 

„Írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel és mikor felkelsz" (5 Móz 6, 6-9). 

Az élet a maga követelményeivel és foglalatosságaival elég szétszórtságot hoz magával. 

Mégis igyekezzünk naponként néhány percet arra fordítani, hogy elcsendesedjünk és gondolatainkat összpontosítsuk. 

Milyen gyakran engedjük teljesen szükségtelenül, hogy szétszóródjanak gondolataink, vagy fecségesünkkel elhessegetjük Isten gondolatait. Hordjuk magunkkal zseb-bibliánkat, hogy napközben is szívünkbe tudjunk vésni egy-egy Igét.
Az Isten Igéjének megvan az a tulajdonsága, hogy minél többet élvezünk belõle, annál ízletesebbé válik.
Az emberi szóból gyakran elegünk lesz vagy csömört kapunk tõle, de Isten Igéjének a hallásából fakad a hit, a hitbõl az új élet gyümölcse.
„Aki az õ Igéjérõl gondolkodik éjjel és nappal, olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét; és minden munkájában jó szerencsés lesz" (Zsolt 1, 2-3).

 
Az egész keresztyén élet abból áll, hogy állhatatosan szívünkben hordozzuk az Igét és szakadatlanul gyümölcsöt termünk.

MEGFOJTOTT ÉLET❣️

,,💞És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de elmentek és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei megfojtják õket és termésük nem érik be.,, 

(Lukács 8, 14)

Semmi termés, semmi gyümölcs. ígéretesen kezdõtött és olyan nyomorúságosan végzõdik.
Mennyi csalódást kell a Mindenhatónak megérnie.

Pedig a maga részérõl nem mulaszt el semmit és mégis oly gyakran nem éri el célját.
„Várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!" (Ézs 5, 1-4).
Nem õ a hibás.
Az ember részérõl történik mulasztás. Jó magot kap, de nem irtja ki a gyomot és a gazt, legfeljebb egészen felületesen. A gyökerek azonban ott maradnak, felnõ a gaz is és megfojtja a gabonát.

Az isteni magnak az emberi gondok, gazdagság és gyönyörûségek a legveszedelmesebb ellenségei.
A gaz mindig szívósabb, nagyobb ellenálló erõvel rendelkezik, mint a legnemesebb növény.
A nemes növényeknek védelmezõ és ápoló kezekre van szükségük, különben elsatnyulnak.
Így van ez bensõ életünkkel is. A bennünk levõ gonosz magában véve erõsebb, mint a jó.

A jó csak akkor tud elõjönni, ha a gondozó, tápláló és megõrzõ kegyelem szakadatlanul munkában van. Ha a gonoszt nem akadályozzuk, hamarosan uralomra jut. Ezért ne kíméld a gyökereket!
Isten kegyelmének bennünk végzendõ munkája nem tud kibontakozni világias gondolkodásmód mellett.
Az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei alatt megfullad a lélek.

Minden engedékenység végzetes. Máté evangéliumában a gazdagság „csalárdságáról" olvasunk.
A pénz mindig csalogat és ragyogó kilátásokat ígér.
Mi van ebben az életben, amit ne kaphatna meg az ember, ha pénze van?
De közben becsapódik az ember.
A pénz megfoszt minket Istentõl, az üdvösségtõl, az örök élettõl. Szegény, rászedett lelkek, akik a pénzhez tapadnak.

És éppen így van ez a gyönyörûségekkel, testi élvezetekkel, a világi élettel.
A bûn csak ideig-óráig való gyönyörûséget nyújt s azután következik az örökös nyomorúság. - „Megfojtanak."
A lelki élet észrevétlenül megtorpan. A buzgóság ellanyhul, az Ige utáni vágy eltûnik.
Lassanként kialszik az élet. - Nemrégiben találkoztam valakivel, aki súlyos szívbántalmai miatt állandóan levegõ után kapkod.
Évekkel ezelõtt lelkileg felébredt, de azután elfogta a kapzsiság lelke.
Az agyondolgozott testben szívgyengeség lépett fel. Számomra mély jelentõségû lelki kép volt ez.
Még lélegzeni sem bír az, aki belekerül a földi javak hajszolásába.

