HARC a KAPZSISÁG ELLEN❣️

"Öldököljétek meg a ... kapzsiságot, amely bálványimádás. "(Kol 3, 5) 

A testi ember test szerint gondolkozik (Róma 8, 5), de akiben Isten élete van és lelki ember, azt minden törekvés felfelé vonzza. Lehetetlen a földi gondolkozást legyőzni, amíg Isten Fia értelmet nem adhatott nekünk, hogy megismerjük az igazat (1 Ján 5, 20).
Csak ekkor szabadulunk meg a földi dolgokhoz való ragaszkodástól és tanulunk meg az élő Istenben bízni, aki megad nekünk mindent gazdagon (1 Tim 6, 17).
Ha Krisztussal meghaltunk a világnak, akkor teljes buzgósággal keressük azt, ami odafelvaló!
Folyamatosan öldököljük meg magunkban a pénzszeretetet és a kapzsiságot, amire nézve Jézus szabadulást hozott.
Pál sokakról tudott, akiket a pénz szerelme eltávolított a hittől és sok fájdalommal szegezték át magukat (1 Tim 6, 10).
Mert ha valaki egyszer megízlelte az Úr jóságát és mégis boldogtalan, ez csak azért van, mert belekeveredett földi törekvésekbe. Minél mélyebben merül bele az ember a földi dolgokba, annál erősebb benne a földi gondolkodás.
És minél inkább elmerül Istenben és minél többet foglalkozik az Ő dolgaival, annál inkább növekszik benne a mennyei gondolkodás. - Olyan a természetünk, hogy magunkhoz ragadnánk mindent, amit csak lehet; Isten jellemvonása az adás. A legdrágábbat adta oda ennek a hálátlan világnak. Isten Fia önmagát és mindenét odaáldozta értünk.
Aki megtapasztalja magán Istennek ezt az ajándékozó szeretetét, új emberré lesz, olyanná, aki maga is képes adni.
A thessalonikai és filippibeli keresztyének Isten kegyelme által olyan örömmel adakoztak, hogy szinte zavarba hozták az apostolt. Jeruzsálemi testvéreik szorultságának megkönnyítésére erejükön felül adtak (2 Kor 8, 1-3).
Isten gyermekei megértik az Ige szavát: Jobb adni, mint venni!
A jókedvű adakozót szereti az Isten és megáldja.
Az ilyen ember megtapasztalja az Igét:
"Adjatok és nektek is adatik. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe" (Luk 6, 38).
Aki fösvény és nem tud adni, ne gondolja, hogy Isten gyermeke, mert megcsalja magát. 

Talán valamikor kapott már kegyelmet, de letért Isten útjáról, mivel újra elfoglalta szívét a pénzszeretet.
A kapzsiság és fösvénység bálványozás.
Aki a mammonnak szolgál, bálványimádó (Ef 5, 5).
A fösvénység szívesen ölt kegyes ruhát, pedig a pénz embere Isten ellensége.

HARC a HAZUGSÁG ELLEN

"Vessétek el a hazugságot, szóljatok igazat ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. "- (Ef 4, 25) 

Az óember keresztül-kasul hazug. Becsapja önmagát és másokat is. 

A látszatok világában mozog, minden törekvése az értelmetlen becsvágy, a semmitérő birtoklási vágy és a hiábavaló világi kívánság. Valaminek képzeli magát, holott semmi. 

Csak ha levetkőztük az óembert az Úr Jézusban való hitben, tudunk minden mást is letenni, ami az ő területébe vág. És ebben első a hazugság. 

Rátapad az emberre mint valami sötét árnyék. Természete szerint mindenki hajlamos arra, hogy hibáit letagadja. 

Megtérni azt jelenti: igazzá lenni. Vannak emberek, akik általában utálják a hazugságot és szégyellnék magukat, ha másokat becsapnának, de gőgjük megakadályozza őket abban, hogy beismerjék saját igaztalan voltukat. Csak az lesz igazzá, aki alázatosan meghajol Isten előtt.

"Vessétek el a hazugságot!" De hogyan vethetnénk el, ha fel sem ismerjük és ügyet sem vetünk rá? Vigyázzunk szavainkra és kérjük az igazság Lelkét, hogy intsen, valahányszor hamis érveket hozunk fel, büntessen meg, ha igaztalan szó csúszik ki a szánkon. 

- Milyen sokszor túlzunk és fontoskodunk! Csak azt említjük meg, ami előnyös és kedvező fényt vet ránk, a többit elhallgatjuk. 

Nem hazudunk kifejezetten, de megkerüljük az igazságot, nagyzolunk, kétértelműen beszélünk. Valamilyen mellékes okot megnevezünk, de a főokot elhallgatjuk, vagy pedig hallgatásunkkal a másikat hamis hitben hagyjuk, mert kellemetlen a dolgot tisztáznunk. 

Hányszor visszatartjuk az igazságot emberfélelemből vagy nem mondunk igazat, hogy tessünk embereknek. 

Ha Jézus Lelke ezekhez hasonló hamisságokat fed fel bennünk, üdvös azt nyíltan bevallani:

 "Nem mondtam igazat!" Vagy: "Elhallgatással vétkeztem az igazság ellen." 

Az ilyesmit persze nehezen vesszük ajkunkra; mélyen megszégyenítő, de biztos eszköz arra, hogy a hamis látszattól megszabaduljunk.

Elsősorban az Úr előtt alázkodjunk meg mélyen, ha hamisságon kapjuk magunkat és keressünk megtisztulást Jézus vérében. A hazugság másokkal kapcsolatban azért olyan utálatos, mert megöli a bizalmat és a szívélyes testvéri érintkezést. A hazug ember kiközösíti magát a gyülekezetből. 

Az apostol kifejezetten hozzáteszi: "mert egymásnak tagjai vagyunk." 

- A nem őszinte lelkület szétválaszt, az igazság összekapcsol, ezért: vessétek el a hazugságot!

NE a LEVEGŐT VAGDOSD!

"Úgy küzdök, mint aki nem levegőt vagdos. "-(1 Kor 9, 26) 

Ha túljutottunk a megtérés harcán, még nem vagyunk túl a küzdelmeken. 

Most az Isten kegyelme által elnyert helyünket kell megtartanunk. 

A gonosz ugyan legyőzött ellenség, de a győzelmet mindig újra meg kell ragadnunk hitben. 

Pál apostol eltalálta az ellenséget, nem a levegőt vagdosta. 

Nem mellé csapott, mint sokan, akik csak látszatra vívnak és nem akarják megadni óemberüknek a halálos döfést. Pál kíméletlen volt saját teste ellen. "Megsanyargatom (szó szerint: öklözöm) testemet." Nem volt elnéző és kíméletes a testével, hanem szigorú és könyörtelen. 

Nem uralkodhatott rajta többé a test. Pál megfékezte és lekötözte, hogy szolgai helyére utasítsa vissza, ahová való. A test csak eszköze a léleknek, nem szabad uralkodnia felette.

 "Segíts Uram, hogy a testem ne okozzon kárt a lelkemnek" - imádkozott egyszer valaki. 

A testi szükségletek és igények kielégítése nem kerülhet első helyre. 

Ha testünket a szükséges mértéken túl ápolgatjuk, érzékivé, mindenféle kívánság és élvezet táptalajává válik.

Legyünk szigorúak testünkkel és egész óemberünkkel szemben, aki semmi áron nem akar meghalni; ellenkezik, kér, könyörög. Legyünk határozottak: a testünk részéről legnagyobb veszély az élvezetvágy. Sokak számára el van zárva e felé az út, kevesen élhetnek nagy bőségben, a legtöbben szűkös körülményekre vannak ítélve. Most csak az a kérdés, hogyan viseli el az ember a szűkölködést. 

Ha élvezetvágy él benne, nincs ínyére a sovány eledel. 

A nemi ösztön is sok alkalmat ad a szakadatlan harcra. Nehogy legyőzzön és veszélyes utakra vonjon, amelyek mocsárban és szakadékban végződnek! Itt határozottnak és kérlelhetetlennek kell lennünk. 

Ha mindjárt az elején nem állunk ellent, csakhamar beleveszünk a bűnbe.

Természetesen az apostol nem a saját erejéből állt ellent olyan kímélet nélkül saját testének, hanem Jézus szeretetének erejében, amely betöltötte a szívét.

Nem képzelte magát mégsem hősnek, aki lenézhet másokat és aki elől a gyengék félelemmel visszahúzódnak. 

Tudatában volt saját gyengeségének; minden erőtelen testvérhez lehajolt, együttérzett velük. 

Legyünk szigorúak önmagunkkal szemben, szelídek és szeretetteljesek másokkal szemben!

Ilyenek a kegyelem talaján álló hősök, ellentétben a saját erejükből harcolókkal.

A TULAJDONKÉPPENI ELLENSÉG❣️

"Nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, amelyek a magasságban vannak. "- (Ef 6, 12) 

Az Ószövetségben Isten népének külső, látható ellenséggel kellett harcolnia: a Kánaánban és körülötte lakó népekkel. Az Újszövetség népének láthatatlan ellenséggel van dolga. 

Végső fokon harca a Sátán és a sötét hatalmak ellen irányul. 

Eredetileg az lett volna az ember rendeltetése, hogy legyőzze a Sátánt és visszaszerezze Istennek a földet, amit a Sátán megrontott. 

Ehelyett a Sátán győzte le az embert és ismételten győzött felette, amíg az asszony magva, a második Ádám, Jézus Krisztus, aki erősebb, le nem győzte az erőset és zsákmányát el nem vette tőle. 

Most Jézus győzelmének erejében nekünk is győznünk kell a Sátánon, de végül is Isten bénítja meg és kapcsolja őt ki teljesen.

Az óember mögött a Sátán áll. Ő szítja fel a gonosz szenvedélyek tüzét, ő indítja fel a bennünk rejtőző gonoszt. Azonnal kezdeményez, ahol erre alkalma nyílik. 

