A hívõ ember örömének kiapadhatatlan❣️

"S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből " (Ézsaiás 12, 3)

Ez Isten gyermekének legkedvesebb foglalatossága.
Az isteni üdvösség kútfői, vagy más szóval forrásai üdítők és kimeríthetetlenek. Milyen üdítő forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára.
Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belőle.
Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelyből üdvösség és erő árad, Isten nyitja meg. Ebből mindig örömmel meríthetünk.
Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belőle árad felénk az élet. Ő mindenre elégséges; hol bűnbocsánatot merítünk belőle, hol bensőséges és hűséges szeretetének bizonyosságát. Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, máskor az örökkévalóság dicsőségének vagy az ő lényének szépségét tárja fel előttünk egy-egy Ige.
Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? Ha angyala révén már akkor erősítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt, mint egy angyal! Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élő Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.
Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. A bűnös örömök fájdalommá változnak, bűnbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végződnek, végül pedig örök kínokban. Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenről; komor lénynek tűnik előtte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengődésnek látja, pedig éppen az ellenkezője igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását.
A szerecsenországi komornyik is ebből merített és utána továbbment az útján - örömmel.
Ezt találta meg a filippibeli börtönőr is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután előzőleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.

A hívő ember örömének kiapadhatatlan❣️

"S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből " (Ézsaiás 12, 3)

Ez Isten gyermekének legkedvesebb foglalatossága.
Az isteni üdvösség kútfői, vagy más szóval forrásai üdítők és kimeríthetetlenek. Milyen üdítő forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára.
Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belőle.

Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelyből üdvösség és erő árad, Isten nyitja meg. Ebből mindig örömmel meríthetünk.

Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belőle árad felénk az élet. Ő mindenre elégséges; hol bűnbocsánatot merítünk belőle, hol bensőséges és hűséges szeretetének bizonyosságát. 

Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, máskor az örökkévalóság dicsőségének vagy az ő lényének szépségét tárja fel előttünk egy-egy Ige.
Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? 

Ha angyala révén már akkor erősítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt, mint egy angyal! 

Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élő Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.

Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. 

A bűnös örömök fájdalommá változnak, bűnbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végződnek, végül pedig örök kínokban. 

Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenről; komor lénynek tűnik előtte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengődésnek látja, pedig éppen az ellenkezője igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását.

A szerecsenországi komornyik is ebből merített és utána továbbment az útján - örömmel.
Ezt találta meg a filippibeli börtönőr is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután előzőleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.

Az istentelenek álboldogsága

"Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek.,,(Márk 6, 21)

Heródes látszólag boldog ember volt. Mindent megkapott, amit szíve megkívánt. Gonosz szenvedélyre lobban saját bátyja felesége iránt. Sötét terve sikerült s az asszony, Heródiás, az övé lett. 

A nagyszabású születésnapi vacsorán Heródes az egész fényes társaság középpontja. 

A jókedv magasra csap. Csak aki a dolgok mélyére lát, veszi észre, hogy a fény és a pompa hazug.
Az Istentől való elszakadottságban soha nincs igazi boldogság. Lehetséges, hogy sokszor féktelen öröm fogja el őket, lelkük mélyén azonban sötét árnyak vannak. Isznak a mámorító kehelyből, kacagásuk önfeledt, de az öröm látszata alatt egyre sivárabb a lélek.
Cifra nyomorúságban élnek.
Minden lépés, amit a világ szerint elképzelt boldogság felé tesznek, egy-egy lépés lefelé a romlás és pusztulás útján.
Bűnös terveik szerencsés kimenetele egyre jobban Isten haragját halmozza fejükre, s ez egyszer szörnyű módon robban majd ki.
"A balgatagok szerencséje elveszti őket" (Péld 1, 32).
A testi vágyak azonban kiölik az emberből mindazt, ami még talán nemes volt benne. 

Durvává és állatiassá teszik. Heródes egy nép felett uralkodott, csak éppen önmaga felett veszítette el az uralmát.
Milyen szánalmasan ingatag az ember Isten nélkül!
- Az ünnepi lakoma fénypontja Heródes életében szomorú fordulópontot jelentett. 

Annak előtte mindig volt valamiféle fogékonyság benne a jóra. Félte (tisztelte) Keresztelő Jánost, mert megértett valamit annak tiszta és szent lényéből. Heródiás ugyanakkor gyűlölte őt és boldogságának megzavaróját látta benne.
Ebben az asszonyban már régen kialudt minden jóérzés. Most azonban Heródes is fordulóponthoz ért.
Azt tette, amiről meg volt győződve, hogy rossz: hozzájárulását adta a szörnyű bűnhöz, Isten szent emberének a kivégzéséhez. Lelkiismeretének figyelmeztető szavát elhallgattatta, mert vendégei előtt nem akart határozatlannak és szószegőnek bizonyulni.
De ezzel a paranccsal megpecsételte saját sorsát is.
Attól kedzve egyre mélyebbre süllyedt, lelkiismerete mindinkább elnémult. S amikor egyszer Jézussal személyes találkozásra került a sor, nem fogott fel semmit annak hatalmából. 

Csak a kíváncsiskodás keltette fel érdeklődését a Megváltó iránt, s amikor az nem elégítette ki, gúnyt űz belőle.
- Ne irigyeljük soha az istentelenek látszólagos boldogságát, inkább sajnáljuk őket!

A KEGYELEM MINDENRE ELÉGSÉGES VOLTA❣️

"💞Elég neked az én kegyelmem! " (2 Kor 12, 9)

Pál apostolnak az a sürgető könyörgése, melyet az Úr Jézushoz intézett, hogy szabadítsa meg őt egy fájdalmas és terhes szenvedéstől, elutasításra talált.
"Elég neked az én kegyelmem" - még akkor is, ha sok kívánság nem teljesül s ha sok, olyan szívesen melengetett remény hajótörést is szenved.
A kegyelem teljes kárpótlást nyújt, mert megnyitja előtted Isten atyai szívét és szabad menetelt biztosít királyi székéhez.
- A kegyelem az eljövendő dicsőséges örökség részesévé is tesz téged; nemcsak összes bűneink megbocsátásának a bizonyosságára nézve ad vigasztalást de arra is ad erőt, hogy legyőzd a bűnt.
- Egész életünket áthatja.
Minden vonatkozásban segítségünkre van. Lehetővé teszi, hogy a családi körben is megálljuk a helyünket s mint szülők, jól igazgassuk házunkat; mint élettársak, Isten akaratának rendeljük alá házaséletünket.
- A kegyelem képessé tesz arra, hogy otthonunkon kívül is megfelelő módon viselkedjünk és úgy bánjunk az utunkba kerülő emberekkel, ahogy az Istennek tetsző.
- A kegyelem ad megfelelő időben helyes szavakat a szánkba vagy erőt a hallgatásra, mielőtt valami helytelen szó hagyná el ajkainkat.
- A kegyelem képesít arra is, hogy földi hivatásunkat Isten akarata szerint töltsük be, feladatainkat jól oldjuk meg.
- A kegyelem ad türelmet a szenvedés elhordozására vagy annak elfogadására, hogy megszokott és kedvelt tevékenységeinket feladjuk.
- És a kegyelem segít minket abban is, hogy a halált legyőzzük. Amikor elérkezik az idő, hogy innen távoznunk kell, nem akaratunk ellenére ragad el a halál, hanem megvigasztalódva búcsúzunk, hogy egészen Krisztussal legyünk.
Kimondhatatlanul gazdaggá tesz a kegyelem, mert vele együtt Jézus is a mienk. 

Ezért ez elválaszthatatlan tőle, csak az ő személyében nyerhető el.
Ha tudom, hogy Jézus az enyém, másra már nincs is szükségem többé.
Senki és semmi nem pótolhatatlan Jézuson kívül, s ő mindenért kárpótol, amit elveszítünk.
Annyival inkább elegendő a kegyelem, mert éppen a gyengeségekben lesz nyilvánvalóvá az ereje.
Ahol még tart a saját emberi erő, ott nem is tud még igazán érvényesülni. 

A teljes tehetetlenség állapotában tapasztaljuk meg igazán, hogy milyen erős Megváltónk van.
- A kegyelem boldog részesei naponta térdre roskadnak Uruk előtt s ezért nem roppannak össze a földi élet terhei alatt.

 

VIGASZTALÁSUNK a SZENVEDÉSBEN❣️

"💞Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet. " (Zsolt 94, 19)

A mérleg egyik serpenyőjében vannak a szenvedések és a gondok, de a másik serpenyőben ott vannak a vigasztalások. Lehet, hogy az első igen leterheltnek látszik, mégis a második kerül túlsúlyba és fellendíti azt a serpenyőt, amelyben a szenvedések vannak.
"Amint bőven kijutott nekünk Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által" (2 Kor 1, 5)

Tehát végül is a vigasztalás kerül túlsúlyba. Isten nem rak reánk több terhet, mint amire feltétlenül szükség van. Nem szíve szerint sújt minket, de nem kímélhet meg minket azoktól, mert a szenvedések által kipróbál és megtisztít minket és érettekké tesz. 

Sok keresztyén megtapasztalta már, hogy bár Isten időnként a szenvedések tüzében hagy minket, ez nem változtát az ő szeretetén, mert mindennel a javunkat akarja szolgálni. További vigasztalásunk az, amivel a jövő biztat minket, ha türelmesen kitartunk.

A szenvedések könnyűek és rövid ideig tartók az örökkévaló dicsőséghez képest. 

Az üdvösség gazdagon kárpótolja majd a szenvedőket és Isten minden könnyet letöröl majd. 

