AZ ÚJSZÖLÖTT NEVE(I.)❣️

,,És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek. "(Ézsaiás 9, 6)

Amilyen a neve, olyan a dicsősége is. Milyen nagyszerű, mély tartalmú nevei vannak az isteni gyermeknek! Csodálatos tanácsadó. A világ alapjának felvettetésekor is Ő adott tanácsot.
Minden általa teremtetett. "Enyém a tanács és a valóság" (Péld 8, 14). Jól átgondolta terveit. 

Amikor az Atya kiterjesztette a mennyet, a mélységeknek határt szabott és megvetette a föld alapjait, "mellette voltam mint kézműves" (Péld 8, 30).
Amikor az Atya előre látta az ember bűnét, akkor a Fiúnak csodálatos tanácsa volt: kész volt Isten áldozati bárányává lenni (1 Pét 1, 19). Egyedül neki volt joga felbontani a könyv pecséteit (Jel 5). 

Általa jut Isten országa teljességre és az egész világ visszakerül Isten uralma alá "Ő általa és Őbenne".
"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!"
Csodálatos tanácsos! Nekünk is tud tanácsot adni, még olyankor is, amikor mindenki tanácstalan. 

Ha a kétségbeesés kiáltása tör elő a szívből: "Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?" - Ő megnyugtatóan felel.

 
Ha valaki nem találja meg az utat, hogyan szabaduljon a testi gyönyörök, szenvedélyek megkötöttségéből és saját énje szolgaságából, Ő hoz megoldást.
- A legjobb és leghűségesebb tanácsadó, amikor életünk súlyos kérdései előtt állunk és nem tudjuk, mit tegyünk, melyik utat válasszuk.
De Ő nemcsak megvilágítja a sürgősen megoldandó kérdéseket, hanem erős hős is, vagy még pontosabban: erős Isten.

 
Nemcsak jól átgondolt terveket készített, hanem nagyszerűen kivitelezi azokat.
Erejével világokat teremtett és mindent hordoz. Szeretete teljességében áldozatul adta magát és megbékítette Istennel az egész világot. Előtte nincs és nem is volt lehetetlen.
Olyan hatalmas és erős, hogy nincs híja semmiben.

 
Kiemel a mélységből, amelyben elpusztulnánk. Leveri a vasajtókat és a vaszárakat bűneink börtönéről.
Széttöri a bilincseket, amelyek ellen hiába védekezünk; leveszi a bűn jármát, amit nem tud senki lerázni.
Az ellenség legyőzésére is erőt ad és megerősít, hogy Isten akaratát cselekedjük.
Pál apostollal együtt bizonyságot tehetünk mi is: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

ÚRNAK ROSSZ - SZOLGÁNAK JÓ!

"Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba! " (Lk 16, 9)

A hamis sáfár urának pénzével barátokat szerzett magának.
Ti is hasonlóképpen tegyetek az Istentől nektek adott pénzzel!
Ez Jézus tanácsa. A pénz, az anyagi javak arra valók, hogy vele barátokat szerezzünk, szeretetet plántáljunk, embereken segítsünk. Tiszta szívből ajánlja ezt Jézus, semmiképpen nem igazolva azt a módot, ahogy önző szívünk próbál magának barátokat szerezni. 

Azokat a barátokat, akikről Jézus beszél, úgy kell megnyernünk, hogy túléljék a mammont, s akkor is szeretetet tanúsítsanak irányunkban, amikor már nincs földi segítség a számunkra.
A sáfár azt akarta ura adósainál elérni, hogy befogadják őt házukba, amikor elveszti tisztét és hatalmát. Ugyanezt ti is megtehetitek, mondja Jézus, de egy sokkal magasabb szinten.
Ne földi házba fogadjanak be titeket és csupán egy rövid időre, hanem az örökkévaló hajlékokba. 

Örök hálát szerezhettek magatoknak; földi javaitok segítségével a szeretet, a jótétemény, a közösség gazdag aratását készíthetitek elő, amely örökké megmarad.
Persze Jézus nem úgy beszél az általunk segítségben részesültek örök hálájáról, hogy ezzel elvonja figyelmünket Istenről, és hogy ne Isten kegyelmére támaszkodjunk, hanem az emberek szeretetére. Isten országában valamennyien az Ő kegyelméből élünk, így számunkra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy az örök életet adó Istent szerezzük meg barátunknak.
Jézus azt mondta, hogy amikor valakivel az Ő kicsinyei közül jót teszünk, vele tesszük azt. 

Ha éhezőt vendégelünk meg, Őt látjuk vendégül, s amikor okosan bánunk pénzünkkel, Őt tesszük barátunkká.
Ezek azok a szeretetszolgálatok, amelyek megnyitják az örök hajlékok kapuját.
Nagy dolgokat lehet elvégezni a hamis mammon segítségével.
Ettől azonban még hamis marad, mert jogtalanul igényt tart ránk és hamisan úgy tünteti fel magát, mint a boldogság egyedüli forrását. A pénz könnyen megvakíthat, miatta elhagyhatjuk Istent. 

Önmagában halott, üres, sőt kárhozatos dolog.
Add tehát könnyen oda ezt a hamis dolgot, mondja az Úr.
De amikor Jézus tanácsa szerint arra használjuk, hogy barátokat nyerjünk meg vele és a szeretet szolgálatába állítjuk, a hamis, csalárd mammonból hűséges szolga lesz és maradandó hasznot biztosít számunkra. Így szolgált a szegény özvegy templomi két fillérje is.

HALÁLFÉLELMÜNKBEN ISTEN VIGASZTAL!

"Mert akik e sátorban vagyunk is, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. " (2 Kor 5, 4)

A meghalás gondolata az apostol számára is keserűséget rejtett magában.
A halál mindig természetellenes marad.
Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált.
Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket.
Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata.
Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk.

Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot.
Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét.
Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak.
Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18).

Most még rejtegetjük romlottságunkat, de ha a test meghal, akkor mezítelenek és leplezetlenek vagyunk Isten előtt.
- Krisztusban elnyerjük az üdvösség ruháját, ami örökre elrejti Isten elől bűnünk rútságát.
Csak így lehetünk megdicsőült szépségben hasonlók őhozzá. Ez után sóhajtozik Pál is.

De Isten nemcsak úgy alkotott. hogy a haláltól borzadjunk, hanem Szentlelkét adta nekünk a jövendő üdvösség zálogaként.
A Lélek ellensúlyozza a halálfélelmet, általa legyőzzük azt. Ő állandóan vigasztal, mégha a halál közelít is hozzánk.

A Szentlélek személyes kapcsolatba hoz a Megváltóval. Ez a kapcsolat személyes ugyan, de még hitbeli kapcsolat csupán. Még nem látjuk Őt; hitben járunk, nem látásban.

Nem térben vagyunk távol az Úrtól, hanem fizikai testünk képez válaszfalat.
Bensőnk már most egy vele, de a halálnak a teste még elválaszt tőle.
Ezért mindazokban, akik megkapták Jézus Lelkét, egyrészt ugyan ellenszenv él a halállal szemben, de másrészt a halál dicsőséges reménységgel tölti be őket, hogy egészen Jézusnál lehetnek majd.
Így gondolkozol-e te is, vagy félelemmel tölt el a halál gondolata?

A FIATALSÁG TITKA❣️

"💞Még a vén korban is gyümölcsöznek, termők és zöldellők lesznek." (Zsoltár 92, 15)

Micsoda remek ígéretek vonatkoznak mindazokra, akik Isten házába vannak plántálva és benne is maradnak.
Zöldellők és termők maradnak még öregkorban is.
- A korral együtt fogy az erő és lassanként megrokkan az ember. De a hit, a szeretet és a reménység ereje nem fogy el Isten gyermekéből az évek folyamán.
Ha egészséges a fejlődése, még inkább növekszik.
Akik az Úrra várnak, mindig új erőt kapnak.
A testi erő, még a szellemi képesség is lassanként gyengül, de a lelki erő soha ki nem apadó forrásból táplálkozik.
A buzgóság természetes tüze, a fiatalos lelkesedés tüze idővel kialszik, elfojtják a kedvezőtlen és kellemetlen tapasztalatok, de a Jézus iránt való szeretet és az Ő ügye iránti buzgóság tüzét a Szentlélek olaja táptája és növeli.
Testünk érzékszervei is eltompulnak az öregségben; szemünk homályossá lesz, elveszti látóképességét.
De a lelki megértés szemei Isten gyermekeinél az öregségben nem gyengülnek, ellenkezőleg, még élesebben és világossabban látnak.
Testi hallásuk csökken, de a lelki nem.
Egyre jobban hallja a jó Pásztor hangját, minél régebben követi Őt.
Lábunk és kezünk elfárad öregkorunkra; a test rugalmassága is eltűnik, de Isten igazi gyermekei belsőleg még elevenebbek lesznek (Ézs 40, 30)


Öregkorban könnyen befészkeli magát a zsörtölődés és a komorság, Isten gyermekei azonban, még ha félre is kell már állniok, öregségükben is derűsek, mint a gyermekek.
Nem hallgat el ajkukon Isten dicsérete.
Az ifjúság a tanulás ideje. Idővel a legtöbb ember abbahagyja a tanulást és a megszokott kerékvágásból nem tud többé kizökkenni. Elvesztik ezáltal kapcsolatukat a fiatalokkal és ellentétbe kerülnek velük. Jézus igazi tanítványai mindig megmaradnak a tanulásnál.
Ez a képesség és a tanulásra való készség Isten gyermekeinek fiatalos jelleget ad és közel hozza őket a fiatalokhoz.
Az öregek beképzeltsége, akik mindent jobban akarnak tudni, taszítja a fiatalságot.
A vitatkozó hajlamú és kritikus szellemű ember, aki tökéletesnek tartja magát és aki mindig zsörtölődik, idő előtt megöregszik.
Isten gyermekei lélekben fiatalok maradnak, mert szellemileg állandóan fejlődnek, új hajtásokat hoznak, és mert a szívük akkor is háladalt énekel, ha az ajkuk már nem képes erre.


