"💞Futásomat elvégeztem." (2 Tim 4, 7)
A hívö keresztyén harcol és - fut.
Fut a szeretet pályáján, a hit útján és az igazság korlátjain belül; ez a feladata.
Fut az előtte levő cél felé, a mennyei kincsért és szinte szárnyra kel, mert az élő reménység megeleveníti a szívét.
Fut az Úrral való találkozás vágyával, mint azok a szüzek, akik kimentek a vőlegény elé.
Tehát soha nem torpan meg! Mindig előre! - ez a jelszó.
A világ embere céltalanul fut. Céljai földi élete keretei közé vannak bezárva és nem haladják meg azokat. Ha vége az életüknek, vége a céloknak is.
A hívő ember életének földöntúli célja van: a jövendő dicsőség. Tehát nem bizonytalan jövő felé tart.
Az apostol célhoz ért, bevégezte futását. - Sokan egy ideig szépen futnak, azután engedik magukat feltartóztatni.
Ezt rója fel Pál is a galatáknak (Gal 5, 7). Fennakadnak a visszásságokon és akadályokon, vagy éppen a mulandó dolgokon.
A kényelemnek és gyönyörnek adják át magukat, ahelyett hogy megállás nélkül előrehaladnának.
Nem futás a hitéletük, hanem csak andalgó vánszorgás, vagy kényelmes séta, amiből hiányzik a hit ereje és a buzgóság.
Ezt a ballagást csakhamar a megállás követi.
A keresztyénnek állandóan menekülnie kell e világ hiú, gonosz útjairól és szakadatlanul az Úr felé kell haladnia, mert nála lesz örökké.
Ó, mennyire az a döntő, hogy bevégezzük futásunkat!
- Hányszor látunk sírokon kereszt helyett letört oszlopot.
A világ gyermeke akaratlanul is kimondja ezzel a megsemmisítő ítéletet saját élete felett. Akinek az életében Jézusnak nincsen helye és Isten nem érvényesítheti akaratát, ahol nem az Ő gondolatai és tervei valósulnak meg, ott nincs beteljesedés. Ott a halál szánalmas abbamaradás.
Végig megálld a nagy tusát, Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, neked mit félretett, a koronát, az életet.
A célra fuss, hogy mennybe juss, Ott vár reád az égi juss. Krisztus a cél és Ő az út, Ki véle jár, az mennybe jut.