Ravaszul és módszeresen fog a munkához. Gyakorlott ellenség, aki évezredek óta sok millió esetből gyűjtött tapasztalatokat. 

Megkeresi gyenge oldalunkat, ahol könnyű bukást előidéznie. 

Kikutatja a legkedvezőbb időpontot, amikor a legjobban megközelíthet. 

Talán nem állunk az őrhelyünkön, kicsit szabadjára engedjük magunkat, hanyagok vagyunk, szinte félálomban ringatózunk. 

Vagy talán kimerít a munka és túl fáradtak vagyunk. Ő mindezt kihasználja. 

Eközben a gonosz dolgokat ártalmatlannak tünteti fel, hogy gyanútlanná tegyen; nem a legsúlyosabb csábításokkal jön, hanem finom kísértésekkel, amelyek nem látszanak veszélyesnek. 

Aztán lépésről lépésre halad előre és mindig több teret nyer. 

Szívós, állhatatos, tolakodó és fölényesen viselkedik. Hatalmas szellemi erő, akit bizonyos értelemben respektálnunk kell. Legalábbis őrizkedjünk attól, hogy megvetően és lekicsinylően beszéljünk róla, szidalmakat szórjunk rá. Ez sokba kerülhetne és csak a rövidebbet húznánk az ilyen merészséggel. 

A Sátánnak és gonosz szellemi hadának a földfeletti területeken van birodalma, tehát a földi teremtmények felett állnak. Csak az Úr Jézus tud megküzdeni ezzel az ellenséggel. 

Hittel kell megragadnunk az Ő győzelmét, hogy azt magunkévá tegyük. Jézus elől menekül a Sátán.

SIKERES ELLENÁLLÁS❣️

"Vegyétek fel az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon és mindent elvégezve megállhassatok. "- (Ef 6, 13) 

A teljes fegyverzetről van itt szó, amelyből egy darabnak sem szabad hiányozni. 

Legyünk mindig annak a tudátában, hogy a Sátánnal és az ő szolgáival van dolgunk. 

De azért ne hárítsunk rá mindent és ne tegyük őt ún. bűnbakká. Mindent vagy a legtöbb rosszat a Sátánra próbálunk hárítani. De a gonoszság elsősorban bennünk van. Jakab apostol ezt nyomatékosan hangsúlyozza: "Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága." 

Alázkodjunk meg minden rossz gondolattal kapcsölatban, ami felülkerekedik bennünk! 

A Sátán nem tudná azt felkelteni, ha nem rejtőzne bennünk a gonoszság magva. 

De már maga az is vigasztaló, ha elmondhatjuk: az ellenség van e dolog mögött! 

Isten gyermekeit sokszor környékezi az a veszély, hogy kishitűvé válnak, ha ismételten előjönnek a régi kísértések, amikre már úgy néztek, mint megharcolt és legyőzött dolgokra. 

Saját magukat sem értik, és olyan rejtélyes előttük; hiszen nem akarják a gonoszt, könnyek között vágynak tőle szabadulni, s azután jönnek pillanatok és órák, amikor a gonosz mégis félelmetes, lenyűgöző módon csalogatja őket. 

Ilyenkor közel állnak az elcsüggedéshez. Vigyázz! Az ellenség az, ne hagyd, hogy leverjen! 

SZENT KÜZDELEM❣️

"💞Legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében. "- (Ef 6, 10) 

Hívő keresztyénnek lenni harcot jelent. A megszentelt élet küzdelmes élet. 

Hinni azt jelenti: győzni a világ felett (1 Ján 5, 4-5). Isten népére érvényes ez az Ige: "Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek" (2 Móz 14, 14; 2 Krón 20, 6). 

A mi harcunk az, hogy hitet nyerjünk, mert az Úr hit által a mienk. 

Akkor Ő veszi át a harcot és viszi "lelkünk perét" (Jer sir 3, 58). 

Csak akkor várhatjuk el valakitől, hogy erős legyen, ha erőforrása van. Nekünk az Úr Jézus a kiapadhatatlan forrásunk. 

Ő mindenki számára elérhető. "Öltözd fel erődet" - szól a próféta (Ézs 52, 1). 

Tulajdonképpen milyen erőt kapunk mi Jézusban? Nem testi, fizikai erő ez, nem is olyan erő, amit gép termel. 

Ez a szeretet ereje. A legnagyobb hatalom! Ha megnyílunk Jézus szeretete előtt és az a szeretet hat ránk, megtapasztaljuk csodálatos erejét. Úgy vonz magához minket, hogy fel tud oldani a világhoz vagy saját személyünkhöz való megkötöttségeinktől. A világ is hatalmasan vonz, de a keresztre feszített még hatalmasabban! Engedd át magad az Ő szeretete vonzásának, akkor szabaddá leszel megkötöttségeidtől. Szabadítsd ki magadat az által, hogy Jézus szeretetéhez kötözöd magad. 

A Megváltó szeretete győztes erő. Az apostollal együtt így kiálthatsz fel: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Csak akkor tapasztaljuk meg, milyen erős az ellenség, ha harcba szállunk ellene. Amíg készségesen alárendeljük magunkat neki, nem érezzük hatalmát. Megkötözöttségünket is csak akkör érezzük, ha ki akarunk szabadulni belőle. De Jézus győzött!

Szükséges viszont, hogy saját gyengeségünket és tehetetlenségünket felismerjük, mert Krisztus ereje csak a gyengeségben munkálkodhat. 

Ahhoz, hogy Ő növekedjen, nekem alá kell szállanom. "Semmi vagyok" - ismeri be Pál saját magáról. Azok, akik természettől erősnek és erős akaratúnak érzik magukat, mélységesen érzik tehetetlenségüket, mikor a bűnnel és a Sátánnal kell harcolniok. "Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk!" - kiáltott fel Luther is. Aki azt hiszi, hogy áll, közel van az elbukáshoz. 

Az önmagukban gyengék lesznek a legerősebbek, mihelyt gyengeségük hit által Krisztus erejével párosul. Engedjük, hogy naponta, sőt óránként áthasson, különösen a kísértések idején, az isteni szeretet bűnt eltörlő és mindent legyőző ereje.

ÚJRAKEZDÉS KEGYELEMBÕL❣️

"💞Ekkor hátrafordult az Úr, rátekintett Péterre. És megemlékezett Péter az Úr szaváról, amint neki mondta: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. És kiment Péter és keservesen sírt. "- (Lukács 22, 61-62)

Az Úr felemelte elbukott tanítványát. Már bukása előtt imádkozott érte, hogy a hite el ne fogyatkozzék és most, amikor a főpap udvarában Péter mellett vezették el, odafordult feléje. 

Jézus nem merült el oly mélyen a saját szenvedésébe, hogy ne lett volna egy pillantása tanítványa számára. 

Még az sem tartotta vissza, hogy Péter olyan gyalázatosan megtagadta Őt. 

Nem gondolkodott úgy, mint mi: "Ha te nem akarsz tudni rólam, te sem létezel többé a számomra." 

Komolyan, de nem lesújtóan nézett rá; mély irgalom csillant fel tekintetében. 

Ez át meg átjárta tanítványát és felébresztette tompa kábultságából. Magához tért és visszaemlékezett az Úr elfelejtett szavára: "Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." 

Ekkor zuhant rá teljes súlyával a bűn. 

De mégis úgy érezte: "A Megváltó nem vetett el teljesen, még van számomra egy pillantása, még tudomást vesz rólam." Ez megolvasztotta kemény szívét, kiment és keservesen sírt.

A Megváltó nem veti el mindjárt az elesett tanítványt. 

Péterért már bukása előtt imádkozott, hogy el ne fogyatkozzék a hite, nehogy meghasonlásában és kétségbeesésében úgy fejezze be életét, mint Júdás. 

Nekünk is Ő az egyetlen szószólónk az Atyánál, ha vétkezünk. 

Ránk is vet egy tekintetet, ha eltévedünk, és ez mindig kijózanítólag hat. - János látja Isten Bárányát, akinek hét szeme van. 

Ez Isten hét Lelke. Egyszer nyugtalanít és megijeszt, ha elvetnivalót fedez fel bennünk, máskor ismét kegyelmesen néz ránk, úgy hogy a bűne miatt aggódó szív megvigasztalódik. 

Sokszor az Igét teszi hathatóssá egy-egy ilyen ránknézésével és teljesen személyessé válik a szava, vagy egy régebben befogadott Igét juttat eszünkbe és világosság árad szét bennünk.

Jézus nem vonja meg tőlünk "szelíd szemét", ha ránk rohant a gonosz és mint Pétert, minket is legyőzött. 

Ez a tanítvány tudatosan, de mégsem szándékosan vétkezett, mint Júdás vagy Ananiás és Safira. 

Nagy bukása és a még nagyobb kegyelem, amit átélt, irgalmassá és alkalmassá teszi Pétert arra, hogy megtévedő, gyenge testvéreit hitben és kegyelemben erősítse. 

Amint Jézus feléje fordult, úgy fordult később ő is elesett testvéreihez.

SÚLYÚS BUKÁS❣️

"💞Péter elkezdett átkozódni és esküdözni: nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek."
(Márk 14, 71)

Ilyen mélyre eshetnek Jézus tanítványai! Néhány órával előbb még bizonygatta: kész vagyok veled a halálba menni - most pedig megtagadja Jézust.
Azt állítja, hogy nem ismeri, tudni sem akar róla, átkozza magát és hamisan esküszik.
Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt ilyen nagyot esni?
Péter bízott az érzéseiben, a szíve hangulatában, amely olyan melegen dobogott Mesteréért.
Nem hitt Jézus szavának:
Most nem jöhetsz utánam! Mindenre képesnek tartotta magát és elbukott. Belekeveredett a gonosz bandába a főpap udvarában és melegedett a tüzük mellett.

Ha hivatásunk folytán kerülünk istentelenek társaságába, akkor bízhatunk az Úrban, hogy sértetlenül megőriz minket.
De komolyan kell keresnünk az Ő védelmét, engednünk kell, hogy felfegyverezzen és oltalmazzon, amikor olyan emberek közé megyünk, akik semmit sem akarnak tudni Istenről. 