A képen - Egy ÚJRA KIHAJTOTT ÉS ZÖLDELL A HURRIKÁNOKAT IS TÚLÉLT, 400 ÉVES FA.

BIZTATÁS IMÁDKOZÁSRA❣️

,,Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök." (Lukács 18, 1)

Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna.
Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tűrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erőt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk.
Jézus az imádkozásra bátorít.
A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az őt kérésével ostromló szegény özvegyet.
Isten gyermekeinél is előfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Ő úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. 

Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel.
Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívűség és lazaság eltűnjön.
Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést.
Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról.
Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen.
De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja őket az ellenség kezében.
- A Sátánnak és a bűnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. 

Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. 

Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán.
Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja őket elpusztulni.
Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végső időkre gondol.
Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sőt olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elől; beleengedi őket.
De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetővé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tűnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak.
De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restül] meg!

Máté 24:22-24
..Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."

http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=40&fejezet=24&o1=4&o2=1&o3=3

ZÚGOLÓDÁS❣️

,,Ne zúgolódjatok! " (1 Kor 10, 10)

A nehézségek, szenvedések és terhek alatt könnyen zúgolódás tör ki belőlünk. 

Van hangos, de van csendes zúgolódás is. Minden rossz kedv a szív zúgolódásának a jele. 

Sokaknál szinte állandóvá válik, krónikus elégedetlenségben szenvednek.

Milyen forrásból fakad a zúgolódás?
1. Vakok vagyunk szívünk állapotát illetően.
Panaszkodunk a körülmények és emberek miatt, de magunkat nem vádoljuk.

 "Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűne ellen zúgolódjék."
- Némelyek azt nehezményezik, hogy mindenütt lemaradnak és nincsenek a helyükön, ami jogosan megilletné őket. "Mindenki belém törli a lábát!" -
"Megvetnek engem!"
"Szerencsétlen órában születtem, nekem semmi sem sikerül!" - sóhajtoznak.
A felülről való világosság sok mindent felfed, amit eddig nem láttál meg. 

Meglátod saját bűnödet, sokféle engedetlenségedet.
Ekkor elhallgat a zúgolódás és ezt mondod:
"Még mindig jobb dolgom van, mint ahogyan megérdemelném."

2. Vakok vagyunk Isten útjait illetően. Nem értjük Istent és ezért kemény szavakkal szólunk ellene (Mal 3, 13).
Minden elégedetlen beszéd tulajdonképpen Isten ellen irányul.
Az Úr ítélni fog és megbüntet minden istentelent és minden kemény szót, amit istentelen bűnösök szóltak ellene.
Aki a sorsa miatt zúgolódik, az Isten útjait kritizálja és elhomályosítja az örök rendet értelmetlenséggel, mint egykor Jób (Jób 38, 2). Istennek minden útja jó és mindent jól cselekszik. 

De amíg az ember balga, visszásnak tartja Istent és nem érti meg Isten bölcs nevelő útjait.
Nem tudja, hogy Isten azért aláz meg, hogy megőrizzen minket az áldatlan felemelkedéstől; megüresít, hogy igazi tartalommal töltsön be; megöl bennünk sok mindent, hogy életet adjon; letépi a bilincseket, hogy vele lehessünk.
Aki megérti Isten útjait, az Istennek ad dicsőséget.
A te szívedben is sokféle elégedetlenség és lehangoltság rejlik még? 

Nem tudod, hogy a sötét gondolatok, érzések mindig mélyebbre hatolnak, és végül egész bensődet megfertőzik, úgy hogy arcod is mogorva lesz?
Nem veszed észre, hogy teher vagy környezeted számára és megijednek tőled? 

Rossz kedveddel másokat is befolyásolsz, békétlenségeddel mások békességét is elveszed.
Ismerd fel vakságodat, önfejűségedet, engedd, hogy az Úr Jézus lelkedbe világítson, s akkor lénye belőled is ragyog.

MAGASRÖPTŰ CÉL

"... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk. " (Fil 3, 15)

A folyón átkelő hajósnak az erős sodrás miatt a kikötőhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitűznünk a célt. 

A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bűntelenség, mint némelyek gondolják. 

A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. 

A Biblia a belső magatartás és a megismerés tökéletességéről beszél. 

Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát győzedelmes életet él, az tökéletes az ő életútjában. 

A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi őket az apostol "testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja őket; óemberük még erősen érvényesült. Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bűn.

 "Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. 

De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. 

A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívő ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bűnösnek lenni és bűnt cselekedni nagy különbség.
A bűnre észrevehetően megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bűn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját.
Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bűnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértődékenységre, irigységre. A látszólag elhalt növényből új hajtások nőhetnek ki.

A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk.
Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bűntől, ha nem is bűntelen.

Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. Különbség van az alapvető tanítások -ide tartozik mindenekelőtt a kereszt üzenete, a keresztről való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsőleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. "Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).

JÉZUS ARCKÉPE! (III.)

,,A szeretet nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.,,

(1 Kor 13, 5-6)

A szeretet nem rója fel a rosszat a másikkal szemben, azaz nem vezet könyvet a sértésekrõl, amiket kapott. Ellenkezõleg! Törli az adósságtételt, megbocsát és elfelejt. Nem hánytorgat fel. 

Természetünk sajnos olyan, hogy jobban megjegyezzük magunknak a minket ért rosszat, mint a jót. 

Miért felejtjük el olyan nehezen a bántásokat? 

Mivel mindig visszatérünk rá, ha nem szóval, akkor gondolatban. 

Túlságosan pontosan könyveljük el a minket ért sértéseket és nem írjuk le a másik számlájáról, ezért mindig abban a kedvezõtlen megvilágításban látjuk a másikat, amibe az elõzõ események állították õt. 

Pedig a szeretet nem rója fel a gonoszt. Isten sem emlékezik meg vétkeinkrõl. 

Õ az örök szeretet és ezért a tenger mélyébe veti õket. Megbocsát és elfelejt. 

Felségesen fejezi ki ezt az Úr az Õ Igéjében: „Eltörlöm álnokságaidat önmagamért és bûneidrõl nem emlékezem meg" (Ézs 43, 25). 

Vagy: „Eltöröltem álnokságaidat mint felleget és mint felhõt bûneidet" (Ézs 44, 22). 

Nem akarunk-e Isten követõi lenni, hogy ugyanabban a szeretetben járjunk? 

A Megváltó Péternek sem vetett a szemére semmit.

A szeretet nem örül az igazságtalanságnak. Amíg ezt a szeretetet nem ismerjük, csak a rossznak és gyalázatnak örülünk, amit mások véghezvisznek. 

Szívesen mondjuk tovább és mások kíváncsian hallgatják. Sokan élvezik a bírósági tárgyalásokat is, falják a rablótörténeteket, krimifilmeket és mindenféle rémhistóriákat. 

Nyomozzák a csúnya ügyeket és kedvüket lelik bennük (Róma 1, 32). 

A szeretet nem tesz így. Szomorú minden gonosz dolog miatt, ha lehet, meg sem hallgatja. 

Inkább jót, szépet és tiszta dolgokat szeret hallani.

A szeretet örül az igazságnak. Örül, ha Isten igazsága derül ki, hiszen Õ maga az igazság. 

Ujjong, ha az evangélium, az igazság Igéje gyõzelmet arat, ha emberek az igazság megismerésére eljutnak. 

A világ embere fanyar képet vág ehhez, agyonhallgatja az ilyesmit vagy éppen kigúnyolja. 

János apostolnak az volt a legnagyobb öröme, ha látta, hogy a testvérek igazságban járnak. 

A szeretet embere az igazságot segíti elõ, utat készít neki és örül, ha az gyõz, még akkor is, ha õ maga nem részesül benne.

