AZ ÉV VÉGÉRE❣️

"💞Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket. " (Ezsdrás 7, 10)

Legyen jó és áldott befejezése ennek az évnek.
Ne evéssel, ivással, feledtető szórakozással világi társaságban ünnepeljünk, hanem Isten gyermekeivel, az isteni Igére figyelve.
Mindenekelőtt azonban legyünk csendben, mint Ezsdrás.

Álljunk Isten jelenlétének világosságába!
Vannak csapongó lelkek és felkészült szívek - ez a kettő az év utolsó napján élesen szétválik.
Ezsdrás a mély, belső életű emberek közé tartozott. Istenben gyökerezett. 

Élete Isten Igéjére épült, szíve mélyéből kereste Isten törvényét. Kutatta, elmélyedt benne.

Lelki szeme megnyílt az isteni igazságokra.
A gyermekeket a külső világ benyomásai ragadják meg, ezért nem képesek kitartani sokáig egy dologban.
Sok felnőtt hasonlít hozzájuk. Nem gyakorolják magukat abban, hogy szívük egyetlen pontra irányuljon.

Aki csak értelmével foglalkozik az Isten Igéjével és szíve nem mélyed el benne, az nem tapasztalhatja meg annak megtisztító, átformáló erejét. Isten Igéjében közli velünk szívét, gondolatait.
A Szentírás feleletet ad az emberi szív legfontosabb kérdéseire. Megítéli bűneinket, ferdeségeinket.

Az Igének megjobbító hatása is van, az igazságra vezet, hogy Isten emberévé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítve (2 Tim 3, 16).
Ezsdrásnál mindhárom együtt volt: kutatta az Igét, aszerint cselekedett, és így tanított másokat.


Ez tette őt áldott emberré. Isten ajándéka volt népe számára.
Isten Igéjére kell felépülni az egyes ember, a család és a nép életének, különben elmaradhatatlan a romlás.

"Vissza az Igéhez, a Bibliához!" - ez legyen a jelszavunk, különben nem lesz hajnal a sötét éjszaka után (Ézs 8, 20).
Ezsdrás élete felett Isten jóságos keze nyugodott (Ezsd 7, 9).

Ha eddig hiányzott életünkből ez az áldás, akkor magunkban keressük ennek okát. 

Isten előtt elcsendesedve bízzuk életünket újra és egészen Krisztusra!
"Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk.
Jézus neve pajzsunk, mellyel harcol s győz is népünk.

Kössünk vele szent frigyet. Bölcsességre Ő vezet. - Jézus téged nem hagyunk, ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk.
Akkor áldott lesz utunk, szép célunkhoz eljutunk."

FELKÉSZÜLÉS az ÚR NAPJÁRA❣️

"💞Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az Ember Fia.,, (Lukács 12, 40)

Mi az igazi készenlét? Ha várunk Jézusra, mint ahogyan a szolgák várják az ő urukat. 

Várjuk-e feszülten az Ő eljövetelét, vágyakozunk-e megjelenésére? (2 Tim 4, 8). 

A menyasszony örömmel várja a menyegzőt. Vagy szívesebben vesszük, ha ez a nap még távol van? Úgy gondolkozunk, mint a haszontalan szolga? (Lk 12, 45). 

- Övezzétek fel derekatokat, azaz legyetek készen az indulásra! Aki pihenni tér, megoldja derekán az övet, de aki útra készül, felveszi azt. 

Amikor az Úr jön, szabadnak kell lenni az övéinek minden földi megkötöttségtől. 

Mindent ott kell hagyni és késedelem nélkül sietve az Úr elé menni! 

Akit a földiek kötnek, az nem találkozhat az Úrral (Lk 17, 31). Ezért: vigyázzatok!

Az igazi készenléthez tartozik az égő lámpa is. Mindenekelőtt a hit fénye égjen szívünkben.
De a szeretet fényének is világítani kell és a reménység lobogó fáklyája mutassa az utat előre.
Ha a hit, szeretet és reménység által világosságot árasztó emberek vagyunk, akkor az Úrra emlékeztetünk, aki fényben és dicsőségben jön el. 

Hasson át minket a tisztaság és a szentség fénye: az Úr Jézus, a világ világossága. 

Csak azoknak lesz részük az első feltámadásban, akik élő kapcsolatban vannak vele 

(1 Thess 4, 16; 1 Kor 15, 23). 

Gondoskodjunk bőségesen olajról, törekedjünk a Lélek teljességére. Jel 19, 8 szerint legyünk teljesek az igazsággal.
"Megmosták ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." 

Nem elég egyszer megtisztulni, a finomabb foltocskáknak is el kell tűnniök. 

Ezeket csak a növekvő fényben ismerjük fel, de akkor ne nyugodjunk mindaddig, amíg el nem törölte őket a Bárány vére és szeplő nélkül jelenhetünk meg előtte! 

Akkor megadatik majd nekünk, hogy felöltözhetünk ragyogó tiszta fehérbe.
Ez a megdicsőült test fénylő ruhája, amit csak az új ember kap, aki Jézus igazságában és tisztaságában áll Isten előtt, dicsőségesen.
És végül: "Imádkozzatok, hogy méltókká legyetek és megállhassatok az Embernek Fia előtt!" 

Imádság által nyerjük el Isten erejét; Isten jelenlétének fényébe lépünk, amely mindent felfed. 

Szívünket emeljük fel Őhozzá, merüljünk el kegyelme gazdagságában, így az élet gondjai, az érzékiség nem uralnak minket, hanem felkészülünk az Úr napjára, s részünk lesz az első feltámadásban.

HALÁLUNK NAPJÁRA VAGY AZ ÚR NAPJÁRA VÁRUNK?❤️

,,💞Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel, Uram Jézus! "(Jelenések 22, 20)

Hívő őseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. 

Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejéből a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: 

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. 

Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfőbb dolgot elmulasszuk. 

Legyen gondunk arra, hogy békességben térhessünk haza.

Még sokkal inkább kell hogy betöltse lelkünket Jézus megjelenésének várása és erre a páratlanul örvendetes napra való felkészülés. 

A régiek az utolsó ítéletre vártak, amit az Úr tart majd, ha eljön. Jézusnak, mint királynak és vőlegénynek a visszajövetelével kapcsolatban nemigen volt lelki látásuk. 

Jézus ezeréves földi királyságáról hallgattak, mert azt a rajongók nemegyszer maguk akarták megvalósítani. 

Az Úr napja nekik a harag és borzalom napja volt. Valóban az lesz az Úr ellenségeinek a számára és akik megvetik Őt. Akik azonban az Úr Jézushoz ragaszkodnak és menyasszonyi szeretetben összekapcsolódtak vele, azoknak ez a nap a világosság és az öröm napja lesz. 

Akkor érkezett el a teljes váltságuk. János apostol hallja a nagy sereg hangját, mint "sok víz zúgását és mint erős mennydörgés zengését, ezt a szózatot: Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!" (Jel 19. 6). 

Kezdődik a felüdülés ideje az Úrnak színétől (Csel 3, 19).

"Örüljünk és örvendezzünk, adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője!" 

Hazaviszi menyasszonyát az atyai házba. Tagjaival már össze volt kapcsolva, amióta eljegyezte őket és azok egész lelkükkel igent mondtak neki. 

De csak hitben, lélekben voltak kapcsolatban mennyei vőlegényükkel, nem látásban. 

