DRÁGA ÍGÉRET❣️

"Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek."
(Lukács 11, 9)

Ebben a három mondatban fokozódás van.
Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. 

Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk.
A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. 

Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.
Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. 

Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. 

Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. 

Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. 

Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. 

Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. 

A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet.
A hitnek türelmi próbákra van szüksége.
Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, 

Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. 

Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. 

Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. 

Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt.

Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! 

Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz.

 Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket:
"Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amiről Ő biztosít minket.

MINDEN FORMÁLJ IMÁDSÁGGÁ❣️

"Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen! " (Jakab 5, 13)

Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. 

Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. 

Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel.

A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.
Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti.

Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. 

A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. 

Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. 

Mindkettő elvetendő. "Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál.

Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette.

 "Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19).
A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát!
Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is,

 "te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4)

Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk.
Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a menny felé!
De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért!
Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsőíteni, neki hálát adni, jó dolog.
Ez az út az új és nagyobb áldások felé.

A SZÜNTELEN IMÁDKOZÁS❣️

,,Szüntelen imádkozzatok! " (1 Thess 5, 17)

Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetőségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensőnk állandóan őfelé irányul.

"Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, időt és magányt kértem. 

Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."

A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál.
Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. 

Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el.
De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. 

Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el?
"Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá időm" - mondogatják.
Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. 

Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. 

Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsőségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. 

Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. 

Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük.
Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. 

Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerősödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.
Az imádkozó ember csendes, és hallgatag. Aki sokat beszél Istennel, takarékoskodik a szavakkal és így súlya van annak, amit mond.
Az ilyen embernek rendezett belső élete van.
Aki elmulasztja az imádságot, az csapongó, felszínes ember lesz. 

Csak az imádkozó embernek van igazi belső élete.
Aki nem megy be Isten szentélyébe, az belebonyolódik a külsőségekbe, kíváncsiskodik, mindenfelé nézeget, hallgatózik.
Az imádkozó emberben mélység van és egész élete egyetlen középpont körül forog.

MEGSZÓLÍTÁS AZÁDSÁGBAN❣️

"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!" (Máté 6, 9)

Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot. De nem azért, hogy csak gépiesen utánamondjuk.
Nem forma az, amihez oda akarja kötni tanítványait; lényege nem az ismételgetésben van, hanem abban, hogy magunkévá tesszük tanításait. Mennyire visszaélnek ezzel a csodálatos imádsággal, mintha varázsszöveg volna! Miért? Mert mindenki ismeri ugyan, de kevesen értik meg.
A megszólítás arra tanít, hogy ne kéréssel kezdjünk mindjárt.
Elsősorban Isten jelenlétébe kell kerüljünk általa; úgy lássuk Őt, amilyen a valóságban.
Ne álljunk oda, mint országúti vándorok, poros csizmával a király elé.

Dávid többször hosszabb ideig hallgatagon ült az Úr előtt, mielőtt hangosan megszólalt volna.
"A beszéd az ideigvalóság ajándéka, a hallgatás az örökkévalóság felé mutat" - mondta egyszer valaki. Atyának nevezhetem Őt, többé nem mint homályos kép áll előttem, arcát Jézusban leleplezte, belelátok a szívébe.

Ez a megszólítás lelkiismeretedet fontos kérdések elé állítja: Eltűnt-e már a közted és Isten között levő válaszfal?
Megkegyelmezett gyermeke vagy-e? Odavittél-e minden bűnt, ami ismét közéd és Isten közé furakodott, hogy elválasszon tőle? Megtisztultál-e újra Jézus vérében?
Gyermeki engedelmességben jársz-e?
Atyának nevezed Őt, de engeded, hogy megfegyelmezzen? Isten Lelke vezet-e dolgaidban?
Földhözragadt gondolkodásoddal, világszereteteddel nem állsz-e szemben vele? (Róma 8, 7; Jak 4, 4).

De az "Atya" név bátorítás is a csüggedő, kishitű gyermekeinek. 

Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé.
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ez Isten fenséges voltát fejezi ki. 

Mindenütt jelen van, mindent tud és mindenre van hatalma (Zsolt 33, 13; 115, 3). 

Nála semmi sem lehetetlen.
A világmindenséget kormányzó Isten ne tudna vezetni és irányítani téged legkisebb dolgaidbán is?
Aki minden teremtményt megtart, csak téged ne tudna átsegíteni a veszélyeken?
A legnagyobbnak tartsd Őt, és nagy dolgokat várj tőle!
Ami gyermekeinek üdvösségére van, azt Ő meg akarja adni, mert Atyjuk, és meg tudja adni, mert a mennyben van.
A magasságos Istenre gondolva szent tisztelet és félelem kell hogy ébredjen szívünkben.
Az igazi imádkozóban együtt van mindkettő: bensőséges szeretet és mély istenfélelem.

A JÉZUS NEVÉBEN VALÓ IMÁDKOZÁS❣️

"Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. "

(János 16, 23)

Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság.
Az a döntő, hogy milyen a viszonyunk Istenhez.
A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bűnbánó vámszedő megint másképpen, mint az önigazult farizeus.
Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Ő nevében kér, az már befogadta Őt és egyedül benne bízik.
Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé.lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé.
Amikor Péter el tudta mondani: "Eredj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok" - akkor kezdett helyesen imádkozni.
Csak ha feladja az ember önmagát és Jézusnak kiszolgáltatja énjét, egyedül Megváltójában bízik, akkor lesz az imádsága kedves Isten előtt, akkor kér Jézus nevében.
Jézus nevében imádkozni azt jelenti: Jézus imádkozik bennem.
Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus az Ő Lelkét adja.

Ha a Fiú Lelke bennünk van, akkor kiálthatunk:
"Abba!" azaz "Atyám!", mint ahogyan Jézus kiáltott Istenhez.
A Szentlélek által eggyé leszünk Krisztussal, és így őbenne lépünk Isten elé. - Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy úgy imádkozunk, mint Ő imádkozott.
Olyan bizalommal, bizonyossággal és kétségektől szabadon, mint Jézus tette földi napjaiban.
A kételkedések mindig olyan szívből jönnek, amely még Isten és a világ között ide-oda ingadozik. Minél határozottabbak leszünk, annál bizakodóbban tudunk imádkozni.

"Ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már teljesítette kéréseinket, amelyekkel hozzá fordultunk" - mondja János apostol (1 Jn 5, 15).

Végül Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy nem annyira magunkért, hanem inkább másokért és mindenekelőtt Isten országa nagy ügyéért állunk elébe.
Ez a papi imádság; az olyan ember imádsága, akinek akarata eggyé vált Isten akaratával.
Ezekre vonatkozik Jézus szava:
"Kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek."

Semmi mást nem akarnak kérni, mint amit Isten akar.
Jézus nevében az Atyához imádkozunk, s ez más, mint amikor Jézus nevét hívjuk segítségül a bűn és a szorongatott lelkiismeret nyomorúságában, vagy egyéb személyes nehézségünkben.

NE ISMÉTELGESS IMÁDSÁGODBAN❣️

"És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.,, (Máté 6,7- 8.)

