Erre a beszédre Júdás biztatta fel õket. A jó szó, de még sokkal inkább a gonosz beszéd olyan, mint a vetõmag, mely hihetetlenül megsokasodik az aratásra. Ezért vigyázz a nyelvedre!
Légy lassú a beszédben! Még attól is óvakodj, hogy helyeselj, amikor gonosz hangot ütnek meg.
A kegyességet színlelõ Júdás legbensõbb érzéseit árulta el itt. Hidegen, szinte gyûlölködve áll a Megváltóval szemben.
Az olyan lélek, mint Mária, aki a maga gyöngéd szeretetében mindent odaadott a Megváltónak, az ilyen sötét ember számára ellenszenves.
Nyilvánvanlóvá lesz Júdás gyûlölködõ érzése, de ugyanakkor el is rejti azt.
A szegényekrõl beszél, látszólag nagy jóakarattal, de nem a szegények dolga volt a szívügye, hanem szívesen vette volna, ha ez a komoly pénzösszeg valami módon az õ zsebébe kerül.
Az Úr Jézus azonban átlát rajta.
Meg is mondja: „A szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek."
A szegények ügye iránt érzett gond csak üres kifogás.
Júdás tékozlásnak minõsítette Mária tettét, pedig a valóságban az a tékozlás, amikor valaki az Úr Jézustól megtagad valamit.
Mi mindent tékozoltunk már el idõben, energiában, anyagiakban!
Az Úr Jézus azonban átlát rajta.
Meg is mondja: „A szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek."
A szegények ügye iránt érzett gond csak üres kifogás.
Júdás tékozlásnak minõsítette Mária tettét, pedig a valóságban az a tékozlás, amikor valaki az Úr Jézustól megtagad valamit.
Mi mindent tékozoltunk már el idõben, energiában, anyagiakban!
Hányszor költekeztünk talán saját erõnkön és anyagi lehetõségeinken is túl, sokszor adósságot is csinálva, csakhogy önzõ vágyainkat kielégítsük.
Micsoda összegeket nyel el a bûn szolgálata: az iszákosság, dohányzás, a tisztátalan élet, a szórakozás vagy az öltözködés!
Amit az Úrnak áldozunk, az soha nem tékozlás, viszont amit a bûnnek vagy a hiábavalóságnak áldozunk, visszavonhatatlanul elvész. Amit neki adunk és az Õ szolgálatában használunk el, azt sokszorosan visszakapjuk gyakran már itt, de még inkább az örökkévalóságban.
Lehet-e egyáltalán túlságosan sokat tenni Jézusért?
Mégha „mindenedet oda adod is", õ már régen odaadott mindent érted és életét az utolsó vércseppig feláldozta.
Vajon nem tarthatta volna Jézus is tékozlásnak azt, hogy bûnös emberekért ontja vérét és áldozza életét?
Õ azonban nem így gondolkozott. Neki semmi sem volt sok, semmi sem volt túl nagy, amit oda ne adott volna értünk - bûnösökért.
Mindenét: életét, tisztességét, végül még a ruháját is odaadta.
És ezért a Megváltóért tehetünk mi „túl sokat"?
Lehet-e egyáltalán túlságosan sokat tenni Jézusért?
Mégha „mindenedet oda adod is", õ már régen odaadott mindent érted és életét az utolsó vércseppig feláldozta.
Vajon nem tarthatta volna Jézus is tékozlásnak azt, hogy bûnös emberekért ontja vérét és áldozza életét?
Õ azonban nem így gondolkozott. Neki semmi sem volt sok, semmi sem volt túl nagy, amit oda ne adott volna értünk - bûnösökért.
Mindenét: életét, tisztességét, végül még a ruháját is odaadta.
És ezért a Megváltóért tehetünk mi „túl sokat"?