A legnagyobb vigasztalás azonban mégis annak a bizonyossága, hogy Jézus szeret és Isten a mi Atyánk. Ez emel fel igazán, amikor bátorságunk eltűnőben van. 

Ez üdít fel a megpróbáltatások tüzében.
Ez óv meg attól, hogy elsüllyedjünk a hullámok között. Gyakran éppen az a külső nyomorúságok, nehézségek célja, hogy a lélek ezt a nagy vigasztalást megtalálja.

Van egy másik - üdvösséges - szomorúság, amelyet akkor érzünk, mikor vétkeinkkel és mulasztásainkkal kerülünk szembe. Ez az Isten szerint való szomorúság egyengeti az igazi vigasztalásnak, a bűnbocsánat felett érzett vigasztalásnak az útját. Ez kárpótol minden szenvedésért. "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája te vagy, ó Isten" (Zsolt 73, 26).

De ehhez a vigasztaláshoz csak Isten Igéjén keresztül juthatunk.
A Biblia a vigasztalás nagy könyve.
A bibliai szent írók legtöbbször nagy nyomás súlya alatt és nehézségek idején kapták a kijelentést.
A világ könnyelmű és élvezeteket hajhászó gyermekei unalmas könyvnek tartják, amely tele van sötét fenyegetésekkel.
A kereszthordozók azonban a vigasztalás tiszta forrására bukkannak benne. Ismerkedjünk meg jól az írott Igével s akkor nem lesz majd hiányunk vigasztalásban a nehézségek idején.

AZ ISTENTŐL PARANCSOLT FÉLELEM❣️

"💞Attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté 10, 28)

A világ könnyelmű gyermekei tréfát űznek a kárhozatból; az istenfélelem eltűnőben van az emberek között.
Ennek egyik elszomorító jele az, hogy a kárhozat sokak előtt nem létezőnek tűnik fel, másoknak pedig egyenesen nevetség tárgya. Isten gyermekei azonban tudják, hogy van kárhozat és van pokol. 

Hisznek Isten Fia szavának, aki a láthatatlan világból jött el közénk és pontos betekintése van a menny és pokol dolgaiba. Milyen élesen és nyomatékosan állítja elénk Jézus a kárhozat borzalmait (Márk 9, 43-48)!

Isten gyermekei tudják, hogy van pokol, mert aki egyszer komoly bűnbánaton ment át, az szinte maga is alászállt a poklokra. Felismerte az Istentől való elhagyatottság irtózatos voltát és remeg attól, hogy örök elvettetés lehet része.
Az Isten szentségétől való félelem nehezedett rá, meglátta azt a szörnyű szakadékot, amely a bűnöst Istentől elválasztja. Ezért tudja, hogy van pokol. - Akit azonban a Megváltó kegyelme megragadott, éppen olyan jól tudja azt is, hogy van mennyország. Tudja abból a békességből, amit a bűnbocsánat adott szívébe és abból a bizonyosságból: Isten engem is szeret, gyermeke vagyok.

Isten gyermekének a szívében minden üdvbizonyosságon túl is kell az az üdvös és hasznos félelem maradjon, amelyről Jézus azt mondja: "Attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában."
Jézus ezt a megdöbbentő Igét éppen a tanítványoknak mondta el. Tehát nem szabad magunkat hamis bizonyosságba ringatni. Nem árt, ha néha elfogja lelkünket az aggodalom: vajon valóban célba érek-e?
Ez annál inkább a Megváltó karjaiba kerget minket.
Különösen akkor gondoljunk nyomatékosan az elbukás szörnyű következményeire, amikor a bűn izgat és csábítgat minket.

Ha Isten gyermekei ismét a gonosz birtokába kerülnek, kárhozatuk kétszeresen súlyos.
Még Pál apostol szívében is feltámadt időnként az a szorongó érzés, hogy vajon nem kerül-e majd elvettetésre.
Mennyivel inkább kell nekünk helyet adnunk e gondolatnak, hogy azután annál jobban óvakodjunk a bűntől.

- Az Isten előtti félelem azonban jó és hatékony ellenszere az emberektől való félelemnek is.
Ha mi Isten előtt remegünk, akkor nem remegünk az emberek előtt.

ISTEN GYERMEKEINEK RETTENTHETETLENSÉGE❣️

 "Ne aggodalmaskodjatok életetek felől!... ti kicsinyhitűek... keressétek az Isten országát! "(Lukács 12, 22. 28. 31)

A gondok olyanok, mint a rossz szellemek és rémképek. Különösen éjszaka jelentkeznek és elveszik nyugalmunkat s álmunkat. Az állandó belső nyugtalanság lassanként megviseli az idegeket is. 

- "Ne aggodalmaskodjatok!" - mondja a Megváltó tanítványainak. 

De hogyan lehet a gondoktól és aggodalmaktól megszabadulni? Az ember el akarja űzni a szorongató gondolatokat, de azok ismét jelentkeznek. A Megváltó azt is móndja az aggodalmaskodó embereknek: "Ti kicsinyhitűek!" És ez az aggodalmaskodásnak a forrása. Hitetlenség és kishitűség. 

A hit Istennel számol és számít Istenre. 

Az aggodalmaskodók csak a látható tényezőkkel számolnak. Nem elég az, ha az ember hiszi, hogy van Isten. Az élő hit Istennel mint valósággal számol, de akiknek a hitük holt, ott Isten csak az értelmük számára létezik, mindennapi életükben és döntéseikben nem veszik figyelembe. 

Az ilyenek előtt a Biblia csodálatos és nagy ígéretei csak nyomtatott betűk. 

Amikor azután valami nyomorúság éri őket, elveszítik fejüket és úgy összezavarodnak, mintha nem lenne Isten és nem lenne segítség.

Az aggodalmaskodás és a gond meghátrál a hit elől és egy jobb, magasabbrendű gond lép helyükbe: Isten országa keresésének a gondja. Arra legyen tehát gondunk, hogy Isten gyermekei és országának polgárai legyünk és maradjunk.

A földi gondokkal semmiféle célt nem érünk el, azok csak gyengítenek minket. Ha az örök üdvösség gondja foglalkoztat bennünket, akkor egészen biztosan el is nyerjük azt.

- Amikor az Urat befogadjuk és otthonossá válunk az ő országában, akkor a látható dolgok messzebbre kerülnek tőlünk, idegenné válnak számunkra.
Azokat a javakat tekintjük tulajdonunknak, amikben isten Jézus Krisztus által részesít minket.
Így leszünk Isten szemében rendkívül drágák mint az ő kiválasztottai és szerettei, akikre a legkisebb dologban is gondja van.

Ő már a legnagyobbat nekünk adta: önmagát, s így a kisebbeket is megadja nekünk és keresztülvezet minket ezen a földi életen. Addig tart itt minket, amíg azt bölcsessége jónak találja.

Az emberek rendszerint fordított irányból közelítik meg a kérdést. Inkább csak a mellékes dolgok miatt aggodalmaskodnak és a legfőbb dolgokkal nem törődnek. 

Keressük tehát először Isten országát és akkor: a többi dolgok ráadásul adatnak nektek.yermekeinek szent gondtalansága

AZ ISTEN NÉPÉHEZ VALÓ TARTOZÁS❣️

"Boldog vagy Izrael! Kicsoda olyan, mint te? Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa és aki a te dicsőségednek fegyvere." (5 Mózes 33, 29)

Nem csak Jahve páratlan, de Izrael is, mint ennek az Istennek a népe.
A fenti Ige Mózes utolsó szavait tartalmazza.
Milyen csodálatos, hogy ő, aki oly sok kellemetlenséget tapasztalt ettől a néptől és aki a negyvenesztendős pusztai vándorlás ideje alatt alaposan megismerte hátrányos oldalait is, most mégis e nép magasztalásában tör ki. Az isteni elválasztás fényében nézi őket, ezért nem is e nép erényeit és nemes érzéseit dicséri. Ebben a tekintetben nem sok dicsérni való akadt. 

Ez a nép zúgolódásaival és megismétlődő engedetlenségeivel sokszor megszomorította őt s türelmét kemény próbára tette. Amit Mózes Izrael népében úgy felmagasztal, az a meg nem érdemelt isteni kegyelem. Isten az ő szabadítója, pajzsa, dicsőségének fegyvere. 

Mindez még fokozottabban érvényes Isten újszövetségi népére. 

Rájuk is érvényes: mindnyájan vétkeztek. Ami bennük magasztalni való, az az Úr Jézus üdvözítő kegyelme és győzelmes ereje.

Aki Isten népéhez tartozik, az nincs megkímélve kellemetlenségektől, támadásoktól és tusakodásoktól. Ellenkezőleg, olyan, mintha ellenséges sereg venné körül. "Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, szántók szántottak hátamon" - így kiált a zsoltáríró népe nevében (Zsolt 129, 2-3).

Isten gyermekeinek az Újszövetség szerint is előbb sok nyomorúságon kell keresztülmenniök.
De Megváltójuk erős, ezért nem lehet őket felszámolni.
"Mindenütt nyomorgatnak minket, de el nem nyomhatnak; kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk; üldöznek, de Isten nem hagy el; tipornak, de el nem veszünk; mindenkor halálra adatunk Jézusért..." (2 Kor 4, 8-11).

S ha egyszer el is alusznak, dicsőséges új életre támadnak majd fel.
- Isten gyermekeit tehát nem kell sajnálni. Minden tusakodás és szorongás csak arra szolgál, hogy Urunk győzelmes ereje nyilvánvalóvá legyen. Mindabban, amit olyan nehéznek találunk, mégis diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett.