És most a megromlott földi test átváltozik elmúlhatatlan szépségű, dicsőséges testté.
Örökre az Úrnál lehetnek. Elérkezett az ezeréves menyegző, a nagy páskaünnep, a minden földi szenvedéstől, valamint az Istennel ellenséges világ nyomásátol való teljes megváltás
(Lk 22, 18).
Ne elsősorban halálunk napjára, hanem erre a nagy, dicsőséges napra, Krisztus megjelenésének napjára tekintsünk és készüljünk fel!

RIASZTÓ MENNYEI JEL❣️

"Vágd ki! Miért foglalja a földet hiába? "(Lukács 13, 7)

A fügefa példázatában a Megváltó fontos útmutatásokat ad a megtérés lényegéről és erőteljes, sőt riasztó intéssel példázza az ítéletes halált. A megtérés nem az ember műve, nem is ember parancsára történik. Maga Isten munkálja. A fügefa egy szőlőbe, tehát jól előkészített földbe került. 

Isten mindenki felé kegyelemmel fordul. Ad, mielőtt valamit követelne. 

Minden jól elő van készítve úgy, hogy jogosan várhatja a lelkiismeretes bűnbánat és a neki szentelt élet és szolgálat gyümölcsét. 

De amikor minden fáradozása eredménytelen marad, felhangzik az isteni parancs:

"Vágd ki!" - Rettenetes szó ez! 

Nagyon keményen hangzik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet előzőleg mindent felkínált, hogy gyümölcsöt lásson.

Isten sokáig vár a gyümölcsre és keresi azt. Irgalmas főpapunk könyörgésén megindulva még egy évet vár. - A Megváltó a végsőkig elmegy: megpróbálja szívünk kemény kérgét a szenvedés csapásaival feltörni. Trágyát szór a fa köré - ezek a kegyelem különös órái, isteni szeretetének erőteljes behatásai és megnyilvánulásai. Szinte körülfogja és bekeríti a lelket kegyelme, szeretete odakínálásával. 

De ha mindez hiába, akkor végül mégis sor kerül az isteni ítélet végrehajtására: "Vágd ki!"

Sok minden történik a függöny mögött, mely eltakarja előlünk a láthatatlan világot. 

A tulajdonképpeni döntés odafent történik. Valaki meghal és díszes temetést rendeznek neki, magasztaló búcsúbeszédet mondanak felette. De odafent ez a parancs hangzott el: Vágd ki! 

Tulajdonképpen nem "szép halál" volt, hanem rettenetes ítélet. 

A véget ért élet gyümölcstelen maradt, nem hozott termést Istennek. 

Lehet, hogy az illető sok pénzt gyűjtött, tisztességet szerzett magának, megbecsülték, de hiányzott az igazi istenfélelem gyümölcse, a Jézus iránt való bensőséges szeretet, önzetlen szolgálat embertársai felé. 

Az ilyen élet értéktelen Isten szemében és káros környezetére. 

A terméketlen fa hiába foglalja el a földet. Az az ember, aki nem terem az örökkévalóságnak gyümölcsöket, közönyösségével másokat is visszatart. 

Még ha kimondottan nem is él rossz életet, negatív hatással van környezetére.

 - Ne legyen hiábavaló rajtunk Megváltónk kegyelmes munkája, nehogy felettünk is elhangozzék az ítélet: "Vágd ki!"

A MEGDICSŐÜLÉS ÚTJA❣️

,,💞Isten titkos, elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.,, (1 Kor 2, 7)

Isten rejtett bölcsessége az emberiséggel az Ő csodálatos tervében nyilvánul meg. 

Abban célja a dicsőség.
De ez olyan dicsőség, amelyet természeti értelmünk nem fog fel és világ nagyjai nem értenek meg.
Különben nem feszítették volna meg Jézust, a dicsőség Urát.
Az Isten Fia megalázkodásában rejlő dicsőségből semmit sem láttak. 

Nem sejtették, hogy a legmélyebb megaláztatás és a halálig való engedelmesség útjának végcélja a dicsőség.
Az ő szemükben csak egyféle dicsőség van: az öndicsőítés. Dicsfényben szeretnek tündökölni.

Csak azt a világi és hatalmi dicsőséget ismerik, amelyben mint tükörben önmagukat nézhetik.
Erre a dicsőségre erőszakos, kíméletlen eszközök igénybevételével jut az ember. 

Ezen az úton törnek sokan magasra és így érvényesülnek. Ez azonban csak látszatdicsőség, amely elmúlik.
Egyik ember megbuktatja a másikat és a halál minden tündöklésnek véget vet.
Az a dicsőség, amit Isten gyermekei számára készített, az Ő dicsősége. 

Ha Isten igazsága érvényesül benned, ha tért nyer benned és lényét kifejtheti - ez dicsőség.

Ezt a célt azonban ellentétes úton érjük el: nem azzal, hogy előretörünk és mások felett győzedelmeskedünk, másokat magunk alá tiprunk. Aki Isten dicsőségét el akarja érni, annak mindig mélyebbre kell szállnia.

Az Úr Jézus megalázó útja érthetetlen, sőt botránkoztató volt kora nagyjai számára. 

Megvetették és elvetették érte.
De egyedül ezen az úton vezet Isten a dicső célba, mert csak ha semmik vagyunk, lehet Ő minden.
A dicsőségbe vezető út az alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás útja. Isten nem kímélheti meg gyermekeit az összetöretéstől.

Megfosztja őket minden saját dicsőségüktől, saját erejüktől és bölcsességüktől, igényeiktől és nagyzoló gondolataiktól. Csak ezen az úton tudja őket betölteni isteni teljességével, hogy egykor egész valójuk és lényük dicsőségben ragyogjon.
Boldog az az ember, aki bepillantást nyer Isten rejtett útjaiba és nem botránkozik meg, nem panaszkodik a szenvedések és összetörettetések miatt! Tudja, hogy így készíti és sokasítja meg Isten a dicsőséget. 

Természetünk visszaborzad az ilyen úttól, de minél inkább semmivé leszünk, annál inkább megmutathatja Ő magát. És ez dicsőség.

 

AZ ÚJSZÜLÖTT NEVEI (II.)❣️

,,💞És hívják nevét örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. " (Ézsaiás 9,6-7)

Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettős név.
Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belőle az Atya szeretete sugárzik felénk.
Ő az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. 

Azt mondta nekünk Istenről, hogy Ő a "mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. 

Elmondhatta: "Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát." Ezért az Atya szeretete tölti el lelkét. Így szólítja meg az övéit: "Fiam" (Mt 9, 2) "leányom" (Lk 8, 48).
Földi Atyánk és nevelőnk csak egy ideig van (Zsid 12, 9-10)
"Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem" (Zsolt 27, 10). 

A Megváltó megmarad nekünk.
Szerető gondoskodása és jóakaró, de komoly fegyelmezése soha nem ér véget. 

"Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" - Zsid 13,

 
Békesség fejedelme: aki békét szerez. E világ fejedelmei és hatalmasai többnyire nem szerzik, hanem megrontják a békét. Hatalmi, birtoklási és pénzvágyuk mindig újabb háborút okoz. 

Miattuk lesz a föld vérrel itatott harcmező.
Nem szűnik meg az erőszakosság, az elnyomás miatt való sóhaj. 

Ennek az újszülött gyermeknek a békebirodalma naggyá, világot átfogóvá lesz - akkor, amikor Ő visszajön hatalommal és dicsőséggel.
Akkor kezdődik el a földön királyi uralma. 