Tapasztaltuk már, hogy a hitetlen környezet gyengít és lehúz? - Minden embernek van valamilyen lelki atmoszférája. Isten gyermekei mennyei levegőt hordoznak, köztük megerősödünk és felfrissülünk.
A világ embere sokszor pokoli légkört áraszt, s ha ilyenek vesznek körül, nem könnyű szilárdan megállnunk.
- Péter elbukott; aztán elbukott másodszor és harmadszor is! Péter egyre mélyebbre zuhant, megátkozta saját magát, ha nem igaz, amit mond. Hazudott! - Nem dobunk rá követ, mert aki ismeri saját magát, az tudja hogy az ember minden rosszra képes, ha az Úr erős keze meg nem tartja hit által.
Még az is lehetséges, hogy egyazon órában a lelki felemelkedettség magaslatán az Úrnak elkötelezve magunkat, kész vagyunk érte meghalni, de kész vagyunk megtagadni is Őt. 

Ne higgy a szívednek!
Aki a szívére bízza magát, az balga. Csak az Úrban bízzál, önmagaddal szemben légy bizalmatlan.

Péter bukása a mi vigasztalásunkra van feljegyezve.
Vajon mi mindig hűségesek voltunk?
Soha nem tagadtuk meg az Urat? Megálltunk a próbákban?
Soha nem volt vereségünk a hit harcában?
- Egyikünk sem hős, ha magunkra maradunk.
A test erőtelen, csak az Úrban, az Igébe vetett hitben lehetünk erősek. 

Vereségeken át visz az út, míg teljesen megszabadulunk gőgös önbizalmunktól.

LELKI MÁMOROSSÁG❣️

"A részegek éjjel részegednek meg. " - (1 Thess 5, 7)

Amíg az ember az Istentől való elszakadottság éjszakájában él, olyan, mint aki mámoros.
Nem látja világosan a dolgokat, nincs józan ítélőképessége.

Elfeledkezik mindenről, ha elkapja a harag, vagy a kívánság fellobban benne. 

Nem gondol a szomorú következményekre, sem súlyos felelősségére. Engedi, hogy magával ragadja a mámor, és a pusztulásba rohan. 

Ha azután már késő, akkor fájdalmas kijózanodással ébred rá a valóságra. Éppen így ködösít el a gond is. Rémületbe hajt, úgy hogy az ember nincs is igazán magánál. 

A gőgösség, elbizakodottság is olyan mint a köd, körülfogja a lelket. 

Az ember önmagával van eltelve, álmodozik a saját nagyságáról, ügyességéről és kiválóságáról. Önmagával kapcsolatban elvesztette józan ítélőképességét.

Hamis lélek csapja be, a hízelgők csak fokozzák rossz állapotát, annyira, hogy szinte a talajt is elveszti a lába alól. - Néha egy egész népet elfog a gőg. 

A jelszavaknak félelmetes hatalmuk van, mégha nincs is bölcsesség bennük. 

A korszellem szinte varázslatos igézete alatt tartja az emberek lelkét.

A Biblia lerántja a leplet mindenről és megmutatja az ilyen mámorosság sátáni eredetét. 

A démoni hatalmak egész tömegeket elvakíthatnak és majd isznak Isten haragja mámoros kelyhéből, aki odaadja őket a sátáni befolyásnak, hogy napról napra a tévelygést tartsák igazságnak és a gonosztettet erényként dicsőítsék.

Csak egy mód van rá, hogy kijussunk a lelki ittasság állapotából: az igazság Igéje! 

Aki hallgat rá, józanná lesz. Az Igében a Szentlélek munkálkodik és ha Ő befolyásolhatja az embert, akkor az magához tér, világosan és értelmesen gondolkodik, mint az a megszállott, aki azután Jézus lábainál ült, miután meggyógyult (Lk 8, 35). 

A világ ugyan az igazi hívőt rajongónak, túlzónak és józantalannak tartja, de valójában a világ szelleme teszi az embert bolonddá és rajongóvá. 

Önmaguktól várnak mindent, azt hiszik, hogy felfelé haladnak, holott lefelé zuhannak. 

Azt remélik, hogy az emberiség a külső körülmények megjavítása által is megteremtheti a boldogság állapotát, megtérés és a gondolkodás megváltoztatása nélkül is. 

Úgy vélik, az emberek csak azért rosszak, mert rosszul megy a soruk. Mindez józantalanság!

LELKI JÓZANSÁG❣️

,,💞Mint józanok ... ,,- (1 Péter 1, 13)

Péter elsõ levelében háromszor szólítja fel olvasóit a józanságra. Megvolt rá az oka. 

Fájdalmasan tapasztalta saját magán, mit jelent, ha valaki elveszíti józanságát. 

Mivel Jézus intõ szava nem tudta õt józanságra bírni és inkább saját szíve érzéseiben bízott, ezért mélyre esett. 

Most már felismerte, micsoda szakadékok rejtõznek az ember szívében és mennyire nem józanul gondolkodunk, ha szívünk hangulatainak és elképzeléseinek jobban hiszünk, mint Isten Igéjének. 

Józan ember az, aki semmit sem vár önmagától, hanem mindent az Úrtól; aki felismeri romlott szívét és belátja, hogy azonnal képes minden rosszra, amint az Úr leveszi róla a kezét. 

Józan ember az, aki nem önmagának, hanem Isten Lelkének enged, az Õ Igéje alapján él. 

Szívünket egyedül a kegyelem erõsíti meg, különben ide-oda ingadozik, mint a nádszál.

Legyetek józanok! Az apostol azokhoz intézi ezt a felhívást, akik már egyszer kijózanodtak Isten Igéje által. 

Most meg kell maradniok a józanságban. Nem valami elméleti, hideg és értelmi magatartás ez, mert az ilyen józanság a szeretet buzgóságát, a szent lelkesedést rajongásnak tartja. 

Vannak idõsebb keresztyének, akik lanyhák, lágymelegek; szívükben nem a szent tûz jólesõ feltisztultsága ég. 

Akkor vagyunk teljesen józanok, ha egészen megtölthet a Szentlélek; ha Jézus szeretete tölt be úgy, hogy önmagunkról és minden másról elfeledkezünk, amikor Isten gazdag kincseiben örvendezünk.

Hatoljunk bele egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségbe; mindenekelõtt az igazság Igéjének a mélységébe, hogy józanok lehessünk! 

Az Ige megtanít helyesen értékelni korunk eseményeit, jelenségeit. 

Akkor nem kiáltozunk együtt a világgal, nem álmélkodunk azon, amit a világ megcsodál, s nem rajongunk az emberiség nagy eredményeiért és a világbékéért. 

Nem férkõzik hozzánk mindenféle idegen tanítás sem, amit a gõgös ember talál ki. 

Mert a gõg a józantalanság forrása, az alázatosság azonban józanná tesz. 

A legtöbb tévtanítás rejtett elbizakodottságból, gõgbõl fakad. 

Különlegeset, rendkívülit akarnak adni és hallani, és így egészségtelen, nem józan utakra tévednek. 

Pál apostol a megtérést és a hitet mindig a középpontba állította: ez józanság! 

Aki ebben marad, az nem esik bele abba a veszélybe, hogy ingadozóvá válik és elesik kábultságában.

LELKI ÉBERSÉG❣️

,,Legyünk éberek! Mert az alvók éjjel alusznak ... mi azonban a nappal fiai vagyunk.,, 

(1 Thess 5, 6-8)

Nem vagyunk a sötétség emberei, hanem a nappal fiai - mondja az apostol. 

Ezért éberség illik hozzánk. 

Ha egyszer nappal lett életedben, legyen vége az alvásnak! 

Ha a mi hajnalcsillagunk, Jézus Krisztus, felkelt a szívünkben, akkor virrad, nappalodik. 

Nyissuk fel hitünk szemét, hadd áradjon be a lélekbe a világosság és ragyogja be bensõnk minden kamrácskáját, míg a sötétség legutolsó maradványa is eltûnik. 

Most már tartsd nyitva a szemedet! Elõször is Jézusra nézz! 

Az ébrenlétben egyrészt nyitva tartjuk a szemünket, hogy felismerjük a fenyegetõ veszélyeket és kísértéseket, másrészt mindig az Úron pihen tekintetünk.

A felébredt hívõ ember elmondhatja: „Szemeim mindig az Úrra néznek, mert Õ húzza ki a tõrbõl (csapdából) lábamat" (Zsolt 25, 15). 

Ébren lenni azt jelenti: Az Úr Krisztus jelenlétében maradni. „Járj énelõttem!"

 - „Õ mindig szemeim elõtt van" - mondja Dávid. Az egyszerû, õszinte szem kétfelé kacsintgatás nélkül egyedül Jézusra néz. Ha álmosak vagyunk, akkor a szemünk zavaros is. 

Az álmos elõtt minden ide-oda libeg, végül egészen lecsukódik a szeme.

 - Ha Jézust elveszítjük szemünk elõl, ki vagyunk téve minden veszélynek. Csak az Õ világosságában látjuk meg ellenségeinket is. Felismerjük a közeledõ kísértést és vigyázunk különösen érzékeny pontjainkra, ahol könnyen sebezhetõk vagyunk.Ha az ellenség támad, Jézushoz meneküljünk, az Õ karjaiban biztonságban vagyunk.

Az elalvás veszélye nagy. Álmos vagy alvó keresztyénekkel vagyunk körülvéve. 

Az álmosság lelke ragadós. Könnyen elõtérbe tolakszik a földi érdek; a világ csalogatása megvesztegetõen és álmosítóan hat lelki szemünkre. Észrevétlenül közönyösebbé leszünk. 

Az Úr Jézus már nem áll olyan világosan lelki szemeink elõtt. Tekintetünk meghomályosodik, elfátyolozódik és így az ellenségnek több hatalma van arra, hogy észrevétlenül ránk törjön és elbuktasson. - Legyünk hát éberek! Gyakoroljuk magunkat abban, hogy szüntelenül Jézusra nézünk és az Õ világosságát engedjük be a szívünkbe! Ne rejtõzzünk el soha az Õ szeme elõl! 

