EL A HAMISÁGGAL❣️

,,💞A görbe utak egyenesek legyenek... " (Lukács 3, 5)

 Görbe útjaink távol tartják tőlünk azt, aki maga az Igazság. Természettől fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bűn valamiféle hamissággal is párosul. Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ előtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtőzik és igyekszik jó színben feltűnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. 

De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtől. 

Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. 

Amikor azonban a maga vétkét nyíltan bevallja, Isten ezt a falat ledönti. De ha valaki mindig a saját igazát és a kifogásokat keresi, védekezik és mosakszik, akkor ebből a falból valóságos bástyát alkot. Gyermekeknél és fiataloknál különösen hamar kéznél van valami hazugság, ha valami hibát követnek el, de bensőleg még mindig nem olyan megátalkodott hazudozók, mint az idősebbek, ha nem járnak hitben. A színészkedés és alakoskodás annál mélyebben fészkeli be magát a szívbe, minél többet gyakorolják azt. 

Az ember szerepet játszik, másnak adja ki magát, mint ami és külsőleg olyan látszatot teremt maga körül, ami pontosan ellentéte annak, ami a bensejében van. Sok ember még kegyességet is színlel vagy legalábbis igyekszik hívő emberek közt a lehető legjobb benyomást tenni. 

Már magában véve az is hazugság, amikor valaki az előnyös vonásait mutogatja, de gyöngeségeiről és hibáiról hallgat. 

Egy fiatalember, akiben még meg volt az a nemes vonás, hogy iszonyodott az aljasságoktól, szeretett volna valami jót felmutatni. Isten ekkor úgy vezette, hogy összekerült néhány komoly keresztyén emberrel. Most egyszerre világossá vált előtte: te eddig csak a látszattal törődtél, egész lényed mesterkélt és hazug volt! - Ez a felismerés persze súlyos belső harcokba vitte. 

Végül is mindent, ami addigi életében nem volt rendben, őszintén elmondott és azok előtt, akik hozzá közel álltak, fenntartás nélkül beismerte bűneit. Ez a szeretetreméltó és a nemes dolgok iránt fogékony fiatalember a maga valóságos mivoltában akarta megmutatni önmagát, hogy többé ne értékeljék többre, mint amennyit valójában ért. 

S miután élete görbe dolgait egyenesbe hozta, Jézus betért hozzá. Soha nem tapasztalt örvendezés járta át és tekintetéből a Megváltó kegyelme ragyogott.

ISTEN ELŐTT KEDVES AZ ŐSZÍNTESSÉG❣️

"💞Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen." (Zsoltár 32, 2)

Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert.
De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet.
Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között.
Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni.
Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt.
A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.
Bűnbánatot tartani annyit jelent, mint őszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendőzetlenül bűnvallást tenni.
Dávid a maga keserves, benső tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e győzni a rejtett hamisságot és álnokságot.
Először még csak kertelt, csűrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt.
Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett.
Testileg is gyötrődött, mintha minden életerő kiment volna belőle. Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. Nátán előtt is töredelmes bűnvallást tett.
Most már csak a saját bűnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bűnét látja. Gyilkosságát is őszintén beismeri (Zsolt 51, 16).
Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.
"Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensőben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban.
Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensőleg mégsem jár igazságban.
A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni.
Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.