Az imádkozásban való bőbeszédűség vagy szószaporítás mélyen megrögzött pogány szokás. 

Nemcsak az ima lélektelen mondogatására utal ez, hanem arra, hogy mindig ugyanazokat a szavakat ismétlik. 

Azt gondolják, hogy három Miatyánkkal többet érnek el Istennél, mint eggyel.
Ez pogány babonaság. Baál papjai is azt kiáltozták órákon át: "Baál, hallgass meg minket!" 

Illés imádsága viszont rövid, tömör, de nagy hatású volt. 

Mindig az élő Isten előtt állt, szívét felemelte hozzá mielőtt egy szót is szólt volna. 

"Isten az égben van, te pedig a földön, azért a te beszéded kevés legyen" (Préd 5, 2). 

Méltatlanul bánunk Istennel, ha mindig ugyanazt mondogatjuk, úgy kiáltozunk, mintha nagyothallana. Ő tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. 

Akarja ugyan, hogy kérjük és mondjuk el neki, mire van szükségünk, de az olyan imádság, amely mindig ugyanazokat a szavakat ismétli, nem tetszik neki.

Viselkedjünk méltó tisztelettel a leghatalmasabb Úrral szemben. 

Ne akarjunk erőszakoskodni vele, ne támadjunk imádságunkkal! 

A folytonos "Uram" vagy "Megváltóm" mondogatása is visszaélés szent nevével. 

Minden okunk megvan rá, hogy megalázkodjunk imádságainkkal elkövetett bűneink miatt. 

Persze ebből nem következik az, hogy a legrövidebb imádság a legjobb. 

Jézus maga is órákon, sőt éjszakákon át imádkozott. De az Ő imádsága Isten jelenlétében való csendes elmélyülés, imádatteljes várakozás volt és nem semmitmondó szószaporítás, ami üresen kong, nincs benne mélység és élet. Vannak imádságok, amelyekkel Istent ki akarják oktatni, mintha Ő nem ismerné nyomorúságainkat és a segítés módját. Ő tudja, mire van szükségünk.

 - A hamis imádságok is sértik Isten fülét. Különösen nyilvános imádságoknál fennáll az a veszély, hogy dicsérő szavak, könyörgések hangzanak el, de a szív kegyelemért kiált a saját maga számára, mert megbocsátatlan bűnök terhelik a lelkiismeretet. 

Sokszor a magasztalás helyett azt kellene mondanunk: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"

 - Az Istennek tetsző igazi imádság felülről kapott ajándék. 

Magunktól nem is tudunk helyesen imádkozni.
Ezért beszél az Ige az "imádság Lelkéről", mint az imádkozás nélkülözhetetlen előfeltételéről. Uram, taníts minket imádkozni!

A TITKON VALÓ IMÁDKOZÁS❣️

,,💞Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van. " (Máté 6, 6)

Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek előtt; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk.
Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt.
A színpadias imádkozás utálatos Isten előtt, éppen úgy a "díszimádság" is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevőknek szól.

Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belső csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk.
"Menj be a belső szobádba", azaz keresd a magányt, külsőleg is különülj el, hogy mennyei Atyáddal egészen egyedül légy.

Az Ő szent jelenlétében maradj csendben, míg betölt a Lelke és az imádat szavai tolulnak ajkadra. - "Zárd be az ajtót" - biztosítsd, hogy semmi ne zavarjon. Egész sereg olyan ellenséges gondolat van, ami akadállyá lehet: a hétköznapok, a munka, a gondok, a világ, értelmed; az éned a maga emberi és nem isteni vágyaival. Mennyi minden hathat gátlóan az imádkozásra!
Zárd be az ajtódat: emeld fel szívedet Istenhez, zárkózz el a zavarók elől. - Van-e rejtett helyed az imádkozásra?

 
A magányos imádság nélkülözhetetlen.
Itt nyerjük a legmélyebb és legnagyszerűbb megtapasztalásokat.
Itt nemcsak a lélek beszél Istennel, hanem Isten is a lélekkel.
Itt tudja kijelenteni csodálatos igazságait üdvösségünket illetően.
Itt gyűjt a lélek "forrásvizet" (Zsolt 87, 7); különben a hívő ember olyan, mint a kiszáradt kút, kiürül és kegyes fecsegővé válik.

A titkon való imádságot Isten nyíltan jutalmazza.
Sok olyan imádkozó hívő kap majd jutalmat odafent, aki itt nem játszott nyilvános szerepet Isten országa munkájában.
Sok evangélizáció és ébredés nem az igehirdetők, hanem a rejtett imádkozók munkájának eredménye. Isten már itt láthatóan és megfoghatóan jutalmazza a rejtett imádságban való hűséget.
Aki sokat tartózkodik csendben az Úr előtt, az áldott ember. Fellépése határozott lesz, járása biztos, munkája sikeres.

 
Érezhető rajta a mennyei szentség illata. Minél kevésbé akarnak tündökölni az emberek előtt, annál inkább ragyognak.
Aki sokat imádkozik titkon, az erőt kap arra, hogy nyilvánosan is imádkozzék. Így jutalmaz Isten.

AMIKOR VALAKI VALÓBAN IMÁDKOZNI KEZD❣️

"Íme, ő imádkozik ... " (Cselekedetek 9, 11)

Az Úr Jézus mondja ezt Saulról, miután a damaskusi úton rátalált és megragadta őt.
Most imádkozik először életében. Hát azelőtt nem imádkozott Saul nagyon is sokat?
Igen, imádkozott, de farizeusmódra. Imádkozott és közben dühtől tajtékozva támadt Isten igazi imádóira, akik Jézus nevében és lélekben imádkoztak.

A példázatbeli farizeus imádsága, könyörgése önmagára irányult. 

Imádsága nem felfelé szállt, önmagára korlátozódott s alapjában véve önmagát imádta. 

Önbizalommal, önistenítéssel volt tele.
Nem Istent kereste, hanem önmagát.Pál most imádkozik először úgy, hogy az valóban imádság. Keresi az Istent, tusakodik azért, hogy életében érvényre jusson Krisztus.

Az Úr megragadta őt, most ő is meg akarja ragadni Jézust. 

Óembere berzenkedik közben:
"Ha Jézus tanítványa leszek, úgy néznek majd rám, mint aki bolond, mint aki nem tudja mit csinál. Ma üldözöm Jézus nevét, holnap vallom? 

A főpapok, a főtanács kegyeit játszom el, barátaim elfordulnak tőlem!"

- Ezeket az önmagával kapcsolatos gondolatait győzte le imádságában. 

Éjjel-nappal kitartott és meghallgatásra talált. 

Szinte beleimádkozta magát Isten szívébe. Most már egészen az Úrra összpontosult az élete. Minden más kicsúszott a lába alól. Egyedül Istenre szorult.

Csak Őreá van szüksége, nem nélkülözheti Őt tovább.

Imádságával most a közelébe jut. Csak egy érzés uralkodik benne: őutána és az őbenne való élet után vágyódik. Most már belelát Isten atyai szívébe, imádsága eljut fülébe.
És az Atya szívét öröm tölti el ennek az összetört embernek az imádságára: 

"Íme, ő imádkozik!" Végre eljutott vele Jézus idáig.