Aki állandóan csak a saját sorsa felett kesereg, egészen bizonyos, hogy még nem Isten gyermeke.
Félre tehát minden jajgatással, panasszal!
Méltatlan magatartás ez olyan emberek részéről, akiknek ilyen hatalmas segítőjük van.
"Az Úr az én segítségem, nem félek. Ember mit árthat nekem?"

EZ IS ISTEN GYERMEKEINEK KIVÁLTSÁGA❣️

,,Majd feltekintett az égre...,, (Márk 7, 34)

Ismételten ezt olvashatjuk Jézussal kapcsolatban. Mindent az Atyától várt s mindent ajándékképpen felülrõl vett. Így tekintett fel akkor is, amikor 5000 éhes ember táborozott körülötte és csak öt kenyér és két kis hal állt rendelkezésére. 

Mégsem e készlet kicsinységét nézte, hanem Atyjának gazdagságával számolt. 

Lázár sírjánál ugyancsak feltekintett. Nem a halál reménytelenségét látta, hanem Atyjának életadó dicsõségét. Így tekintett fel akkor is az égre, amikor a süketnéma állt elõtte. 

Tekintetét nem az emberi nyomorúság kötötte le, hanem Isten felülmúlhatatlan ereje.

Jó annak, aki felfelé tud tekinteni. Isten gyermekeinek lehet és szabad ezt tenniök. „Szemeim mindenkor az Úrra néznek" - mondja Dávid (Zsolt 25, 15). 

Neki is megvolt ez a hitbeli látása. Itt lent sokszor csak bajt, szenvedést, nehézségeket és akadályokat Iát az ember, és aki nem tud felfelé tekinteni, az kedvetlenül, komoran és szomorúan nézi mindezt. 

De „akik õrá néznek, azok felvidulnak" (Zsolt 34, 6).

Amikor Anna, Sámuel édesanyja, kitárta szívét Isten elõtt, még a tekintetét is elfordította életének megalázó, elszomorító és nyomasztó körülményeirõl és nem látszott többé szomorúnak. 

A gondteli tekintet eltûnik, ha az ember valóban fel tud nézni arra, aki minden nehézségnek véget vet és segíteni tud. Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az ember még a kezeit sem tudja összekulcsolni s nem telik tõle még egy egyszerû imádság sem. 

Így történt Nehemiással is, amikor Artaxerxes király elõtt állt s az megkérdezte tõle, hogy miért olyan szomorú. 

Nehemiás szívét bánat marta szeretett Jeruzsáleme miatt. Akkor még romokban hevert a város. 

De félt mindezt elmondani a királynak, hiszen annak kegyeibõl nyerte el a fõpohárnoki tisztséget. 

Attól kellett tartania, hogy a király esetleg rossz néven veszi tõle Jeruzsálemhez való ragaszkodását, amikor olyan ragyogó állással ruházta fel. 

De végül mégis nyíltan elõállt bajával és a király megkérdezte tõle, hogy mit kíván. 

Nehemiás legszívesebben hosszabb szabadságot kért volna, hogy azalatt Jeruzsálembe utazzék. 

De belül tépelõdött: szabad-e ezt kérnem? Nem esem-e ki a király kegyeibõl?

 „Ekkor könyörögtem a menny Istenéhez." 

Csendes, de sürgetõ tekintetet vetett felfelé s íme, minden nagyszerûen elintézõdött. Boldog ember az, aki fel tud tekinteni.

ISTEN GYERMEKEINEK PAPI TISZTSÉGE❣️

"💞Ti pedig királyi papság vagytok. " (1 Péter 2, 9)

A mi lelkületünk természettől fogva földi, önző, ragadozó. 

A papi érzület azt jelenti, hogy Isten előtt állok, az ő ügye foglalkoztat engem s mások felé nyitott a szívem.
A szentségtelen ember a föld porában turkál és ragaszkodik földi zsákmányához, nem adja meg Istennek azt, ami őt megilleti, hanem meglopja az ő dicsőségét. 

Ellopja az időt, erőt és javakat, amiket Isten dolgaira kellene fordítania s mindazt a saját birtokába veszi.
- Isten gyermekét nem uralhatja az ítélkezés szelleme.
A papi lelkület nem tör pálcát mások fölött, hanem inkább segítségükre siet. 

Nem forgathatjuk a törvényt bunkóként sem, azaz nem állíthatunk fel mások felé szigorú követelményeket és nem rakhatunk rájuk nehéz, elviselhetetlen terheket.

A papi lelkületű keresztyének nem rabszolgahajcsárok, ellenkezőleg: atyai, anyai érzület hatja át őket.
Mint papok, csupán Isten vezetése alatt állnak s nem érdekli őket emberek ítélete. 

Nem temetkeznek bele e világ dolgaiba, hanem felettük állnak, nem valami büszke világmegvetéssel, hanem Isten előtt való mélységes alázattal.

Aki csak Istennek szolgál, maga is király, még akkor is, ha külsőleg függőségben van vagy alacsony beosztásban dolgozik. Ez az újszövetségi papság alkotja Isten királyságát. Tagjai a menny királyságának, tehát nem csupán földi emberek. Királyi módon tudnak adni; nagyvonalúak, nem kicsinyesek, nem kapzsik. 

Királyi nagylelkűséggel tudnak megbocsátani és nem vesznek mindjárt mindent rossz néven és nem érzékenykednek. Nem ragaszkodnak saját jogaikhoz sem, hanem királyi szabadsággal tudnak lemondani és másoknak helyet adni. Nem ragaszkodnak szűkkeblűen saját véleményükhöz. 

Ennek a királyi papságnak a célja:
"Lelki áldozatokkal áldozni, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által" (1 Pét 2, 5).
"Ezért mindenkor őáltala vigyük Isten elé a dicséretnek áldozatát" (Zsid 13, 15).

A világban "így végzem az Isten evangéliumának szent szolgálatát" (Róm 15, 16).
Ez a szolgálat nem csupán az Istentől kapott üzenet hűséges továbbításából áll, hanem magában foglalja azt a készséget is, hogy testvéreinkért ha kell, életünket letegyük s önmagunkat odaadjuk ezért az elveszett világért. 

Mivel Isten gyermekeit ez a királyi lelkület hatja át, ezért egyszer részük lesz a világ fölötti uralomban is: "Uralkodni fognak a földön" (Jel 5, 10).

ÜDVBIZONYOSSÁGUNK GYÜMÖLCSEI❣️

"💞Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket. "
(1 János 3, 14)

Keresztyén bizonyosságunk nem a magatartásunkon nyugszik, azonban életünk világos jel, amiből mi magunk és mások is felismerhetik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Gyümölcséről ismerik meg a fát. 

Az Istenből való új élet az ő magasztalásában és a szeretetben lesz nyilvánvalóvá. Másképpen gondolkozunk, másképpen érzünk, akaratunk, törekvésünk egészen más, mint annak előtte.
Az újonnan született ember nem lázad többé Isten ellen, hanem gyermeki engedelmességben él Atyja iránt. Kiváltképpen a szeretetben mutatkozik meg az, ha valaki Isten gyermeke.
A szeretet Isten legmélyebb lényege s nekünk is az az életelem, amelyben mozognunk kell. 

Ha szívből jól érzed magad Isten gyermekeinek a társaságában, akkor bizonyos lehetsz, hogy te is egy vagy közülük. A világ gyermekei rossz érzésekkel vannak a hívő emberek között, ami néha kifejezett ellenszenvvé fokozódhat. Azonban a szeretet nemcsak vonzalom a rokonlelkek felé, hanem annak tettekben is meg kell nyilvánulnia. Az a feladatunk, hogy olyanokat is szeressünk, akik inkább megszomorítanak minket vagy kifejezetten taszítótag hatnak ránk.

Ha valaki gyűlölködő és gyűlöletének szabad folyást enged, az nem Isten gyermeke. 

Lehet, hogy valamikor élete volt Istenben, de azt elveszítette, mivel szívét elzárta a másik ember előtt és sötét hajlamoknak adott helyet.
De mindaz, aki Istentől született, többé nem tudja átadni magát a bűnnek s ha az elő is tör belőle, fájdalmat okoz neki; belső énjétől idegen már. Meg akar tőle szabadulni és teljes szívéből helyesen akar cselekedni. Isten gyermekeinek ezek a kétségtelen és bizonyos ismertetőjelei. Így tudják szívüket is lecsendesíteni, amikor az vádolni próbálja őket.

Elmondhatják: Uram, te tudod, hogy szívem mélyéből szeretlek és semmi mást nem akarok, mint amiben te gyönyörködöl. Bizony még akkor is gyermeked vagyok, amikor saját szívem kérdésessé akarja azt tenni előttem. (1 Ján 3, 19-20)

De azért a hamis üdvbizonyosságtól óvakodjunk!
Ez rendszerint valami múltbeli élményen alapul csupán (keresztség, megtérés vagy valamiféle kegyelmi megtapasztalás). Nekünk itt és most kell Isten gyermekeinek letagadhatatlan ismertetőjeleit magunkon hordozni (1 Ján 2, 10).

A SZENTLÉLEK BIZONYSÁGTÉTELE❣️

"Maga a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. "
(Róma 8, 16)

Magában a hitben már bizonyosság van s ezt a Szentlélek még külön megerősíti, aki bennünk így szólal meg:
"Abba, Atyánk!" Ez hatalmas bizonyságtétel.
A léleknek ez a bizonyságtétele nem folytonos és nem megszakítás nélküli. 