AZ IGAZI KEGYESSÉG- ALÁZATOSSÁG💞

"Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél. " (1 Mózes 32, 10)

Az igazi kegyesség jele a szívbeli alázat, a meghajlás.
Ki vagyok én, hogy ennyire előrevittél? - kiált fel Dávid. Istenének ez a lehajló jósága felfoghatatlan előtte. Isten útja kicsivé akarja tenni az embert. 

Jákóbnak 20 évig kellett az alázatosság iskolájába járni fösvény, szeretetlen nagybátyjánál,

Lábánnál. Ott nem kényeztették, hanem keményen bántak vele és kihasználták.

Ez az ő felfelé törő, becsvágyó lényét lenyomta. Belsőleg gyötrődött, de nem keseredett el. Istenének irgalmassága és hűsége most lett csak igazán naggyá előtte, ellentétben az emberi keménységgel és hűtlenséggel. Isten kegyelme jeleivel árasztotta el és megtartotta szavát.
Ez alázta meg igazán Jákóbot.
A belső szerénység és őszinte alázatosság vonzóvá és szeretetre méltóvá teszik az embert mindenki számára; az elbizakodottság hideggé és taszítóvá tesz. 

Az alázatosságban mindig van valami meleg és megnyerő. "Miért nem szeret engem senki?" - kérdezik sokan keserűen. 

Mert teli vagy igényekkel és azt kívánod, hogy mindenki hozzád igazodjék. 

A szív alázatosságával együtt jár a hála és az imádat Isten kegyelméért. 

"Mivel érdemeltem ezt?" - kérdezi mélyen megindultan az alázatos lélek, amikor valami jóban részesül. Ha pedig nehézség éri, szívében belátja, hogy még rosszabbat is érdemelt volna, ha Isten a bűnei szerint bánt volna vele. 

Más a nem töredelmes szívű ember.

Isten jóságát természetesnek tartja, mintha jogcíme lenne rá. A szenvedések zúgolódást, elégedetlenséget váltanak ki belőle. "Miért érdemeltem én ezt?" - hangzik szívéből, ajkáról a keserű kérdés. De az alázatos szívű meghajlik Isten hatalmas keze alatt és új kegyelmet nyer.

Az irgalmasság új megtapasztalása még jobban a porig alázza. "Szeretnék a föld alá süllyedni, ha végiggondolom mindazt a kegyelmet, amit Istentől kaptam" - mondta egyszer egy súlyos beteg ifjú.
Ha álmatlan éjszakákon gyötörte is a köhögés, szívében boldog volt. 

Mélyen felüdítette az a nyugalom, amit Jézus neki is megígért és megadott.
Maradjunk alázatosak, nehogy úgy járjunk, mint azok a szőlőmunkások, akiket elsőnek fogadtak fel. Igényeik támadtak, megkárosítottnak érezték magukat a későbben jöttekkel szemben és zúgolódtak, követelőztek. Elsőkből utolsók lettek.

ALÁZATOS vagy VITATKOZÓ LELKÜLET❣️

"Semmit se cselekedjetek versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem egymást magatoknál különbnek tartsátok! "  (Fil 2, 3) 

A versengés sokszor vitatkozásra, botránkozásra, összeütközésekre vezet. Az ember hangoztatja igazát, jogait és nem akar engedni. 

Mindenből vitát csinál. "Ha valaki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is" (Máté 5, 40). 

Ez véget vet a vitának. "Ha valaki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre." - Jézus idejében még nem volt rendszeres posta, mint ma. A kormányzatok küldöncöket indítottak útnak, nehéz küldeményekkel megrakva. Ha az ilyen futár valakit útközben elkapott, kényszeríthette rá, hogy egy darabon segítsen neki cipelni a terhet. Ez persze mindenkinek nehezére esett, húzódozott tőle, kimagyarázkodott és próbált mást odatolni maga helyett. Jézus tanítványai ne hárítsák át másra a terhet, ne lázadozzanak és ne panaszkodjanak, ha valami kellemetlenség éri őket. 

Ellenkezőleg, zúgolódás helyett teljesítsék inkább a kétszeresét annak, amit kérnek tőlük. 

Akkor vége a viszálykodásnak. 

Önző emberek mindig perlekednek, nem fogynak ki a panaszkodásból.

A hiábavaló dicsőség keresése az érzékenykedés, a neheztelés és a harag kimeríthetetlen forrása. 

Az alázatosság szabaddá teszi az emberi együttélést a súrlódásoktól és csúnya viszályoktól. 

Az alázatos tanítvány nem tartja magát méltónak a dicséretre, és hálás azért a meg nem érdemelt megbecsülésért, hogy Isten gyermeke lehet. Ehhez képest minden más értéktelen előtte. 

A lélekben megalázkodó emberek mélyen belelátnak a saját bűnös, romlott szívükbe. 

Ismerik magukat és ezért másokat különbnek tartanak maguknál, tisztelettel vannak irántuk. 

Ilyen alázatos, önzetlen, békességkeresők vagyunk-e, akikben a Megváltó báránytermészete uralkodik?

"A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek!" Az az ember dicsősége, hogy Isten képére teremtetett. Ezt kell tisztelnünk a legelesettebb emberben is. Még sokkal inkább kellene tisztelnünk Isten gyermekét, akiben ez az Isten képére teremtettség újra helyreállt. 

Ha meg is van még benne Ádámnak néhány rút vonása, szemünk ne ezekre szegeződjék, hanem azt lássuk meg, amit Isten Lelke már megvalósított benne.

A TESTVÉRI SZERETET BIZONYÍTÉKA❣️

"💞Ha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelkét megmenti a haláltól és sok bűnt elfedez. "(Jakab 5, 19-20)

Aki maga megmenekült, köteles másokat is megmenteni. 

Különösen, ha valaki a testvéri körből rossz útra kerül, tegyünk meg mindent, hogy helyreigazítsuk őt. 

Ügyeljünk egymásra és ne mondjuk Kainnal: "Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" 

Ha egy tévelygő testvér megmentésén fáradozunk, az érte való komoly könyörgés a fő dolog.
"Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak" (1 Ján 5, 16).

János apostolnak ez a szava világosan megmutatja, hogy a mentés munkájában az imádság a legfontosabb, mert egyedül Isten tudja hazahozni az eltévedtet, mi nem vagyunk erre képesek.
Mégis, mi csak akkor hagyjuk abba egy lélekért a fáradozásunkat, ha meggyőződtünk róla, hogy az az ember megkeményíti magát az igazsággal szemben úgy, hogy semmit sem lehet neki megmondani, sem négyszemközt, sem két-három tanú előtt, sem az egész gyülekezet előtt.

Minden bűn halálos bűnné lehet, ha az ember elzárkózik a bűnbánat elől. 

Az ilyen megtérni nem akaró embert Istenre kell bíznunk. 

Ő nehéz ítéletekkel mégis célhoz juthat vele. Más esetekben azonban szívből könyörögnünk kell a megtévedt vagy elbukott testvérért.

Aki bűnöst térít meg, az a saját lelkét menti meg a haláltól. 

Furcsán hangzik ez, de megegyezik Jézus Igéjével. Csak aki más lelkek megmentésén munkálkodik, menti meg a saját lelkét is. 

Aki másokkal nem törődik, a saját belső életét is elsorvasztja. 

Aki mások iránt nem irgalmas, attól Isten is megvonja irgalmát (Luk 6, 36-37)

Ha nem inted meg testvéredet, a te kezedből kéri számon Isten az ő vérét, vagyis lelkét. 

Csak akkor találsz új kegyelemre, ha te is a kegyelemhez vezetsz másokat.
Bűneid egész sorát befedezi, ha másokat Krisztus vérének védelme alá segítesz. 

Sok szeretet és türelem kell ahhoz, hogy valakit visszatérítsünk a bűn útjáról, hiszen ő rendszerint azt véli, hogy neki van igaza.

Félrelépése következtében látása is meghomályosodott, mert a bűn elsötétíti a lélek szemét.
Egyedül a Szentlélek győzheti őt meg eltévelyedéséről.
Azonban hálás munka az ilyenek megmentése.
Gazdag jutalma van nemcsak a megmentettre, hanem saját magunkra nézve is.
Ügyeljünk hát egymásra, szálljunk síkra a testvérünkért.

ISTEN BÖLCS VEZETÉSE!

"Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségbe fogadsz be engem. " 

(Zsoltár 73, 24) 

Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. Először nem tudott tájékozódni Isten útjain. 

Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, előrejutnak, győznek. 

Ezzel szemben a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrődnek minden nap. 

Egyik baj a másikat éri náluk. 

Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tűnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére. 

Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten előtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe. 

Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat. 

Ő mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felőlem, célja a dicsőség. 

Ez lett előtte hitben bizonyossá és ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. 

Ő mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tűnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erőszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erők labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. 

