„Jézus feltekintett." Meglátta, hogy van ott egy lélek, akinek õreá van szüksége. Ezzel máris kapcsolat jött létre Zákeus és közötte. Tudja, hogy milyen harc van annak lelkében. Nevén szólítja õt, noha még soha nem találkoztak.
A Megváltó figyelmét soha nem kerüli el, amikor egy egyébként öntelt és önigazult ember szívében éhség támad az igazság után. A lélek vágyakozása az élet és békesség után valóságos vonzóerõt gyakorol rá, aminek nem tud ellenállni.
- Zákeus sokkal többet kapott, mint amit remélt. Arra vágyott, hogy Jézust megpillantsa, s most íme Jézus mentõ szeretettõl sugárzó tekintete nyugszik meg rajta.
De Jézus nemcsak rátekint, hanem meg is szólítja õt és be akar térni házába.
„Gyorsan szállj le!" - Amikor egy lélek megmentésérõl van szó, ott nagyon is indokolt a sietség. Közömbös dolgok esetében olyan mindegy, hogy az ember ma cselekszik-e vagy holnap, vagy éppen soha.
Azonban ott, ahol a lélek üdvössége forog kockán, nincs helye a halogatásnak. Aki ilyen esetben mulasztást követ el, mindent tönkre tehet. Amikor testi életünk tûzben vagy árban veszélybe kerül, egy pillanatot sem vesztegetünk el. Hát nem több a lélek, mint a test?
Valóban felelõtlenség, ha valaki ilyen fontos ügyben habozik és vár.
Az Úr Jézus kockázatot is vállalt a maga részérõl, amikor betért a vámszedõ házába. „Mindnyájan zúgolódtak" - akik ezt látták.
Hiszen hány becsületes ember van Jerikóban, miért éppen ebbe a hírhedt házba tér be Jézus? Jézus azonban nem kér senkitõl tanácsot, hanem azt teszi, amire õt az Atya elhívta. A mentõ szeretet kényszeríti õt erre. Nincs tekintettel semmire, amikor az igazságot kell megmondani, vagy szeretetét nyilvánvalóva tenni
(Luk 14, 1-4). - „Ma nekem a te házadnál kell maradnom."
E szent kényszerûség érzete tölti el Jézust s ez élt benne már 12 éves korában, amikor felismerte, hogy neki az õ Atyjának dolgaival kell foglalkoznia.
Külsõ nyomás, kényszer vagy fenyegetés azonban a legkisebb mértékben sem tudták befolyásolni õt, hogy akár csak egy nappal is elõbb fejezze be küldetését (Luk 13, 31-33).
Az Úrnál mindig a „ma" számít. Ma és most kész a megmentésre. Ha tehát késik ez a segítség, a felelõsség ezért rajtunk van.