Mindig vannak különleges pillanatok, amikor istengyermeki voltunknak a bizonyossága egészen lenyűgöző módon jelentkezik bennünk és Isten szeretete mint valami áradat, tör be a szívünkbe. Ilyenkor az embernek felemelő érzései vannak és minden más teremtményt szeretne felszólítani, hogy vele együtt dicsérje és magasztalja Isten kegyelmének csodálatos és nagy voltát. 

Ezek a szívünk talajából feltörő érzések nem csupán érzelmiek, hanem Isten Lelke által munkált szent érzések, amiket Isten gyermeke világosan meg tud különböztetni mindenféle más érzelmi megindultságtól.
Az utóbbiakban nincs erő, de a Lélek által felkeltett érzések felemelik az embert és képessé teszik nagy áldozatokra is. A Léleknek van azonban egy állandó és folyamatos bizonyságtétele és hajtóereje is, amely Isten gyermekeiben állandóan munkálkodik.
Ez a hajtóerő kényszerít arra, hogy a test bűnös hajlamai elé gátat vessünk. Erőt érzünk magunkban, amely Isten iránti engedelmességre ösztönöz. Ha nem is ellenállhatatlan ez az indíttatás - hiszen ki tudunk térni előle -, de a Lélek ösztönzése mégis elég erős arra, hogy a test gonosz indulatait időnként legyőzze.
"A test a Lélek ellen törekedik, a Lélek pedig a test ellen" (Gal 5, 17)

De a Lélek az erősebb, ha engedelmesen átengedjük magunkat neki.
Isten Lelke indít arra is, hogy keressük a többi hívő emberrel való közösséget. Ő teszi az Isten Igéjével való foglalkozásunkat elkerülhetetlenül szükségessé. Isten gyermekei nemcsak kötelességszerűen olvasnak el egy-egy fejezetet a Bibliából; a Lélek az Igét napi táplálékká teszi. Ugyancsak a Lélek kényszerít minket az imádkozásra is. Az Úrral való kapcsolatunk ekkor már nem csupán megszokott ima-alkalmakra és időkre korlátozódik.

Újra meg újra belső kényszert érzünk, hogy az Úrral kapcsolatban maradjunk és kegyelmének jeleit ismételten megköszönjük. Minél inkább engedünk a Lélek ösztönzésének, annál erősebbek leszünk és bizonyosabbak istengyermeki mivoltunkban is.

AZ ÜDVBIZONYOSSÁG KINCSE (I.-II.)

,,Meg vagyok gyõzõdve, hogy semmi nem szakíthat el minket az Isten szeretetétõl, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.,, (Róma 8, 38. 39)

Sokan úgy vélik, hogy az ember nem tudhatja teljes bizonyossággal, vajon kegyelmet nyert-e vagy sem.
Ha saját cselekedeteinket fogadjuk el alapul, nyilván soha nem jutunk el teljes bizonyosságra és soha nem kerülünk ki az állandó ingadozás állapotából.
Az ember csak akkor lehet biztos és szilárd a maga üdvössége felõl, ha egyedül és kizárólag Jézus halálának és feltámadásának nagy isteni tetteire támaszkodik.
Erre a megingathatatlan fundamentumra csak az tud ráállni, aki eltökélte, hogy minden felismert bûnével szakít, aki nem ragaszkodik többé a gonoszhoz s nem akarja mindenáron elhallgatni bûneit, melyeket lelkiismerete tár elé.
Csak ha nem akarod belátni tévedéseidet és nem vagy hajlandó bevallani azokat, vagy ha titokban valami gonosz dolgot táplálgatsz magadban, vagy a testvéreiddel szemben megmaradsz a szeretetlenség és gyûlölet állapotában, akkor képzõdik majd egy fal Isten és közötted.
Aki üdvbizonyosságra vágyik, ne vájkáljon többé lelkiismeretében s ne mindig csak a saját magatartását figyelgesse.
Hitben álljon arra a kõsziklára, azokra az ígéretekre, amelyek Krisztusban lettek igenné és ámenné.
Az üdvbizonyosság nem a magunk hûségén vagy a megszentelõdésben való elõhaladásunkon nyugszik, hanem egyedül és kizárólag Istennek a Jézus Krisztusban megmutattot nagy üdvtettein.
Ez azonban nem mindig örvendezõ bizonyosság.
Isten gyermekeiben nincs meg mindig az öröm érzése.
A vidám hangulat gyakran vérmérsékletünkkel vagy jó idegállapotunkkal kapcsolatos.
Testi vagy lelki betegségek erõsen gátolhatják a kegyelmi állapot örömteli átérzését és nyomott hangulatot idézhetnek elõ.
Restség, hanyagság, a testi bûnökkel szemben tanusított engedékenység csüggedtséget, levertséget idéz elõ.
A kegyelmi állapotból ezért még nem esünk ki. Isten nem vet el minket azonnal, különösen ha töredelmet, bûnbánatot tanúsítunk. De az õ tekintete mégsem tud jó tetszéssel megnyugodni rajtunk.
Ez abban nyilvánul meg, hogy örömünk elhomályosul, eltompul. Isten kénytelen megfeddni minket s ezt úgy érezzük, mint lelkiismeretünk nyugtalankodását. Kegyelme azért megmarad, de többé nem tudunk annak úgy örülni, mint szeretnénk.

************************************
Az üdvbizonyosság kincse (II.)

"Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. " (Róma 8, 38-39)
Vajon szükséges és lehet-e nekünk is olyan bizonyosságunk, mint Pálnak volt? Feltétlenül!
Sõt kell is hogy magunkban hordozzuk ezt a szilárd bizonyosságot a jelenre és a jövõre érvényes üdvösségünket illetõen. Egyesek túlzásnak és elbizakodottságnak tartják ezt. 

Viszont éppen a refomáció derített fényt erre a tévedésre.
Senki nem juthat üdvbizonyosságra, ha nem törekszik komolyan arra.
Hogyan lehetne valaki bizonyossá a bûnbocsánat elnyerése felõl, ha még soha nem nyugtalanította az a kérdés: „Hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét?" Csak amikor a lelkiismeret felébred és a lélek elé állítja bûneinek végnélküli sorát, lesz égetõvé a kérdés: „ki biztosíthat engem arról, hogy eljuthatok bûneim teljes bocsánatára?" Csak amikor honvágy támad az atyai ház után a tékozló fiú szívében, jön elõ a szorongó kérdés, vajon könyörületességre találhatok-e Atyámnál.
De amikor ilyen kérdések vetõdnek fel, akkor már megnyílt az Úr Jézus Krisztusban való hit útja.
A hit nem azt jelenti, hogy önmagunk cselekedeteire, imádságaira, komolyságára vagy buzgóságára alapozunk, mert az ilyen hitnek nem lenne szilárd alapja.
Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra támaszkodhat. Isten nem azért szeret minket, mert mi szeretetre méltók vagyunk õelõtte.
Õ Jézus Krisztusban fordul felénk. Õ az a szeretett Fiú, akin osztatlanul és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése.
Õ a tökéletes, engedelmes és igaz, s ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a Megváltóra, akkor Isten tekintete jótetszéssel nyugodhat meg rajtunk is. Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk lesz a bûnbocsánatban, melyet a kereszten hozott áldozat eszközölt ki.
Ezt a szeretetet soha többé el nem ragadhatja tõlünk senki, a halál éppoly kevéssé, mint az élet.
Csak saját bûneink következtében veszíthetjük el azt ismét. Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem vonja meg tõlünk szeretetét, amíg minden egyes bukás után bûnbánattal visszatérünk hozzá, megragadva ismét a kegyelmet.
Az a tudat, hogy Isten szeret minket, kimondhatatlanul gazdaggá tesz és nagy erõt ad.
Különösen nehéz napokban és nagy nyomorúságok súlya alatt ez a bizonyosság segít minket gyõzelemhez: Isten szeret engem, az õ gyermeke és Jézus tulajdona vagyok!

AZ ÉLET FOLYÓJA❣️

"Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé." (Ez 47, 1)

Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. 

A víz a szentély legbelsejéből, a nyugati oldalon levő szentek szentjéből folyik kelet felé. 

A folyam - érthetetlen módon - egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. A szentélytől ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig, és végül már úsznia kellett.
Ez a folyam a Szentlelket példázza, amely életet fakaszt.
A próféta által látott folyam a Holt-tenger élvezhetetlen vizét az élet bölcsőjévé változtatja át. 

Eddig nem létezhetett benne semmiféle élőlény s most egyszerre hemzseg a halaktól. 

Partjain gazdagon termő gyümölcsfák növekednek, melyek levelei soha nem hervadnak el. 

Havonként teremnek gyümölcsöt, leveleik pedig orvosságul szolgálnak.

A víz a szentélyből, azaz magából Istenből ered, innen van életadó ereje. 

Kétféle életet fakaszt: elrejtettet és láthatót. A halak a folyamban nem láthatók. 

Hasonlóan munkálja a Szentlélek az elrejtett életet: önmagunk odaszánását, az igazi istenfélelmet Isten szentsége iránt, szívünk alázatosságát, szelídséget, józan lelkületet, készséges engedelmességet, mindenkori háládatosságot, valamint az imádatot és a papi érzületet, amely a másokért való könyörgésben nyilvánul meg. 

Megajándékoz az Isten országához való tartozás bizonyosságával, miáltal szívügyünk lesz a mennyei Atya nevének megszentelése, az Ő országának eljövetele, akaratának keresése és annak teljesítése.

A víz által fakasztott élet azonban látható is - a fákban, a gyógyító erejű levelekben és az ízletes gyümölcsökben.
A Szentlélek által teremtett élet is nyilvánvaló lesz: régi lényünk, hiábavaló életünk a múlté, minden megújul.
Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál. Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai. A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által.
Csak ne térjünk ki a "folyam" elől, ne álljunk meg az áramlás szélén, a partmenti tócsáknál! (Ez 47, 11).
- A Lélek áradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon. Te kinek a sodrában élsz?