De ez csak látszat. Őrizkedjünk attól, hogy előre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Ő vezetésébe. Isten nem kér tőlünk tanácsot és ez jó.  

Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert "a magad bűne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bűnhődöl." 

Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. 

De egyet biztosan tudott: "Ez az út számomra a legjobb. 

Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." 

Ez a bizonyosság megőrizte a keserűségtől és zúgolódástól.

Derűsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Őrá! 

Isten célja az övéivel a dicsőség.

Figyeljünk az út végére, mert ott dől el minden: "... azután dicsőségbe fogadsz be engem."

AZ IGE SZAKADATLAN KUTATÁSA!

"A bereabeliek nemesebb lelkűek voltak ... az Igét teljes készséggel fogadták, naponta tudakozva az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek. " (Cselekedetek 17, 11) 

Ritkán találunk biliaolvasó keresztyénekre, és nem máról holnapra lesz azzá az ember. 

Olvass, kutass, elmélkedj az Igén, végy ehhez időt magadnak. Üres mentség, hogy nincs idő! 

Használd ki jobban az időt! Aki zsebbibliáját mindenhová magával viszi, mindig talál rá alkalmat, hogy belenézzen. 

A világ embere világi gondolataival törődik, Isten gyermekeinek az Ő gondolataival kell foglalkozniok. Jézus már 12 éves korában Atyja dolgaiban foglalatoskodott.

Az autók és repülőgépek világában élünk, minden nagyon gyorsan megy végbe. 

A csendes érlelődésre, formálódásra, növekedésre kevesen szánják oda magukat. Sokan alighogy megtérnek, máris munkába kezdenek az Úrért. Isten Igéjéről mernek beszélni, mielőtt elmélyedtek volna abban. 

Az Úr Jézus 30 éves koráig csak csendben kutatta és magába fogadta az Igét. 

Elmélyedt az Ószövetségbe. Aki olyan vállalkozásba kezd, amit nem tanult meg alaposan, az kontár. 

És aki Isten Igéjéről beszél anélkül, hogy elmerült volna az Ige lényegébe, az fecseg. 

"Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra." 

A halláshoz ebben az esetben az olvasás is odatartozik. 

A Biblián élő keresztyének nem lesznek egyoldalú, felszínes, érzelmi emberek. 

Az érzelmek olyanok, mint a szikrák, de amit a Szentlélek az Igéből ajándékoz nekünk, az állandóan világító fény.

A bibliai alapokon gondolkodó hívők ismeretük és bölcsességük kincseiből másoknak is tudnak adni, mivel megtanulták, hogy a maguk részére vegyenek. 

Milyen nagy szükség van napjainkban a bibliai igazságban szilárdan megalapozott hívő keresztyénekre, akiket nem vakít el és nem ragad magával akármilyen új, feltűnő jelenség, hanem akik meg is vizsgálják azokat és csak azt tartják meg, ami az egész Biblia tanításának megfelel. 

Sok gyorsan kész emberünk van, akik többnek látszanak, mint amit érnek. 

Egy cipészlegény megtérése után mindjárt arra kérte Istent, adjon neki elmélyülő lelkületet. 

Isten meghallgatta kérését. 

Mélyen magába fogadta az Igét, így másoknak is tudott adni. 

Amikor hitmélyítő órán beszélt, többnyire visszamaradtak egy páran, akik még négy szem között is akartak vele az Igéről beszélni.

JÉZUS KÖVETŐKET AKAR❣️

💞,,Aki nekem szolgál, engem kövessen! " (János 12, 26)

Az óember halálából kihajtó új élet a Jézus szolgálatában és követésében eltöltött élet.
Az óember gyűlöli a szolgálatot. Inkább parancsolni szeret és kiszolgálást igényel. 

A maga ura kíván lenni, keresztülvíve a saját akaratát, nem igazodva másokhoz. 

Önmagába és a világba szerelmes.
De az új élet Jézusból való élet; aki őt szereti, feladja önmagát és egészen az Úrnak adja oda magát.
Az ilyen ember nem a maga útját járja már, hanem követi a Megváltót.
- Nemcsak lelki munkával szolgálhat az ember, hanem azzal is, ha bármely munkát, még az alacsonyrendűt is, gonddal és hűséggel végez Öérte, s ha mindent az Ő dicsőségére tesz, önmagát teljesen átadva neki.

Arndt János mondta: "Krisztusnak sok a szolgája, de kevés a követője."
Az idők folyamán a keresztyénség a bűnös természet ízléséhez igazodott. 

Megalkudott az óemberrel és Jézus követelményeivel.
Az óember sok mindenre rávehető, csak a saját maga feladására nem. 

Az ember szeretné az óembert is magával vinni Krisztus követésébe és elviselhető létet kíván neki biztosítani, így jól megfér a világgal, nem kell viselnie annak gyűlöletét és haragját.
Az Úr Jézus senkit sem kényszerít követésére, ebben mindenki maga dönt.
De ha már egyszer elhatároztad, hogy szolgálsz neki, akkor ne a magad ízlése és belátása szerint akarj járni, hanem járj azokon az utakon, amelyeken az Úr maga is járt földi napjaiban.

Jézus követése sokba kerül, sőt mindenbe: az óember életébe.
Ne tussold el a nehézségeket. Aki átsiklik rajtuk, nagy csalódásokat él majd át. 

Az Úr Jézus maga szólít fel arra, hogy számítsuk ki a költségeket, mielőtt a nagy munkába belefogunk (Luk 14, 28).
Jézus követésének az útja nem sima, teli van tövissel.
Aki rálép, nemcsak régi, lomha, élvezethajhászó és szenvedélyes természetével kerül szembe, hanem környezetével is.
Minden lehetséges kifogás és meggondolás felhangzik és szívünkben visszhangra is talál.
Az ilyen ellenvetéseket a leghatározottabban el kell hallgattatnunk, mert alapjában véve a Sátán áll mögöttük és el akarja előlünk zárni az utat.

 

Jelszavunk legyen: "Vissza nem fordulok!"

JÉZUS LÁBAINÁL

"Mária tehát, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátva Őt, leborult a lába elé. "(János 11, 32)

1. Ez az a hely, ahol menedéket találunk. 

Ezért borult Mária Jézus lába elé. Lázár meghalt. Miért nem jött az Úr? 

Ezzel a teherrel és nyomorúsággal esik oda az Úr elé. Tegyünk mi is így. Szorultságunkban, gondjainkban, minden belső gyötrelmünkkel ne vergődjünk magunkban. 

Mindennel, ami lehúz, akár mások nyomorúságával is, boruljunk előtte hittel térdre. 

Így tett a kananeus asszony, elállva Jézus útját. 

Az Úr soha nem megy el irgalmatlanul azok mellett, akik nála keresnek segítséget és vigasztalást. Megerősíti és felüdíti az embert a teher alatt.

2. Jézus lábainál van a legjobb pihenőhely. Luk. 8, 35-ben olvasunk arról a szerencsétlen emberről, akit egy sereg gonosz lélek szállott meg. 

Végül is ott találták ezt az embert, akiből a démonok kimentek, Jézus lábainál, felöltözve, ép értelemmel. Azelőtt hajszolták és üldözték őt a démonok, nyugtalanul bolyongott mindenfelé. Jézus megszabadította őt ezektől a borzalmas szellemektől. 

Igazán csak nála pihenhet meg a test és a lélek. 

Ha munkád idegessé tesz, nyugtalanságba sodor, ha lelkedben gondok és kétségek viharzanak, idegeid pattanásig feszülnek és elvesztetted lelki egyensúlyodat, keress lehetőséget és csendet az imádkozáshoz, Jézus lábainál! 

Ha így megnyitjuk lelkünket az Ő számára, őáltala újra magunkra találunk, de ha elveszítjük Őt, akkor önmagunkat is elveszítjük és kívánságaink és a sötét hatalmak uralma alá kerülünk.

3. Jézus lábainál mindig tanulunk (a tanítvány név is innen ered). 

Mária "leült Jézus lábaihoz és hallgatta az Ő beszédeit" (Luk 10, 39). 

Van eredménytelen tanulás is. 

Akik mindig tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak, nem ülnek lelki értelemben Jézus lábaihoz. 

Mindenféle emberi okoskodásra hallgatnak, kielégítik kíváncsiságukat, tudni akarnak sok mindent és végül olyan tanítások felé sodródnak, amelyek nem segítik elő belső növekedésüket. 

Aki igazán tanul Jézus lábainál, az megnyitja lelkét az Ige kijelentése, intése és vigasztalása előtt. 

Az ilyen áldott tanulás miatt nem maradnak el földi foglalatosságaink sem. 

- Végül:
4. Jézus lábainál van az imádat és a hálaadás igazi helye. 

A tíz bélpoklos közül csak az az egy borult Jézus lábaihoz, aki hálás volt. 

