Sokan futnak ugyan, de csak egy lehet a győztes a versenyfutásban. Miért?
Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erők.
Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek.
"Emlékezzetek Lót feleségére!" Ő is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel.
Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erők.
Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek.
"Emlékezzetek Lót feleségére!" Ő is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel.
De azután visszagondolt a házára és holmijára, amiktől nem szabadult fel a szíve.
Vágyódva nézett vissza és sóbálvánnyá lett.
Sok olyan keresztyén van, akik világias gondolkozásuk miatt hitben halottá válnak. Járják megszokott keresztyén útjukat, valójában azonban mindig távolabb kerülnek.
A keskeny, meredek út túlságosan nehéz nekik.
Szeretnék kényelmesebbé, élvezetessé tenni azt. Másoknál pedig a bűn áll gátként az úton.
A bűn ránk tapad, pontosabban: ólálkodik körülöttünk és utunkat állja (Zsid 12, 1).
Fordítsunk hátat a bűnnek, különben megakadályoz minket a futásban.
Vannak, akik valami megterhelő befolyás alatt állnak, vagy bizonyos kedvenc bűnökkel nem akarnak szakítani, akkor pedig minden imádság és igehallgatás hiábavaló.
Először ki kell takarítani mindent; egyetlen megtartott bűn is bukást okozhat.
Ezért álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja!
Vessük el magunktól azt, ami nem való a mennybe. Sokszor hagyjuk, hogy a bánat megnehezítse szívünket. Ha Jézusért szenvedni kell, sokan lekanyarodnak az útról, nem mennek tovább, olyanok, mint az időjárás. - Pált is megkísértette az, hogy belefáradjon a sok kellemetlenségbe, ami folyton érte, de ő erőért kiáltott ahhoz, aki idejében meg tudja erősíteni a megfáradtat.
- A szenvedések mellett a gondok terhe is gátolhatja futásunkat; ha hagyjuk, hogy ránk nehezedjenek, ahelyett hogy ledobnánk öket.
Túlságosan belemerülünk a munkánkba, hajszába kerülünk és így az marad el, ami egyedül fontos.
Elveszítjük a célt szemünk elől és kárt szenvedünk.
De van még egy veszély, amibe a galaták kerültek.
Engedték, hegy a tévtanítók megzavarják és letérítsék őket a kegyelem útjáról a törvény útjára.
Félrevezették őket azzal, hogy ki kell egészíteni az evangéliumi kegyelmet körülmetélkedéssel, újholdünnepléssel és más törvényekkel.
Nem a szombat megtartásával, hanem a kegyelem pályáján futva, hit által jutunk célhoz.