ÉRZELMI KERESZTYÉNEK❣️

,,Örüljetek reszketéssel. (Zsoltár 2, 11)

Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bûn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megõrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. 

Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni. Amint azonban gúny és üldöztetés éri, csõdöt mond és elbukik. Kiderül, hogy öröme érzelmi jellegû volt csupán.

A mi természeti érzelmeink változók, fel és alá hullámzanak; hol az eget csapkodja örömünk, hol a szomorúság halálos mélységeibe zuhanunk. Ideig-óráig" mégcsak örvend az ember a világosságnak, ami belehatol a földi sötétségbe, de azután elveszti vonzóerejét és jönnek a csüggesztõ hangulatok. 

Az ember azt hiszi, hogy lelke mélyéig keresztyén, mert boldognak érzi magát. De az, amit hangulatilag vagy érzelmileg magunkénak tudunk, még nem biztos, hogy a valóságban is az. Az öröm felhõibõl könnyen alázuhan az ember és szégyenkezéssel ébred annak tudatára, hogy túlértékelte önmagát. 

Péter annyira erõsnek érezte az Úr iránt való szeretetét, hogy készen volt a börtönbe vagy akár a halálba is menni vele. De mennyire csalnak az érzések: néhány óra múlva megtagadta õt. - Egy evangélizáció alkalmával egy leány az Ige hatása alá került. Az Isten szerint való megszomorodás után túláradó öröm fogta el. Szülei és szomszédai nem gyõztek csodálkozni a változáson és bátor bizonyságtételén. 

Az öröm csodálatos hetei következtek. Azonban késõbb jelentkezett egy kérõ, aki nem volt hívõ ember. Az Úrban való öröm elhalványult és az Úr Igéje ellenére, bensõ engedetlenségbõl „igen"-t mondott a kérõnek. A belsõ elhidegülés és az Istentõl való eltávolodás évei jöttek; azután egyik szenvedés a másikat érte, de a fiatal nõ nem értette meg többé az Urat. Az egykori búzgó odaadás csak érzelmi dolog volt nála.

Nem mindig azok a legnagyszerûbb keresztyének, akiket eláraszt az öröm, mint ahogy nem azok a legrosszabb keresztyének, akik belsõleg még mindig sok szomorúságon, ítéleten mennek keresztül. Amikor csüggeteg vagy, ne ess kétségbe, hanem örülj annak, hogy bûneid ellenére ís, mégis az Úr Jézus tulajdona vagy.

FELSZÍNES HIT❣️

"💞És a sziklás földben levők azok, akik mikor hallják. örömmel fogadják az Igét, de ezeknek nincs gyökerük. "-(Lukács 8, 13)

Beléjük hullik, de nem hatol beléjük. A felszínen marad. 

A sziklásföld a szív még feltöretlen talajának a képe. Érzelmileg nincs náluk baj. 

Az Igét örömmel fogadják. Boldogok, fellelkesülnek, de a mélyben még erős ellenállás működik. Akaratukat még nem szolgáltatták ki az Úrnak.

Még mindig saját kívánságaik és vágyaik a döntők, s így hamarosan ismét elbuknak, mihelyt természetes akaratuk megszólal. Szóban mindig készek arra, hogy örömmel mondják: az Úré vagyok, de szívük mélyén, sokszor nem is tudatosan, számtalan "nem" gyűlik fel. Hitük csak kis ideig tart. Amint kísértéssel találkoznak, elbuknak. 

A szenvedéstől való félelmet nem tudják magukban legyőzni. Az Igéért nem hajlandók gúnyt vagy üldöztetést magukra vállalni.
Ha pedig az Úr nem teljesíti szívük kívánságait, sőt csalódások érik őket, megbotránkoznak benne. 

Mert mindennek úgy kell lenni, ahogy ők szeretnék.

Az igazi megtérés nemcsak érzéseinket, de akaratunkat is meg-fordítja. 

Annak is a meghaláson kell keresztülmennie. 

Nem szabad az "óembert" kegyes köntösbe öltöztetni. 