Attól fogva imádkozó ember Pál. Azelőtt halott volt az imádsága, mert ő maga is halott volt. Azelőtt sokra tartotta imádságait és dicsekedett velük, mint minden farizeus.

Most már nem ő maga, hanem Jézus Lelke imádkozott benne. 

Jöttek közben órák, amikor gyengeségében nem is tudta, mit kérjen és hogyan kérjen. 

Ilyenkor sóhajtásszerű felfohászkodásaiban rábízta magát a Lélek vezetésére.

Ennyire megváltozhat valaki! 

Bárcsak rólunk is kiállítanák ezt a bizonyítványt odafent: "Íme, imádkozik!"

És bárcsak ne azért imádkoznánk, hogy éppen csak imádkozzunk, hanem valóban és kizárólag Istent keresnénk imádságunkkal!

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG❣️

,,💞Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik Őt így imádják.,, (János 4, 23)

A lélekben való imádásnak bensőséges jellege van. 

Előfeltétele az ember megújulása és az Istennek való odaszentelődése.  

Nincs külön helyhez kötve az imádkozás.

Ahol szent kezeket emelnek fel (1 Tim 2, 8.) ott minden hely megszentelt és alkalmas az imádásra; de bármilyen fenségesen felékesített templom is csak üres, puszta hely Isten szemében, ha ott nem tisztán és igazán hirdetik Isten Igéjét.

Az ilyen istentiszteletnek farizeusi, a törvényes formáknak megfelelő jellege lesz csupán.
Az Istennek tetsző imádás Krisztussal jött közénk.
Ő gyakorolta földi napjaiban azt lélek szerint, és csak aki benne hisz, juthat el Isten imádásának erre a magasabb fokára.

- A lélek szerint mondott imádság ellentéte annak, amit csak az ajkak mormolnak, amit imádságos könyvekből lélektelenül olvasnak, vagy minden áhítat nélkül kívülről elmondanak.

A legbensőbb kapcsolat Istennel az az imádság, aminek a személyes megismerés az alapja; a bensőséges, közeli viszony, mint apa és gyermeke között.
Az ilyen imádkozás érintkezés-felvétel és találkozás Istennel. 

Jelenlétébe lépünk, színe elé járulunk.
Minket sokszor más dolgok is lefoglalnak, ezért nincs meg mindjárt a belső összeköttetés vele. 

Keressük az imádkozást úgy, mint Dániel! Először kérjük az imádságot, azután tartsunk ki benne.

Néha az a benyomásunk egyeseknél, mintha pisztolyból lőnék az imájukat, nagy gyakorlatuk (rutinjuk) van, de hiányzik a bensőség, a lélekben való imádás.

Azután Jézus szerint igazságban kell imádkoznunk.Mennyi hamis imádság sérti állandóan Isten fülét!
Sokan járulnak eléje szavakkal, de életükkel és magatartásukkal hátat fordítanak neki.
Hát nem hazugság ez? Nem üres játék-e csupán a szent Istennel? 

"Úr"-nak nevezik Őt és nem engedelmeskednek neki. 

A Miatyánk is a valótlanságok láncolata lesz némelyek szájában. 

Még a negyedik kérés is hazugsággá lesz, hiszen nem elégszik meg valójában egy napi eledellel, hanem sok napra szeretné biztosítani magát.

Akkor igazi és valódi az imádkozásunk, ha nemcsak könyörgünk Istenhez, hanem vele is járunk; ha nemcsak szavunkat, de egész testünket és szívünket oltárára helyezzük.
Ha cselekedeteink megegyeznek szavainkkal, akkor igazságban, azaz valóságban imádjuk mennyei Atyánkat.

AZ IMÁDKOZÁS MINDENEKELÖTT VALÓ❣️

"💞Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások. " (1 Tim 2, 1)

Az imádság a keresztyén életben kezdet, folytatás és vég.
A lélek imádkozásban fejezi ki keresését; ott harcol, ott mutatkozik meg a hite, másként néma és halott lenne.
Az imádság olyan nélkülözhetetlen a léleknek, mint testünknek a lélegzetvétel: Egyetlen lépést sem jutunk előre a megszentelődésben, Jézus követésében és a szenvedés útján - imádkozás nélkül. 

Első és legfontosabb az imádság.
A Biblia ugyan nem az imádkozással kapcsolja össze üdvösségünket, hanem a hittel; sokan imádkoznak, akiknek szívében nincs élő hit Krisztusban.

A farizeusok sokat és hosszan imádkoztak, közben pedig gyűlölték és megölték Jézust. 

Az ilyen imádkozásnak nincs értéke.
"Ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom."
- Az is igaz, hogy nincs élő hit, amely ne imádságban nyilvánulna meg, és nem lehet hitre jutni anélkül, hogy komolyan ne könyörögnénk Istenhez.

Isten gyermekei semmit sem tehetnek maguktól, mindent ajándékba kapnak. Teljesen arra vannak utalva, hogy minden ügyükben imádkozzanak.

Földi dolgaikat sem intézhetik saját erejükből.
A világ emberei megvannak imádkozás nélkül is, de Isten az Ő gyermekeinek külső dolgait nem viszi előre, ha nem néznek fel imádkozva Őrá. Különösen belső életünk van teljesen ráutalva a hitből való imádságra.
Minden harc hiábavaló, ha nem azzal az erővel harcoljuk, amit az Úr ad s amit újra meg újra az imádság révén fogadunk el.

Ha egy lelkiismeretbe vágó szót akarunk kimondani, ami betömi az ellenség száját, felemeli a leverteket és feltüzeli a lanyhákat, azt felülről kell kérnünk.
Hány jóakaratú szó és intés pattan vissza a másik szívéről gyümölcstelenül és csak eltompítja azt! Miért?
Mert nem imádkozó lélekből fakadt, hanem saját igyekezetből.
Sok kegyes szó csak a fülünkig jut el, de egyetlen szó is nyílként hatol a másik lelkiismeretébe és balzsamként hat a szívére, ha felülről kikönyörögtük.

Az apostol azt akarja, hogy első dolgunk legyen az imádkozás.
A reggel a nap legjobb időszaka, hadd legyen ez az Úré.
Akkor még frissek vagyunk, este viszont nehezebben emelkedünk fel Istenhez. 

Amit reggel elmulasztunk, nehezen tudjuk behozni. Legyen az imádkozás mindennap az első, mielőtt bármit tennénk vagy mondanánk.

ELŐKÉSZÜLET az ÚRVACSORÁRA❣️

Próbálja meg tehát az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból! " (1 Kor 11, 28)

Az önvizsgálathoz csendességre és időre van szükség.
Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Időt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk.
Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. 

- Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és őszintének, igazságosnak kell lennünk. 

Természetünk szerint mindannyian elnézők vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk. 