Ne kerüljük ki tekintetét akkor sem, amikor vádlón néz ránk. Álljunk ellene naponta az álmosító hatalmaknak!

 „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az Úr, amikor visszajön!"

Elõre a megszentelõdésben❣️

,,Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytõl és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelõdésünket.,,- (2 Kor 7, 1)

A második korinthusi levél 6. fejezetének nagy ígéretei indítsanak erõteljesen a megszentelõdésre! A megtisztulás eszköze Jézus vére. Ha a lélek e vérben bízva alapvetõ megtisztuláson ment át, akkor õrizze meg magát tisztán. A mázoló kabátján néhány folttal több nem jelent semmit, de ha új és nemrégen kitisztított ruhát viselünk, arra vigyázunk, mert a legkisebb folt is zavaró rajta. A megszentelt keresztyén is tartsa tisztán belsõ ruháját, amit Jézus vérében megmosott! Isten gyermekeinek a lelkét is eltorzítja a bûn. Érvényre jutnak még bennük is a testi bûnök: tisztátalanság és mértéktelenség; és a szellemi jellegûek, mint az irigység, gyûlölködés, szeretetlen ítélkezés, hamisság, érzékenykedés, akaratosság, önfejûség.

Legyenek mások a hívõk, mint a meg nem tért emberek! Azok ugyanis egyre mélyebbre jutnak a tisztátalanságba, mert megtûrik a szennyet. A Bárány vérében megtisztult lélek azonban nem vak, látja foltjait és utálatosnak érzi azokat. Nem is nyugszik, míg meg nem szabadult tõlük. Egyre elõbbre jut a megszentelõdésben, nem áll meg! Sajnos, mégis elég sok olyan hívõ ember van, akiknél nincs elõrehaladás, még mindig a régi utakon járnak.

Pál apostol szüntelenül futott, nem volt megállása. Így kell elõrehaladnunk a megszentelõdésben. Aki nem törekszik tökéletességre, az visszaesik, eltompul és elhal. Megszokja régi hibáit, beletörõdik, elfogadja a megjegyzést: „Mindenkinek megvan a gyenge oldala." Ezeket cipeli magával, mintha elkerülhetetlenül szükséges lenne és elszárad, ahelyett hogy lelki élete naponként gyökeréig megújulna. Vegyük komolyan ezt a figyelmeztetést: „Isten félelmében vigyük véghez a megszentelõdésünket!" Ne álljunk meg félúton, ne elégedjünk meg gyatra részeredményekkel!

Isten adja az erejét: engedd magadba hatolni! Az Úr Jézus minden hibát, minden bûnt le tud gyõzni. Még régi, megrögzött szokások, kedvenc bûnök, vérmérsékleti hibák alól is felszabadít! Harcold meg te is Jákób harcát: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem!" Ne add át magad a gonosz szokásoknak, mintha ennek úgy kellene lenni! Ne vigasztalódj másokkal, hogy õk sem különbek. Hatolj elõre a hit és imádság harcában! Sokan futnak ugyan, de nem teljes odaadással. Csak egy nyeri el a jutalmat!

ÉRZÉKENYSÉG A BŰN IRÁNT❣️

"Tisztátalant ne érintsetek. "- (2 Kor 6, 17)

A tisztátalansággal naponta találkozunk. 

Szemünk sokszor olyan dolgokat lát, amelyek tisztátalan, sóvárgó gondolatokat keltenek. 

Mennyi szennyes, istentelen beszéd hatol fülünkbe! 

Ezt nem akadályozhatjuk meg. 

De a tisztátalanságot érintenünk nem szabad. 

Az Ige eredeti szövegében a "megérinteni" szó azt is jelenti: valamire rátapadni vagy kedveskedve megérinteni. 

Ez történhet tekintetünkkel vagy gondolatainkkal. 

Nemcsak nagyobb beszennyeződéstől kell őrizkednünk; kerülnünk kell még a szemek finom játékát is. Gondolatainkat és képzeletünket ne engedjük át tisztátalan dolgoknak.

Nagy különbség, hogy valamit észreveszünk csak, vagy rá is tapad a szemünk. 

Így van ez a fülünkkel is: lehet dolgokat meg nem hallani. 

Ne engedjük be magunkba a romlott, sikamlós szavakat! 

Ki szívja be szívesen a fertőzött levegőt? 

A romlott szív azonban élvezi a rothadt szagot. 

 Szennyes folyadék érintésétől piszkosak leszünk, így a szív is beszennyeződik, ha átadja magát a féktelen fantáziának és gonosz gondolatoknak. Akinek tisztaságérzéke van, az óvja ruháit. 

Ha vigyázatlanságból folt esik rá, nem nyugszik addig, amíg ki nem tisztítja. 

Tisztátalan emberek nem is látják már a foltokat; szemük megszokta a piszkot. 

Néhány folttal több vagy kevesebb, nem számít. Ha szívünk tisztára van mosva a Bárány vérében, érzékenyek vagyunk a foltokra. 

Bárcsak megmaradna ez a finom érzékenységünk, sőt egyre inkább fokozódna! 

Akkor minden beszennyeződést tőlünk telhetően kikerülünk, és ha beszennyeződtünk, elviselhetetlennek érezzük és nem nyugszunk, amíg a Bárány vére meg nem tisztított. 

Ha azonban hagyjuk, tovább terjed és mélyre hatol, mint a rozsdafolt. 

Egyre tompábbak és közönyösebbek leszünk s végül már nem zavarnak a foltok. 

Legfeljebb csak akkor kínos, ha mások látják. 

A rejtett foltok, amiket csak Isten lát, már nem bántanak minket.

Mint ahogyan a pók ezer szállal szövi körül a legyet, amit hálójába fogott, ugyanúgy tesz az ellenség azzal a lélekkel, aki lanyha és hanyag a megszentelődésben. 

Minden beszennyeződés hatalmat ad neki a lélek felett, és az ilyeneket még inkább kábítja és befonja, míg meg nem fojtja. 

Légy éber! Ha teljesen elszakadunk minden tisztátalantól, akkor "magamhoz fogadlak titeket" - mondja az Úr.

VEGYÜK NAGYON KOMOLYAN❣️

"Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? " (1 Kor 5, 6)

Vigyázz a kis dolgokra! Mindenütt fontos és sokszor ijesztő szerepet játszanak. 

A gonosznak nagyobb, erősebb a fertőző ereje és terjedése, mint a jónak, vagy - amint a prédikátor mondja - 

"A bölcsességnél és tisztességnél hathatósabb egy kevés balgatagság."

 - Fenti Igénk éppen úgy vonatkozik az egész gyülekezetre, mint az egyesekre. 

Az egész közösséget megmérgezheti egy kicsiny dolog, de éppen úgy megronthatja a gonosz valami kicsiny kezdet által az ember egész benső életét. 

Parányi bacilusok, amelyeket csak erős nagyításban láthatunk, terjesztik a súlyos fertőző betegségeket. Hihetetlenül gyorsan szaporodnak és az egész testet megmérgezik. 

A kovász parányi sejtjei rohamosan megsokszorozódnak és az egész tésztát áthatják. Ez a bűn képe.

Egyetlen tekintet gonosz kívánságot ébreszthet a szívben. Ha ezt a csírázó mérget ki nem dobod, akkor tovább terjed mindaddig, amíg egész lelki életedet áthatja és gonosz cselekedetek lesznek belőle. Egyetlen gondolat tovább szövődik, egész szövevény lesz belőle, amely behálózza és megkötözi a lelket. Egy tisztátalan szó megmérgezi a fantáziát és tisztátalan képeket teremt a lélek rejtekében. 

Ezek felkeltik a szenvedélyeket, mámorossá teszik és félrevezetik az embert. 

Egy másik kép: egy tűzszikrát könnyen eltaposhatsz, de ha tovább izzik, olyan tűzvész támadhat, amit alig lehet eloltani. Így van ez a foltokkal és a rozsdával is. 

Aki nem távolítja el azokat mindjárt, az ne csodálkozzék, ha ruhái, edényei, szerszámai tönkremennek. 

Végezzünk mindig radikálisan és azonnal a gonosszal, különben befészkeli magát és megnehezíti harcunkat. Ha játszunk a rossz gondolatokkal, végül borzalmasan komoly dolog lesz belőle. 

Ha a sötét vágyakat nem utasítjuk el már a küszöbön, akkor lakhatási jogot szereznek a házban. 

Ha nem öldököljük meg a test cselekedeteit, halálba sodornak minket. 

Mint a gyom a természetben, olyan szívósan tartja magát a gonosz és sokkal erősebben szaporodik, mint a jó. A bölcs ember óvatosan viselkedik. 

Balga az, aki nem ügyel a kis veszélyekre és nem végez velük mindjárt kezdetben. 

Hanyagság és rendetlenség keservesen megbosszulja magát a belső életben. 

Aki a kegyelem által új tésztává, azaz új emberré lett, az védekezzék minden újra betolakodó régi ellen és ne tűrje meg a kovászmaradékot sem!

FOLYTONOS ELVETÉS❣️

"Vessétek el magatoktól ti is mindezeket: haragot, indulatosságot, gonoszságot, káromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. "- (Kol 3, 8)

"Aki egy ponton vét a törvény ellen, az egésznek megrontásában bűnös" - mondja a Szentírás.

 - A fent idézett bűnök a szeretetlenség bűnei, amelyek elbizakodottságunkból vagy önző énünkből fakadnak. Vannak bűnök, amelyek még a hívőknél is gyakran előfordulnak: a harag és az indulatosság. Talán nem tör ki belőlünk nyíltan a felháborodás, de belül szinte forr a düh. 