Jézusban az Atya dicsősége van, ezért őmaga Isten imádásának igazi helye.

EGYRE TÖBB GYÜMÖLCS!

"Az én Atyám a szőlőműves. Minden vesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. " (János 15, 1-2) 

Isten ellenőrzése alatt állunk. Éles a szeme, minden gyümölcstelen vesszőt észrevesz és lemetsz. 

Nem magától hullik le, Isten vágja le. 

Gondoljunk a Megváltónak arra a szavára: "Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." 

A vessző megszárad, a többi száraz ággal együtt összegyűjtik és tűzbe dobják. 

Ég, de nem ég el. Félelmetes fokozatosság ez. 

Az Úr senkit sem vet el, aki őhozzá jön, bármilyen elszáradt élete legyen is. 

A Megváltó minden bűnöst elfogad, aki mássá akar lenni. 

De ha kegyelmét nyilvánvalóvá tette rajta, várja, hogy gyümölcs jelentkezzék. 

Ha nem terem, akkor rettenetes az ítélet. Nem akarjuk lefesteni a poklot, de borzalmas lehet Isten haragjának a tüzében égni!

Isten meg akar őrizni ettől a sorstól, ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több gyümölcsöt hozzon. Isten tisztogató munkát végez, csak a vadhajtásokat vágja le. Véreznek, de nem véreznek el. Megszabadít az életet akadályozó ballaszttól. 

Ha látszólag gyengévé is tesz, erőnket akarja megsokszorosítani. 

Ha semmivé tesz, azt akarja, hogy annál mélyebben gyökerezzünk meg benne. 

Ő kést használ, nem baltát vagy kardot. Nagyon óvatos, vigyáz, nehogy túl mélyre vágjon. 

Engedjük, hadd dolgozzék hát a metszőkés! Szükség van rá, hogy mélyebben megtisztogathasson.

A hívő keresztyének többnyire kisemberek, akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, kezükbe nem sok szál fut össze. A közélet nagy gépezetében ők csak a kis kerék szerepét töltik be. 

Gyümölcsük nem feltétlenül kiemelkedő, nagy dolgokban mutatkozik meg; a legszebb gyümölcsöt a világ sokszor észre sem veszi. 

Hűség a kicsin, hordozóerő a nehézségek között, türelem, szívélyesség - különösen otthon - ilyen az észre nem vett gyümölcs. 

Van aki házon kívül kedves, otthon azonban zsörtölődő és fölényes. Ez rossz gyümölcs. 

A házbelieknek kell először megízlelniök a gyümölcsöt, amit az Úr Jézus munkál az övéiben. 

Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamiféle lelki munkát végezzünk. 

Tábitáról nem olvassuk ezt. Nekünk Isten dicsőségére kell élnünk; az, hogy az Ige szolgálatára elhív-e Isten, az más kérdés. Csak el ne vesszünk, miközben másokat térítünk! 

A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.

A GYÜMÖLCSTERMÉS TITKA❣️

,,Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem sok gyümölcsöt.,, (Ján 15, 5)

Az Úr Jézus nem vallásalapító. Mûködése nem csupán a múltra korlátozódik, nemcsak az írott és szájhagyományon keresztül munkálkodik.
Jézus nem csupán gondolatainkat termékenyíti meg, mint a nagy emberek szokták. Õ az „életünk élete, lelkünk lelke, ereje".
Személyes kapcsolatba léphetünk vele. „Krisztusban" - mondja sokszor az Ige.
Ezt a bensõséges életközösséget a szõlõtõ és szõlõvesszõk példájában helyezi szívünkre az Úr Jézus.
Szerves kapcsolatban vannak egymással, nekünk is így kell lennünk a Megváltóval.
Amint hozzákapcsolódunk, átjár az Õ életereje.
Maga Jézus viszi ezt véghez: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." Keresi velünk a kapcsolatot.
Szeretetével igyekszik megnyerni minket. Igéjén át adja ezt a könyörülõ szeretetet.
Ha engedjük, hogy beszéljen velünk és magunkba fogadjuk szavát, akkor Õt magát fogadjuk be.
Ha beszédei bennünk maradnak, Õ maga marad meg bennünk (Ján 15, 7).
Szeretete tisztító, megszentelõ szeretet.
Nem vet meg senkit, mégha undok mocsárból jön is elõ, de a tisztulás utáni vágynak ott kell lenni!
Csak a megtisztulás alapján egyesülhetünk Jézussal.
- Ekkor élet támad halott szívünkben, zöldell, virágzik és jön a gyümölcs.
Tõle elválasztva lehetetlen gyümölcsöt teremni. Hiányzik az élet. Saját igyekezetünkkel sok mindent gyárthatunk, ami gyümölcshöz hasonló, de a mesterséges gyümölcs egészen más, mint a valódi.
Ahol az Úr Jézus munkálkodhat, ott minden magától jön, kényszer nélkül és nem erõszakoltan.
Ha savanyú ábrázattal tesszük a jót, az a savanyú vadszõlõhöz hasonlít, ami senkit nem üdít fel (Ézs 5, 2).
Az eredmény még nem jelent gyümölcsöt.
Minden életnek van valamilyen eredménye; az egyik vagyont hagy hátra, amit fáradsággal, szorgalommal, talán becsületesen keresett meg. Ez is valami, de nem gyümölcs Jézus szerint.
A másik tisztességre, megbecsülésre jut. Ez is ér valamit, de nem örökkévaló gyümölcs.
Csak ami Isten elõtt is számít, ami Istent és embereket felüdít, az gyümölcs.
Van, akinek szomorú az aratása: adósság a könnyelmû élet után, vagy kiélt, szétrombolt test, mert a kicsapongás aláásta egészségét, eltékozolta teste és lelke nemes erõit.
Csak Jézusból fejlõdhet ki az az élet, amely majd Isten mérlegén megfelel.

CSELEKVŐ HIT! 1.rész -

,,Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.,, (János 13, 17)

A tudást nagy lépés választja el a tettõl.
Tudásban lehet jó elõmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk. De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad.
A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed.
Az igazi keresztyénség lélek, élet és erõ.
Sajnos az élõ lelki embereket lámpással kell keresnünk.
A Megváltó az utolsó vacsoránál példát adott tanítványainak, hogyan elõzzék meg egymást a szeretetben. Ne akarjanak elsõk lenni, ne irigyekedjenek, ki-ki közülük tekintse magát a legkisebbnek.

A szolga nem lehet nagyobb az õ uránál. Ha az Úr megalázza magát, akkor a szolga ne uraskodjék. Mindezt gyorsan felfogjuk értelmünkkel, de ki cselekszik e szerint?
Isten igazsága elsõsorban életünket akarja átformálni.
Jó a tudás, de csak azért, hogy tettre késztessen.
Ne feledjük el, hogy aki ismeri az õ Urának akaratát és nem aszerint cselekszik, azt sokkal büntetik.
Amit tudunk, az megsokszorozza felelõsségünket is, vétkünket is
(Luk 12, 47-48).

Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van?
Akkor mintegy az Õ jelenlétében járj!
Tudod, hogy Jézus vére érted hullott?
Akkor keresd a bocsánatot és a megtisztulást benne!
Tudod, hogy Isten Fia megszabadít minden bûntõl?
Akkor ne nyugodj, amíg a te bûneid láncát is le nem törte! Tudod, hogy Jézus visszajön és ítéletre von?
Akkor készülj fel arra a napra! Jézus boldognak mondja azokat, akik a cselekvésben, engedelmességben haladást mutatnak.
Boldogok, mert nem ámítanak másokat és õk sem fognak csalódni.

Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad.
Csak ha komolyan vesszük az Igét, akkor lesz igazán a mienk. „Feledékeny hallgató" az, aki csak felszínes benyomásokat kapott, az Igének nincs benne gyökere.
A valódi, igazi keresztyének benne élnek Isten Igéjében, ezért bizonyosságuk van és nem gyötri õket állandóan a kétség. Ezek boldogok az õ cselekedetükben.
Az Úr már itt vallást tesz róluk, hát még majd ott, azon a nagy napon - ellentétben azokkal, akik „Uram, Uram"-oznak, de akiket el kell majd utasítania magától.

NEM ELÉG a KEGYES BESZÉD!

"Ne tévelyegjetek! Istent nem lehet megcsúfolni; mert amit az ember vet, azt aratja is. "(Gal 6, 7) 

"Az Igének pedig cselekvői legyetek és ne csak hallgatói" - mondja Jakab apostol. Különben magunkat csaljuk meg és megcsúfoljuk Istent. 

Itt nem a gúnyos istenkáromlókra kell gondolnunk, hanem azokra az emberekre, akik kegyesek akarnak lenni, de nem veszik komolyan Istent. 

Kegyes beszédekkel, külsőséges megnyilvánulásokkal akarják jóltartani Őt, ürességüket látszattal takargatják. 