A mások hibája súlyosabban esik latba, a mienk felett pedig átsiklunk. Csak a megvilágosodott értelem ismeri fel a saját romlottságát és azt kíméletlenül nevén nevezi, elítéli. Mindenkor imádkozzunk a szemgyógyító írért (Jel 3, 18).

Végül az önvizsgálathoz biztos mértékre is szükségünk van. Ezt Isten Igéje nyújtja, amely megismerteti velünk Isten akaratát, megmutatja nekünk Jézus arcát, ami különösen nagy segítség az önismerethez.

 - Önvizsgálatkor mindenekelőtt ezt kérdezzük meg magunktól: Milyen a szívem Jézus iránt? - "Szeretsz-e engem?" - kérdi tőlünk is az Úr.

Ha a szívem kihűlt, vagy ami még rosszabb, lágymeleg, azaz nem tudok elszakadni kedvenc bűneimtől, de még a szennytől és undokságtól sem, akkor bizony a Jézus iránti szeretetem elégtelen.

 - Tudok-e szeretetből áldozatot hozni, magamat megtagadni, parancsait teljesíteni? 

Elviselem-e a gúnyt és gyűlöletet iránta való szeretetből? Kész vagyok-e arra, hogy meghaljak érte? 

- Az úrvacsorában testét kínálja fel, amit halálra adott értem, vérét, amit kiontott értem.

Felmérem-e ezt a szeretetet? Éhezik és szomjazik-e szívem az Ő szeretetének ereje után? 

- Az úrvacsora megerősít a pusztai vándorlásra ebben az életben. Pusztává lett-e már nekem a világ? 

A mennyei Kánaán-e az én otthonom, célom?
Az úrvacsora közösséget teremt. Egy testté, egyetlen megbonthatatlan egységgé kapcsolja össze azokat, akik részesednek benne. Nemcsak az egyénnek ad erőt, hanem a gyülekezetet is eggyé formálja tagjaiban.

Élő keresztyéneknek mindig fel kell tenniök ezt a kérdést: Kész vagyok-e arra, hogy mindenkivel egyetértésben és békességben éljek, vagy él még bennem a harag és a keserűség? -
Csak ilyen önvizsgálat után menjünk az Ő asztalához, nemcsak egyszer-kétszer egy évben, hanem valahányszor alkalmunk van rá!

AZ ÚRVACSORA ERŐSÍTÉS a HARCRA❣️

,,A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e?

,,A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e?,, (1 Kor 10, 16)

Az úri szent vacsora erõsítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsõült életébõl.
Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor „lelki eledel" és „lelki ital" volt ez.

A manna és a kõsziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, 

Isten Lelke által. Mennyivel inkább az úrvacsora, ez a csodálatos lelki ajándék.
Ha hittel vesszük a kenyeret és a hálaadás poharát, akkor az Úr megdicsõült testében és vérében részesedünk.

 
De hittel való élvezésrõl és nem átlényegülésrõl van itt szó. Vagy mégis csupán emlékvacsora ez? 

Nem maga Jézus mondta-e: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre?" 

Bizonyos, hogy rá emlékezünk közben; szenvedésére és halálára gondolunk.
Maga az úrvacsora átütõ módon hirdeti az Úr halálát, mi pedig vallást teszünk benne õróla, aki testét adta, vérét ontotta értünk.

 
De nem csupán emlékezés ez. A Megváltó valósággal megvendégel vele. 

Az Õ asztalának vagyunk a vendégei. Megdicsõült életének erõit osztja szét közöttünk.
Tehát nemcsak lelkileg szolgál javunkra, hanem még testileg is áldásul szolgál.
Így is mondhatnánk, hogy mélyebb valónkat a maga egészében befolyásolja, ahol törekvéseink, terveink, egész gondolkodásunk gyökerezik és formálódik (Róma 8, 5)

Jézus megdicsõült testének vétele az alapja a mi egykor bekövetkezõ megdicsõülésünknek is.
Mint ahogyan az úrvacsora hittel való vétele által áldott erõk áradnak életünkbe, ugyanúgy lehetséges az is, hogy méltatlan használatával a halál erõi hatnak ki ránk.

 
Akik tehát nem az övéi és méltatlanul eszik a kenyeret és isszák a bort, vétkeznek az Úr teste és vére ellen és egyben ítéletet esznek és isznak maguknak, mert nem becsülik meg az Úr testét és nem különböztetik azt meg a más, közönséges ételtõi.

Ennek aztán betegség, talán még korai halál is lehet a következménye.
Nem jelenti ez az örök kárhozatot, de könnyelmûségük miatt az ilyenek az Úr ítélõ, fegyelmezõ keze alá kerülnek - csak azért, hogy megmeneküljenek az örök kárhozat szörnyûségétõl.

SZÖRNYŰ CSALÓDÁS❣️

,,💞Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzõi ruhád?,, (Máté 22, 12)

Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik.
A király „barátom"-nak szólítja, tehát azok közül való volt.
Velük akarta ünnepelni a „menyegzõt", de ennél hiányzott a legfontosabb: a menyegzõi ruha.
Ez pedig Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14).

 
A menyegzõi ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplõ nép.
A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben való turkálás pontosan ellentéte az ünnepi magatartásnak.
A hála, dicséret és imádat ünneplõ emberekké tesz minket a hétköznapokban is.
Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni, de régi életüket sohasem számolják fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok, mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni, nem volt alapos megtérésük.

„Hogyan kerültél ide?" Egyszerûen becsempészted magad?
Nem volt életközösséged Krisztussal, mégis elhitetted magaddal és mások is veled, hogy Isten gyermeke vagy?
Mindez csak vallásos formaság volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad, de nem felülrõl plántálták beléd.
Mondogattad, hogy „Uram! Uram!", de ezt a dicsõséges nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe.
Fenntartottad az istenfélõ élet látszatát, de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte régi, gonosz lényedet.
Kegyes csalásban éltél.
Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent soha.
Elõtte nem állhat meg a kegyes látszat. Lehull az álarc.
„Az pedig hallgatott." Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta magát és kedvezõ fénybe állította személyét. De ennek most már vége. „Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külsõ sötétségre!" - hangzik a király rendelkezése. Szörnyû ítélet vár minden hamis és képmutató emberre. 

Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteirõl, de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye, ezért valóban a sötétséghez tartozik. Tulajdonképpen már régóta megkötözte õt a bûn és a saját énje.
- Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet, hanem azok, akik a király barátai akartak lenni, de soha nem fogadták el az Õ lelkületét. 

A király „barátom"-nak nevezi, de éppen ez teszi súlyossá bûnét. Annak akart látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb, legszörnyûbb dolog.

IDEIGVALÓ TANÍTVÁNYOK❣️

,,Ettõl fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele.,, (János 6, 66)

Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Õ beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet.
Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. 

Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította õket.
Mi indította követõit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén. 

Kemény, emészthetetlen beszéd volt ez számukra.
Jézus elõször csodálatosan megvendégelte õket, ami tetszett nekik. 