Az ember türtőzteti magát és belül hasonlít a vulkánhoz. Sokan heves természetükre vagy megviselt idegeikre hivatkoznak. Igaz, hogy a felinduláshoz és türelmetlenséghez kedvező alap az idegesség. Azonban nem az idegeink, nem is velünk született hevességünk az oka ennek - még a kiállhatatlan emberek és körülmények sem. Nem ezek tesznek rosszá, hanem csak előhívják belőlünk a rosszat.

Minden rosszindulatú, szeretetlen magatartást "gonosznak" mond a Biblia. 

A gonoszsághoz tartozik a makacsság és engesztelhetetlenség, az irigység és ellenkezés, minden rejtett rosszakarat is. 

A gonoszság éreztetni akarja a másikkal, hogy valami ellenére van. Sötét arcot vág, sértődötten néz. 

A gonoszságból származik a szitok és minden csúnya beszéd.

A "káromlások" alatt nem istenkáromlást kell érteni, hanem szidalmakat, sértő szavakat, amelyeket az ember bosszúságában vet oda a másiknak. "Gyalázatos beszéd" a csúnya, közönséges kifejezések. 

A hívők ajkára csak kedves szavak illenek, amiket jól esik hallani. 

Mindenekelőtt azonban Isten dicsérete és a hálaadás. Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserű.

Legyen ezért jelszavunk: elhagyni, elvetni minden gonoszt! 

Ezek nem engedik, hogy az Istenben való élet megerősádjék; átokként telepednek rá a lélekre. 

Olyan hibákat, bűnöket vetünk el, amelyek megszégyenítenek minket és mélységesen fájnak. Jézus iskolájában újra és újra új bűnbánaton megyünk át. 

Aki könnyen átsiklik a bűnein, ismételten beleesik azokba. 

De aki szenved miattuk, akinek elviselhetetlen és terhes, elveti, elhagyja azokat. 

Jézus veszi el és szabadít meg bűneinktől, ha elhatározzuk, hogy eldobjuk őket és könyörgő imádsággal elébe tárjuk ezeket.

ALAPOS TISZTOGATÁS! 1-2.rész

"Bátorságosak legyetek, kezeteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van. És Asa elpusztította Júda és Benjámin földjén mind a bálványokat. "(2 Krónika 15, 7-8)

Asa, Júda királya, szépen kezdte pályafutását: megtisztította az országot a bálványimádás utálatosságától. Az Úr meghallgatta hitből mondott imádságát és győzelmet adott neki a túlerőben levő hadsereggel szemben. És most ez a prófétai szó hangzik felé: "Légy bátorságban - fogadd el a felkínált kegyelmet - légy erős és határozott!" Asa elpusztította az utálatosságokat. 

Először mindig a sötét múltat kell felszámolni. Asa király már régebben elkezdte, de most alaposan kitakarított minden tisztátalanságot. - A közéletből egy-egy ember nem tudja eltávolítani a visszásságokat. Minden hívő keresztyén sóhajtozik a meglévő sok rossz miatt. 

Ha a határozott keresztyének és minden komoly gondolkodású ember erősen összefogna, akkor a közéletből is sok utálatosságot lehetne kiküszöbölni. De hiányoznak a bátor és kitartó elöljárók, vezetők. 

Lassanként megszokják a rosszat. Az Úr Jézus példája megmutatja, mit vihet véghez az egyes ember. Egyszerre megszüntette az adás-vevés utálatosságát a templomban azzal, hogy kiűzte a kufárokat. 

De nemcsak a közéletben, az otthonokban és a saját szívünkben is sok utálatosság van, amelyekkel szemben kíméletlenül kellene eljárnunk.

Megéri a fáradságot, hogy egyszer utánanézzünk, mi mindent mond a Biblia utálatosságnak. 

Például: "Ne találtassék teközötted ráolvasó, jövendőmondó, vagy jegymagyarázó, vagy aki a halottak után tudakozódik. Mert mind utálatos az Úrnak, aki ezeket cselekszi" (5 Móz 18, 10). 

Mennyi gonosz babona van még közöttünk: szerencsés és szerencsétlen napok vagy számok, betegségre ráolvasás, elköltözött lelkekkel való érintkezés (spiritizmus), kártyavetés stb. Félre mindezzel az utálatossággal!

Hamis mérleg, hamis mérték, becstelenség az üzleti életben, szintén utálatos a Biblia szerint. Gondoljunk csak az uzsoraárakra és a csempészésre!
A hazugságot és elbizakodottságot szintén utálatosnak nevezi a Biblia (Luk 16, 15).
Még az imádság is utálatos lehet Isten előtt bizonyos körülmények között.
Aki imádkozik, de fülét elfordítja és nem hallgat Isten akaratára, annak az imádsága utálatos
(Péld 28, 9).
Így a hitetlenek áldozata is utálatos Isten előtt. Ürítsünk ki, takarítsunk ki egyszer mindent alaposan!

Alapos tisztogatás (II.)

"És Asa megújította az Úr oltárát. És Asa anyját, Maákát is letette a trónról, hogy ne legyen királynő. "(2 Krónika 15, 8. 16)

Jahve oltárát a bálványimádás miatt elhanyagolták és romokban állt. Szívünk az Úr oltára kell legyen, de a bűn megszentségtelenítette. Ezen az oltáron szent tűznek kellene égnie, ehelyett azonban a tisztátalan vágyak tüzétől kialudt kráter lett. Az Úr Jézus áldozata által újra Isten templomává leszünk, szívünk pedig oltárrá lesz. Ehhez komolyan szánjuk oda magunkat!

A legnehezebb lépés Asa számára saját anyjának elmozdítása volt. Ezzel saját testébe vágott.

Mint anyakirálynő befolyásos tisztséget élvezett, azonban sajnos, bálványimádó volt. 

Most a saját fia vetett véget ennek; bálványait megsemmisítette. Bizonyára nagyon nehezére esett ez a fiúnak. Az embernek nem könnyű, hogy legközelebbi vérrokonával szemben kíméletlenül és határozottan állást foglaljon az igazság mellett. Jákób hamis kíméletből tűrte kedvenc feleségének, Rákhelnek a bálványait.

Csak akkor lépett közbe, amikor felülről komoly intést kapott (1 Móz 35).

Sokszor megfigyelhetjük, hogy szülők, különösen édesanyák, hamis engedékenységgel elrontják gyermekeik életét. Nem akarják elveszíteni gyermekeik szeretetét, nem akarják eltaszítani őket, inkább - mintha nem látnák, vagy nem tudnák az igazságot - sok mindent megtűrnek, amivel szemben komolyan fel kellene lépniök. A gyerekek irányítják a szülőket. Isten komolyan veszi, ha valaki apjáról vagy anyjáról, vagy testvéréről, gyermekéről azt mondja: "Nem ismerem őt!" (5 Móz 33, 9). 

A gyermekeknek nem használ, sőt csak árt nekik, ha gyengeségből mindent elnéznek nekik.

Boldog az az ember, aki rendíthetetlenül ragaszkodik az igazsághoz és azt keresztül is viszi

(Gal 2, 5), mégha ez azzal a veszéllyel is járna, hogy elidegenülés következik be. 

Jobb egy időre mindent elveszteni és a végén mégis megnyerni. 

Amikor Asa saját anyját letette a trónról, vérzett a szíve és bizonyára anyjának is nagyon fájt ez. 

De ez volt az egyetlen út, hogy belátásra jusson, ha egyáltalán képes volt még rá. 

Nagy áldás van a rendületlen határozottságon. Amit pillanatnyilag elveszítünk, azt megnyerjük az örökkévalóságnak.

MINDEN VONALON SZENTEK❣️

,,Amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.,,

(1 Péter 1, 15)

Isten gyermekeinek nagy feladata, hogy minden magatartásukban szentnek találtassanak. 

Nem maguk produkálják a szentséget, hanem a kegyelembõl kapott szentségükbõl élnek. 

Elõször megszentelõdnek, azután bizonyíthatják is, hogy szentek lettek - napról napra kegyelembõl. Minden magatartásukban! Otthon és máshol. 

A házon kívül könnyebb szentként viselkedni, mint a házon belül, otthon. 

Az övéi között az ember könnyen szabadjára engedi magát és a magatartása nem Isten szerint való. 

Nem zabolázza meg a nyelvét és nem tartja meg Isten gyermekeihez illõ méltóságát. 

Szentnek lenni a házaséletben, ó, milyen nagy feladat ez! Isten szerint és nem a mi szentségtelen élvezeteink szerint érintkezni egymással fegyelemben és mértéktartással!

Gyermek a szülõvel, munkás a fõnökével szemben maradjon meg Isten szerinti vonalon az engedelmességben, tiszteletben és hûségben.

A hivatásban és üzleti életben is szentnek kell lennünk. A világ, amiben élünk, tele van becstelenséggel, lelkiismeretlenséggel, hazugsággal és csalással, ami megfertõzte az egész üzleti életet. 

Nem könnyû egészen másként viselkedni és az isteni parancsot véghezvinni. Isten gyermekeivel nem nehéz szentül érintkezni, õk erõsítik és kölcsönösen segítik egymást szent magatartásukban. 

De a világi,testi felfogású emberekkel szentül bánni csak úgy lehetséges, ha szakadatlanul kapcsolatban vagyunk Krisztussal, aki szentséggé lett nekünk. - Nemcsak az emberek által látható, hanem egy rejtett, belsõ magatartásunk is van, amit csak az ellenõrizhet, aki belelát a szívbe is. 

Gondolatvilágunk, fantáziánk, érzelemvilágunk is szent kell legyen. Milyen könnyen jutnak veszélyes, téves vágányra gondolataink. Szentül élni azt jelenti: Isten elõtt, az Õ tetszésében járni. 

Ez olyan nagy feladat, hogy nem lehet elég korán megkezdenünk. 

Öregkorban már nehezebb elérnünk a szent magatartást. Isten szentsége a mi fenséges példaképünk. 

Ne feledjük el, hogy Isten szentségének magva az Õ szeretete és irgalmassága! 

Ahol hiányzik a szeretet, ott csak farizeusi szentség lehet. 