KENET és BIZONYOSSÁG❣️

 ,,Ti azonban a Szent kenetét kaptátok és mindent tudtok. " (1 János 2, 20)

Azok a keresztyének, akik a Szentlélek kenetét vették, mindnyájan egy bizonyos ismerettel, tudással rendelkeznek. Az igazság és bizonyosság birtokában vannak.
"Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek."
Ez az Ige azoknál teljesedik be, akik a Szentlélek iskolájába járnak. "...Mikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket minden igazságra" (Ján 16, 13) -ígérte az Úr Jézus.
"Senki sem tanítja majd az ő atyjafiát így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig" (Zsid 8, 11).
Nagy különbség az, hogy emberek tanítanak-e meg valamire bennünket vagy a Szentlélek vés szívünkbe egy igazságot. Amit emberek nyújtanak nekünk, azt ismét el is vehetik.
Aki csupán emberi tanítás révén szerzett tudomást isteni dolgokról, abban nem sok világosság és bizonyosság van. Isten Szentlelke boldog bizonyosságot teremt s ezt nem lehet összetéveszteni a kínos bizonytalansággal.
Amit megvilágosodás révén ismerünk fel, az belső tulajdonunkká, úgyszólván lényünk egy darabjává válik. Istennek a testi füleinkkel felfogott, külsőképpen meghallott Igéje a Szentlélek által belsőleg is megragadott Igévé válik. Valósággal belénk plántálódik, ahogy Jakab apostol mondja (1, 21).
"Akik mindenkor tanulnak ugyan, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak" (2 Tim 3, 7) - mondja Pál a keresztyének egy elszomorító rétegéről. Írástanítók akarnak lenni, de maguk sem értik, amit mondanak s amikről olyan nagy határozottsággal nyilatkoznak (1 Tim 1, 7).
Vajon mi is azokhoz tartozunk, akikhez állandóan eljut az Ige hangja és mégis üresek maradnak, mivel nincs bepillantásuk Isten titkaiba s hiányzik náluk az a képesség, hogy belsőleg szemléljék az igazságot?
Az ilyenek mindent csak értelemmel akarnak megragadni s emellett elbizakodottá, felfuvalkodottá válnak; másokat akarnak tanítani és közben csak vakoknak vak vezetői. - Isten megvilágosított gyermekei valóban hálásak minden tanításért, de mindazt, ami emberi utakon jut tudomásukra, kell hogy Isten Szentlelke hitelesítse lelkükben, hogy valóban Istentől van-e. Az, ami tévedés, lepattan róluk.
Tévtanításokba csak olyanok esnek, akik óemberi restségüknél vagy hiúságuknál hagyják magukat megfogni.

A megtisztított értelmű embert Isten Lelke világosságról világosságra vezeti.Kenet és bizonyosság

"

A HIT BIZONYOSSÁG, nem csupán vélemény❣️

"És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. " (János 6, 69)

Fontos kérdéseknél a bizonytalanság szorongást vált ki, a bizonyosság pedig boldoggá tesz.
Hogyan jutott el Péter arra a bizonyosságra, hogy Jézus Krisztus a világnak régóta megígért Megváltója? Mindenekelőtt nem a csodák szolgáltattak alapot erre a hitbeli bizonyosságra.
Azok is közreműködtek. A kánai menyegzőn történt első csoda után azt olvassuk: "és hittek benne a tanítványai". Azonban a csodákban való hit mindig csak kezdeti hit.
Jézus maga nem sokra tartotta ezt. "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Péter számára Jézus beszéde, szavai voltak a döntők. "Örök életnek beszéde van tenálad."
Belsőleg bizonyossá vált előtte: ő az és senki más, akiben egész üdvösségünk el van rejtve. Péternek és apostol-társainak ez azt jelentette: "Kihez mehetnénk?"
Az ő beszéde által nyertünk új életet; többé nem távolodhatunk el tőle, különben elveszítjük életünket, belsőleg meghalunk, visszasüllyedünk ismét a szellemi halál állapotába.
Aki ilyen kapcsolatban van az Úr Jézussal, lehet, hogy egy időre eltávolodik tőle, de elszakadni többé nem tud. Újra és újra fájdalmas bűnbánattal őhozzá tér majd vissza.
A hit közvetlen felismerés, sokszor minden külső indítóok nélkül. A bizonyságtételen alapul.
Hallásból van, Isten Igéje révén és hem látásból.
Aki hisz, abban már magában is ott él az Ige. Belső tulajdonává vált. Aki hisz az Isten Fiában, annak bizonyságtétele van önmagában és abban a bizonyságtételben hisz, amellyel Isten tett bizonyságot az ő Fiáról (vö. 1 Ján 5, 10).
A hit a legmélyebb meggyőződés, ami csak létezik.
Hitetlenek mondhatják, hogy ezek csupán egyéni nézetek, amikor valaki bizonyságot tesz előttük Jézusról.
A hit azonban nem valami nézet, amit ma magáévá tesz az ember s holnap talán egy másikkal váltja fel.
Mélységes, belső élmény ez, a lehető legszemélyesebb és legközpontibb megtapasztalás.
Mintha pikkelyek esnének le szemeinkről; a lélek előtt ott áll Jézus a maga dicsőségében, telve kegyelemmel.
Ez a Megváltó az én Megváltóm!
Nem test és vér, nem saját kutatásunk, nem emberi rábeszélőképesség, hanem a mennyei Atya maga teszi ezt nyilvánvalóvá az ő Lelke által.
A hit Isten által munkált bizonyosság, amely egyszerre csak fellobban a szívedben, hiszel és imádod őt (Ján 9, 38).

A KERESZTSÉG MINT KEGYELMI TÉNY❣️

"...akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg."

(Róma 6, 3)

"Jézus halálára keresztelkedtetek meg."
A megkeresztelendő személy tehát tényleges kapcsolatba került Krisztussal, beleplántálódott.
Részese lett Krisztus halálának, ővele együtt meghalt.
Ezzel zárul le a régi élet. Annak, aki Jézusra keresztelkedik meg, háta mögött marad a világ, mint Egyiptom, és útja most Kánaán felé vezet (1 Kor 10, 1-2).

Erre utal a keresztelési parancs is. Szó szerint ezt mondja: "Belekeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe!"
- A nevet pedig sohasem szabad a személytől elválasztanunk. Tehát a keresztség által lényeges kapcsolat jön létre.
"Mert akik Krisztusra keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel" (Gal 3, 27).
A keresztség tehát egyrészt Krisztussal egyesít, másrészt a megkeresztelteket egy testté kapcsolja össze.
Szilárdan és elválaszthatatlanul összeforrnak az "egy Lélek által" (1 Kor 12, 13).

A keresztség továbbá jelképe is a megtisztulásnak, sőt több, magával hozza azt. Méghozzá az Igén, mint eszközön keresztül.
És az Ige alatt itt nem csupán a keresztelés szereztetési Igéjét értjük.
Sokkal inkább arról van szó, hogy Krisztus, aki a keresztségnél láthatatlanul jelen van és működik, valami olyasmit mond ki, mint egykor a bélpoklos meggyógyításánál: tisztulj meg és az tiszta lett (Ef 5, 26).
Mint ahogy nyilván Krisztus beszél, amikor mi az Igét hirdetjük - különben csak szegényes emberi szó maradna -, így a keresztséget is alapjában véve ő hajtja végre.
Ezért tulajdonít Péter a keresztségnek megtartó erőt
(1 Pét 3, 21). Tehát nem csupán külső és testi megtisztulást jelent, hanem a bűn szennyétől való szabadulást.
Aki aláveti magát ennek, az arról tesz bizonyságot, hogy jó lelkiismeret után vágyakozik (1 Pét 3, 21).

A keresztségnek ezt a mély és csodálatos értelmezését nem lehet minden további nélkül a gyermekkeresztségre alkalmazni. Az apostoloknak munkájuk során elsősorban felnőtt megkeresztelendőkkel volt dolguk.
Főleg olyanokat kereszteltek, akik ezt a Jézus mellett való személyes döntésük alapján kérték; mint ahogy ma a misszionáriusok teszik. Kiskorú gyermekekről nem lehet elmondanunk, hogy Krisztust öltözték fel.
Nem azzal a vágyakozással lépnek Isten elé, hogy jó lelkiismeretet nyerjenék.
De Jézus tulajdonává válhatnak s kell is, hogy azzá legyenek.

AZ IGE és az ÚJJÁSZÜLETÉS❣️

"Nem mulandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élő és maradandó beszéde által. " (1 Péter 1, 23)

Az újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk új emberekké. Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és akaratunkhoz szól. Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.

A keresztség önmagában véve nem elegendő. Ha nem kerül sor az üdvösségnek személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elől és a világnak, valamint bűnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk (Gal 3, 26).

Jézus szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték - tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre vonatkozólag csak a Keresztelő János keresztségére utalhattak, aki magáról azt mondotta: "én vízzel keresztelek, de aki utánam iön, Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket". Nikodémus, akivel Jézus ezekről a dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott. A keresztyén értelemben vett keresztségre vonatkozólag Jézus csak később adott parancsot.