Vége lesz a háborúknak, mert félretolja a rendzavarókat, hatalmaskodókat, rablókat és igazságtalanokat - Istennek és az Ő felkentjének minden ellenségét. "Igazságban ítéli a gyengéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ézs 11, 3-4).

 
"Igazságosan uralkodik az emberek felett; aki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2 Sám 23, 3-4).
A béke az igazságosságon nyugszik. A bűnből viszály és háború támad. 

A békesség fejedelme most azoknak a szívében alapozza meg uralmát, akik megnyíltak előtte és neki adták magukat. Isten gyermekeinek békessége az ítéleten és az igazságosságon nyugszik.
Az igazságtalanság helyére, amely bennünk uralkodott- mert a "bűn a törvénytelenség" (1 ln 3, 4) - igazságnak kell lépnie, amit Isten Fia keresztjén készített nekünk.
Ha azután megigazultunk hit által, akkor békességünk van Istennel.

AZ ÚJSZÜLÖTT NEVEI .1rész

"💞És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek.,, (Ézsaiás 9, 6)

Amilyen a neve, olyan a dicsősége is. Milyen nagyszerű, mély tartalmú nevei vannak az isteni gyermeknek! Csodálatos tanácsadó. A világ alapjának felvettetésekor is Ő adott tanácsot.
Minden általa teremtetett. "Enyém a tanács és a valóság" (Péld 8, 14). Jól átgondolta terveit.
Amikor az Atya kiterjesztette a mennyet, a mélységeknek határt szabott és megvetette a föld alapjait, "mellette voltam mint kézműves" (Péld 8, 30).
Amikor az Atya előre látta az ember bűnét, akkor a Fiúnak csodálatos tanácsa volt: kész volt Isten áldozati bárányává lenni (1 Pét 1, 19).
Egyedül neki volt joga felbontani a könyv pecséteit (Jel 5).
Általa jut Isten országa teljességre és az egész világ visszakerül Isten uralma alá "Ő általa és Őbenne". 

"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!"
Csoldálatos tanácsos! Nekünk is tud tanácsot adni, még olyankor is, amikor mindenki tanácstalan. 

Ha a kétségbeesés kiáltása tör elő a szívből: "Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?"
- Ő megnyugtatóan felel. Ha valaki nem találja meg az utat, hogyan szabaduljon a testi gyönyörök, szenvedélyek megkötöttségéből és saját énje szolgaságából, Ő hoz megoldást.
- A legjobb és leghűségesebb tanácsadó, amikor életünk súlyos kérdései előtt állunk és nem tudjuk, mit tegyünk, melyik utat válasszuk.
De Ő nemcsak megvilágítja a sürgősen megoldandó kérdéseket, hanem erős hős is, vagy még pontosabban: erős Isten.
Nemcsak jól átgondolt terveket készített, hanem nagyszerűen kivitelezi azokat. 

Erejével világokat teremtett és mindent hordoz. Szeretete teljességében áldozatul adta magát és megbékítette Istennel az egész világot. Előtte nincs és nem is volt lehetetlen. 

Olyan hatalmas és erős, hogy nincs híja semmiben.
Kiemel a mélységből, amelyben elpusztulnánk. Leveri a vasajtókat és a vaszárakat bűneink börtönéről. Széttöri a bilincseket, amelyek ellen hiába védekezünk; leveszi a bűn jármát, amit nem tud senki lerázni.
Az ellenség legyőzésére is erőt ad és megerősít, hogy Isten akaratát cselekedjük.

 
Pál apostollal együtt bizonyságot tehetünk mi is: 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

A CSODÁLATOS GYERMEK❣️

"💞Egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk ... És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből és gyökereiből egy virágszál növekedik." 

(Ézsaiás 9, 6; 11, 1)

Ézsaiás lélekben egy újszülött kisgyermeket lát. Általában ha gyermek születik a világra, kérdés, hogy mi lesz belőle később.  Némelyikről elmondják: jobb lett volna. ha meg sem születik.

Itt azonban hatalmas, jelentőségteljes eseményről olvasunk.
Maga Isten indult el az ember felé ezzel a születéssel.
Megjelent az Ő jósága és üdvözítő kegyelme (Tit 3, 4)

Megszületett Immánuel, akinek személye elválaszthatatlan Istentől. Ahol Ő van, ott Isten van velünk.
Megszületett a második Ádám és vele elkezdődött az új emberiség, amely nem marad a bűnnek és a halálnak foglya.
Az Ő születésében benne rejlik a mi újjászületésünk.
"Gyermek született nekünk." Gyermek, akit az örökkévalóság Atyjának neveznek - micsoda ellentét!
Az a gyermek a betlehemi jászolban Krisztus - az Úr.
Nem egy az urak közül, hanem az Úr, aki mellett nincs más, csak alatta vannak. 

Ő az urak Ura és a királyok Királya.

 
- Gyermek, akinek születésekor mennyei seregek ujjonganak.
Azután vesszőszálnak mondja Őt Ézsaiás, amely száraz gyökérből hajt ki. 

Dávid házának dicsősége megdőlt, mint a kidöntött fatörzs, de gyökeréből ágacska hajtott ki, gyenge és jelentéktelen ágacska, mégis rajta nyugszik majd az Úr Lelke a maga teljességében. 

Igazságos uralkodó lesz, aki felkarolja a szegényt és a lesújtottat.

 
Ennek a királynak egyetlen szava elég arra, hogy minden ellenségét földre verje; ajkának lehellete megöli az istentelent, a "bűn emberét".
Békebirodalmat alkot, ahol még az állatvilágból is kihal a ragadozás és ölés vágya. 

"Mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják" (Ézs 11, 1-9).
A gyenge sarj népek zászlaja lesz. Nemcsak Izrael gyülekezik e zászló alá, hanem a pogány világ is odafordul és Őt keresi.

"És az Ő nyugodalma dicsőség lesz" (Ézs 11, 10). Ahol Ő letelepszik, ahol Ő lakozást vesz, ott dicsőség van.
- Csodálatos lehetőségek bontakoznak ki a sötét betlehemi istállóból. Isten kicsiben kezd.
"Szép rózsabimbó nyílt ki, hajdan egy zsenge tőn.
Mint ősi ének zengi, Jessének sarja ő. Ó, drága szép virágunk, hints le ránk illatárt. 

Fényes nap, égi lángunk, adj nekünk fénysugárt.
Ki Isten s ember vagy, bűnből, halálból ments ki, vigasztalást te adj!"

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️4.rész

A nemes harcot megharcoltam.,, (2Tim 4, 7)

Pál nemcsak lelki gyermekét, Timótheust inti:
„Harcold meg a hit nemes harcát" (1 Tim 6, 12), hanem pályafutása végén õ maga is örömmel és gyõztesen vallhatja: „A nemes harcot megharcoltam."

 
Ezzel nem magát dicsõíti, hanem Urát, akinek egyedül köszönhetõ ez a gyõzelem.
Ahol Jézus ott van egy ember életében, ott gyõzelem van.
- A keresztyén embernek nemcsak élete végére, hanem a hit kiteljesedésére is el kell jutnia.
- A keresztyén élet harcot jelent. Senki sem jut át a szoros kapun, aki nem komolyan küzd.
A keskeny úton is csak harcolva lehet megmaradni. Jobbról is, balról is veszély leselkedik, látható és láthatatlan ellenfelek torlaszolják el az utat. 