A világtól való elszakadás nem tetszik Istennek, ha hiányzik a könyörülõ, mentõ, megbocsátó és hordozó szeretet. Csak akkor vagyunk igazán szentek, azaz Istenhez hasonlóak, ha szeretetben járunk.

NEVELŐ KEGYELEM❣️

"Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. "- (Titus 2, 11-12)

A gyógyító vagy megmentő kegyelem nevel is és nem nyugszik, míg helyes állapotba nem hozott minket. Megmentetésünk egyszerre történt. A bűnös kegyelmet kap abban a pillanatban, amikor a Megváltót hittel megragadja. Isten a bűn egész terhét egyszerre elveszi, "egy napon", mint ezt már a próféta is megmondta (Zak 3, 9). Más azonban a nevelő kegyelem.

Ennek a munkája egész életünkben folyik. -
Az Úr "elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat és ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm bűneiket" (Róma 11, 26-27). A kegyelem tehát elveszi a bűnadósságot.

Istennek van egy másik szövetsége, amikor rendíthetetlenül elhatározta, hogy megkegyelmezett népének minden szentségtelen vonását is eltörli. Ettől a szándékától Ő el nem tér.
Nem nyugszik, míg odáig el nem juttat minket, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk ezen a világon. Az egyetlen feltétel az, hogy kegyelmes nevelésének készségesen és engedelmesen alávessük magunkat. Kegyelme felfedezi szívünknek minden istentelenségét és a még rejtett világi kívánságokat is.

Érezzük, hogy ez nem illik az új szívhez. Azelőtt a világ kívánságaival együtt természetes otthonunk és életelemünk volt, a kegyelem állapotában azonban olyan valaminek érezzük, ami idegen a Lélekben új ember számára. A kegyelem tanít meg bennünket, hogy fegyelmezetten éljünk és az óember kívánságaival és szenvedélyeivel ne jusson érvényre. Tulajdonképpen nem mi uralkodunk önmagunkon, hanem a kegyelem, ha nevelésének engedelmeskedünk. A kegyelem eljuttat oda, hogy megfelelő legyen embertársainkkal való kapcsolatunk, ne bánjunk igazságtalanul senkivel, se szóval, se tettel és mindenkinek megadjuk a magáét.

A kegyelem istenfélő, szent életre is nevel. A külső élet szétszórtságából csendességbe visz, int bennünket az Ige által és az imádkozás által, hogy maradjunk kapcsolatban, erős közösségben az Atyával és a Fiúval, mert minden ebből fakad.
Mértékletesen (fegyelmezetten), igazán és istenfélő módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen, igazságtalan és istentelen világon valóban nagy dolog.

HALÁL vagy ÉLET❓

"Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldökölitek, élni fogtok. "
(Róma 8, 12-13)

Amíg régi természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és ösztöneinek. 

De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bűnnek szolgáljunk. 

Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket. 

A Lélek fegyelmezésével szemben való hűtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki erőket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre esnek, mint akik még meg sem tértek.

Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka. A bűnös hajlamokat egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy visszafojtani őket. A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat bizonyos mértékig korlátok közé szorítja. Jelszavuk: önuralom. Belül tombolhat, csak a külső látszatot őrizzék meg. Titokban gonosz élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le őket. 

Ezzel szemben Isten gyermekének jelszava: "Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bűn győz-e? Minden engedékenység, a bűnnel való játék, keserűen megbosszulja magát. Ha egy kicsit engedek neki, erőre kap és árad, míg minden gátat át nem tört. 

Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le gonosz kezünket, rosszra siető lábunkat. A bűnnel szemben való engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket. 

Milyen sokan sínylődnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt! Az öldöklés fáj, de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik. 

Beteljesedik Jézus Igéje: "Akinek van, annak adatik, úgy bővölködik." Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen "Lélek keresztségére" várnak. 

Előfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út a megszokottabb, mint az előbbi Ige mondja: "Akinek van", azaz aki megtartja amit kapott, hűségesen felhasználja és értékesíti, az kap többet - egészen a bővölködésig.

TELJES MEGSZENTELŐDÉS❣️

"Arra törekedjetek, hogy hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet. "

(2 Péter 1, 5)

A tetterős keresztyénséggel együtt kell járjon az ismeret ápolása is. 

Legtöbbször azonban a különben komoly keresztyéneknél megrövidül az ismeretben való elmélyülés. És ezzel nagyon lényeges dolog hiányzik. Bizonyos, hogy a keresztyén életben fődolog a határozott akarat, hogy az Úrnak szolgáljunk. De Isten értelmet is adott nekünk. 

A hit nemcsak az akaratnak ad új irányt, hanem megvilágosítja értelmünket is. Isten a Krisztusban nyilatkoztatja ki magát. 

Betekintést kapunk Isten titkaiba, a jelenvaló és az örökkévaló országát átfogó terveibe. 

A hitben kapott erőhöz hitben való világosság is járul s ez utóbbit a megismerésnek kell kifejleszteni. Sokaknál nagyon elsatnyult ez az oldal. 

Elfelejtik, hogy Krisztusban nemcsak váltságot kaptunk, hanem a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse benne van elrejtve. Ezeket a kincseket ki kell emelnünk. 

Természetesen van terméketlen ismeret is, amely nem a lelki életből származik és nem is segíti azt előre; csupán az értelem munkája. 

Az elbizakodottság befészkeli magát az emberbe, fölényben látja magát és különbnek tartja magát állítólagos mély tudásával. De ez csak a kíváncsiságát elégíti ki. 

Nem a központi igazságok, hanem a mellékes dolgok állnak a középpontban; megvan a kedvenc véleménye és a "vesszőparipája". Szeret vitázni, szóharcot folytatni, hogy neki legyen igaza.

A termékeny ismeret megvilágosodásból és lelki életből fakad, és hogy ezt elnyerjük, kérnünk kell Istentől a bölcsességnek és a kijelentésnek a Lelkét. 

Ez a Lélek elvezet minket Istennek és az Úr Jézusnak amegismerésére. 

Megvilágosítja szemünket, hogy mélyebben betekinthessünk annak a csodálatos gazdagságába és reménységébe, amit már most megkaptunk a Krisztus Jézusban. 

Végül belevisz Isten túláradó erejébe, amely a hívőben megvalósul. Az ilyen megismerés Isten imádásához vezet és megerősíti a belső életet. Ennek gyógyító ereje van. Nagy és termékeny gondolatokkal tölt meg, felemeli a lelket Istenhez és szentséget ad.

Az igazi keresztyén Isten boldog gyermekeként él a megbocsátó kegyelem alatt, bízva és gondtalanul AtyJára támaszkodva. Mint ifjak, legyenek erősek, meggyőzve a gonoszt; mint atyák, az érett kor világos tekintetével hatoljanak be Isten örökkévaló Fiának megismerésébe és szeretetébe, amely minden ismeretet felülhalad.

***********************

Teljes megszentelõdés (II.)

,,Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet.,, (2 Péter 1, 6-7)

Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szûkkeblû kicsinyességtõl (Ján 8, 32). 

De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat. 

A nikolaiták, akiktõl Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24). 

Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bûn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy õket már semmi nem szennyezheti be. 

Veszélyes gõg, amely a megismerés alapján áll! Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el. 

Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29). 

Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.

A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. 

Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívbõl való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. 

Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensõséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. 

Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélõdés. 

Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. 

De ne szûkítsük le ezt a szeretetet a hívõk szûk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.

IGYEKEZETÜNK a MEGSZENTELŐDÉSRE❣️

,,Teljes igyekezetet fordítsatok.,,- (2 Péter 1, 5)

Nagyon fontos, hogy Igénket az elõzõ versekkel összefüggésben értsük meg. 

Miután az Õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, így fordítsatok teljes igyekezetet arra és teremjétek meg Istennek mindazokat a gyümölcsöket, amelyeket Õ gyermekeitõl elvár; erényt, ismeretet, önmegtartóztatást, állhatatosságot, kegyességet, testvéri szeretetet, mindenki iránt való szeretetet. 

Mindezeket nem tudnátok magatokból elõhozni: az Õ isteni ereje munkálja ezt Isten és az Úr Jézus megismerése által. Amikor a hit szemei megnyíltak és megismertétek az egyedül létezõ Istent és akit elküldött, a Jézus Krisztust, akkor lettetek ilyen gazdagokká. 

Elnyertétek az igazi, örök életet (Ján 17, 3) és erõt a szolgálathoz. 

Hit által mindenetek van. Most tehát forgassátok a hitben nyert kincseteket, váljék láthatóvá az, amit Isten kegyelme belétek helyezett! A szent élet csak felhasználása és kifejlesztése a nekünk ajándékozott szentségnek.

„Teljes igyekezetet!" Bármilyen szorgalmas is valaki, de ha feladata meghaladja erejét, akkor végül is elcsügged és kedvetlenül ejti ki kezébõl a munkát. Így van ez a belsõ és külsõ életünk megszentelésével is. Ez olyan valami, ami meghaladja erõnket. Csak aki teljes komolysággal törekszik rá, veszi ezt észre. 

Nem igaz, amit Kant mondott: „Meg tudod tenni, mert meg kell tenned." 

Õ egyáltalán nem ismerte fel szívünk mély romlottságát (nem adatott neki), ezért a feladat teljes nagyságát és súlyát sem fogta fel. 

Mi csak akkor tudunk valamit tenni, ha Isten a Krisztusban képessé tesz rá, de akkor teljes igyekezettel cselekednünk is kell.

Az ilyen igyekezet tulajdonképpen a hit igyekezete, mindig új hit-energia. Ha nem akar eltûnni egy gonosz szokás, akkor elcsüggedhetsz a saját erõdre, de nem arra az erõre nézve, amit Isten Krisztusban adni akar neked. Benne van gyõzelmed, tarts ki, ne menj el az Úrtól, légy erõszakos, tartsd elébe ígéreteit és megtapasztalod, hogy „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít!"

Benne új életed van; ne nyugodj, míg ez az élet minden ponton át nem hat és gyõzelemre nem jut benned. - 

Ha a Megváltó megismerésének világosságát megkaptuk, akkor ne legyünk restek és gyümölcstelenek, különben elveszítjük hitbeli látásunkat, vakok leszünk és tapogatózunk.