Őhozzá tartozónak vallják magukat, de szavakkal és tettekkel megtagadják Istent. 

Ő azonban mindent pontosan lát, "szemei a napnál sokezerszer világosabbak", előtte minden leplezetlen.

Az ember sokszor csak kerülgeti az engedelmességet, és ha bizonyos dologban valóban cselekednie kellene Isten akaratát, akkor csődöt mond. Egyik ilyen pont az áldozatkészség kérdése. 

"Akit az Igére tanítanak, közölje minden javát oktatójával" (Gal 6, 6). 

Az apostolok idejében nem volt fizetésük az elöljáróknak, tanítóknak, véneknek (presbitereknek). 

A gyülekezet lelkiképpen gondolkozó tagjai természetesnek találták, hogy javaikból juttassanak azoknak, akik idejüket, erejüket a gyülekezet szolgálatára adták, s emiatt földi keresetük csekély volt. 

A kapott lelki áldásokért a Szentlélek a hála érzését kelti a szívben. Önkéntesen adakoztak. 

- Az óemberben azonban ott trónol a hálátlanság, önzés, fösvénység. 

Tetszik neki a lelkigondozó szeretete és szolgálata, de nem viszonozza ezt a szeretet ajándékaival. Galáciában is voltak olyanok, akik kegyes beszéddel csak húzódoztak a cselekedet elől.

 Az ilyenek kegyességükkel gonosz játékot űznek Istennel. 

Hallgatják az Igét, kegyesen beszélnek, sokat imádkoznak, néha adnak is valamit, hogy jó látszatot keltsenek, de Pál szerint adományuk nem "áldás", hanem csak kényszerűség (2 Kor 9, 5). 

A fösvénység izzadta ki, és ezért csekély és hideg. 

Még mi is megérezzük az ilyen adomány terhes voltát, Isten előtt pedig egyenesen utálatos. 

Ő a készséges és jókedvű adakozót szereti.

Minden cselekedetünk vetés s annak megfelelő lesz majd az aratás. 

Igaz, hogy csupán kegyelem, ha adhatunk és jót tehetünk, s nem a mi érdemünk. 

A kegyelem Igéje ad erőt hozzá, hogy anyagi dolgainkat hűséggel kezeljük. 

Szomorú jövő vár azonban ránk, ha az ítélet képmutatónak talál majd, mert Istent és embereket egyaránt félrevezettünk.

HARC a TISZTÁTALAN VÁGYAK ELLEN!

"Takarítsátok el a régi kovászt! "

- (1 Kor 5, 7) 

A régi kovász a pogány természet. A pogányság két alapbűne a fajtalanság és a kapzsiság. 

Mielőtt bármely hibától megszabadulhatnánk, felülről kell szabadulást kapnunk. 

Csak akkor tisztulhatunk meg alaposan, ha először Krisztus vére megtisztítja egész lényünket. 

Talán saját erőnkből is eltávolíthatjuk a gonosz hajtásokat, de ezzel soha nem juthatunk el a szív tisztaságáig. 

Ha a kegyelem által nem kerülünk át új talajba, eredménytelen fáradozás a bűnnel való harcunk. 

Ezért mondja az apostol: "Takarítsátok el a régi kovászt ... hiszen ti kovász nélkül valók vagytok!" 

Ez ellentmondásnak látszik, pedig nem az. 

Aki megragadja Jézus Krisztus kegyelmét és eggyé lesz vele, az új természet. 

A régi természetet azonban nem fújja el a szél. 

Megmozdulnak a vágyak és a kívánságok; erőlködnek hogy érvényesülhessenek, de már nem kell engednünk nekik (Róma 8, 12). 

Ha Jézus lelkének új hajtóereje visz előre, nem engedünk többé a test kívánságainak (Gal 5, 16). Kisöpörjük a régi kovászt azzal, hogy hitben magunkhoz öleljük azt az új természetet, amit Jézusban ajándékba kaptunk (Máté 11, 12). 

Az igazi hit nem álmatag, hanem hatalmas, erőteljes és munkálkodó valami. 

Teljes határozottsággal áll rá a győzelem talajára. 

Ha a gonosz kívánság hevesen támad, a hit így kiált fel: "Uram, segíts rajtam, tied vagyok, nem szolgáltathatod ki saját tulajdonodat!"

A győzelemhez fontos a harci gyorsaság. 

Ha a tisztátalan kívánság már talajra talált, fertőzése könnyen tovább terjed. 

Aki sokáig szolgált és sokszor engedett neki, annak akaratereje annyira meggyengülhet, hogy egyedül nem birkózik meg vele.

Aki ennyire a bűn hatalma alá került, az Jak 5, 16 szerint beszéljen egy hívő keresztyénnel: "Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért." 

Az Úr megáldja azt, aki megalázkodik az emberek előtt, és annak a szeretetét is, aki kiáll a megkötözöttért. A testi kívánságok hatalmasan felburjánzanak, ha a testet a szükségesen felül ápolgatjuk és pihentetjük (Róma 13, 14). 

A gonosz kívánság legyőzésére jó eszköz a munka és a mértékletesség. 

Újabb vereségek könnyen kishitűvé s kedvetlenné teszik az embert, de ne csüggedj! 

Magad miatt ugyan elcsüggedhetsz, de nem az Úr Jézus miatt. 

A tisztátalan kívánság mint a penész lepi be a szívet, de Jézus megtisztíthatja és dicsősége ragyogó tükrévé teheti.

 "💞Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják❣️"

ÚJRAKEZÉS KEGYELEMBŐL

Ekkor hátrafordult az Úr, rátekintett Péterre.
És megemlékezett Péter az Úr szaváról, amint neki mondta: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. És kiment Péter és keservesen sírt. " (Lukács 22, 61-62)

Az Úr felemelte elbukott tanítványát. Már bukása előtt imádkozott érte, hogy a hite el ne fogyatkozzék és most, amikor a főpap udvarában Péter mellett vezették el, odafordult feléje.
Jézus nem merült el oly mélyen a saját szenvedésébe, hogy ne lett volna egy pillantása tanítványa számára.
Még az sem tartotta vissza, hogy Péter olyan gyalázatosan megtagadta Őt.
Nem gondolkodott úgy, mint mi:
"Ha te nem akarsz tudni rólam, te sem létezel többé a számomra."
Komolyan, de nem lesújtóan nézett rá; mély irgalom csillant fel tekintetében.
Ez át meg átjárta tanítványát és felébresztette tompa kábultságából.
Magához tért és visszaemlékezett az Úr elfelejtett szavára:
"Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem."
Ekkor zuhant rá teljes súlyával a bűn.
De mégis úgy érezte: "A Megváltó nem vetett el teljesen, még van számomra egy pillantása, még tudomást vesz rólam."
Ez megolvasztotta kemény szívét, kiment és keservesen sírt.
A Megváltó nem veti el mindjárt az elesett tanítványt.
Péterért már bukása előtt imádkozott, hogy el ne fogyatkozzék a hite, nehogy meghasonlásában és kétségbeesésében úgy fejezze be életét, mint Júdás. 

Nekünk is Ő az egyetlen szószólónk az Atyánál, ha vétkezünk. Ránk is vet egy tekintetet, ha eltévedünk, és ez mindig kijózanítólag hat. - János látja Isten Bárányát, akinek hét szeme van. Ez Isten hét Lelke.
Egyszer nyugtalanít és megijeszt, ha elvetnivalót fedez fel bennünk, máskor ismét kegyelmesen néz ránk, úgy hogy a bűne miatt aggódó szív megvigasztalódik.
Sokszor az Igét teszi hathatóssá egy-egy ilyen ránknézésével és teljesen személyessé válik a szava, vagy egy régebben befogadott Igét juttat eszünkbe és világosság árad szét bennünk.
Jézus nem vonja meg tőlünk "szelíd szemét", ha ránk rohant a gonosz és mint Pétert, minket is legyőzött.
Ez a tanítvány tudatosan, de mégsem szándékosan vétkezett, mint Júdás vagy Ananiás és Safira.
Nagy bukása és a még nagyobb kegyelem, amit átélt, irgalmassá és alkalmassá teszi Pétert arra, hogy megtévedő, gyenge testvéreit hitben és kegyelemben erősítse.
Amint Jézus feléje fordult, úgy fordult később ő is elesett testvéreihez.

ELŐRE a MEGSZENTELŐDÉSBEN!

"Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket. " (2 Kor 7, 1)

A második korinthusi levél 6. fejezetének nagy ígéretei indítsanak erőteljesen a megszentelődésre!
A megtisztulás eszköze Jézus vére. Ha a lélek e vérben bízva alapvető megtisztuláson ment át, akkor őrizze meg magát tisztán. A mázoló kabátján néhány folttal több nem jelent semmit, de ha új és nemrégen kitisztított ruhát viselünk, arra vigyázunk, mert a legkisebb folt is zavaró rajta. 