Jánosnak a vízkeresztsége a bűnbánatot példázta. Aki ezt vállalta, az arról tett bizonyságot, hogy a bűnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni.
Nyilvánvaló, hogy a víz csak külső tisztulást eredményez, új életet ném ad.
Erre csak a Szentlélek képes, aki az élet Lelke.
Azonban a bűnbánat és a bűnnel való szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. Tehát mind Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden időkre érvényes; mert az újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkről bűnbánat, gondolkodásmódunk megváltozása, őszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi énünktől; de - és ez a fődolog - valaminek felülről kell megtörténni, amikor is a Szentlélek új lelkületet teremt.
Gondolataink új irányt kapnak, melynek szükségességét már a bűnbánat felismertette velünk.
De amennyire a természeti életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az Isten Igéjébe vetett hit által.

AZ ÚJ ÉLET - ENGEDELMESSÉG❣️

"...hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint." (Róma 8, 4)

Most nem arról az engedelmességről van szó, ami a feladatunk, hanem arról az engedelmességről, melyet Isten Lelke munkál bennünk; tehát ami ajándék.

Ha egyszer már Jézusban vagyunk, akkor többé nem állunk a törvény alatt, hanem a törvényben.
Annak követelése, mint az apostol mondja, bennünk teljesül be, tehát nem általunk, mert Jézus Lelke által megtelik szívünk Isten és emberek iránti szeretettel, és a szeretet a törvény beteljesülése.
Az ószövetségi jövendölés egy új szövetséget helyezett kilátásba, melynek keretében Isten a szövetség tagjainak szívébe írja majd bele a törvényt.
Ez teljesedik be mindazokon, akik hisznek Jézusban és megkapták az ő Lelkét. Isten akarata lesz az ő akaratuk is. "Szívesen cselekszem a te akaratodat, Uram."
- Előzőleg az ember ellentétben áll Istennel és titkos ellentmondásban akaratával szemben.
Akiben a Lélek él, az a Lélek szerint is jár majd.
Sokan szeretnének Istennek tetsző módon élni, anélkül hogy előzőleg újjászülettek volna.
Ez olyan, mint amikor valaki puszta sziklákon akar szántani és később aratni.
Aki még testi, az testileg gondolkodik és aki lelki, az lelki módon is gondolkodik.
Ez a kettő úgy különbözik egymástól, mint az ég és a föld.
A test szerinti ember mindent magának akar megszerezni és maga akar élvezni.
A Lélek szerint gondolkodó ember mások számára szeretne valamit jelenteni és nekik akar szolgálni.
Az egyik a maga akaratát akarja keresztülvinni, a másik egy felülről jövő vezetésnek akar engedelmeskedni.
Engedd, hogy a te cselekvéseidet is valóban Jézus Lelke irányítsa.
A mi természeti énünk maga akar elintézni mindent, lehetőleg harc és erőfeszítés nélkül.
Másként van ez a lelki életben.
Ott határozottan és őszintén át kell magunkat engedni a Lélek vezetésének.
A Jézus Krisztussal kapcsolatos hitbeli döntéseink mindig küzdelmet, harcot jelentenek, de valahányszor hitben Jézusra nézünk, ő is ránk tekint és új erőket ad a Lélek által.
Mint ahogy a víz sodra működésbe hozza a malomkereket, úgy nekünk is engedelmességben a Szentlélek alá kell rendelnünk magunkat, hogy hajtóerő lehessen lelki életünkben.

AZ ÚJ ÉLET - SZABADSÁG❣️

"💞Az élet Lelkének törvénye a Krisztus Jézus által megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. "(Róma 8, 2)

Az apostol a bennünk levő bűnt törvénynek, azaz parancsoló hatalomnak nevezi. 

Vele szemben egy másik hatalomnak, a Szentléleknek kell érvényre jutnia. 

Az apostol ezt a hatalmat is törvénynek nevezi, mely tiszta, szent ösztönző erőként működik bennünk. Akaratunkat is ösztöneink irányítják. 

Amíg nem a Szentlélek lakik bennünk, a testi ösztönöké a döntő szó. 

A Szentlélek azonban Isten iránti szeretettel tölt meg minket és miután az "én" elveszti központi szerepét, Krisztus kapja meg azt. 

A lélek és a test teljesen egymás ellen vannak, de jó, hogy nem pontos egyensúlyi helyzetben, mert akkor mindvégig egy belső hasadtságban maradnánk. 

Amikor a Szentlélek átveszi az uralmat, azt tapasztaljuk meg, amit az apostol így fejez ki: "a lélek pedig a test ellen (törekedik), hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok" azaz nem azt, ami saját akaratunkból származik, hanem azt, amit Isten akar (Gal 5, 17).

A Szentlélek teremti az új életet. Ameddig ez hiányzik, az összes egyéni erőfeszítések hiábavalók. 

A Lélek hatalma révén jutunk el Isten gyermekeinek a szabadságára. 

Az óember úgy érzi, hogy akkor szabad, ha kiéli magát, pedig valójában nyomorult rabszolga. Isten gyermeke viszont szabad. 

Semmit nem talál kényszernek. Nem a kötelesség szigorú igáját hordozza, hanem a szeretet könnyű igáját. Csak ott van szeretet, ahol szabadság van. 

Ezt az új életet azonban csak ajándékképpen lehet elnyerni. A törvény sohasem elevenít meg. 

A Lélek szerinti életben nincs többé hatalma a bűnnek és a halálnak. Isten a bűnt a testben kárhoztatta, azaz ítéletet mondott ki felette, így az nem tud többé minket elítélni vagy felettünk uralkodni, ha hitben eggyé leszünk az Úr Jézussal.

A Lélek által való szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy szabaddá válunk mindenféle emberi befolyástól. Természettől fogva mi valamennyien bizonyos földi jellegzetességeket hordunk magunkon.
A kor, amiben élünk, neveltetésünk és körülményeink ránk nyomják a maguk bélyegét, még a keresztyénségünkre is. 

Az újjászületés révén azonban ezek helyett egy új, szent pecsétet nyerünk és most már az a feladat, hogy ezt az isteni pecsétet tisztán és szentül megőrizzük, nem utánozva másokat.
- Engedd, hogy benned is akadálytalanul kibontakozzék és láthatóvá váljék Isten Lelkének pecsétje, mert akkor leszel igazán szabad.

MINDEN ÚJJÁ LETT❣️

,,Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.,, 

(2 Kor 5, 16-17)

Aki Krisztust szereti, õneki él. S mivel a régi dolgok elmúltak és minden újjá lett, nem ismerünk többé senkit „test szerint". Mit jelent ez? Az emberekkel való kapcsolatainkban többé nem a „test" a mérvadó. A test a mi örökölt természetünk, melyet önzõ voltunk teljesen átjárt és megmérgezett. 

Mindaddig, amíg életünk meg nem újul, mi csak azt nézzük az emberekben, hogy kellemesek-e számunkra s kapunk-e tõlük valamit. 

Megfordul a dolog, mihelyt Jézus Krisztusba plántáltatunk és benne új emberré válunk. Most már azt kérdezzük magunkban, hogy mit tehetünk másokért? 

Mivel használhatnánk nekik? Többé nem megyünk el részvétlenül a másik ember mellett, hanem a szeretet szemével nézzük õt. Úgy látom a másikat, mint akiért ugyancsak meghalt Krisztus. 

Többé nem azt nézem, hogy mi az állása, milyen a külseje vagy magaviselete és nem tart vissza az sem, hogy gyámoltalan vagy unalmas ember.

Bizonyos emberek iránt érzett rokonszenvünk vagy ellenszenvünk a „testbõl" ered. 

Az új ember azzal a szeretettel van mások iránt, mint Jézus volt. 

Õneki sem voltak kedvencei és kivételezettjei, mindenki felé nyitott szívvel volt. 

Az újjászületett ember úgy nézi a többieket, mint Krisztusban való felebarátait és eltekint azoktól a dolgoktól, melyek elválasztólag vagy taszítótag hatnak. 

Mindenkivel együtt tud érezni s mindenkit szeretne Jézushoz vinni, hogy azok is olyan boldogok lehessenek, mint õ. 

Jézus többi tanítványai mind testvéreink, még ha van is bennük egy és más, amit nem találunk kellemesnek bennük.

A megvilágosodott ember felismeri másokban is Jézus munkáját. Nem vonul vissza és nem saját ízlése szerint válogatja meg saját társaságát. Szeretettel segít és szolgál a másik felé. 

A régi természet megszûnt, mégpedig egyszerre.

Az ember nem lassanként javul meg. Aki erre vár, menthetetlenül a régi marad. 

Ha pedig saját magunkat akarjuk megjavítani, a tapasztalat szerint még rosszabbá válunk. 

Minél gyökeresebben akarjuk a gonoszt kiirtani, annál jobban megerõsödik. 

Ha azonban hitben a Megváltóra bízzuk magunkat, egyszerre jön létre a változás és nem részletenként. 

Hiszen meghalásról és születésrõl van szó és egyik sem történik apránként. 

Minden újjá lett s ennek az újnak kell minden tekintetben alakot öltenie.

AZ ÉN ÉLETEM KRISZTUS!

"Nekem az élet Krisztus. " (Fil 1, 21)

Az élet Krisztus nélkül csak látszatélet. Ábrándozunk az életről, de amikor felébredünk ebből az álmodozásból, döbbenten jövünk rá arra, hogy ez az élet csak egy gondosan elleplezett halál volt; Isten szemében éppoly értéktelen valami, mint a pelyva. Jézusnak a bűnösök iránt való szeretete, mellyel Pálhoz is fordult, új élet alapja lett. Az Úr közel vonta őt az Atya szívéhez. Amikor Jézus a maga irgalmas kegyelmét közli valakivel s amikor Isten érthetetlen szeretetéből önmagát ajándékozza a bűnösnek, akkor már ott van az új élet is. "Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem" (Gal. 2, 20). Az új élet, amely kiárad bennünk, ennek az isteni szeretetnek és az afelől való bizonyosságunknak az árjából táplálkozik.