A SZENT ÉLET a SZENTLÉLEKTŐL SZÁRMAZIK❣️

,,Lélek szerint járjatok és a test kívánságait véghez ne vigyétek.,,- (Gal 5, 16)

Ha a Szentlélek munkáját figyelembe vesszük, még világosabban látjuk, hogy megszentelõdésünk teljesen isteni alapon nyugszik. Test vagy lélek; a velünk született gyenge, bûnös természet, vagy az új természet és isteni erõ, amivel a Szentlélek ajándékoz meg - két hatalmas ellentét. 

Amíg nincs új lelki életünk, nem tudunk úrrá lenni a bûn felett és Isten akaratát sem tudjuk véghezvinni. Még ha akarjuk is a jót, hiányzik a véghezvitel; jó szándékunkat mindig keresztezi valami. 

A bûn az a törvény vagy megkötözõ hatalom, ami alatt állunk (Róm 7, 23). 

Csupán a Krisztusba vetett hit által ural minket a Szentlélek, és mint új törvény jelentkezik a bûn törvényével szemben (Róm 8, 2). 

Ezzel az új belsõ hajtóerõvel gyõzhetjük le a test indulatait. 

Azelõtt a bûn szomorú kényszere alatt álltunk, most új, szent kényszer érvényesül. 

A test a maga bûnös hajlamával és szenvedélyével még érvényesülni kíván, bár megfeszíttetett Jézussal. 

Mert akik hisznek benne, azok a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt (Gal 5, 24).

A Lélek a test ellen törekedik, a test pedig a Lélek ellen. Hála Istennek, nem vagyunk többé adósok, hogy engedelmeskedjünk a testnek (Róm 8, 12). 

Engedjük hát, hogy a Lélek kormányozzon minket.

 „A Lélek a test ellen törekedik, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok." 

A Lélek ellenáll, hogy bûnös önfejûségünk érvényre ne jusson (Gal 5, 17-18).

A mi dolgunk, hogy a Szentlélek munkájának helyet adjunk és engedelmesen alárendeljük magunkat neki. Hogyan uralkodhat bennünk? 

Õ nem zsarnok, aki erõszakoskodik; nekünk kell meghallanunk intését, figyelmeztetéseit és engednünk kell az Õ szelíd és mégis erõs ösztönzéseinek. 

Isten a Szentlélekben nyújtja nekünk az erõt, de nem tudja és nem akarja levenni rólunk az engedelmességet. Ez a mi dolgunk és az is marad. 

Ha restség és hûtlenség által nem szomorítjuk meg vagy nem ûzzük el a Szentlelket, hanem sokkal inkább a Megváltónak való határozott hitbeli átadással teljes hatalmát kifejtheti bennünk, akkor lesz a gyümölcs: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, szívesség, hûség, szelídség,
mértékletesség. Jól figyeljük meg: mindez az Õ gyümölcse!

KRISZTUSBAN MEGHALTAM❣️

,,Meghaltatok ... öldököljétek meg azért tagjaitokban, ami földi. " (Kol 3, 3. 5)

A megszentelődés az Ige szerint soha és sehol sem a mi munkánk. Isten kegyelme formálja és viszi ezt véghez.
Nem mi öljük meg az óembert - az Úr Jézus feszítette őt a keresztre.
Ha terhes és szeretnénk szabadulni tőle, akkor bízzuk rá magunkat az értünk megfeszített Megváltóra.
Akkor részt nyerünk az Ő halálából, vele együtt meghalunk.
Véget vet régi természetünknek. Őbenne, a Feltámadottban, új természetet és életet kapunk.
Amilyen kevéssé tudjuk eltüntetni a bűnt, éppoly kevéssé tudunk újat teremteni.
"Meghaltatok" - mondja Pál a kolossébelieknek.

Ha az énünk középpontjában régi természetünk halálos döfést kapott, akkor kell a test cselekedeteit megölni.
(Róm 8, 13).
Jakab ezt mondja: "Vessetek el azért minden undokságot és gonoszságot, amely még megmaradt bennetek"
(Jak 1, 21)
Nagy része már le van győzve, de a gonosz maradéka még létezik; a fa kidőlt, de még megvannak a gyökerei.

Amit a kegyelem megteremtett, azt most tegyétek valósággá (1 Kor 5, 7-8).
A régit csak akkor tudjuk eredményesen legyőzni, ha Isten kegyelme által új emberekké lettünk.
"Újjászülettetek Isten élő és maradandó beszéde által. Vessetek le azért minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást" (1 Pét 1, 23; 2, 1).
Amiket itt Péter felsorol, gonosz gyökerek maradványa, amelyek éppen az újjászületetteknél mutatkoznak még meg, és éppen nekik lehet és kell alaposan elbánni azokkal. Kol 3,8.

A Biblia semmit sem tud önmagunk megöldökléséről vagy önmagunk megújításáról.
Kol 3, 9-ben nem ez áll: vetkőzzétek le a régi embert cselekedeteivel együtt, hanem -
"Miután levetettéket az óembert cselekedeteivel együtt és felöltöttétek az új embert, aki Teremtőjének képe szerint újul meg Isten ismerésére."
Csak ezután folytatja az apostol: "Azért mint Istennek választottai, szentek és szeretettek, öltsetek fel könyörületes szívet, jóságot, alázatosságot, szelídséget ..."

Ezeket is öltsétek fel, miután Krisztusban új alaptermészetet vettetek! 

Ef 4, 20-25 pontos fordítása pedig így hangzik:
"Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust, ha ugyan hallottatok róla és oktatást nyertetek felőle úgy, amint ez megfelel az igazságnak, hogy Jézus Krisztusban levetkőztétek az óembert és szüntelen megújultatok és felöltöztétek az új embert."

KRISZTUSBAN MEGSZENTELTEK VAGYUNK❣️

,,Szentek legyetek, mert én szent vagyok.,, -(1 Péter 1, 16)

A fenti Ige alapján azt gondolhatnánk, mintha a megszentelõdés a mi munkánk lenne. De nem így van, különben Péter apostol ellentmondana önmagának, mert utána rögtön így folytatja: „megváltattatok hiábavaló életetekbõl". A hiábavaló élet üres, hiányzik belõle minden mélyebb erkölcsi és isteni tartalom. Ebbõl a tisztátalan, bûnös életbõl váltott meg minket a Bárány drága vére. Amint hittel megragadjátok a vér erejét, már szabadok vagytok és megszenteltettek Isten szolgálatára. Most tehát úgy viselkedjetek, mint szentek, amivé Isten kegyelme által lettetek! A szent Isten szent életû gyermekeket akar.

Rendkívül fontos, hogy ez a drága igazság áthasson bennünket és abbahagyjuk a megszentelõdéssel kapcsolatos minden igyekezetünket; rá kell álljunk a hit és kegyelem talajára. Krisztus Jézusban megszenteltek vagyunk (1 Kor 1, 2), Õ szentségünkké lett nekünk. Amint hittel megragadjuk Õt, nagy változás történik: Õbenne már nem vagyunk tisztátalanok, hanem tiszták. - De hát nem talál-e az ember a hívõkben is sok hibát? És mégha mások nem is látják, nem érzik-e õk maguk, hányszor vesz erõt rajtuk a régi, tisztátalan természet? Mégis szentek õk, amíg minden tisztátalanságot engednek magukban megítélni, bûnbánatban meghajolnak és Megváltójukat újra meg újra megragadják. Már nincsenek a tisztátalanság uralma alatt, a bûn többé már nem életelemük; nem élnek benne úgy, mint a hal a vízben. A Szentlélek befolyása alatt állnak; aki Jézusban hisz, mind elnyeri a Szentlelket. Szívük mélyén elszakadtak a bûntõl, az a vágyuk, hogy tisztán és szentül éljenek. Minden hibájuk, bûnük és beszennyezõdésük ellenére is szenteknek nevezhetik magukat. A korinthusiakban még nagyon sok kifogásolni való volt, mégis szenteknek nevezi õket az apostol.

De ha valaki Isten kegyelme által szentté lett, az járjon is úgy és engedje, hogy a Szentlélek határozza meg gondolkodását, beszédét, cselekedetét. A szentség adománya feladattá lesz: amivé lényünk mélyén lettünk, az mutatkozzon meg életünkben és magatartásunkban! „Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk" (Gal 5, 25). Az új természet és az új irány, amit kaptunk, életünk minden megnyilvánulásában érvényesüljön. Minden tettünkben, kapcsolatunkban, beszélgetésünkben, rejtett belsõ döntéseinkben és lelki elõhaládasunkban ez a szentség mutatkozzék meg!

HATÁROZOTT KERESZTÉNY❣️

,,Mert nem félénkség lelkét adta nekünk az Isten, hanem erõnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.,, (2 Tim 1, 7)

Természetünk szerint mindnyájunkban van emberfélelem. Bátorság kell ahhoz, hogy a kicsiny és megvetett nyájhoz tartozónak valljuk magunkat.
Péter Jézus szenvedése elõtti estén bátornak érezte magát, de amikor vallást kellett volna tegyen Megváltójáról, elvesztette bátorságát és - megtagadta Õt. Valóban erõ kell ahhoz, hogy az ár ellen ússzunk.
Ezért adja Isten nekünk az erõnek a Lelkét. Jézus Lelke által belsõleg megerõsödünk a világiakkal szemben, régi barátainkkal szemben, akik szeretnének visszacsalogatni korábbi, nem tiszta életünkbe, ellentétben minden veszéllyel és szenvedéssel, amelyek Jézus követésébõl adódnak.
- Mint ahogyan van félelemnek lelke, miáltal az emberfélelem és a szenvedéstõl való félelem úrrá lehet rajtunk, úgy van az erõnek is Lelke. Ez nagy bátorságot, erõt önt belénk, és véghez tudjuk vinni azt is, amire soha nem lettünk volna képesek.