De most tovább akarja õket vezetni: az adománytól az adományozóhoz, aki nemcsak adja a kenyeret, hanem Õ maga az igazi kenyér.
Sokan várnak áldást az Úrtól, de Õt magát nem kívánják. Nyomorúságukban hozzá jönnek segítségért, kegyelmének jeleit szívesen elfogadják, de nem lépnek bensõséges közösségre vele. 

A Jézussal való kapcsolatban nemcsak akaratunk és tudatunk részesül, hanem egész lényünk. Természetünket is áthatja az Õ megdicsõült lénye.
Sõt, ha alvás közben, vagy eszméletlenségben öntudatunk ki is hagy, a Vele való kapcsolatunk megmarad.

Ezt a boldog igazságot nem értették meg az említett tanítványok és megütköztek benne. 

Még nem ismerték fel azt, hogy nekik kizárólag és egészen az Úrra van szükségük. Jézus ekkor szándékosan idézte elõ a szétválást.
Úgy beszélt, hogy azokat, akik nem teljes szívükbõl keresték Õt, visszariasztotta.
Õ döntésre hív, el akarja választani a valódit a hamistól. Jézusnál nem a tömeg számít, Õ odaszentelt tanítványokat akar. Amikor egy alkalommal nagy tömeg kísérte, olyan döntõ, kemény szót mondott az Õ követésérõl, hogy azok, akik csak sodródtak, minden kedvüket elvesztették (Lk 14, 25-26)

Jézus elküldi magától azokat, akik nem szívbõl ragaszkodnak hozzá. Ezzel tiszta helyzetet teremt.
Akit most elutasít, talán késõbb igazán jön majd.
Senkít ne akarjunk minden eszközzel Jézushoz kapcsolni. Akit Jézus és az evangélium nagyszerûsége nem ragad meg, inkább menjen.
Talán késõbb szükségét érzi majd, hogy megkeresse Õt.
Jobb az elszakadás, mint a felemás helyzet és félszívvel történõ állásfoglalás. 

Jézus nem tartóztatta azokat, akik elmentek és nem volt megbántva, amiért cserbenhagyták.
Sajnálja õket, mert tudja, hogy nélküle sötét éjszakába jutnak.
De az Úr csak teljes értékû tanítványokat akar, akiket szilárd hit kapcsol össze vele.

REJTETT TISZTÁTALANSÁG❣️

"Rád és a te magodra ragad a Naámán poklossága mindőrökké." (2 Kir 5, 27)

Géházit, Elizeus szolgáját ennek a borzalmas betegségnek a büntetése sújtotta. 

Isten ezzel teszi nyilvánvalóvá rejtett romlottságát. Piszkos pénzvágy rejtőzött szívében, ezt hozza világosságra a poklosság. Mint Isten emberének a szolgája, naponta hallgathatta őt, megfigyelhette magatartását.
Elizeus éppen előtte mutatott példát az önzetlenségre, mert bár Naámán felkínálta neki, sőt rá akarta kényszeríteni ezüstjét és aranyát, Isten embere állhatatosan visszautasított minden jutalmazást. 

Ingyen, felülről kapta a gyógyítás csodálatos ajándékát, ingyen adta tovább.
Gyalázatos nyerészkedés lett volna szemében, ha valamit is elfogad érte (1 Pét 5, 2). 

Géházi azonban nem tudta elviselni, hogy Naámán ismét magával vigye minden drága kincsét.

A szívében lakó kapzsiság gonosz tettre indította. Szemenszedett hazugsággal tetemes összeget csalt ki tőle. Ezzel urára, aki előzőleg olyan határozottan utasította vissza a jutalmazást, rossz fényt vetett, Naámánban pedig megütközést kelthetett, hogy kételkedjék lelki vezetője őszinteségében.
Később Elizeus előtt még meg is keményedett hazugsága igazolásában.
Géházi minden időkre intő példa. Lehet valaki állandó kapcsolatban Isten valamelyik emberével; mindenütt jelen lehet, ahol Isten Igéjét hatalommal hirdetik, rendszeresen látogathatja a komoly keresztyének köreit és mégsem tartozik oda. Amikor Jézus a földön járt, sokan dicsekedtek azzal, hogy vele ettek és ittak és az ő utcáikon tanított.
De Jézus majd elutasítja őket magától, mert belsőleg idegenek maradtak, nem vették át az Ő gondolkodását (Lk 13, 26).
Fel lehet venni Isten emberének külső magatartását, kegyes beszédmódját és mégis csak üres frázis, hamis látszat az egész.

Nagyon jellemző, hogy Géházi azt mondja:
"Él az Úr!" - miközben aljas tervét véghez vitte. Aki vallásos és hívő körökben forog, de mégsem tér meg teljes szívéből, könnyen képmutatóvá válik.
És ezek rosszabbak, mint az istentelenek. Mint a Sátán, ők is a világossság angyalainak mutatják magukat és romlására vannak másoknak.
Isten őrizzen minket attól, hogy Géházi- és Júdás-lelkek legyünk!
Legyen szívünkben iszonyat minden - a szent dolgokkal kapcsolatos - hamis játékkal szemben.

HAMIS KERESZTÉNYEK❣️

"💞Belopódzkodtak hamis atyafiak, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat. " (Gal 2, 4)

Már az első időkben is akadtak hamis atyafiak, akik testvérnek adták ki magukat, de nem voltak azok.
Pál jobban szenvedett tőlük, mint Krisztus kimondott ellenségeitől. 

Voltak például zsidók, nem is kevesen, akik beléptek Jézus gyülekezetébe, de zsidóságukat nem vetkőzték le.

A törvény alatt maradtak és gyanakodva figyelték azokat, akiknek életében érvényre jutott Jézus teljes szabadsága.
Kémek, leselkedők, hírhordók voltak, akik az élő hitű keresztyéneket ismét a szolgaság igájába akarták visszavinni.

Ma is vannak olyanok, akik például törvényeskedő módon súlyosan elítélnek mindenkit, aki valamilyen alkoholféleséget fogyaszt. 

Alacsonyabb rendű keresztyéneknek tartják őket, mert a saját önmegtartóztatásukból (ami önmagában véve hasznos és áldott dolog) mindenki számára kötelező tőrvényt csinálnak.Az Isten országa azonban "nem evés és nem ivás".

Az ember nem azért válik Isten országának polgárává, mert étel vagy ital dolgában így vagy úgy gondolkodik vagy cselekszik.
**A fődolog mégiscsak az "igazság, békesség és Szentlélekben való öröm"**
Ez a fő, de a törvényeskedő emberek a mellékes dolgokra helyezik a hangsúlyt.
Így az ítélkezés bűnébe esnek és megzavarják az embereket.

 
Hamis keresztyének az ilyenek, akiknek soha nem volt alapos megtérésük, soha nem mentek be a szoros kapun.
**Mert az egyetlen ajtó, ami a mennybe vezet, Jézus Krisztus maga.**
Ők azonban "belopakodtak" hogy zavart keltsenek.
Jn 10, 1: ,,Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.,,

Pál apostol nem elhamarkodottan, hanem megfontoltan írta le a fenti mondatot.
Szent méltatlankodás és nem testi keserűség hangzott belőle, az Úr ügyét mélyen és komolyan átérezte.
Vannak emberek, akik állítólag megtértek, de valójában csak zavaros dolgokat visznek be abba a keresztyén körbe, ahová csatlakoznak. Csak zűrzavart támasztanak.