Le kell vetni azt mindenestől.
Még a hivő keresztyének között is milyen sokan vannak, akik soha igazán össze nem törtek. 

Örömteli időket megéltek már, de soha nem szomorodtak meg mélyen önmaguk miatt. 

Nem ismerték fel teljes elveszettségüket. 

Ezért van bennük annyi kemény farizeusi érzés és rejtett önigazság. Szívük talaját még soha nem puhították meg a bűnbánat könnyei. 

Érezni bennük a hajlíthatatlan én-t. Ha pedig becsvágyukat sérelem éri, megsértődve visszavonulnak.
- Vajon az ilyen keresztyének arra vannak-e ítélve, hogy egy egész életen keresztül ebben a félúton elakadt állapotban maradjanak? Nincs lehetőség számukra, hogy megváltozzanak?
De igen, Isten kegyelme kihozhatja őket ebből.

Nézzük csak Pétert. Az ő szívében is töretlen volt még a magabiztosság talaja, ezért bukott el a kísértés órájában. De éppen ezen keresztül jutott őszinte, mély bűnbánatra. 

Keservesen sírt és önmagába vetett hite összeomlott.  Nem akart már többé első lenni az apostolok között.

Bensőleg teljesen megsemmisült, és ekkor kezdtek mélyre hatolni a gyökerek. 

Mindene lett a Megváltó, ő töltötte be őt egészen. A teljes bűnbánat eltéphetetlenül hozzá kapcsolta.
Ne elégedjünk hát meg, míg énünk utolsó darabja is szét nem zúzódik

A TELJES ÉRZÉKETLENSÉG❣️

"💞Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják, azután eljön az ördög és kikapja az Igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. "-(Lukács 8, 12) 

A kemény útfélen a mag nem tudja életerejét kibontakoztatni. Éppígy vannak szívek is, melyekről Isten Igéje hatástalanul pattan le. Az útfél nem volt mindig ilyen kemény. 

Az idők folyamán taposták ilyenné. Az emberi szív is lassanként válik egyre keményebbé. 

A gyermek még olyan fogékonynak mutatkozik. Felfog dolgokat, hallgatja a Megváltóról való beszédet, elgondolkozik rajta és kérdezősködik. Lelkiismerete még nem vált keménnyé. 

Később sok egyéb benyomás éri, sötét és gonosz hatások is. 

Ez mind nyomot hagy benne. A lélek az Isten szavára egyre érzéketlenebbé válik. 

A külvilág benyomásai egyre nagyobb erővel ostromolják és a szív tárva előttük. 

Romlott és gonosz emberek részéről káros befolyások érik a fiatal lelkeket. 

Mennyire meggyötrik és tönkreteszik őket. 

Sok fiatal szív olyan, mint valami kert, amit vadállatok dúltak fel. 

Ó, bárcsak fallal tudnád körülvenni lelkedet, hogy ne tudjon oda minden behatolni, játszótérnek tekintve azt, ami Isten szántóföldje és veteményes kertje.

 - A belső érzéketlenség mégcsak fokozódik azáltal, hogy a lélek megkeményedik minden jó hatással szemben. 

A lelkiismeretet találatok érik, megmozdul, de az ember ismét elnémítja azt. 

Olykor világosan érezhető vonzás támad felfelé, de az ember ismét beleveti magát a hétköznapok hajszáiába vagy éppen a szórakozások árjába. 

A szív érzéketlenné válik, ha folytonosan csak olyan hatásokat kap, amelyek elvonják Istentől. 

Az ápolatlanul és gondozatlanul maradt mag hamarosan elhal. Az ember érzéketlenné és tompává válik. A lelkiismeret elfásul és az ember semmit nem tud felfogni többé. 

Bár hallja Isten Igéjét, de az nem hatol a mélyre. A gonosz elkapja azt és szabad kikapnia a szívből, miután maga az ember is gonoszul bánt a szent Igével. 

Az ember alkalmatlanná válik a hitre. "Isten kiszolgáltatta őket elvetemült gondolkodásra" - mondja Pál apostol (Róm 1, 28). 