A megszentelt keresztyén is tartsa tisztán belső ruháját, amit Jézus vérében megmosott! 

Isten gyermekeinek a lelkét is eltorzítja a bűn. Érvényre jutnak még bennük is a testi bűnök: tisztátalanság és mértéktelenség; és a szellemi jellegűek, mint az irigység, gyűlölködés, szeretetlen ítélkezés, hamisság, érzékenykedés, akaratosság, önfejűség.

Legyenek mások a hívők, mint a meg nem tért emberek! Azok ugyanis egyre mélyebbre jutnak a tisztátalanságba, mert megtűrik a szennyet. A Bárány vérében megtisztult lélek azonban nem vak, látja foltjait és utálatosnak érzi azokat. Nem is nyugszik, míg meg nem szabadult tőlük. 

Egyre előbbre jut a megszentelődésben, nem áll meg! Sajnos, mégis elég sok olyan hívő ember van, akiknél nincs előrehaladás, még mindig a régi utakon járnak.

Pál apostol szüntelenül futott, nem volt megállása. Így kell előrehaladnunk a megszentelődésben. 

Aki nem törekszik tökéletességre, az visszaesik, eltompul és elhal. Megszokja régi hibáit, beletörődik, elfogadja a megjegyzést: "Mindenkinek megvan a gyenge oldala." Ezeket cipeli magával, mintha elkerülhetetlenül szükséges lenne és elszárad, ahelyett hogy lelki élete naponként gyökeréig megújulna. Vegyük komolyan ezt a figyelmeztetést: "Isten félelmében vigyük véghez a megszentelődésünket!" 

Ne álljunk meg félúton, ne elégedjünk meg gyatra részeredményekkel!

Isten adja az erejét: engedd magadba hatolni! Az Úr Jézus minden hibát, minden bűnt le tud győzni. Még régi, megrögzött szokások, kedvenc bűnök, vérmérsékleti hibák alól is felszabadít! 

Harcold meg te is Jákób harcát: "Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem!" 

Ne add át magad a gonosz szokásoknak, mintha ennek úgy kellene lenni!
Ne vigasztalódj másokkal, hogy ők sem különbek. Hatolj előre a hit és imádság harcában! 

Sokan futnak ugyan, de nem teljes odaadással. Csak egy nyeri el a jutalmat!

EGY ŐSZÍNTE, EGYENES EMBER!

,,Mind e mai napig állok." (Cselekedetek 26, 22)

Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt.
De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentõ segítségének. 

Mióta állt ilyen erõsen az apostol?
Amióta az Úr Jézus elõtt a földre hullt és összetört elõtte.
„Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr elõtt.
Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erõsen áll.
Erõsen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján.
Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a fõpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket.
Erõsen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. „Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus nevé ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."
De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett.
Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kõsziklájára vethet alapot.
Így erõsen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végzõdik.
A világ emberei kifelé erõsnek, következetesnek mutatkoznak, belül mégis ingatagok.
Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek.
Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát.
De elõbb Krisztusnak kellene elesni, mielõtt elesne az, aki reá épít.
A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél.
Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el.
Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia elõtt és nem vetik ki, mint salakot.
Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erõnkre!
A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan.
Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény.
Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Õ Igéje.
Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: „Mind e mai napig állok!"

EMBERFÉLELEMBŐL VERESÉG!

"Péterrel képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba Barnabás is belesodródott. "(Gal 2, 13)

Antiokhiában a zsidó-keresztyének mellett pogányokból lett keresztyének is voltak. 

A törvényhez szigorúan ragaszkodó zsidók nem ettek együtt - még ma sem! - a nem zsidókkal.
Még a jeruzsálemi zsidó-keresztyének között is voltak ilyenek; nem vállaltak asztalközösséget a pogány-keresztyénekkel.
Egyáltalán nem tekintették őket igazi keresztyéneknek, ha nem metélkedtek körül (Csel 15, 1)

Péter nem így gondolkodott. Külön kijelentéssel győzte őt meg az Úr arról, hogy a pogányoké is a Megváltó, anélkül, hogy be kellene olvadni nekik a zsidóságba.
Az Úr világosan megmutatta neki ezt Kornélius századossal kapcsolatban (Csel 10, 28)

Ezért teljes belső meggyőződéssel evett együtt Antiokhiában a pogányokból lett testvérekkel, nem ragaszkodott a zsidó étkezési törvényekhez, hiszen maga az Úr mondta:
"Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy" (Máté 15, 11. Lásd 1 Tim 4, 4-et is!)

De amikor Jeruzsálemből néhány szűkkeblű zsidó-keresztyén jött, akik Jakabnál, a vezetőjüknél, szélsőségesebbek voltak, akkor Péter visszavonult. Jakab egy értelemben volt Pállal a pogány-keresztyének egyenjogúságát illetően.

De a többiek válaszfalat akartak húzni és Péter, emberfélelemből, engedett nekik. Ez képmutatás volt.
Saját meggyőződését tagadta meg és ezzel elítélte saját magát.
Ez a nem őszinte magatartás fájt Pálnak, mert a többi zsidó-keresztyén is követte példáját és még maga Barnabás is belesodródott. Pál nem tudta ezt elhallgatni.

Nyilvánosan megfeddte Pétert a gyülekezet előtt, mert nyilvános botránkozást keltett és megzavarta a pogányokból lett keresztyéneket. Péter azonban elfogadta a feddést; - ez alázatosság volt!

A képmutatás, a nem őszinte magatartás kísértése igen nagy. 

Képmutatás ott van, ahol a külső fellépés és magatartás nem egyezik meg a szív szerinti gondolkozással. 

Még élenjáró keresztyének is abban a veszélyben foroghatnak, hogy emberfélelemből - vagy hogy el ne veszítsék tekintélyüket - hűtlenek lesznek meggyőződésükhöz.

Akkor egyenes és képmutatás nélküli az utunk, ha egyedül csak az Úrra nézünk és nem az emberek megbecsülésére vagy megszégyenítésére. 

Amint Jézus mindig egyformán ugyanaz volt, úgy az Ő igazi tanítványai is őszintén és egyenesen járnak, minden kétszínűség nélkül (Jn 7, 18)

NE REJTŐZKÖDJ!

"Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne és olyan titok, amely ki ne tudódnék. "
(Lukács 12, 2)

Jézus azt akarja, hogy tanítványai nyílt bizonyságtevéssel álljanak elő. Ragyogtassák világosságukat, vallják meg az Ő nevét mindenki előtt. Amit a Megváltó bizalmasan, szinte a fülükbe súgva mondott nekik, azt a háztetőkről hirdessék.
Az Úr Jézusnak nincsenek titkos tanai. Ő nem volt zúgprédikátor. Nyíltan beszélt a templomban, tehát a legnagyobb nyilvánosság előtt. Tanítványainak sem kell elrejtőzködni. Persze ez nem könnyű.

Jézus minden igazi tanítványát ősidőktől fogva gúnyolták, megvetették, üldözték, félvállról kezelték; elmaradottnak vagy túlzónak, egyoldalúnak, betegesnek és rajongónak nyilvánították. Ha valaki emberfélelemből megbújik, kockáztatja a felülről kapott lelki javait.
Az a legokosabb, ha az ember nyíltan Jézus tanítványának vallja magát, mert az emberek úgyis észreveszik, ha valaki belsőleg, vagyis lelkileg nem egyezik velük.
"Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne."
Minél óvatosabb, félénkebb és szerényebb valaki, annál merészebben és gonoszabbul fordul ellene a világ.
Ezért tegyünk bizonyságot az Úrról és az igazságról, amikor gonosz beszédet, haszontalan fecsegést és rossz vicceket kell hallgatnunk! Ne legyünk néma ebek, hanem emeljük fel szavunkat és védekezzünk - Urunkért!
Már az is bizonyságtétel, ha nem tartunk velük és nem nevetünk együtt ízléstelen tréfáikon.

A szóval és cselekedettel való bizonyságtétel összetartoznak. A kegyes szavak, amelyek nem egyeznek meg életünkkel, csak a világ gúnyólódását váltják ki. A nyílt bizonyságtételt a világ is tiszteli. Hamar észreveszik, hogy Jézus bátor tanítványát nem tudják befolyásolni, mert minden fáradozásuk, amivel a hit útjáról le akarják téríteni, hiábavaló.

Szép példa az egyre bátrabb vallástételre Nikodémus.
Először éjjel ment Jézushoz. Azután bátorságot vett arra, hogy a tanácsban is mellé álljon.
Rátámadtak: "Te is galileai vagy-e?" De nyílt vallomásával növekedett a bátorsága. Közvetlenül Jézus halála után a Megváltóhoz tartozónak vallotta magátt, akit az ő népe gyűlölt és megvetett, és bebalzsamozta Jézus testét.
Ez bátor cselekedet volt, mert az apostolok közül egy sem mert előállni ebben a veszélyes helyzetben. -
Ha bátran Jézus mellé állunk, akkor Ő is egészen mellénk áll.