Mindig voltak ilyen sajnálatra méltó emberek, akiknek a megtérése csupa visszásság, zavaros dolog.
Becsvágyó lényüket nem vetkőzték le, szerepelni akarnak és embereket magukhoz vonzani. Szeretetlen bírák és hamis lelkületet terjesztenek.
Bárcsak felfedne előttünk Isten minden hamisságot, hogy se magunkat, se másokat meg ne csaljunk és meg ne károsítsunk!

ÓVÁS KÉPMUTATÁSTÓL❣️

"Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis az ő képmutatásuktól. " (Lukács 12, 1)

Az Úr egyik legkomolyabb intése volt ez, amit tanítványai szívére helyezett. Semmit sem vetett meg jobban, mint a képmutatást!
Alapvető bűn ez az Ő szemében, aki maga az igazság.
Jézusban nyoma sem volt a hamis látszatnak, Ő minden tekintetben teljesen tiszta és őszinte volt.
"Hazugság nem találtatott a szájában." Szeme rögtön meglátta a rejtett hazugságot, amely különösen a kegyesség köntösében jelentkezett.
Leginkább a képmutatástól óvta övéit. Ez kiváltképpen a kegyes ember kísértése. 

A világ úgyis képmutatónak bélyegzi a hívőket és nem ismeri fel, hogy ő maga is benne ül a képmutatásban, hiszen a világ aztán igazán a látszat és az alakoskodás hazája!
De a hívőket is átjárhatja ez a gonosz méreg, ha nem védekeznek ellene komolyan. Két oldaról támadhat ránk a képmutatás.

A kegyesek körében szívesen ölti fel az ember a vallásosság palástját.
Általában jobbnak mutatják magukat az emberek, mint amilyenek.
Ügyesen elrejtik óemberüket és annak gonosz hajlamait.
Pál legszívesebben a gyengeségeivel dicsekedett.
Mélységesen becsületes volt, semmi áron nem akarta, hogy valaki többre tartsa annál, mint aki valójában volt.
Sokan elrejtik gyengeségüket és csak a jó oldalukról mutatják magukat.
Külsőleg szelídnek látszanak, belül azonban ragadozó farkasok.
Büszkén feszítenek, idegen tollakkal ékeskednek, beszédjük mesterkélt, másokat utánoznak. 

Merő hamisság és képmutató látszatélet!

A világgal való érintkezés közben másféleképpen jelentkezik a képmutatás veszélye. Az ember elrejti azt a jót, amit a Szentlélek munkált és a világhoz igazodik, hogy összeütközésbe ne kerüljön vele és a világ fiai ne gúnyolódjanak rajta.
Nem vallja be, hogy Jézus tanítványa. Elrejti keresztyénségét, együtt fut a világgal. ű
Azonosnak tetteti magát vele, nem akar "maradinak" minősülni.
Ki akarja kerülni a szégyent és az üldöztetést, szeretne a világban is érvényesülni és megbecsülésben részesülni.
A fenti Igében a képmutatásnak pontosan erre a fajtájára utal Jézus.
Azt mondja tanítványainak: Álljatok elő azonnal és teljes mértékben! Ne titkoljátok el, hogy tanítványok vagytok!
Ez úgyis hiábavaló, mert a világ észreveszi, hogy Jézussal tartotok.
Sokkal okosabb, ha mindjárt nyíltan kiálltok; akkor tudja a világ, kikkel van dolga.

******************
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem” (Zsoltárok 51:12)

LAGYMATAGSÁG VESZÉLYE❣️

"💞Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek a számból. " (Jelenések 3, 16)

Semmi sem elviselhetetlenebb az Úr Jézusnak, mint a lagymatagság. 

Inkább legyen valaki hideg, mint langymeleg! Vajon miért? 

Mert a lagymatagságban hamisság van és Jézus előtt minden utálatos, ami nem őszinte, nem világos.
Ez ellentmond lényének, mert Ő maga az igazság.
A hideg emberből könnyebben lehet még forró, mint a langymelegből, aki önmagát csapja be.
A Megváltó égő szívű embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettől.

Valószínű, hogy Laodiceában is jólétben éltek.
Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy gazdag és lelkileg betelt.
A langymeleg ember valójában sohasem gazdag Istenben, csak annak képzeli magát.
Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után.

A lelki szegénység Isten országa polgárainak első ismertetőjele (Máté 5, 3).

A lagymatag lélek mindig betelt, s mert nincsen egészséges étvágya, élvezeti és izgatószerek után vágyódik. Isten egyszerű Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetőket.
Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is.
Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. "Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol.
- Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bőségesen fogadja magába a vizet?

Az igénytelenség dicsérni való a földi dolgokban, de lelki vonatkozásban nagyon rossz.
A lelki életben úgy haladunk jól előre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni.
Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is.
Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van. 

Az ember bebeszéli magának, hogy gazdag, pedig szegény, szánalomra méltó és nyomorult. 

- Legyünk éberek! Sámson elveszítette az erejét és nem is tudta. Így van ez Jézus tanítványainál is.

"Ó, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdeklek én későn, korán. 

Segíts, ó Jézusom, hogy én téged nagyon s mindig jobban szeresselek. - És hogyha baj, nyomor övez körül, 

A Sátán cselt vet rám s titkon örül; Te őrizd szívemet, hogy én csak tégedet, csakis téged szeresselek!"

REJTETT VISSZAESÉS❣️

"💞De azért van panaszom ellened; hogy az első szeretetedet elhagytad. " (Jelenések 2, 4)

Az Úr Jézus sok jót elismer az efézusi gyülekezettel kapcsolatban. Munkálkodnak az Úrért és kitartanak.
Nem tűrik a gonoszt, kivetik maguk közül.
Fegyelmet gyakorolnak. Erkölcsi komolyság uralkodik köztük.
A próbákban megálltak, leleplezték azokat az evangélium-hirdetőket, akik Jézus követeinek mondták magukat és nem voltak azok. Végül még szenvedni is készek Jézusért, a nyomorúság sem téríti le őket útjukról.
Mégis egy súlyos, aggasztó "de" hangzik fel: "De azért van panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad."
- Mi ez az első szeretet? Képzeld magad elé a jeruzsálemi keresztyéneket! Szívük teli volt magasztalással.
Nem tudtak betelni az Ige hallgatásával, buzgón imádkoztak, odaadón szerették testvéreiket úgy, hogy minden vagyonuk közös volt. - Hogyan dicséri Pál a galaták első szeretetét? 

"Milyen boldogok voltatok! Ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok és nekem adtátok volna."
A legdrágábbat és legjobbat is készek voltak odaadni.
A macedóniai keresztyéneknél is láthatjuk, milyen az első szeretet. Sokat kellett szenvedniök, mégis túláradó volt az örömük. Szegények voltak, mégis bőségesen adakoztak (2 Kor 8, 1-5).