Igazságérzetük megromlott, Isten és a világosság iránt való érzékük veszendőbe ment. Végül is nyíltan gúnyolják és tagadják mindazt, ami szent. 

Azok az emberek, akik e kemény útfélhez hasonlítanak, az Ige számára szinte elérhetetlenek.

De ha egyszer Isten ekéjével felszaggatja a kemény felületet, az Ige hatékony lehet még az ő életükben is.

AZ IGE HATALMA❣️

"💞A mag az Isten Igéje. "-(Lukács 8, 11) 

Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. 

Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erőt, az élet csíráját rejti magában. 

Vannak csendben működő erők. A növekedő fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. 

Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erőivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erői nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendőn keresztül megőrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek.

Az Isten és az ember között létrejött "új szövetség" elhozta az üdvösséget s az az Ige által lehet a mienk. Mária csendes szobácskájában angyal adta hírül azt és Mária hitt. Angyalok jelentették be születését, azután a pásztorok vitték tovább a hírt. Jézus maga is szó, azaz Ige útján hatott a szívekre. 

Apostolai ezt folytatták tovább. Így megy ez mindmáig. Az Ige a kegyelem nagy eszköze. 

De sajnos nem minden prédikációban lesz világossá Isten szava, Igéje. 

Csak az tud élő Igét hirdetni, akit Isten küld és Lelkével felruház. "Hogyan hirdessék az Igét, ha nem küldetnek?" (Róm 10, 15). - "Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20, 21) - mondotta Jézus a tanítványoknak, miután felruházta őket Lelkével. 

Az Ótestamentumban olvassuk, hogy Jeremiás idejében is volt sok prédikátor, de a legtöbben a saját nevükben szóltak. 

Prófétáknak, Isten szószólóinak mondták magukat, de nem voltak azok. 

Az Úrról beszéltek, de nem az Úr küldte őket.

A magvető maga Jézus. Tőle jön a mag, azaz az Ige. 

Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk "gyártani". 

Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. 

Ekkor teljesül be az, hogy "aki titeket hallgat, engem hallgat". 

Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élővé válik. Az Ige teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. 

Akinek megadatott Isten Igéje, az hirdesse azt! 

Lesznek persze olyanok, akik elhárítják, de másokat éppen ez ragad meg úgy, mint semmi más ezen a világon. 

És akit az Ige ragad meg, az meg is marad. Az élő Isten Igéje nagy dolgokat cselekszik.

EGY ELSZALASZTOTT ALKALOM❣️

"De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett [Pál] beszélni, Félix megrémülve ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak.,, (Cselekedetek 24, 25)

Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitről, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. 

Az Ige őt is eltalálta.

Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselője volt. 

Pál a tiszta, önmegtartóztató életről beszélt neki, Félixnek pedig ezen a ponton súlyos bűnei voltak. Végül pedig arról az eljövendő ítéletről volt szó, mely a föld hatalmasait is utoléri. 

A helytartónak igen melege lett. Lelkiismeretében találva érezte magát. 

Ez egyébként jó jel, ha az ember még megdöbben. 

Azt mutatja, hogy még nem keményedett meg egészen. 

Druzilláról viszont, Félix feleségéről nem olvassuk, hogy megrémült volna. 

Kemény és érzéketlen maradt, noha zsidó származása révén ismerte Isten törvényét. 

Félix - Pál révén - életében először került szembe az igazsággal. 

A kegyelem órája ez az ő számára. 

Isten még ezt a mélyre süllyedt embert is meg akarja menteni. 

Az a rémület, amely őt meglepi, elindulás lehetne az üdvösség felé. 

Csak engednie kellett volna, hogy az igazság tövise hasson és fejet kellett volna hajtania a kárhoztató ítélet előtt. 

Akkor Pál a hitben való szabadulás útját is megmutathatta volna neki Jézus Krisztusban. 

Félix azonban gyorsan félbeszakította a beszélgetést, elhalasztva a döntést. 

A megtérés kérdésében azonban minden halasztás egyben jóvátehetetlen mulasztás.

Félixnek ma is sok követője van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. "Ma még nem! Először hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt." 

Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. 

