"Az én Atyám a szőlőműves. Minden vesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. " (János 15, 1-2)
Nem magától hullik le, Isten vágja le.
Gondoljunk a Megváltónak arra a szavára: "Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."
A vessző megszárad, a többi száraz ággal együtt összegyűjtik és tűzbe dobják.
Ég, de nem ég el. Félelmetes fokozatosság ez.
Az Úr senkit sem vet el, aki őhozzá jön, bármilyen elszáradt élete legyen is.
A Megváltó minden bűnöst elfogad, aki mássá akar lenni.
De ha kegyelmét nyilvánvalóvá tette rajta, várja, hogy gyümölcs jelentkezzék.
Ha nem terem, akkor rettenetes az ítélet. Nem akarjuk lefesteni a poklot, de borzalmas lehet Isten haragjának a tüzében égni!
Isten meg akar őrizni ettől a sorstól, ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több gyümölcsöt hozzon. Isten tisztogató munkát végez, csak a vadhajtásokat vágja le. Véreznek, de nem véreznek el. Megszabadít az életet akadályozó ballaszttól.
Isten meg akar őrizni ettől a sorstól, ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több gyümölcsöt hozzon. Isten tisztogató munkát végez, csak a vadhajtásokat vágja le. Véreznek, de nem véreznek el. Megszabadít az életet akadályozó ballaszttól.
Ha látszólag gyengévé is tesz, erőnket akarja megsokszorosítani.
Ha semmivé tesz, azt akarja, hogy annál mélyebben gyökerezzünk meg benne.
Ő kést használ, nem baltát vagy kardot. Nagyon óvatos, vigyáz, nehogy túl mélyre vágjon.
Engedjük, hadd dolgozzék hát a metszőkés! Szükség van rá, hogy mélyebben megtisztogathasson.
A hívő keresztyének többnyire kisemberek, akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, kezükbe nem sok szál fut össze. A közélet nagy gépezetében ők csak a kis kerék szerepét töltik be.
A hívő keresztyének többnyire kisemberek, akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, kezükbe nem sok szál fut össze. A közélet nagy gépezetében ők csak a kis kerék szerepét töltik be.
Gyümölcsük nem feltétlenül kiemelkedő, nagy dolgokban mutatkozik meg; a legszebb gyümölcsöt a világ sokszor észre sem veszi.
Hűség a kicsin, hordozóerő a nehézségek között, türelem, szívélyesség - különösen otthon - ilyen az észre nem vett gyümölcs.
Van aki házon kívül kedves, otthon azonban zsörtölődő és fölényes. Ez rossz gyümölcs.
A házbelieknek kell először megízlelniök a gyümölcsöt, amit az Úr Jézus munkál az övéiben.
Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamiféle lelki munkát végezzünk.
Tábitáról nem olvassuk ezt. Nekünk Isten dicsőségére kell élnünk; az, hogy az Ige szolgálatára elhív-e Isten, az más kérdés. Csak el ne vesszünk, miközben másokat térítünk!
A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.
