"Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségbe fogadsz be engem. "
(Zsoltár 73, 24)
Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, előrejutnak, győznek.
Ezzel szemben a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrődnek minden nap.
Egyik baj a másikat éri náluk.
Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tűnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére.
Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten előtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe.
Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat.
Ő mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felőlem, célja a dicsőség.
Ez lett előtte hitben bizonyossá és ez így is van.
Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak.
Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak.
Ő mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tűnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erőszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erők labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének.
De ez csak látszat. Őrizkedjünk attól, hogy előre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Ő vezetésébe. Isten nem kér tőlünk tanácsot és ez jó.
Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert "a magad bűne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bűnhődöl."
Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.
Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt.
Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt.
De egyet biztosan tudott: "Ez az út számomra a legjobb.
Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem."
Ez a bizonyosság megőrizte a keserűségtől és zúgolódástól.
Derűsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Őrá!
Isten célja az övéivel a dicsőség.
Figyeljünk az út végére, mert ott dől el minden: "... azután dicsőségbe fogadsz be engem."