- Félix intő példa marad minden időkben. 

Nem kelt ő ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. 

Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. 

De nem is volt könnyű Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. 

A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant Iát.

 - Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják őt továbbmenni.

HOGYAN JUTUNK BIZONYOSSÁGRA❓

"💞És Nátánael így szólt neki: Názáretből támadhat-e valami jó? Fűlöp így válaszolt neki: Jöjj és lásd meg! "- (János 1, 46) 

Vannak becsületes kételkedők, akik komolyan keresik az igazságot, ám vannak akik csak nagyzolnak kételyeikkel és csupán azért állnak elő hitellenes kifogásaikkal, hogy ezzel is bizonyítsák éleselméjűségüket.
Az előbbiek bizonyosan az igazság birtokába jutnak majd, mert aki keres, az talál. 
Nátánael azt hallja Fülöptől: megtaláltuk a Messiást, aki a Názáretből való Jézus.
Nátánael azonban ismeri a Messiásra vonatkozó jövendöléseket s tudja, hogy annak Betlehemből kell jönnie, nem Názáretből. Názáretből támadhat-e valami jó és üdvös dolog Izraelnek?
Fülöp nem tudja ezeket a kételyeket eloszlatni. 

Nem tudja ugyanis, hogy Jézus Betlehemben született, de mégsem kételkedik abban, hogy Jézus a megígért Messiás.
Átütő erejű tapasztalata van vele kapcsolatban. "Jöjj és lásd meg!" 

Nem értelmi megvilágosodás útján, hanem személyes megtapasztalások révén jut az ember bizonyosságra Jézus személyét illetően. 

Akinek már van ilyen valóságos tapasztalata, azt semmiféle kétely nem tévesztheti meg többé. 

Lehet, hogy a hitetlen ember sokszor igen éleselméjű kifogásait nem tudjuk megcáfolni, de ezért ne engedjük magunkat zavarba hozni.

Jézus nem ad Nátánaelnek felvilágosítást Betlehemben történt születésére vonatkozóan, hogy azzal fenntartásait eloszlassa. Ehelyett emberfeletti hatalmának felismerésére ad neki alkalmat. 

Átlát Nátánael szívén, bár soha azelőtt nem látta őt. 

Megmondja neki, hogy látta egy fügefa alatt titkon imádkozni az oly régóta megígért Megváltó eljöveteléért. Ez legyőzi Nátánael ellenállását. 

Kételyei teljesen eltűnnek. Jézus azonban azt mondja neki: "Nagyobbakat látsz majd ezeknél."

Jézus felett állandóan nyitva áll a menny. Angyalok állnak a szolgálatára. 

A szellemi világ erői áramlanak feléje. Így aki Jézushoz jön és vele hitben eggyé lesz, ugyancsak megnyílva látja maga felett a mennyet. Kapcsolata lesz felfelé. 

Megízleli a jövendő világ erőit, amely egyszer e jelenlegi, elmúló világ helyébe lép. 

Csodákat tapasztal meg; először belső életében, de külső körülményeiben is. 

A kételyek nyilai hatástalanul pattannak le róla.
Mert a személyes megtapasztalás mindig több, mint az ismeret. Krisztus életévé lett.

AZ ISTENNEL VALÓ ÉLET ALAPTÖRVÉNYE I. -II rész❣️

"💞Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok. " (Jakab 4, 8)

Isten Igéje és Lelke arra int bennünket, hogy közeledjünk hozzá. 

"Fordulj már végre Isten felé!" - ezt az igazság Lelke mondja neked. Ha azonban ezt hallod: 

"Nincs szükséged megtérésre, jó szíved van, nem vagy rosszabb, mint mások" - ezt a hazugság lelke sugalmazza neked.

A Lélek arra int, hogy ne halogasd a megtérést, a gonoszság lelke pedig azt suttogja: van még idő, élvezd az életet, még később is lesz alkalmad Istenhez fordulni.
- Persze Istenhez ne csak szájjal, hanem szívvel is közeledj. 

Panaszkodsz, hogy csalódtál, mert Isten nem hallgatta meg imáidat. 

