Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert.
De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet.
Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között.
Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni.
Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt.
A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.
Bűnbánatot tartani annyit jelent, mint őszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendőzetlenül bűnvallást tenni.
Dávid a maga keserves, benső tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e győzni a rejtett hamisságot és álnokságot.
Először még csak kertelt, csűrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt.
Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett.
Testileg is gyötrődött, mintha minden életerő kiment volna belőle. Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. Nátán előtt is töredelmes bűnvallást tett.
Most már csak a saját bűnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bűnét látja. Gyilkosságát is őszintén beismeri (Zsolt 51, 16).
Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.
"Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensőben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban.
Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensőleg mégsem jár igazságban.
A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni.
Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.