Krisztus lett minden Pál számára, s viszont mindene, beleértve az életet is, most már Urához tartozott. Életének tartalma Krisztus lett. Belőle és neki élt csupán. Ő jelentette azt az életörömöt is, ami őt eltöltötte. Megízlelte és meglátta, hogy milyen jó is volt hozzá az Úr. Elveszíthetetlen öröm forrása lett az a tény, hogy Krisztus az övé és ő a szolgála lehet. Krisztus volt az életereje is, aki mindenre képessé tette. Szenvedni és tűrni tudott érte. A gyalázatot és szomorúságot egyaránt Jézus erejében hordozta. Életcélja is kizárólag Krisztus volt. Az ő szenvedésében és feltámadásában részesülni, hozzá hasonlóvá válni volt minden célja. Megszűnt régi, önző élete. Most már Krisztusból és Krisztusnak él. Vajon ilyen a te keresztyénséged is, vagy még mindig csak önmagad körül forgó élet? Ha valóban Krisztus az életed, akkor ez abban is megmutatkozik, hogy őt éled mások előtt. Látja-e környezeted Krisztust ragyogni a magatartásodból és egész életedből? -

Krisztus az én életem - milyen gazdagságot rejt magában ez a néhány szó! Tudjuk, hogy természeti életünk mulandóság alá vettetett. Ha azonban valóban Krisztus az életem, felesleges aggódnom azon, hogy könnyen elveszíthetem az életemet. Krisztus nem hal meg, s így egy örökké tartó élet birtokosa vagyok. És ha Krisztus az életem, akkor még a meghalás is nyereség, mert a halál még szorosabb kapcsolatot teremt Jézussal. E földi testünk egy bizonyos válaszfalat képez s a halálban éppen ez omlik le, hogy ővele maradjak elválhatatlanul.

AZ ÚJ ÉLET: KRISZTUS MIBENNÜNK!

"Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. " (Gal 2, 20) 

Pál számára az élet igazán akkor kezdődött el, amikor Krisztusra talált. Mi is akkor élünk igazán, ha Krisztus az életünk központja és hajtóereje. A hitetlen ember élete a világban zajlik le és énje körül forog. Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek. Egész életük a birtoklásért folytatott hajszában merül ki. Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé vonzóereje számára. Az emberek előtt való tekintély és elismerés körül forog minden. Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített. Sokan véget vetnek ekkor életüknek.

Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk. A hit bensőséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Úgyszólván beleplántálódunk az ő életébe és szoros kapcsolat teremtődik közte és köztünk. Részesei leszünk nemcsak az ő életének, hanem halálának és feltámadásának is. Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el, vele együtt a keresztre kerül és meghal. - Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az eddigi óemberük helyett. Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él őbenne. Önszeretetünk helyét az a szeretet váltja fel, mely nem követelődzik, hanem ad; nem uralkodik, hanem szolgál; nem élvezetekre tör, hanem lemond.

Isten gyermekei számára Krisztus az élet. Távolítsd el őt életükből s az elveszti számukra minden értelmét. Mintha legfőbb idegszálukat vágták volna át. De ki akarná őt elvenni tőlem? 

Csak a magam bűne folytán veszíthetem őt el. Még a halál sem tudja elragadni. 

Éppen ellenkezőleg, őhozzá visz engem közelebb. Vajon Jézus ilyen értelemben életeddé lett neked is? 

Csak régi, értelemetlen életed elvesztése árán kerül birtokodba ez az igazi élet. 

Csak aki elveszíti életét, találja meg azt - mondja az evangélium. Aki pedig földi életét mindenáron meg akarja tartani, az elveszíti azt. Számára a halál valóban veszteség lesz, mert vele mindent elveszít. 

- Add tehát régi, bűnös életedet halálba! 

Oda való az, nem alkalmas semmi másra. Ekkor találsz Jézusban új életre, mely nem szalad el az idővel s nem lesz egyre szegényebb és elesettebb, hanem olyan életre, mely mindig gazdagabbá, erőteljesebbé válik, aszerint, ahogy Krisztus benned növekszik.

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS KEGYELME❣️

"Akik nem vérből, sem testi ösztönből, sem valamely férfiú akaratából, hanem Istentől születtek. " (János 1, 13) 

Az újjászületés nem választható el a megigazulástól. A megigazult embert Isten előhozza a bűn halálából és élővé teszi. A megigazult ember tehát újjászületett ember is. Ugyanannak a kegyelemnek két oldala ez. Éppen úgy nem oszthatók meg, mint maga Jézus sem osztható ketté. - Isten gyermekeinek életében két születés van. Az elsőben az Ádámtól örökölt életet nyerik el, a másodikban a krisztusi életet. Egy új emberiségnek lettek a tagjai, mely Krisztustól ered. Az első ember, Ádám, földi és éppen ezért mi is földi teremtések vagyunk. A második ember, Krisztus, mennyei s így az övéi egyben mennyeiek is. Ami testtől született, test is marad; csak az újjászületés útján jutunk Isten országába.

"Szükséges nektek újonnan születnetek" - mondja Jézus. Mindaz, aki vérből és a test akaratából születik, bűnös és gonosz természetet hoz magával a világra. A rosszra való hajlam bennünk van és ez a sötét, önző testi akarat plántálódik tovább. Természettől fogva a "harag gyermekei" vagyunk, tehát nem vagyunk részései a szeretet országának. Csak újjászületés révén juthatunk be abba az új emberi közösségbe, mely Jézussal vette kezdetét. Szüleinktől örökölt vér szerinti származásunkban is akadnak használható jellemvonások és hálaadást kiváltó adottságok. De a gonosz tulajdonságok is tovább öröklődnek és tapasztalatból tudjuk, milyen nehéz ezeken a gonosz hajlamokon úrrá lennünk, melyeket úgyszólván vérünkben hordozunk. Mennyi bajt és fájdalmat okozott már például az átöröklött terheltség! De Jézus még ezeken a természeti tehertételeken is úrrá tud lenni. Senki ne gondolja tehát, hogy ennek így kell lennie s ez vagy az a bűn már a vérében van. Isten Fiának vére a mi szennyezett ádámi énünket is tisztává teheti.

Az Istentől született emberben egy új, felfelé mutató élet indult meg. A testi gondolkodás Istennel való ellenségeskedést hoz magával. Isten gyermekei viszont összhangban élnek mennyei Atyjukkal. Új életüket nem egy férfi indulatának, hanem a szent Isten akaratának köszönhetik (Jak 1, 18).

Szent szeretetének ez az akarata nyomja rá bélyegét gyermekeire. Volt-e már ilyen második születésben részed, melyben Istentől új, és tiszta életet kaptál ajándékba, vagy még mindig az első, a földi, azaz bűnből való születésed hatásai alatt élsz csupán?

A NAGY BELSŐ ÁTVÁLTOZÁS❣️

,,A násznagy pedig megízlelte a borrá lett vizet.,, (János 2, 9)

A kánai menyegzõ csodája nemcsak egy pillanatnyi zavarban jelentett segítséget, hanem mélyebb és maradandóbb hatása is lett. A hat kõveder a törvény által elõírt kézmosás céljaira állt ott. Vizük egyszersmind az ószövetségi törvényt jelképezte. Csak külsõ tisztulásra volt jó. Nem volt meg benne a bor ereje és tüze.

A tanítványok is mindaddig az ószövetségi törvény emberei voltak, azaz a törvény szempontjából kegyesek és komolyak, most azonban mélyreható átalakulást kellett megtapasztalniok. 

Új életre volt szükségük. Ma is sok templomos és buzgó ember akad közöttünk, aki a törvény oldaláról nézve kegyes, de hiányzik náluk a fõdolog, az új élet. Kegyességük megszokott vágányon mozog, idõnként imádkoznak vagy néhány verset elolvasnak a Bibliából.

 Életmódjuk kifelé tisztességes és a törvény betûinek megfelelõ. Mindenesetre még az ilyen kegyesség is jobb, mint a zabolátlan élet és a teljes istentelenség; de hiányzik belõle az Isten iránt való szeretet ereje, mert minden csak kötelességbõl történik.

A törvény csak akkor tölti be célját, ha nevelõként Krisztushoz vezet minket. 

Azonban hányan akadnak el egész életükben a keresztyénségnek ilyen törvényes fokán. 

Egész kegyességük önerõbõl jön létre, Isten ereje nélkül. A legrosszabb azonban az, hogy tévhit keletkezik bennük, mintha mindenük meglenne és teljesen kielégíti õket egy formális vallásosság. 

Az ilyen ember gazdag és nincs szüksége semmire. Nem is sejti, mennyire nyomorult, szegény, vak és mezítelen Isten felõl nézve. 

Másokat lenéz és nem tudja, hogy önmaga még ott sem tart, ahol azok. 

Szembekerül mindazokkal, akik komoly lelkiéletet élnek, gyûlöli és üldözi, sõt szidalmazza õket, pedig közben éppen ezáltal kerül egyre messzebb Isten országától. 

Nem egyszer a világ gyermekei nyitottabbak az igazság felé, mint az ilyen megcsontosodott kegyesek.

A víznek borrá való átváltozása látatlanul ment végbe, és az kitûnõnek bizonyult. 

Ilyen a belsõ áltváltozás is, s az sem marad elrejtve. Észreveszik a családtagok, munkatársak és mindazok, akiknek dolguk van az újjászületett emberrel. A bor jókedvet teremt. 