De kérdezd csak meg őszintén önmagadat, kit ért alapjában véve több csalódás.
Nem sokkal inkább Isten a megcsalt és csalódott? (Malakiás 3,8 . 

Mag nélküli, üres héjat adunk neki. A lényeg, a szív valódi és őszinte átadása mindig elmarad. 

Az ember látszólag közelebb lép Istenhez, valójában azonban maga akar rendelkezni életével, idejével és javaival, s még arról mer panaszkodni, hogy csalódott Istenben.

Istenhez csak egy úton lehet közeledni: a bűntől való teljes és őszinte elfordulás és az Úr Jézusnak való átadás útfán.
Ő az az élő híd, amely Istenhez vezet. Ha fájdalmasnak találod Istentől való eltávolodásodat, akkor szabad az Úr Jézusra hagyatkoznod. Ő Istenhez visz téged, Jézusban pedig Isten közeledik hozzánk. Hogyan vesszük ezt észre?
Úgy, hogy Isten naggyá és dicsőségessé lesz előttünk. 

Mindaddig, míg távol vagyunk valamitől, csak homályosan látjuk azt; így vagyunk Istennel is. 

Mindaddig, míg távol vagyunk tőle, nincs világos szemléletünk lényével kapcsolatban.
Csak akkor pillantjuk meg dicsőségét, amikor közeledik hozzánk. 

Ha pedig ismét túlságosan elveszünk a földi és hiábavaló dolgokban, az éppen olyan, mintha Isten képe halványulna el.

A bűn mindig zavarossá teszi és homályba borítja Isten arcát előtted. - Továbbá abban mutatkozik meg az ő közelsége, hogy belekerülünk áldásának az áramlásába. Isten soha nem jön üres kézzel, amikor hozzánk közeledik.
Ez rendíthetetlen törvény: közeledsz Istenhez és ő is közeledik hozzád. 

Vannak, akik panaszkodnak, hogy nem éreznek semmit ebből a közellétből. 

Csak őszinte komolysággal közeledj. 

Ő már akkor közel van hozzád, amikor te még semmit sem érzel ebből. - 

Minden egyes ember vagy közeledik Istenhez, vagy menekül előle. Te melyik úton vagy?

Az Istennel való élet alaptörvénye(II.)

,,Ha az Urat keresitek, megtaláljátok, de ha õt elhagyjátok, õ is elhagy titeket.,,
(2 Krónika 15, 2)

Isten engedi, hogy megtaláljuk õt. Micsoda vigasztalás ez! Az eredménytelen keresés megbénít, nyomasztólag hat, elbátortalanít. Viszont mennyi mindent elér az ember, ha buzgón, törekvõ módon keres. Hány ember szeretne valamire jutni földi vonatkozásban és soha nem ér célt. 

De aki keresi Istent, az megtalálja õt. Persze e keresésnek teljes komolysággal kell történnie. 

Vannak ugyanis istenkeresõk, akik soha nem jutnak elõre, mindig csak keringenek, mert nem komoly náluk a dolog, inkább csak játék. Értelmük kételkedik és egyik kételybõl a másikba esnek. 

Lehet, hogy tényleg Istent keresik, de vagy nem akarnak alázatosan meghajolni, vagy valamiféle bûnükkel nem akarnak szakítani.

Istent mindenekelõtt ott és olyan úton kell keresnünk, ahol megtalálható, azaz Igéjében és Fiában, Jézus Krisztusban. Isten a Fiúban lépett hozzánk közel, úgyannyira, hogy testünket is felvette. 

Mihelyt Jézust mint Szabadítódat hitben megragadod, megtalálod az Istent. 

A legnagyobb nyomorúság az Istentõl való elhagyatottság érzése, mint ahogy minden boldogság teljessége az, mikor Isten szeretete vesz minket körül. 

Az ember azonnal ellenségei hatalmába kerül, mihelyt elhagyja õt az Isten.

 

Izrael népérõl olvassuk, hogy Isten „átadta õket ellenségeik kezébe" (Neh 9, 28). 