Van létért való küzdelem is, de a nemes harc nem az ideigvalókért, hanem az örök életért folyik. 

Nem a test megtartásáért és megõrzéséért, hanem a lélek megmentéséért.

 
Nem ideigvaló nyereségért, hanem az örök koronáért.
- Bennünk tanyázik a legveszedelmesebb ellenség.
Önmagunkat legyõzni a legnehezebb dolog, de egyúttal a legszebb gyõzelem. -
„Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" - mondja az apostol (1 Kor 9, 27).
Tehát nem a levegõt vagdosta, hanem az ellenségre csapott le ott, ahol annak a legfájdalmasabb.
Mi szívesen ápolgatjuk, kényeztetjük testünket.
Pál felismerte a veszélyt, amit a test okoz, ha nem keményen bánunk vele, hanem dédelgetjük. 

Tudta, milyen könnyen támadnak a testbõl kívánságok, a nagyobb kényelemre irányuló igények, a jólétre és nyugalomra való vágy.
De amint a test elsõ helyre kerül, csak akadályára és ártalmára van a lelki életnek. 

Ezért Pál kíméletlen volt önmaga iránt, semmit nem nézett el magának. Megharcoltam ezt a harcot - mondja.
Tehát nemcsak belefogott, de végig is harcolta életét. Csak aki gyõz, nyer majd örökségül mindent. Sokan harcolnak, de azután leteszik a fegyvert, kifáradnak, gyõzelem helyett vereséget szenvednek.
Amíg e testben vagyunk, nincs nyugalmunk.
Boldog az az ember, aki lankadatlanul harcol mindvégig!
„Hány hívõ érte el az égi célt! Hû volt, kitartott, harca véget ért.
Ó, Jézus áldva légy e szentekért! - Kõszáluk, váruk voltál szüntelen, míg tartott itt lenn a nagy küzdelem.
Fény voltál, csillag a vak éjjelen. - Bár vívná harcát minden gyermeked oly híven, bátran, mint e gyõztesek!
És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!"

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️3.rész

"💞A hitet megtartottam. " (2 Tim 4, 7)

A keresztyén ember harcában és futásában a hit ad erőt.
Aki saját erejéből harcol és fut, az elbukik és kimerül.
A hit az Úr Jézushoz ragaszkodik és benne Isten erejét kapja meg.
Aki hisz, az legyőzhetetlennek bizonyul és végig kitart. Minden azon fordul meg, hogy kitartunk-e a hitben.
Aki feladja a hitet, elveszett.

"Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."
A gonosz ellenség mindent elkövet, hogy elvegye hitünket, mert akkor nyert ügye van. 

Jönnek súlyos, nehéz napok, amikor úgy látszik, mintha minden imádságunk hiábavaló lenne. 

Mintha bezárult volna az ég és a Magasságos nem törődne velünk. "Hol van most a te Istened?" 

- "Mit segít rajtad minden imádságod?" Ilyen és hasonló, kételyt támasztó kérdésekkel próbálja az ellenség tüzes nyilaival átütni a hit pajzsát. De elszántan álljunk ellene! 

Csak el ne dobjuk bizodalmunkat! Isten sokszor eltakarja előttünk azt, ami szívében van. 

Elrejtőzik előlünk. 

Most kell hitünknek igazán valóságosnak bizonyulni. Amíg kézzelfoghatóan tapasztaljuk Isten szeretetét, érezzük, hogy felemel és hordoz, addig nem nehéz hinni. 

De ha visszavonul és hallgat, sőt látszólag ellenünk van, akkor jut érvényre az igazi hit, mely nem lát semmit, de mégis az Ő Igéjébe fogódzik, minden érzékelhető biztosíték nélkül. 

Ilyen hite volt a kananeus asszonynak.
A Megváltó idegennek, sőt elutasítónak mutatta magát. Kemény szóval küldte el magától.
De az asszony szaván fogta az Urat, s elfogadta, hogy az ebek közé tartozik: ezért kért a lehulló morzsákból.
Ez legyőzte Jézust. - Aki kitart a hitben, csodálatos dolgokat él át. 

Nagy jutalma van, meglátja az Urat és az Ő dicsőségét.
Tartsunk ki a hitben mindvégig!
Most még sötét homályon át Látom az Úr ábrázatát.
De nemsoká a mennybe' fenn, Őt szemtől szembe nézhetem.
Most még megértni nem tudom, Mért visz Atyám nehéz úton, 

De látom majd, ha fönn leszek, Bizalmam ő nem csalta meg.
Most még csak hitből élek én, De biztat a dicső remény, 

Hogy fellegen, homályon át, Eléri lelkem otthonát.
Ott látom tiszta fénybe' majd, Amit itt még homály takart, 

S zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️2.rész

"💞Futásomat elvégeztem." (2 Tim 4, 7)

A hívö keresztyén harcol és - fut.
Fut a szeretet pályáján, a hit útján és az igazság korlátjain belül; ez a feladata.
Fut az előtte levő cél felé, a mennyei kincsért és szinte szárnyra kel, mert az élő reménység megeleveníti a szívét.
Fut az Úrral való találkozás vágyával, mint azok a szüzek, akik kimentek a vőlegény elé.
Tehát soha nem torpan meg! Mindig előre! - ez a jelszó.
A világ embere céltalanul fut. Céljai földi élete keretei közé vannak bezárva és nem haladják meg azokat. Ha vége az életüknek, vége a céloknak is.

A hívő ember életének földöntúli célja van: a jövendő dicsőség. Tehát nem bizonytalan jövő felé tart.
Az apostol célhoz ért, bevégezte futását. - Sokan egy ideig szépen futnak, azután engedik magukat feltartóztatni.
Ezt rója fel Pál is a galatáknak (Gal 5, 7). Fennakadnak a visszásságokon és akadályokon, vagy éppen a mulandó dolgokon.
A kényelemnek és gyönyörnek adják át magukat, ahelyett hogy megállás nélkül előrehaladnának.
Nem futás a hitéletük, hanem csak andalgó vánszorgás, vagy kényelmes séta, amiből hiányzik a hit ereje és a buzgóság.
Ezt a ballagást csakhamar a megállás követi.
A keresztyénnek állandóan menekülnie kell e világ hiú, gonosz útjairól és szakadatlanul az Úr felé kell haladnia, mert nála lesz örökké.

Ó, mennyire az a döntő, hogy bevégezzük futásunkat!
- Hányszor látunk sírokon kereszt helyett letört oszlopot.
A világ gyermeke akaratlanul is kimondja ezzel a megsemmisítő ítéletet saját élete felett. Akinek az életében Jézusnak nincsen helye és Isten nem érvényesítheti akaratát, ahol nem az Ő gondolatai és tervei valósulnak meg, ott nincs beteljesedés. Ott a halál szánalmas abbamaradás.

Végig megálld a nagy tusát, Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, neked mit félretett, a koronát, az életet.
A célra fuss, hogy mennybe juss, Ott vár reád az égi juss. Krisztus a cél és Ő az út, Ki véle jár, az mennybe jut.

 
Ne csüggedezz, Ő elfedez, Ő enned ád, ölébe vesz.
Ha gondodat mind ráveted, Krisztus lesz majd az életed.
Bízzál, ne félj, a Krisztus él. Ő megsegít, Ő benned él.
Csak higgy, Urad és Mestered Lesz mindenekben mindened.

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️1.rész

"💞Eltétetett nekem az igazság (a megigazult élet) koronája, amelyet megad nekem azon a napon az Úr, az igaz bíró." (2 Tim 4.)

