2023. június 13., kedd

ISTEN GYERMEKE a HIT EMBERE!

"Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni." (Zsoltár 118, 8.)


Isten gyermekei bizalommal vannak Istenhez.
Mindent felülről várnak s tudják, az Atyától csak jó és tökéletes ajándék jön.
A meg nem tért emberben viszont mély bizalmatlanság rejtőzik Isten iránt. 

Ha van is benne valamiféle bizalom, azt hamar elveti magától, ha reménységeivel, vágyaival vagy könyörgéseivel ellentétben történik valami. Isten gyermekei nem kételkednek abban, hogy Isten jót gondol felőlük még akkor is, ha pillanatnyilag ennek ellentétét érzik. 
Reménykednek ott is, ahol kevés a reménység és tudják egész bizonyosan, hogy amit Isten megígért, azt meg is cselekszi. 
A hit nem arra támaszkodik, amit Iát.

"Mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra" - mondja az apostol. 
Azt is mondhatnánk, hogy a hívő embernek az öt érzékén túl van még egy hatodik érzéke is: képes meglátni a láthatatlant, ami örökké megmarad.
"Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt, aki igaz" (1 Ján 5, 20).

Milyen szegény is az olyan ember, aki bizalmát a láthatókba helyezi, amelyek mulandók. 
Emberekben bíznak, akik semmik és ha nem Isten gyermekei, nem is érdemlik meg a teljes bizalmat. 
Mert "minden ember hazug" (Zsolt 116, 11).

Nem igazolják azt a bizalmat, amit az emberek beléjük helyeznek, nem tartják meg és gyakran nem is tudják megtartani azt, amit ígérnek. Pénzbe, anyagi javakba vetik bizalmukat, pedig ezek olyan könnyen kifutnak kezeink közül, amint ezt nem egyszer megrendítő módon tapasztalhattuk. 
Máskor egészségükben, testi erejükben bíznak, pedig még az ifjak is, akik erejük teljében vannak, megfáradnak és ellankadnak; de akik az Úrban bíznak, mindig új erőt kapnak. 

A mi külső és belső erőtartalékaink előbb-utóbb kimerülnek. Sokan, akik friss erővel, derűs lélekkel kezdték el pályafutásukat, idővel szárnyszegetté válnak.
Kénytelenek szomorúan búcsút venni magasra törő céljaiktól és kedvetlenül alkusznak meg a kemény valósággal.
A hit emberei azonban újra meg újra szárnyra kelnek, mint a sasok. 
Van egy erőforrásuk, amely soha ki nem merül.
És ha a külső emberük megromol is, van Istenük, aki dicsőségének gazdagsága szerint erőssé teszi őket a belső emberben.ű

Nem aggodalmaskodnak, bátrak s nem félnek még akkor sem, ha ez a világ megremegne és a hegyek a tenger közepébe omlanának. Dáviddal együtt ezt mondják:
"Egyedül te adsz nekem bátorságos lakozást" (Zsolt 4, 9).