Hogyan lanyhul meg az első szeretet?
Az egyiknél a földi gondok, az evilági lelkület fojtja el azt, a másiknál a gőg és a becsvágy. 

Ez utóbbi történhetett Efézusban, ebben a kis-ázsiai anyagyülekezetben.
Pál maga alapította, első helyen állt, a legnépesebb és legtekintélyesebb gyülekezet volt.
Ez veszélyes lett a számára.
Titkos igények támadtak bennük, mint az először felfogadott szőlőmunkásokban (Máté 20, 10-12).

Ilyenkor elapad a szeretet, mert ez csak mély, belső alázatosságból fakad, mint a tékozló fiúnál vagy a bűnös asszonynál (Luk 15, 11-21; 7, 36).

Az Úr Jézusnál nem az a döntő, ami szembeötlik.
Ő szeretet után kutat és ahol ez hiányzik, ott csupán lélektelen gépiesség van. 

"Emlékezzél meg azért, honnét estél le!" Az első szeretet meglanyhulása Jézus szemében már bukás. 

Az ember maga észre sem veszi.

Efézusban nem az Úr Jézus, hanem az ő saját - Isten országáért végzett - munkájuk állt első helyen.
Először csak kicsit hidegül meg a szeretet.
Azután beáll a lagymatagság, végül a lelki halál, mint Sárdisban.
Csak ismételt bűnbánat tartja frissen Megváltó iránti szeretetet.
"Térj meg, mert ha nem,gyertyatartódat kimozdítom helyéből!"

A VISSZAESÉS NYOMORÚSÁGA❣️

"Jól futottatok. Kicsoda gátolt meg (tartott fel) titeket? " (Gal 5, 7)

Sokan futnak ugyan, de csak egy lehet a győztes a versenyfutásban. Miért?
Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erők.
Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek.
"Emlékezzetek Lót feleségére!" Ő is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel.

 
De azután visszagondolt a házára és holmijára, amiktől nem szabadult fel a szíve.
Vágyódva nézett vissza és sóbálvánnyá lett.
Sok olyan keresztyén van, akik világias gondolkozásuk miatt hitben halottá válnak. Járják megszokott keresztyén útjukat, valójában azonban mindig távolabb kerülnek.
A keskeny, meredek út túlságosan nehéz nekik.
Szeretnék kényelmesebbé, élvezetessé tenni azt. Másoknál pedig a bűn áll gátként az úton.
A bűn ránk tapad, pontosabban: ólálkodik körülöttünk és utunkat állja (Zsid 12, 1).

 
Fordítsunk hátat a bűnnek, különben megakadályoz minket a futásban. 

Vannak, akik valami megterhelő befolyás alatt állnak, vagy bizonyos kedvenc bűnökkel nem akarnak szakítani, akkor pedig minden imádság és igehallgatás hiábavaló. 

Először ki kell takarítani mindent; egyetlen megtartott bűn is bukást okozhat. 

Ezért álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja!

Vessük el magunktól azt, ami nem való a mennybe. Sokszor hagyjuk, hogy a bánat megnehezítse szívünket. Ha Jézusért szenvedni kell, sokan lekanyarodnak az útról, nem mennek tovább, olyanok, mint az időjárás. - Pált is megkísértette az, hogy belefáradjon a sok kellemetlenségbe, ami folyton érte, de ő erőért kiáltott ahhoz, aki idejében meg tudja erősíteni a megfáradtat.
- A szenvedések mellett a gondok terhe is gátolhatja futásunkat; ha hagyjuk, hogy ránk nehezedjenek, ahelyett hogy ledobnánk öket.

Túlságosan belemerülünk a munkánkba, hajszába kerülünk és így az marad el, ami egyedül fontos.
Elveszítjük a célt szemünk elől és kárt szenvedünk.
De van még egy veszély, amibe a galaták kerültek.
Engedték, hegy a tévtanítók megzavarják és letérítsék őket a kegyelem útjáról a törvény útjára.
Félrevezették őket azzal, hogy ki kell egészíteni az evangéliumi kegyelmet körülmetélkedéssel, újholdünnepléssel és más törvényekkel. 

Nem a szombat megtartásával, hanem a kegyelem pályáján futva, hit által jutunk célhoz.

CSAK a KIPRÓBÁLT KAP KORONÁT❣️

"Miután a próbát kiállotta, elveszi az életnek koronáját." (Jakab 1, 12)

A megpróbálás időbe telik. Rendszerint nem máról holnapra megy végbe.
Kivétel volt a lator: nála csak néhány óráig tartott. Türelmesen kitartott kínjai között és az ellenség gúnyolódása ellenére is hitt.
Még Jézus felkiáltása: "Én Istenem, miért hagytál el engem?"
- sem tévesztette meg. Jézus ígéretéhez tartotta magát: "Ma velem leszel a paradicsomban."
Így nála néhány órán belül ment végbe mindaz, ami másoknál éveket vesz igénybe.

Ne halogasd a megtérésedet, különben a végén elszalasztod a megpróbáltatásra való lehetőséget. 

Néha a próba bűnünk miatt hosszúra nyúlik. Ha mindjárt határozottak és bátrak lennénk, nem tennénk ki magunkat bizonyos új kísértéseknek. Így azonban engedünk, elbukunk vagy csak fél győzelemmel végzünk. - Van olyan hívő keresztyén, aki bizonyos kedvenc bűne vagy gyengesége felett egész életében nem lesz úrrá. A kipróbáltság elmarad, de ezzel együtt a korona is.
Az illető nem juthat teljességre, befejezetlenül megy át az örökkévalóságba.
Egyeseknél egészen mély, súlyos az eset. Talán kapnak még kegyelmi időt a bűnbánatra és hogy újra megragadhassák a kegyelmet, de már nem jutnak igazán erőre és megszentelődésre.
Valami eltávozott tőlük, az Úrral való igazi gyengéd, bensőséges közösség nincs már meg.

Ha fokozódik a próbatétel, nő a belső erő és annak a finom megérzése, hogy mi van az Úr tetszésére. Nő a bátorság, tudunk örvendezni a bajban és a sokféle kísértésben is.
Először csak a lélek öröme ez. "A test kínlódik és vérzik" - mondta Luther forrón szeretett Magdolna leányának halálakor (lásd Zsid 12, 11). 

- A szenvedésre való készséggel nő a reménység öröme is.
Az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet teremt (Róma 5, 4)

Van okunk rá, hogy reménységünk a dicsőség felé forduljon és egyre jobban vonzódjunk a menny felé. Honvágyunk nő, mialatt itt lent sokféle próbán át meghalunk a múló világ számára.
A megpróbáltat elvesztette a Sátán, már nem játszhatja nála a vádló szerepét.
De soha ne legyünk magabiztosak, ne tartsuk lehetetlennek, hogy bűnbe eshetünk.
Nem tudhatjuk, nem jön-e még egy olyan próba, amely minden eddiginél erősebb:
Még Pál is szeme előtt tartotta a fenyegető veszélyt, hogy esetleg nem állja meg a próbát és elvettetik. Csak aki mindvégig kitart, az győzhet!