Az apostol azzal a biztos reménnyel áll a halál előtt, hogy megkapja az igazság koronáját. Isten gyermekei bizonyosak abban, hogy koronát kapnak.
Az Ige beszél az élet koronájáról és a dicsőség koronájáról is. Többször találkozunk ilyen fogalmi összekapcsolásokkal az Újszövetségben.
Az örök élet, a dicsőség és a megigazulás az a korona, amit Isten gyermekei kapnak egykor. 

Kétféle megigazulás van.
Ha a bűnös bűnbánattal jön a Megváltóhoz és bízik benne, akkor minden érdem nélkül ajándékul kapja a megigazulást.
Maga Jézus Krisztus lesz az ő igazsága.
Aki ezt a kegyelemből ajándékozott megigazulást megőrzi és mindinkább magáévá teszi, életében hatni engedi és megtermi az igazság gyümölcsét, azt a bíró végérvényesen igazolja, vagyis igazsággal koronázza meg.
Az angyalok és a választottak elé igazként állítja oda.
Rajta beteljesedik ez az Ige:
"Az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuknak országában." Így lesz az igazság, a megigazulás, ragyogó koronává.


Ezt a bíró azért teszi, mert Ő maga igaz. Az istentelennek rémítő az isteni igazság, de a hívőknek vigaszuk. Itt a világ félreismeri, kiveti, elárulja és gyalázza őket. Az igaz bíró azonban tisztességre emeli és befogadja őket az igazak közé, akik öröklik az országot.
Ez a korona azonban nemcsak az apostolok és Isten országa más nagyjainak az előjoga és kiváltsága. Az Úr megadja mindazoknak, akik örülnek az Ő megjelenésének, elszakadnak a világtól és kitartással futnak az örök élet felé, miután kegyelemből megigazultak, igazzá lettek.
A szenvedésben és a halál közelében is vigasztaló, ha erre a koronára tekintünk.


"Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek. Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ottlegyek. Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba' fenn odaát, Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát? Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt.
Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt. Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba' fenn, odaát! 

Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám!"

AZ ELREJTETT ÉLET MOST❣️

"💞A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.
Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is megjelentek ővele együtt dicsőségben. " (Kol 3, 3-4) 

Ebben az életben itt még rejtve van az, ami a legjobb.
Az igazi keresztyéneket sokszor teljesen félreértik, bolondnak vagy képmutatónak tartják.
"A világ nem ismer minket" - mondja az apostol. Nem olvasható le a hívő ember arcáról, hogy Isten gyermeke.

Egyszer majd másként lesz ez. Akkor Isten és Jézus neve ragyog majd a homlokukon.
A belső élet előtör és nyilvánvaló lesz a rejtett dicsőség a megdicsőült testben.

- Kérdezd meg magadtól: Van nekem is ilyen rejtett életem?
- Sokaknál csak külső forma a kegyesség. Talán kegyeskedő módon beszélnek, de csak fecsegők, imádságuk is csak az ajkukon van. Hallgatják Isten Igéjét, de olyanok mint az automaták.
Hiányzik a szív vonzalma, a bűntől való igazi elfordulás, a rejtett irtózat minden közönséges és tisztátalan dologtól, az igazi fájdalom a gonosszal szemben való engedékenység miatt.
Hiányzik a szív igazi vágyódása, hogy mindig tisztább és szentebb legyen, egyre jobban hasonlítson őhozzá.

- Az igazi hívő keresztyének rejtett közösségben élnek az Úrral.
Életük belsőleg összenőtt Jézussal. Nem nélkülözhetik a vele való találkozást, szüntelen feltekintenek Urukra. Mindent elébe tesznek, ami éri őket: fájdalmukat, örömüket hozzá viszik.
Sokakban a kegyes külső földi törekvéseket és gondolkozást takar.
Az igazi keresztyén ember gondolkozása mennyei. Isten Igéjének hatalmas gondolatai foglalkoztatják őket, és az üdvösség tényein elmélkednek.

Gondolataiknak rejtett mozgása nem hiú, álmodozó, egészségtelen elkalandozás. 

Bengel, Isten egyik hűséges szolgája vallotta, hogy már gyermekkorában valami nagyon fontos változás ment végbe lelkében.
- Ez a rejtett élet lesz egykor nyilvánvaló. Jézus tanítványai ne törekedjenek arra, hogy ezt a kincsüket a világ elé teregessék.
Amennyire fontos megvallani az igazságot, olyan elvetni való és veszélyes, ha személyes belső élményeinket kiteregetjük és saját jótetteinket kikürtöljük.
- Ahol nincs semmi, ott a dicsőségben sem lesz semmi nyilvánvalóvá.
Rettenetes és megdöbbentő csalódás lesz majd, ha az ilyen lelkek belső üressége felszínre kerül és akkor kiderül, hogy egész életükben olyannak képzelték magukat, amilyenek soha nem voltak.
- Legyen az életünk elrejtve Istenben!

DICSŐSÉGES HALÁL❣️

,,Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felõl állni.,, (Cselekedetek 7, 56)

Dicsõ halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsõség elõízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. 

Nem ülve látta Õt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. 

Ilyen tiszteletadással fogadja elsõ vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Õ kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtõl égõ arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsõségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. 

Aki így hal meg, jól hal meg.

Persze, külsõleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. 

Gyûlölettõl izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. 

Mégis boldog és derûsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött. - Jézus engesztelõ halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. 

Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, akár más nehéz halállal hal meg. 

Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. 

Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensõséges kapcsolata köti vele össze.

Néha még a hívõk is nehéz harcokat vívnak a halál elõtt. 

A Sátán okozza ezeket a belsõ viharokat és tusákat. 

Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. 

Hittel elmondhatják: „Látom a megnyílt eget!" 

Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog elõízét és elköltözése elõtt bepillanthat a mennyei világba. 

Ez elveszi a halál keserûségét. A hívõ ember szívesen hagyja itt a földet. 

Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié.

„Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, 

Elérjek hozzád, s te fényes orcád meglássam én. - Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!"

A MEGDICSŐÜLÉS KÜSZÖBÉN❣️

,,Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.,, (Cselekedetek 6, 15)

A dicsőség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon (1 Pét 4, 14).

Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belső örömmel állt a főtanács előtt.

 Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetően bizonyította be az ellenségnek hűséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben! Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére emlékeztet ez a ragyogás. A belső világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! 

Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. - István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról.

Az idős kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba.
Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. Senki nem veheti el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet. Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle.
Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése!
Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsőbb hatóság ellen.
Amikor látta fenyegető magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk.
Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások?
Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek?
Gyűlölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog?
Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentől, ami a látható világhoz köt!

JÉZUS PÉLDÁS HALÁLA❣️

"💞Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hűséges Isten. " (Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. 

De nemcsak halálakor tette ezt.

Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. 

Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág).

"Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? 

Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! 

Jézus nem rendelkezett önmaga fölött.
Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt.
- Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. 

Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. 

Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében.

Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. 

A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. 

Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. 

Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk.

 - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát.

 
Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik.

 
Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával.
Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg.
Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya, nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben győzve távozhatom innen.

HAZAÉRKEZÉS ❣️

"Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. " (Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsőítik. Szíve vágya teljesült.
Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. 

Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. 

Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. 

Ő az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. 

Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítőt.

Atélte azt a csodálatos dolgot, amiről Pál Róma 5, 1-ben ír.
Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel.

Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja:
Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára.

Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik.
Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bűnbocsánatot hit által meg nem ragadjuk.
Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat: Szent vére bűnt befedez, Tisztára mossa ruhám. Bizalmamat ebbe vetem, Reménységem Jézus csupán.
Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesíthető kívánságai, hanem teljesen megelégedett.
Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. Ő a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. Egy beteg megjegyezte: "Azelőtt olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett.
Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus.

Ő pedig az enyém." - Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. Nála kíván lenni, mint az apostol írja: "Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni."

Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem.
Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben.
De hogy Őt megtaláltam, elmúlt minden bajom, Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom!
Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom, Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!

 

IGYEKEZETÜNK VÉGCÉLJA❣️

"Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba " (Zsid 4, 11)

Isten nyugodalma vagy szombatja nem tétlen, rest nyugvás.
Nem minden tevékenység nélkül való, de szabad a kapkodástól, rohanástól, a gondteli sürgés-forgástól és hajszától. A földi ember sok hiábavaló nyugtalanságot szerez magának.
Kapzsiság és becsvágy forr állandóan benne és nem hagyja nyugodni.
Az ilyen ember nem mehet be Isten nyugodalmába; oda csupán a belsőleg megcsendesült lelkek illenek. Igyekezzünk tehát úrrá lenni nyughatatlan testünkön és minden felinduláson, ami bűnös természetünkből tör elő!

Bizonyos fajta nyugtalanságon természetesen át kell mennünk, ha be akarunk jutni Isten nyugodalmába: ez a felébredt lelkiismeret nyugtalansága. 

Aki ezt a nyugtalanságot elkerüli, sohasem talál igazi nyugalmat, nem jut el a lelkiismeret boldog békességére, amit már itt megkapunk, mint a menny előízét.
Vessük alá magunkat Isten Lelke megítélésének, és soha ne adjuk át magunkat a hamis biztonságérzetnek, amire rettenes felébredés következik. 

Az is igaz, hogy Isten nyugodalmába csak azok mennek be, akik elvégezték a rájuk bízott mindennapi munkát.
A rest szolga, aki semmit sem tett Uráért, nem mehet be annak örömébe. 

Ne sodorjon el a földi hajsza és nyüzsgés, hanem végezzük földi dolgainkat is istentiszteletként (Ef 2, 10.)

Aki fáradtra dolgozta magát, elemésztődött Ura szolgálatában, azt boldog nyugalom várja. 

Ott is folytatódik persze a szolgálat és tevékenység, de tövis és bogáncs nélkül, amelyek most gátolják és hiábavalóvá teszik munkánkat. Ott nem lesz fáradtság, kimerültség, gyengeség és erőtelenség, amik itt megnehezítik vagy lehetetlenné teszik munkánkat.

Örökre fiatalok és frissek maradunk, és éjjel-nappal tevékenykedhetünk majd, fenséges nyugalomban. Nyugalom a munkában és munkálkodás a nyugalomban: ez Isten szombatja.
Isten népének nyugodalma győzelmes megpihenés a harc és tusák után.
Mindenki harcol a földi létért, de kevesen veszik fel a harcot a belső ellenséggel szemben; változatlanul megkötözöttségeikben és bűneikben élnek.

 
Vannak, akik nem szabályszerűen küzdenek és nem jutnak el a győzelemig.
Hiányzik náluk a komolyság és a hit, ami egyedül biztosítja a győzelmet.
Ne a magunk erejéből harcoljunk, hanem tartsunk ki hitben az Úrral, aki végül is győzelemre vezet minket.

HELYÜNK A HALÁL UTÁN❣️

"Mert tudjuk, hogyha ez a mi földi sátorházunk összeomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben." (2 Kor 5, 1)

A halál utáni állapotunk pontosan igazodik ahhoz az állapothoz, amiben elköltözésünk előtt voltunk. 

Krisztus szerint való élet - boldog meghalás. Ez a helyes sorrend.
Mulatozva élni és boldogan meghalni!-ez a Sátán bölcsessége és azoknak a jelszava, akiket megcsalt.
Aki az Úr Jézusban élt, az őhozzá kerül halála után.
Aki benne hisz, az "ha meghal is él". Nem hal meg, csak elalszik, úgy, hogy már őnála ébred fel. 

Semmi sem szakítja el Istentől az Ő szeretteit, még a halál sem. Nem vesznek el, hanem hazaérnek. Jézus juhait senki sem ragadhatja ki az Ő kezéből.

Pál apostol bizonyos abban, hogy Jézus követői a földi sátorházuk összeomlása után azonnal szép otthonra lelnek. Biztosan tudjuk, hogy van már hajlékunk, nem pedig csak készül számunkra. 

A Jézus vére által megváltott lelkek nem bolyonganak majd hontalanul, azonnal otthont kapnak abban a hajlékban, amit Isten készített számukra.

"Az én Atyám házában sok hajlék van." "Ma velem leszel a paradicsomban" - mondta a Megváltó a latornak.
Az Istentől készített épület tehát azonos jelentésű a paradicsommal. Jézus halála által az övéi számára a holtak birodalma is paradicsommá lett. Lement a halottak birodalmába azért, hogy az Ószövetségnek rá váró kegyeseit magával vigye a paradicsomba.
Akinek nem volt hite és élő kapcsolata Jézussal, az a halottak birodalmába jut, amit a Biblia Hadesnek nevez. 

Ez nem azonos a pokollal; a fordításokban ez nem jut kifejezésre.
Például: "Nem hagyod lelkemet a Seolban (pokolban)" helyett azt kell értenünk, hogy a halottak birodalmában. 

A gyehenna, vagy a tűznek tava a pokol nevei. Azok az emberek, akik teljesen az igazság ellen döntöttek és a Sátán eszközeivé lettek, a halál után azonnal a sötét szellemek társaságába kerülnek. 

Azok pedig, akik még nem hallottak Jézusról, a halottak birodalmába jutnak. 

Sorsuk itt még nem dőlt el örökre (Jel 22, 2)

Boldogok mindazok, akik az Üdvözítőt már most megragadják és az Ő tulajdonává lesznek.
Nem láthat bár e földi szem, Jézus tied vagyok. Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog.
De majd a fátyol szétszakad, Mely most még rejteget. Színről színre látlak magad, S fényedben élhetek.

MINDENKOR és MINDENÉRT HÁLA❣️

"Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében!" (Ef 5, 20)

Isten gyermekeire a hálaadás jellemző. Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg valamit. 

Magától értetődően elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem kívánságuk vagy elgondolásuk szerint történik valami. A kérő imádság általánosabb. 

A nyomorúságban olyanok is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak tudni róla. 

Hasonlítanak a kilenc bélpokloshoz, akik könyörületért Jézushoz kiáltottak, de a hálaadást már elfelejtették. 

Ne felejtsd el, mi minden jót tett veled az Úr! 

Saját cselekedeteinket nem felejtük el, és azt a rosszat sem, amit velünk tettek, azonban könnyen elfelejtjük azokat a bántalmakat, amiket Istennek okoztunk és mindazt a jót, amit Ő ennek ellenére tesz velünk. 

A hála az egyetlen dolog, amivel Istennek valóban örömet szerezhetünk. 

Csak ennyit kaphat tőlünk, hiszen mi mindig a megajándékozottak vagyunk.
A hála egyúttal Isten új kegyelmének megtapasztalására is módot nyújt.

 "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását"(Zsolt 50, 23). 