Isten minden lelket, mely elhagyja õt, ellenség kezére ad, azaz kiszolgáltatia õket sötét szenvedélyeknek és gonosz hajlamoknak. Mihelyt kezét leveszi valakirõl, annak lelkén az ellenség vesz erõt és feltartózhatatlanul levonja õt a mélybe. 

A vége mindig súlyos bukás. Isten olyan értelemben is elhagyhat valakit, hogy elveszi a bizonyságtevõket és helyükbe a hazugságot hirdetõk, vak õrállók kerülnek. 

Kérjük tehát az Urat, hogy ne vegye le rólunk a kezét, mert az minden csapásnál, még a halálnál is súlyosabb ítélet. De bármennyire is rettenetesen hangzik ez, hogy „ha õt elhagyjátok, õ is elhagy titeket" - még ebben is van rejtett vigasztalás. Isten nem ejt el senkit csak úgy, minden ok nélkül, mint valami szeszélyes zsarnok. 

Nem ötletszerûen jár el, hanem szent törvényszerûséggel. 

- És abban is vigasztalás van, hogy nem örökre hagyja el az embert. Izraelt, az õ népét is csak egy idõre hagyta el. 

Azért tette, hogy a bajok súlya alatt hozzá térjenek, ismét õt keressék és szívükben vágy támadjon az igazi békesség után.

CSAK A VILÁGOS BIZONYSÁGTÉTEL CÉLRAVEZETŐ❣️

"💞Hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Ámde hogyan halljanak igehirdető nélkül? "(Róma 10, 14)

A tudást nem lehet túlértékelni, de lebecsülnünk sem szabad. Hogyan hihet valaki, ha nem hall Krisztusról, sem pedig Istennek az ember megmentésére irányuló erőfeszítéseiről?
A hit nem csupán tudás, hanem bizonyosság is. De ismeret nélkül nem jutunk bizonyosságra. 

Fontos, hogy világos módon mutassanak rá előttünk a lelki élet tényeire, különben nem tudjuk hitben magunkévá tenni azokat.

Vannak emberek, akiknél a hitélet érzésekben és hangulatokban merül ki. 

Azt állítják, hogy elég lelki hatást kapnak a természeten vagy a művészeten keresztül.
Mikor egy nagyszerű hegyi tájat szemlélnek, a végtelenség érzése hatja át őket. 

Egy zenedarab élvezete közben emelkedett hangulatba kerülnek. Ez a vallásuk.

Véleményük szerint a szavak csak zavarfák az érzések közvetlenségét és erejét. 

Azt vallják, hogy a "legfőbb lény" úgyis kikutathatatlan és megismerhetetlen.
- Hála legyen azért, hogy Isten mentő munkája révén igyekszik megnyerni az elveszett embert; hogy elküldte, halálba adta, majd feltámasztotta Fiát és egyszer ismét elküldi nagy tervének befejezésére. Most is ő küld bizonyságtévőket dicsőséges dolgai hirdetésére, felruházza őket lelki erőkkel és hatalommal. Önmagától senki sem képes bizonyságot tenni az üdvösség dolgairól, ez felülről adatik s csak így segíthet a bizonyságtevés hitre. Az Isten titkaiba való bepillantás, a világos, határozott és a hallgatók szükségleteihez igazodó bizonyságtétel, a Léleknek a szívekben és lelkiismeretekben megnyilvánuló munkája - mindez imádságban elkért ajándék.

A hallgatót megragadja a hallott Ige, úgy érzi, hogy az egyenesen neki szól, az ő szükségeire válaszol.
Kinyújtja a kezét utána, elfogadja és vele együtt Jézus Krisztust is, akiről az Ige bizonyságot tesz.
Tehát nem csak meghall és megtud valamit, hanem megragadja, birtokába veszi azt. 

Csak így lesz nyilvánvalóvá az Ige csodálatos hatása és így tapasztalja meg a bűnös az Isten gyermekévé való átalakulás nagy élményét.
Mindez a hit megtapasztalása. De a hitnek is szüksége van valamire, amire támaszkodik, amire épül.
Ködre nem építhetünk. Az egyetlen és biztos alap:
Jézus Krisztus és az Ő Igéje: "az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak" (Lk 21, 33).