Előzőleg Pál ott állott az igazak első sorában.
A törvény betű szerinti értelmében feddhetetlen volt.
A farizeusokhoz, ehhez a szigorú zsidó irányzathoz tartozott. Ugyan ki vádolhatta volna őt valami gonoszsággal? És most íme, a bűnösök közül az első. Így van ez, amikor világosság támad egy lélekben. Pál is vak volt még Saul korában.
Azt hitte, hogy ismeri Istent és őt szolgálja, közben pedig üldözte az Isten gyülekezetét. Úgy gondolta, hogy helyes úton van, pedig tévutat járt.
A zsidóságért való fanatikus buzgóság arra hajtotta, hogy üldözze a keresztyéneket. Hitehagyottakat, eretnekeket látott bennük, akiket írmagostól ki kell irtani. Irgalmatlan keménységgel járt el velük szemben. Elhurcolta őket házaikból, elszakította szeretteiktől, kínozta őket és némelyiket talán még hite megtagadására is sikerült rávennie. Másokat viszont, akik állhatatosak maradtak, kiszolgáltatott a halálnak. Mindent a saját erejéből akart elintézni.
Fogalma sem volt arról, hogy lelki dolgokban az Úré a cselekvés. Erőszakos, önző, szívtelen, ráadásul beképzelt volt ez a Saul megtérése előtt. "Egyszerre mintha pikkelyek estek volna le szeméről" - micsoda elvakult ember voltál!
Hogy megbántottad Istent és ártatlan vért ontottál. Gonosztevővé és bűnössé vált, mindenki mást megelőzve.
A legtöbb ember nagyon könnyen túlteszi magát bűnein. Keresztyéneknek tartják magukat, de semmi szeretet nincs bennük Isten és Jézus Krisztus iránt. Sokra tartják feddhetetlenségüket s közben sok rejtett gonoszt és undokságot hordoznak magukban. Nem Isten tökéletes akaratának szent mértékéhez mérik magukat, hanem másokhoz hasonlítják életüket és úgy látják, hogy nem roszszabbak, sőt jobbak, mint azok.
Ha valaki isteni világosságot nyer, akkor ismeri fel igazán lelke teljes sötétségét. Megrendül és belátja, hogy szörnyű önáltatás rabja volt. Előzőleg talán azt mondta, hogy valamennyien gyarlók vagyunk, de ekkor: "a bűnösök közül első vagyok én". Amikor az ember Isten parancsainak, de különösen a szeretet nagy parancsának mértéke alá áll, tévedéseinek és mulasztásainak tömegével találja magát szemben. Felismeri, hogy egész életét megmérgezte a bűn. De amikor valaki Isten Lelkétől vezettetve erre a felismerésre eljut, már nyílóban van előtte a kegyelem kapuja.