Csodálatos erő rejlik a hálaadásban és dicsőítésben (2 Krón 20, 21-26).
Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a sötét és gonosz gondolatok eltűnnek, ha elkezdjük dicsérni Őt és hálát adunk neki.
A hálátlanság útján megszegényedünk, a hálaadásban mindig gazdagabbak leszünk. 

 "Hálát adjatok mindenkor mindenért!" - csak Jézus Krisztus által lehetséges ez.
Csak őáltala ismerhetjük fel a nyomorúságos időkben is az áldásokat. 

Ezek mind mélyebbre visznek az Atyával és a Fiúval való közösségbe. 

Az Isten iránti szeretet tüzét a viharok hatalmasan felszíthatják, de a jó napokban sokszor elhal a hálaadás. 

A veszély pillanatában is elmarad a hála, de utána felismerjük, hogy éppen a fájdalmas tapasztalatok útján nyertünk jó gyümölcsöket.
Az örökkévalóságban mindenképpen hálát adunk majd a nehéz időkért. 

A hála és imádat mennyei foglalatosság, a pokolban csak a tehetetlen düh kiáltása hallatszik.
Már most gyakoroljuk szorgalmasan a hálaadást, hogy majd az örökkévalóságban teljes és tiszta harmóniában olvadjunk bele az Istent dicsőítő kórusba.
Ha a lelkünket nyomja valami, mondjuk együtt a zsoltáríróval: "Ébredj fel lant és hárfa!" 

Merüljünk el Isten gazdagságában, hogy hálát tudjunk adni neki mindenért.

ISTEN MEGHALLGAT, DE A MAGA MÓDJÁN!

"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön örökkél! " (Ef 3, 20-21)

Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott.Talán még a börtönőrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket."

De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni őket a börtönből és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus előtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen nem mertek kérni.

Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután minden elképzelésen felül, túláradóan cselekszik.

Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná az Urat, ha megszabadulna "töviseitől", melyet a "Sátán ökölcsapásainak" is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási idő után másodszor, azután megint várt. 

Végül újra, harmadszor is kérte a szabadulást. 

Az Úr látszólag visszautasította kérését, de mégis meghallgatta imádságát. 

Feleletet kapott és megvilágosodott előtte az Úr útja; hogy az Ő ereje a gyengékben mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört edényekben lesz nyilvánvaló; "cserépdarabokkal" többre jut, mint sértetlen emberi erővel.

Ez a drága Ige ezreket erősített meg már azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret: "Az én erőm erőtlenség által jut el céljához."
Pálnak harmadik missziós útja végén, a jeruzsálemi látogatás alkalmával leginkább elkeseredett ellenségeitől, a hitetlen zsidóság orvtámadásaitól kellet félnie.
A rómabeli keresztyének imádságát kéri levelében.
Bizonyosan ő maga is imádkozott, hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül Júdeában (Róma 15, 31).

De ez a kérés sem talált meghallgatásra - látszólag. A kezükbe esett.
Mégis meghallgatta őt az Úr, mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül két évi fogságba.
Pihenő időt rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége volt.
Két év múlva mégiscsak eljutott Rómába, de másképpen, mint ahogyan gondolta.
Ott is hirdethette Jézus Krisztus győzelmes evangéliumát, nem úgy, mint világi nagyság, hanem mint szegény fogoly. 

Az Úr más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és kérjük, de mindig dicsőségesebb módon.

A MEGHALLGATÁS NEM-je és IGEN-je❣️

"Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt. " (Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. 

Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. 

A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az "elrejtett mannából" (Jel 2, 17). Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. 

Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. 

Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. 

Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig.

Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. 

Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. 

Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. 

Nyugodtan mondhatta: "Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26, 46). 

Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. 

Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. 

Viszont megszabadult a halálfélelemtől. 

Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra.
Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet.

Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta.
Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. 

Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.

A BIZTOSAN MEGHALLGATOTT KÉRÉS❣️

"💞Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja." (Jakab 1, 5)

Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. "Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Ő megismerésében" (Ef 1, 17).

Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által.
Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetsző magatartásban mutatkoznak meg.
"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13).

Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja.
Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentől. Ő bizonyosan meghallgatja.
Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül.
Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szerető szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek.
Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. -
Bennünk a bűn tönkretette ezt az egyszerű készséget, őszinteséget.
Az önző embernek, még ha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsőségét keresi.
Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem előtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát.
Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelőtt.
Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk.
Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tőle. Isten nagylelkűen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket.
Nem régi bűneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán és igazságán keresztül.
Milyen jó is az Isten!

 

IMÁDSÁGTESTI GYÓGYULÁSÉRT!

"Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. És a hitből való imádság megtartja a szenvedőt."

(Jakab 5, 14-15)

A keresztyén embernek betegségében mindenekelőtt Istent kell segítségül hívnia. 

Semmi esetre se tegyünk úgy, mint Asa király, aki csupán az orvosokat kereste, nem az Urat
(2 Krón 16, 12). 

Ezzel nem azt mondjuk, hogy ki kell kapcsolnunk a gyógyszereket. 

Ezékiás király gyógyulása felülről való kegyelmi ajándék volt, jóllehet Ézsaiás arra utasította, hogy tegyen fügekötést a veszélyes kelevényre.
Az őskeresztyén gyülekezetekben betegségnél is Jézus nevét hívták segítségül. 

Napjainkban a gyógyítás kegyelmi ajándéka nincs olyan nagy mértékben jelen, még a hívő gyülekezetekben sem.
Pedig a mi időnkben is bizonyságot tesz az Úr hívő emberek mellett, akik betegre teszik kezüket. 

A kézrátételnél ugyanis az imádkozó összekapcsolódik a beteggel, eggyé lesz vele.
Az olajjal való megkenés is jelképes cselekedet volt.

Pontosan gy írja le az Ige: "Kenjék meg őt olajjal és imádkozzanak felette." 

Tehát nem az olaj, hanem a hívő imádság a döntő.
Az olaj az életerő (Zsolt 23, 5) és az öröm (Zsolt 45.) 

Az olajjal való megkenés tehát nem varázsszer, hanem csak külső jele a Megváltóba vetett bizalomnak. 

Nem az olaj hanem a hívő imádság tartja meg a beteget. De nem is maga az imádság, hanem a hit, mert a hit ragadja meg az Urat. Az Úr az, aki segít rajtad.
A hit felszabadítja az Ő kezét, a hitetlenség megkötözi.
Lázár feltámasztásának történetéből látjuk meg, mi a hit (Jn 11).
Márta hitt abban, hogy a testvére nem halt volna meg, ha Jézus ott lett volna. 

Elhitte, hogy Jézus mindent megkap Istentől, amit kér.
De amikor Jézus azt mondja: "Feltámad a testvéred!" - akkor így szól: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Nem tud hitben felemelkedni odáig, hogy most támad fel.
Jézus mégis meggondolkoztatja: "Én vagyok a feltámadás és az élet" - tehát most és ebben az esetben is.

Az igazi hit nem általánosan és valamikorra nézve ragadja meg a segítséget, hanem most, a jelenlegi helyzetben. 

Az ilyen hitet igazolja az Úr.

JÉZUS KÜZDELMES IMÁJA❣️

"💞És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott." (Lukács 22, 44) 

Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk.
Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott.
Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába.

A legnagyobb gyengeség órája volt ez.
Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. 

Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására. 

A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. 

A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. 

Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30).

Szenvedése a "sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt.
A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia.
Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét.

Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: "Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek.
Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg.
Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott. Jézus legyen a példaképünk!

Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz.
Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz,
Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy.
Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: 

"Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. 

És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet. 

És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4)

NAGY DOLGOKAT VÁRJ ISTENTŐL❣️

Isten véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik ... a mi bennünk munkálkodó erőnk szerint. " (Ef 3, 20)

Az imádkozó ember csak akkor fordul bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Pál apostol megtapasztalta ezt az erőt.
Általa lett az üldözőből Jézus nevének hitvallója.
Amit senki nem tartott lehetségesnek, amit maga Pál is kizártnak tartott, azt Isten megtette.
Ez az erő szakadatlanul munkálkodott benne, ezért kiált fel így: 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!"
Máskor pedig: "Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett."
Ezért bízott abban, hogy Isten mindent megtehet (2 Kor 9, 8); az apostol sziklaszilárdan hitte ezt. Imádkozásán mint ragyogó korona, ott van Isten dicsőítése és imádása. 

Isten véghetetlen bőséggel mindent megtehet, azaz feljebb, mint valaha is megtapasztalhattuk.
Megtapasztaltuk már mi is Isten kegyelmének ezt a csodálatos erejét, amellyel új embert teremt? 

Új mederbe sodorta-e életünk folyamát ez az erő?
Megtörtént bennünk is az a nagy változás, amit Pál ezekkel a szavakkal ír le: 

"A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden"?
Amire semmiféle emberi rábeszélés vagy ékesszólás nem képes, amit az ember legjobb szándéka sem vihet véghez, azt elvégzi Isten hatalma.
Elveszi belőlünk a kőszívet és ad helyette újat, mely készségesen követi az Ő vezetését.
Azután naponta új erőt és új bátorságot ad arra, hogy legyőzzük a gonoszt. 

Segít elhordozni a nehézségeket.
- Csak ha átéltük és mindig újra átéljük Istennek ezt az erejét, tudunk igazán bizalommal imádkozni.
Életünk legnagyobb csodája: az ember szívének megújulása.
Aki ezt megtapasztalta, abban eldőlt az a kérdés, hogy léteznek-e csodák vagy sem, mert saját magában látja Isten csodálatos hatalmának legnagyobb bizonyítékát. 

Halálosan beteg lelke csodálatosan meggyógyult és most naponta Isten gyógyító erőiből él. 

Aki a legnagyobbat megtette, hogyne tenné meg a többit is? 

És ahogyan megmentette az én lelkemet, úgy másokat is életre vezethet. Imádságunk meghallgatásában is túlmegy azon, amit kérünk vagy elgondolunk. Isten bennünk munkálkodó ereje által - ami által fenntart és mindenen átsegít - fogalmat alkothatunk arról, hogy ennek a hatalomnak nincs határa.
Mindent úgy tud és úgy akar irányítani az életünkben, hogy célhoz érjünk.

DRÁGA ÍGÉRET❣️

"Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek."
(Lukács 11, 9)

Ebben a három mondatban fokozódás van.
Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. 

Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk.
A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. 

Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.
Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. 

Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. 

Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. 

Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. 

Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. 

Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. 

A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet.
A hitnek türelmi próbákra van szüksége.
Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, 

Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. 

Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. 

Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. 

Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt.

Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! 

Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz.

 Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket:
"Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amiről Ő biztosít minket.

MINDEN FORMÁLJ IMÁDSÁGGÁ❣️

"Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen! " (Jakab 5, 13)

Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. 

Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. 

Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel.

A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.
Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti.

Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. 

A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. 

Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. 

Mindkettő elvetendő. "Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál.

Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette.

 "Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19).
A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát!
Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is,

 "te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4)

Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk.
Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a menny felé!
De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért!
Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsőíteni, neki hálát adni, jó dolog.
Ez az út az új és nagyobb áldások felé.

A SZÜNTELEN IMÁDKOZÁS❣️

,,Szüntelen imádkozzatok! " (1 Thess 5, 17)

Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetőségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensőnk állandóan őfelé irányul.

"Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, időt és magányt kértem. 

Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."

A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál.
Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. 

Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el.
De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. 

Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el?
"Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá időm" - mondogatják.
Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. 

Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. 

Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsőségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. 

Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. 

Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük.
Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. 

Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerősödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.
Az imádkozó ember csendes, és hallgatag. Aki sokat beszél Istennel, takarékoskodik a szavakkal és így súlya van annak, amit mond.
Az ilyen embernek rendezett belső élete van.
Aki elmulasztja az imádságot, az csapongó, felszínes ember lesz. 

Csak az imádkozó embernek van igazi belső élete.
Aki nem megy be Isten szentélyébe, az belebonyolódik a külsőségekbe, kíváncsiskodik, mindenfelé nézeget, hallgatózik.
Az imádkozó emberben mélység van és egész élete egyetlen középpont körül forog.

MEGSZÓLÍTÁS AZÁDSÁGBAN❣️

"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!" (Máté 6, 9)

Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot. De nem azért, hogy csak gépiesen utánamondjuk.
Nem forma az, amihez oda akarja kötni tanítványait; lényege nem az ismételgetésben van, hanem abban, hogy magunkévá tesszük tanításait. Mennyire visszaélnek ezzel a csodálatos imádsággal, mintha varázsszöveg volna! Miért? Mert mindenki ismeri ugyan, de kevesen értik meg.
A megszólítás arra tanít, hogy ne kéréssel kezdjünk mindjárt.
Elsősorban Isten jelenlétébe kell kerüljünk általa; úgy lássuk Őt, amilyen a valóságban.
Ne álljunk oda, mint országúti vándorok, poros csizmával a király elé.

Dávid többször hosszabb ideig hallgatagon ült az Úr előtt, mielőtt hangosan megszólalt volna.
"A beszéd az ideigvalóság ajándéka, a hallgatás az örökkévalóság felé mutat" - mondta egyszer valaki. Atyának nevezhetem Őt, többé nem mint homályos kép áll előttem, arcát Jézusban leleplezte, belelátok a szívébe.

Ez a megszólítás lelkiismeretedet fontos kérdések elé állítja: Eltűnt-e már a közted és Isten között levő válaszfal?
Megkegyelmezett gyermeke vagy-e? Odavittél-e minden bűnt, ami ismét közéd és Isten közé furakodott, hogy elválasszon tőle? Megtisztultál-e újra Jézus vérében?
Gyermeki engedelmességben jársz-e?
Atyának nevezed Őt, de engeded, hogy megfegyelmezzen? Isten Lelke vezet-e dolgaidban?
Földhözragadt gondolkodásoddal, világszereteteddel nem állsz-e szemben vele? (Róma 8, 7; Jak 4, 4).

De az "Atya" név bátorítás is a csüggedő, kishitű gyermekeinek. 

Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé.
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ez Isten fenséges voltát fejezi ki. 

Mindenütt jelen van, mindent tud és mindenre van hatalma (Zsolt 33, 13; 115, 3). 

Nála semmi sem lehetetlen.
A világmindenséget kormányzó Isten ne tudna vezetni és irányítani téged legkisebb dolgaidbán is?
Aki minden teremtményt megtart, csak téged ne tudna átsegíteni a veszélyeken?
A legnagyobbnak tartsd Őt, és nagy dolgokat várj tőle!
Ami gyermekeinek üdvösségére van, azt Ő meg akarja adni, mert Atyjuk, és meg tudja adni, mert a mennyben van.
A magasságos Istenre gondolva szent tisztelet és félelem kell hogy ébredjen szívünkben.
Az igazi imádkozóban együtt van mindkettő: bensőséges szeretet és mély istenfélelem.