De az Úr a szeretet Lelkét is adja az övéinek. Szeretet nélküli erõ, melegség nélküli határozottság van a világban is. Minden korban voltak hõsök,akiket megcsodáltak. 

A hívõket azonban elárasztja a szeretet, ezért van bennük valami szeretetre méltó. Az õ erejük nem válik keménységgé.
A gyengébbeket szeretettel emelik fel magukhoz. Nemcsak az igazság tõre, hanem a vigasztalás balzsama is náluk van.

A szeretet Lelkéhez csatlakozik a fegyelem Lelke is; a kettõ együtt szent szeretet.
A szeretet fegyelem nélkül csak jóságos gyengeség, ami többet ront, mint használ: Fegyelem ott van, ahol az ember elõször Isten parancsát keresi és az Õ akaratának a korlátai között mozog. 

Természetünk szerint fegyelmezetlen teremtések vagyunk. Mindenki csak azt szeretné tenni, amihez hajlama van.
- Ma borzalmas fegyelmezetlenség tárul szemünk elé. Minden korlátot lerontanak, a tekintélyt kigúnyolják, sárba tapossák az isteni paracsolatokat. Ez az Antikrisztus lelke. 

Jézus Lelke a fegyelem Lelke. Bár az ember bizonyos mértékig tudja magát fegyelmezni és uralkodhat magán, a fegyelem Lelke mégis egészen más.
Ezt a Lelket akkor nyerjük el, ha önfejûségünket, könnyelmûségünket, féktelenségünket és ellenkezésünket fájónak találjuk és magunkra vesszük Jézus igáját. 

Az erõ, a szeretet és a fegyelem teszi az embert igazán keresztyénné.

EMBERFÉLELEMBÕL VERESÉG❣️

,,Péterrel képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba Barnabás is belesodródott.,,- (Gal 2, 13)

Antiokhiában a zsidó-keresztyének mellett pogányokból lett keresztyének is voltak. 

A törvényhez szigorúan ragaszkodó zsidók nem ettek együtt - még ma sem! - a nem zsidókkal. 

Még a jeruzsálemi zsidó-keresztyének között is voltak ilyenek; nem vállaltak asztalközösséget a pogány-keresztyénekkel. 

Egyáltalán nem tekintették õket igazi keresztyéneknek, ha nem metélkedtek körül (Csel 15, 1). 

Péter nem így gondolkodott. 

Külön kijelentéssel gyõzte õt meg az Úr arról, hogy a pogányoké is a Megváltó, anélkül, hogy be kellene olvadni nekik a zsidóságba. 

Az Úr világosan megmutatta neki ezt Kornélius századossal kapcsolatban (Csel 10, 28). 

Ezért teljes belsõ meggyõzõdéssel evett együtt Antiokhiában a pogányokból lett testvérekkel, nem ragaszkodott a zsidó étkezési törvényekhez, hiszen maga az Úr mondta:

 „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy" (Máté 15, 11. 

Lásd 1 Tim 4, 4-et is!). 

De amikor Jeruzsálembõl néhány szûkkeblû zsidó-keresztyén jött, akik Jakabnál, a vezetõjüknél, szélsõségesebbek voltak, akkor Péter visszavonult. Jakab egy értelemben volt Pállal a pogány-keresztyének egyenjogúságát illetõen. De a többiek válaszfalat akartak húzni és Péter, emberfélelembõl, engedett nekik. Ez képmutatás volt. Saját meggyõzõdését tagadta meg és ezzel elítélte saját magát. 

Ez a nem õszinte magatartás fájt Pálnak, mert a többi zsidó-keresztyén is követte példáját és még maga Barnabás is belesodródott. Pál nem tudta ezt elhallgatni. 

Nyilvánosan megfeddte Pétert a gyülekezet elõtt, mert nyilvános botránkozást keltett és megzavarta a pogányokból lett keresztyéneket. Péter azonban elfogadta a feddést; - ez alázatosság volt!

A képmutatás, a nem õszinte magatartás kísértése igen nagy. 

Képmutatás ott van, ahol a külsõ fellépés és magatartás nem egyezik meg a szív szerinti gondolkozással. Még élenjáró keresztyének is abban a veszélyben foroghatnak, hogy emberfélelembõl - vagy hogy el ne veszítsék tekintélyüket - hûtlenek lesznek meggyõzõdésükhöz. 

Akkor egyenes és képmutatás nélküli az utunk, ha egyedül csak az Úrra nézünk és nem az emberek megbecsülésére vagy megszégyenítésére. 

Amint Jézus mindig egyformán ugyanaz volt, úgy az Õ igazi tanítványai is õszintén és egyenesen járnak, minden kétszínûség nélkül (Jn 7, 18).

A KERESZTÉNY HIT NEM MAGÁNÜGY❣️

"Látom köztetek a jó rendet." (Kol 2, 5)

Az apostoli keresztyének Isten ügyének harcosai voltak.

Az evangéliumban való hitért harcoltak (Fil 4, 3)

Mennyire elveszett ennek a tudata az évszázadok sorául
A legtöbb ember csak magánkeresztyénséget folytat, a nyilvános életben semmit sem látni belőle.
Természetesen ne keveredjenek a keresztyének a közélet vitáiba, civakodásaiba, ne akarjanak ítélőbírót játszani.
Jézus visszautasította, amikor örökségi ügyben bíróvá akarták tenni - ellentétben olyan keresztyénekkel, akik előszeretettel avatkoznak világi ügyekbe.
De a keresztyén hitnek meg kell mutatkoznia az életben, még a közéletben is. 

Mindent a Biblia mértékével kell lemérnünk. Persze a világ szeretné elhallgattatni a keresztyéneket, azt akarja, hogy húzódjanak egy zúgba és ne vegyék észre őket. Ezzel a keresztyénség holt vágányra kerülne és pusztulásra volna ítélve. A Megváltó azonban kiküldte tanítványait e széles világra. 

Az evangéliumnak mint kovásznak kell áthatni egész életünket. Az Úr Jézus nyilvánosan tanított és az apostolok nem zúgprédikátorok voltak.
- Akkor azonban harc is van. Aki gondosan elrejti hitét, azt nem éri támadás, sértetlenül jut keresztül.
- De hogyan érkezik meg majd odaát?

Az igazi hívőnek harcolnia kell, amint nyíltan előáll.
Először a saját hitéért, nehogy kiforgassák belőle, mert az ellenség minden oldalról támadja; leginkább saját hozzátartozói. De harcolnia kell az evangélium terjedéséért is imádsággal és bizonyságtétellel.
A hívő keresztyén nem maradhat néma, nem vonulhat vissza a négy fal közé, megelégedve az áhítatos könyv olvasásával.

Életének és beszédének bizonyságtevésével kell részt vennie ebben a szent harcban.
Igaz, csendesen - mint ahogyan Jézus hangját sem hallották az utcán, de ha gyáván megbújnak és harctól, szenvedéstől félve visszavonulnak, akkor ez azt jelenti majd egyszer:
"Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt."

 - Ezért hát fel a szent harcra! Kegyelem, ha szenvedhetünk érte!
(Fil 1, 29).

Ne rejtõzködj! Vállald az igazságot❣️

,,Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne és olyan titok, amely ki ne tudódnék.,, 
(Lukács 12, 2)

Jézus azt akarja, hogy tanítványai nyílt bizonyságtevéssel álljanak elõ. 

Ragyogtassák világosságukat, vallják meg az Õ nevét mindenki elõtt. 

Amit a Megváltó bizalmasan, szinte a fülükbe súgva mondott nekik, azt a háztetõkrõl hirdessék. Az Úr Jézusnak nincsenek titkos tanai. 

Õ nem volt zúgprédikátor. Nyíltan beszélt a templomban, tehát a legnagyobb nyilvánosság elõtt. Tanítványainak sem kell elrejtõzködni. Persze ez nem könnyû.

Jézus minden igazi tanítványát õsidõktõl fogva gúnyolták, megvetették, üldözték, félvállról kezelték; elmaradottnak vagy túlzónak, egyoldalúnak, betegesnek és rajongónak nyilvánították. 

Ha valaki emberfélelembõl megbújik, kockáztatja a felülrõl kapott lelki javait. 

Az a legokosabb, ha az ember nyíltan Jézus tanítványának vallja magát, mert az emberek úgyis észreveszik, ha valaki belsõleg, vagyis lelkileg nem egyezik velük. 

„Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne." 

Minél óvatosabb, félénkebb és szerényebb valaki, annál merészebben és gonoszabbul fordul ellene a világ. Ezért tegyünk bizonyságot az Úrról és az igazságról, amikor gonosz beszédet, haszontalan fecsegést és rossz vicceket kell hallgatnunk! Ne legyünk néma ebek, hanem emeljük fel szavunkat és védekezzünk - Urunkért! Már az is bizonyságtétel, ha nem tartunk velük és nem nevetünk együtt ízléstelen tréfáikon.

A szóval és cselekedettel való bizonyságtétel összetartoznak. A kegyes szavak, amelyek nem egyeznek meg életünkkel, csak a világ gúnyólódását váltják ki. A nyílt bizonyságtételt a világ is tiszteli. Hamar észreveszik, hogy Jézus bátor tanítványát nem tudják befolyásolni, mert minden fáradozásuk, amivel'a hit útjáról le akarják téríteni, hiábavaló.

Szép példa az egyre bátrabb vallástételre Nikodémus. Elõször éjjel ment Jézushoz. 

Azután bátorságot vett arra, hogy a tanácsban is mellé álljon. Rátámadtak: „Te is galileai vagy-e?" 

De nyílt vallomásával növekedett a bátorsága. Közvetlenül Jézus halála után a Megváltóhoz tartozónak vallotta magátt, akit az õ népe gyûlölt és megvetett, és bebalzsamozta Jézus testét. 

Ez bátor cselekedet volt, mert az apostolok közül egy sem mert elõállni ebben a veszélyes helyzetben. - 

Ha bátran Jézus mellé állunk, akkor Õ is egészen mellénk áll.