Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt.
De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentõ segítségének.
Mióta állt ilyen erõsen az apostol?
Amióta az Úr Jézus elõtt a földre hullt és összetört elõtte.
„Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr elõtt.
Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erõsen áll.
Erõsen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján.
Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a fõpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket.
Erõsen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. „Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus nevé ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."
De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett.
Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kõsziklájára vethet alapot.
Így erõsen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végzõdik.
A világ emberei kifelé erõsnek, következetesnek mutatkoznak, belül mégis ingatagok.
Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek.
Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát.
De elõbb Krisztusnak kellene elesni, mielõtt elesne az, aki reá épít.
A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél.
Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el.
Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia elõtt és nem vetik ki, mint salakot.
Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erõnkre!
A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan.
Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény.
Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Õ Igéje.
Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: „Mind e mai napig állok!"
Amióta az Úr Jézus elõtt a földre hullt és összetört elõtte.
„Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr elõtt.
Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erõsen áll.
Erõsen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján.
Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a fõpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket.
Erõsen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. „Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus nevé ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."
De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett.
Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kõsziklájára vethet alapot.
Így erõsen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végzõdik.
A világ emberei kifelé erõsnek, következetesnek mutatkoznak, belül mégis ingatagok.
Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek.
Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát.
De elõbb Krisztusnak kellene elesni, mielõtt elesne az, aki reá épít.
A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél.
Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el.
Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia elõtt és nem vetik ki, mint salakot.
Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erõnkre!
A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan.
Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény.
Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Õ Igéje.
Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: „Mind e mai napig állok!"