Akit a Szentlélek újjáformált, az másokat is üdít és erõsít. - Jézus csak azt változtatja át, aki belátja, hogy neki erre mindenképpen szüksége van.

Jézus megújító munkája alapos

,,Azt tanácsolom neked, végy tõlem tûzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.
(Jelenések 3, 18)

Az Úr tûzben megpróbált arany birtokában van, melynek megbízható és valódi volta pontos ellentéte minden látszólagos értéknek és selejtes munkának. Isten Igéje szerint az ember a maga megtéretlen állapotában tartalmatlan és üres. Így is mondja a Biblia: „hiábavaló". 

Minden a láthatók és a mulandók körül vagy saját személyünk körül forog. 

Minden, amit ez a világ produkál, beleértve a legnemesebbet is, salakos, azaz szennyezett. 

Vannak például emberek, akik újjászületés nélkül is hûségesek, becsületesek, kötelességtudók, de mindezek a jó tulajdonságok az önszeretet salakját hordják magukon. 

Mindjárt észre lehet ezt venni az illetõk érzékenységén vagy megkeseredésén, mihelyt szorgalmukat vagy nemes törekvésüket félreismerik, vagy éppen hálátlansággal viszonozzák. 

Tehát még erényeink is salakosak.

Mit értsünk most már az aranyon? Azt az Istenbõl való életet, melyet a megigazult bûnös nyer. 

Krisztus gondolkodásmódja, a mennyei bölcsesség, az új értelem az, mely Isten gyermekeinek osztályrészül jut. Az önzéstõl mentes tiszta szeretet, egyszóval az az isteni teljesség és a Lélekkel való megteljesedés, amit Jézustól nyerünk, midõn õáltala bûneinkbõl megtisztulunk.

Az Úr itt vételrõl beszél. „Végy tõlem aranyat." Különös kifejezés ez. Hát nem ad az Úr mindent ingyen? Dehogynem! 

Olyan pénznélküli vételre vonatkozik ez, amilyenrõl Ézsaiás próféta beszél (Ézs 55, 1). 

A "venni" igének itt kettõs értelme van. 1.) Az, hogy valamire igényt tartunk és kérjük a magunk számára. Kérjed tehát tõle buzgón és sürgetõleg imádságban ezt az aranyat és fogd szaván az Urat. 

Ha egyszer azt a tanácsot adja neked, hony „végy", akkor nem tagadhatja meg tõled ajándékát. 

Csak könyörögj érte állhatatosan! - 2.) Venni azt is jelenti, hogy valamit valamiért felkínálni, mint árat adni. 

Ha te például Jézustól szeretnéd megkapni azt a világosságot, hogy minden körülmények között felismerjed az igazságot, oda kell adnod minden eddigi hamis tündöklést és hamis elképzelést.

Ez pedig nem könnyû dolog, mert az ember szívesen ringatódzik édes álmokban és visszariad a meztelen valóság felismerésétõl. Mindazt a szegényes rongyot, melybe oly szívesen takargatod magad, oda kell adnod. Ekkor tesz Jézus gazdaggá mennyei javakban és örömökben.

JÉZUSBAN ÚJ TEREMTÉS❣️

"[Jézus] ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kőszikla)." (János 1, 42)

Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy ő valami újat adott nekik. Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte őt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezőleg! Természettől fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csődöt mondott. Készen volt a halálra is, de röviddel később megtagadta az Urat. - Jézus azért nevezte el őt kőszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s ők mégis örömmel távoztak el a tanács elől (Csel 5, 40-41). Valószínűleg ugyanilyen szilárdan ment később a saját keresztje felé is, amitől pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).

Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyűvérű embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. Hányszor teszi a természettől fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegőket pedig elmélyültté. - Minden Istentől adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé néző is és a lángoló is. De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is előhozza a jót. A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektől és nem mer azzá lenni, amivé őt Isten rendelte. A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentől kapott tulajdonságainkat.

Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. De tedd ezt mielőbb, mielőtt a bűn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.

ŐELTTE MINDEN ELHALVÁNYUL❣️

"Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. "

(Fil 3, 8)

Csodálatos dolog Jézus Krisztusért mindent háttérbe állítani, sőt kárnak ítélni. 

De hogyan jut el az ember idáig? Nyilván igen szilárd elhatározás kell hozzá. 

De ami még fontosabb, valaminek felülről kell történnie. 

Mielőtt Pál mindent átadott, már előzőleg minden elvétetett tőle. Értékei és kiváltságai egy csapásra eltűntek. 

Senki sem adja oda könnyen a maga dicsőségét, hacsaknem az Úr Jézus elveszi tőle. 

Zákeus sem adta volna oda magától a pénzét. - Lehetetlen megválnunk dolgoktól, amikhez a szívünk odanőtt, hacsaknem felülről történik valamiféle feloldás a megkötözöttségtől. 

Különben még a bajainktól és nyomorúságainktól sem tudunk megválni. 

Az iszákos ember sem szabadul meg, noha időnként átérzi nyomorúságát. Az ember iszonyatos módon oda van kötve sötét szenvedélyeihez. 

Mennyivel kevésbé válunk meg dolgoktól, melyeknek önmagukban véve bizonyos értékük is van és csak az Úrral való összehasonlításban bizonyulnak értéktelen szemétnek.

Valami igen nagy dologban kell részesülnünk, hogy minden más ahhoz képest elhalványuljon. 

Ezt kapjuk meg Jézusban. Akkor minden más úgy hullik le rólunk, mint elszáradt levelek az új hajtásról. Mélységes szégyenkezéssel ismerjük fel, hogy nagy önáltatásban éltünk. 

Nagynak tartottuk magunkat, pedig Isten előtt nem vagyunk azok, és értékesnek véltünk dolgokat, melyeknek az örökkévalóság szempontjából nincs értékük. 

Pál apostol is csak akkor ítélt szemétnek sok mindent, amikor azok már amúgy is veszendőbe mentek.

Miután az Úr Jézus előtt önmaga is porba hullott, lett porrá és szemétté sok minden a Iába alatt. 

Ha egyszer téged az Úr Jézus megragadott, vedd azt komolyan és tedd teljessé a döntést. 

Mivel pedig mi annyira ragaszkodunk önnön szegényes dicsőségünkhöz s annyira nincs szemünk Isten dicsőségének a Krisztusban való megpillantására, Isten kénytelen sok esetben súlyos életpróbákkal segítségünkre sietni. Ott, ahol mi nem akarunk engedni, ő szakítani és tépni fog. 

Sokszor az önigazult ember erényeire való büszkeségét töri szét és olyan bukást enged meg nála, ami súlyos módon meggyőzi önigazságának semmis voltáról. 

Nagyot kell zuhannunk ahhoz, hogy elfogadjuk nyomorult bűnös voltunkat, melyben nem tudunk többé semmi jót találni. Az ilyen embernek ajándékozza oda Jézus önmagát.

Amikor már Jézus a mindenem❣️

"De én mindazt, ami nekem nyereség volt, a Krisztusért kárnak ítéltem. 

Sőt ezen felül most is kárnak ítélek mindent, az én Uram Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó nagyságáért. "  (Fil 3, 7-8) 

Pál minden drága kincse veszendőbe ment.
Most így szól: "Mindent kárnak ítéltem" - mindent, ami nekem olyan értékes volt. A befejezett múlt idővel, amit itt használ, azt fejezi ki, hogy ez az ítélete végleges és így is marad.
Nem mindenki ad fel annyi mindent megtérésekor, mint Pál.
Ő egyszerűen mindent kárnak és szemétnek ítél Jézus Krisztus megismeréséhez viszonyítva. Szemei megnyíltak és tudja, hogy mi mindent kapott Krisztusban, akivel összehasonlítva minden más csak értéktelen, sőt káros.

 
Mert a legnemesebb és legdrágább dolgok is kárunkra vannak, ha akadályoznak minket Krisztus megragadásában, vagy okot szolgáltatnak arra, hogy őt ismét elveszítsük.
Mindazt, ami útját állja annak, hogy Jézust megnyerjük, egyenesen gyűlölnünk kell (Luk 14, 26).
Aki a földi javakon elakad, nem tudja birtokába venni a legfőbb jót.
Aki arra törekszik, hogy emberek értékeljék, azt Isten nem fogja értékelni.
Aki testi örömöknek hódol, nem talál lelki örömöket.

Senki nem lett még azzal szegényebb, ha az Úrért mindattól távol tartja magát, ami ővele nem egyeztethető össze, sőt így lesz az ember valóságban gazdag. Krisztusban minden magasabb és igazibb értelmet nyer (Fil 3, 9-10).
Nincs az a földi származás vagy előjog, ami ehhez lenne fogható. Tagjai leszünk Isten népének, mely fölötte áll mindenféle nemzetnek. Olyan kegyelmi ajándékokat kapunk, amelyek minden természeti adottságot felülmúlnak.

 
Olyan öröm jut a birtokunkba, melyhez képest minden földi öröm és jó értéktelen és semmi.
Az új élet célkitűzése toronymagasságban lesz minden földi célkitűzés felett. Isten Lelke olyan buzgóságot ébreszt bennünk, melynek forrása többé nem a becsvágy, hanem az Isten iránt való szeretet.
Új képzettségünk és tudásunk túlszárnyal majd minden földi ismeretet (1 Ján 2, 20), mert Isten Lelke vezet be minket Isten titkaiba és érteti meg velünk az ő útjait.
Helyes ön- és istenismeretünk lesz.

 
Előzőleg az ember vak, önmagát imádja és Istent nem becsüli. Szegényes kis önigazságunk helyét isteni megigazulás váltja fel, mely Istennek tetsző és őt szolgálja (Róm 5, 1).