AZ ATYA ŐT IS MEG AKARJA NYERNI❣️

"💞Atyja azért kimenve, kérlelte őt: fiam, te mindenkor velem vagy és mindenem a tied. "(Luk 15, 28. 31)

Mennyi gonoszság tört elő az idősebb fiúból pillanatokon belül! Megsérti atyját, amidőn igazságtalansággal vádolja és megvetőleg nyilatkozik testvéréről. 

Az utóbbit még csak nevén sem nevezi. "Ez a te fiad" - mondja megvetőleg és hidegen. 

Valóban, külsőleg kegyesek lehetünk, és a szívünk mégis távol, nagyon távol van Istentől. 

Ez az Istentől való eltávolodottság a tékozló fiú esetében napvilágra jött, de a nagyobbik fiúnál rejtve maradt. Az, aki nagyon meg van elégedve önmagával és cselekedeteivel, az semmit sem tud a meg nem érdemelt kegyelemről. 

Mivel az Írás azt mondja: "Mindnyájan elhajlottak, együttesen haszontalanokká lettek, nincs aki jót cselekedjék, nincs egyetlenegy sem" - ezért még a kegyes és külsőleg feddhetetlen embereknek is meg kell térniök. Persze a megtérés éppen nekik sokkal nehezebb, mint a tékozló fiaknak, hiszen ez nem emeli tekintélyüket a világ előtt. 

Belső, szívbeli megfordulás ez, melyet a távol állók sokszor észre sem vesznek, de a közel levők, különösen a családtagok előtt nem marad elrejtve. 

Megérzik a változást; aki előzőleg könyörtelenül ragaszkodott saját igazához, most irgalmas szívű.

A kegyelem csodája az, amikor valaki szabadulást talál a bűn mélységeiből. 

De nem kisebb csoda az sem, amikor a külsőleg kegyes és makulátlan ember keménységét meglágyítja vagy összetöri az isteni kegyelem. Isten az önigazultakat is szívére akarja vonni. "Fiam!" - mondja szeretetteljesen a felindult és megkeseredett embernek. 

Azt is biztosítja szeretetéről, aki abból kizárta magát; szeretetlenségét nem kárhoztatva, hanem szelíden és rábeszélőleg tárja elé. Milyen nagy az Úr jósága! 

Oly nagy, hogy a szeretetlen emberi szív alig foghatja fel. Már a tékozló fiú iránt is túláradó és megindító volt az atyai szeretet, de még sokkal inkább az a nagyobbik fiú felé. 

A fiatalabb szeretetre vágyva és megtörten jött vissza. 

Odasimult az atyához és hálás volt minden szerető pillantásért. 

A nagyobbik fiú eltaszította magától az atya szeretetét, amikor az befelé hívogatta a házba. 

Szavaiból gyűlölet áradt és szörnyű dacosság. És mégsem engedte őt az atya továbbmenni, hanem teljes szelídséggel igyekezett őt tévedéséről meggyőzni. Ilyen az isteni szeretet. 

Meddig védekezel még ellene és nem engeded, hogy a te szívedet is rabul ejtse?

Isten kegyelmes útja Izraellel (I.)

"Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vegyétek magatokhoz e beszédeket és mondjátok neki: végy el minden álnokságot és fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk neked. " (Hós 14, 2-3)

"Elbuktál álnokságod miatt" - mondja a próféta Izrael népének. Többféle okot is lehetett találni arra a gyászos katasztrófára, mely a népre rászakadt. Többek között arra az ellenséges túlerőre lehetett rámutatni, mellyel Izrael szembekerült.
De a bukás legmélyebb oka mégiscsak a nép álnoksága volt.
Az Istenhez vezető út még nem zárult le.

"Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez!"
Az Isten. még mindig Izrael Istene volt, készen arra, hogy könyörüljön rajtuk a szövetség vére miatt (2 Móz 24,8.

Egy népet sohasem a szabadságszerető felfogása vagy a munka terén tett erőfeszítései emelnek fel, hanem egyedül és kizárólag a visszafordulás ahhoz, akitől elhajlott.
Ez az út oly egyszerű és mégis olyan kevéssé járt.
Nem arról van szó, hogy levezekeljük vagy jóvátegyük a bűnt; nyílt megvallásra van szükség.
"Végy el minden álnokságot!"
De milyen sokáig tart az, míg egy ember belátja: bajomnak magam vagyok az oka és csak azt kapom, amit tetteimmel megérdemeltem. Különös, hogy Isten először csak vallomást, azaz csupán szavakat kíván tőlünk.
Azoknak azonban szívből kell jönniök. Istent nem lehet üres szavakkal kifizetni.
A szív mélyéből kell előtörni: vétkeztem, bocsáss meg! - szószerint: "Végy el minden álnokságot!"
Ez az elvenni szó valami teherre utal, mely súlyos és lenyom. Ha ilyen tehernek látjuk a bűnt, akkor kérhetjük elvételét.
"Fogadd el azt, ami jó" tulajdonképpen azt a kérést fejezi ki, hogy "légy jó hozzánk".
Nem azt kérjük tehát, hogy jó dolgunk legyen, hanem azt, hogy Isten jó legyen hozzánk.
A valódi bűnbánat ismertetőjele az, hogy a lélek Isten kegyelme után vágyakozik.
Többé nem azt kívánjuk, hogy Isten jósága földi áldásokban és adományokban jelentkezzék, hanem őt magát akarjuk, amint Luther mondta egyszer:
"A kegyelmes Istent akarom megtalálni."

Annak a számára azonban, aki Istent eltaszította magától, a bűnnek elviselhetetlenné kell válnia.
Csak akkor tud ismét Istenhez közeledni. - "Ajkaink tulkaival áldozunk neked."
A kegyelemből ajándékképpen kapott megbocsátást buzgó hálaadással kell viszonoznunk.
- A mi áldozatunk ajkaink dicsérete.

NAÁMÁN ÉS KÍSÉRETE

Fordulópont ez ebben a történetben.

Naámán nemcsak a bélpoklosságból tisztult meg, hanem eljutott az igaz Isten megismerésére is, s amikor hazatért, többé nem a pogányok képzelt világosságában, hanem az igazság fényében járt.

Naámán számára egy lelki alászállást is jelentett ez.
Elõzõleg még túl magasan volt. Ezért haragudott meg, hogy Elizeus látszólag olyan kevéssé törõdött vele és mások által üzente, hogy fürödjék meg hétszer a Jordánban. Több megbecsülést és valami egészen más gyógymódot várt volna. Gõgje ágaskodott az olyan eljárás ellen, mely nevetségesnek és gyerekesnek látszott elõtte. De éppen ebbõl a gõgbõl kellett elõször kigyógyulnia.
Ezért is bocsátotta rá Isten a bélpoklosság megalázó szenvedését, mely utálattá tette õt még környezete felé is. Gõgje miatt rendel ki Isten egy fiatal rabszolgaleányt útmutatóul, s ezért van az, hogy Elizeus sem hajlongva jön eléje, hanem egy megalázónak tûnõ gyógymódra utasítja.

Nekünk is le kell szállnunk a magas lóról, ha meg akarunk tisztulni és gyógyulni a bûn bélpolklosságától. Le kell szállnunk arról a magas lóról, melyre állásunk, kiválóságunk, pénzünk vagy más egyéb következtében kerültünk; arról a magas lóról, melyre ügyességünk, teljesítményeink, bátorságunk vagy makulátlan voltunk lendített fel minket. Le kell szállnunk tanultságunk, éles elméjûségünk, valódi vagy képzelt adottságaink magas lováról. Az önigazult embernek szegény bûnössé kell lennie, a magasból lekerül a vádlottak padjára és önnön szemében sem lehet más, mint elveszett, elkárhozott ember. A dacos fejnek meg kell hajolnia, mert különben soha nem tapasztalhatja meg az irgalmasságot. Amint Naámán szemében a felajánlott gyógymód igen megvetett volt, így a nekünk felajánlott megváltás és a bûnbõl való szabadulás útja is annak látszik.
A kereszt, mint a gyógyulás és a Krisztus vérével való meghintés eszköze a mûvelt görögök szemében bolondság volt, az erényeikre büszke és önigazult zsidóknak pedig botránkozás. 

Így van ez ma is. Isten Fiának a gonosztevõkre kimért kereszthalála csak azoknak lesz örömmel fogadott gyógyulás, akik önmagukat gonosztevõknek s a keresztre méltónak tekintik.
Csak az alázatosak és összetörtek azok, akik vágyva nyúlnak utána és gyógyulnak meg az õ sebei által.

Naámán nemcsak a bélpoklosságból tisztult meg, hanem eljutott az igaz Isten megismerésére is, s amikor hazatért, többé nem a pogányok képzelt világosságában, hanem az igazság fényében járt.