PRÓBA NÉLKÜL NINCS HELYTÁLLÁS❣️

"Boldog ember az, aki a kísértésben megáll. " (Jakab 1, 12)

Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erőtelenné és nem buktat el. 

Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak.
Ellenkezőleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, előrehalad a dicsőség felé. 

Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erősnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli. Isten ilyenkor megvonhatja áldásának áramlását. Félelmetes hatalommal mozdulnak meg a sötét hajlamok és ösztönök, amikről azt gondoltuk, hogy már végleg legyőztük őket. Itt kell eldőlni, ki lesz a győztes: Krisztus vagy a Sátán? 

Sokan "örömmel" fogadják az Igét, de ha szenvedések és üldözések támadnak, visszarettennek. Ügyesen kikerülik a nehézségeket, vagy pedig elkeserednek. - Ne fuss el soha ebből az iskolából, hanem tarts ki! 

Ha nehezen elviselhető embert tesznek melléd, maradj csendben. Jézus mindvégig hordozta Júdást. 

Atyja akarata volt, hogy elhordozza ezt a próbát és elszenvedje környezetében ezt a hamis, belsőleg idegen, ellenséges indulatú embert napról napra.

Mi olyan gyorsan lerázzuk magunkról a kellemetlen terhet. 

Vannak fontos, sőt kritikus helyzetek, ahol minden kockán forog: vagy megállunk, vagy csődöt mondunk és akkor gyorsan vissza is esünk. 

Sok felébredt lélek a pénz zátonyán szenved hajótörést. 

Vonzza a nyereségvágy, a pénzéhség s azáltal, hogy gazdag akar lenni, eltévelyedik a hittől és saját magának is sok fájdalmat okoz. 

Aki már megízlelte az Úr jóságát, nem lesz többé boldog nélküle. A tövis mindig benne marad. 

A családalapítás is már sok fiatalnak lett szomorú fordulóponttá. A földiekért való gondok háttérbe szorították a lelki életet vagy talán meg is fojtották azt. Egyedül a jólét fontos. 

Van, akit a becsvágy, a világ részéről kapott tisztelet ejt csapdába. 

Esetleg eredményes a lelki munkában, elismerik és dicsérik őt a hívő körökben, elbizakodik és végül is szégyenbe, bűnbe esik. 

A rejtett becsvágy is méreg, ha nem győzzük le magunkban, hanem tápláljuk, szerepelni akarunk, fontoskodunk és szeretnénk, ha felfigyelnének ránk. Ilyenkor sok irigység támad, ellenségeskedés és gyűlölködő, keserű lelkület lesz úrrá. Boldog az az ember, aki a kísértésben megáll!

ERŐNKHÖZ MÉRTEN❣️

,,Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. 

Mígnem bementem az Isten szent helyébe és megértettem azoknak sorsát."(Zsoltár 73, 16-17)

Vigasztaló, hogy a Biblia hívő embereit nemcsak hitük erejében, hanem nehéz óráikban is láthatjuk.
Aszáfnak a súlyos külső élmények kísértéssé váltak.
Szenvedés szenvedésre, fenyítés fenyítésre következett.
Minden reggel újra kezdődött számára a nyomorúság. Embereket látott maga körül, akik nem törődtek Istennel, mégis jól ment soruk. Minden tervüket véghezvitték, gőgösségük nem ismert határt. Nagyszájúak és nagyhangúak voltak.
A tömeg elismerte és követte őket, Aszáf pedig magányosan, megvetetten, félreállítva, naponként zaklatások közt élt. Itt már nem látott világosan.
Isten szeretetében és igazságosságában való kínzó kételkedés lepte meg. Gondolkozott, töprengett, de értelmével nem jutott célhoz és majdnem megingott.
Valóban, Isten vezetései néha nagyon rejtettek és érthetetlenek.
De hát meg kell nekünk értenünk mindjárt azokat? Tersteegen azt írja:
"Minél inkább felülről valók a vezetések, annál kevésbé tudjuk őket felfogni."
Megütközzünk akkor? Vagy jobban akarjuk tudni Istennél, mi a jó?
Aszáf beismeri: "Hogyha keseregne szívem és háborognának veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad" (Zsolt 73, 21-22)

Mi hozta létre benne a nagy fordulatot?
Az, hogy bement Isten szent helyébe.
Gyümölcstelen tépelődések helyett imádkozva közeledett Istenhez, akivel kapcsolatban kétségek támadtak benne. Lábaihoz borult.
Nem engedte Őt el, bár Isten látszólag tudni sem akart róla.
Most megvilágosodott és a mélyből a magasságba jutott. Szégyellte, hogy kételkedett az Úr szeretetében, akinek neve irgalom és hűség.
Aszáf a gyötrelem éjszakájából a hit világos magaslataira emelkedett.
Mégha elepedne is teste és lelke, ha mindent elveszítene, ami az életet széppé és kívánatossá teszi, még akkor is csak Isten az ő szívének vigasztalása és osztályrésze.
Ha kétségek viharzanak át szívünkön, menjünk be mi is Isten szent helyébe, az imádság szentélyébe, ahol mi beszélünk Ővele.
Minél inkább úgy látszik, mintha Isten eltűnne, annál inkább közeledjünk hozzá, megalázkodva, bűnbánattal kétségeink és gonosz gondolataink miatt.
Akkor megvigasztalódunk és új emberként jövünk ki a szentélyből, mint egykor Aszáf.

ERŐNKHÖZ MÉRT PRÓBÁK❣️

"Csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. " (1 Kor 10, 13)

Emberi kísértés az, ami nem haladja túl az ember erejét. 

Senki nem mondhatja: "El kellett buknom, a kísértés túl nagy volt; nem tehettem mást, engedtem neki; meghaladta ellenálló képességemet." Isten megadja a kimenetelt a kísértésből úgy, hogy kibírjuk. 

Nehéz próbákat küld, ezekre néha elvetemült embereket is felhasznál, sőt magát a gonoszt is, de a mértéket és a határt Ő szabja meg. Nem engedi, hogy a kísértés a végtelenségig tartson. 

Nem engedi, hogy megrekedjünk és elvesszünk a kísértésben, mert Ő hű.
Ő hívott ki és fogadott el, ezért nem ejt el minket többé.
Drága ígéreteket adott nekünk és hű marad szavához.

"Ha vízen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak; ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged." - "Ne félj, mert én veled vagyok!"
Ha a kísértésből szomorú bukás lesz, ez kizárólag a mi számlánkat terheli.

 "Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!" Elbizakodottság, önbizalom, magabiztosság, hamis bizonyosság bukásra vezet. Aki tehetetlenségének a tudatában van és egészen a kegyelemre hagyatkozik, Jézusba kapaszkodik és Isten nagy ígéreteire támaszkodik, az nem esik el. 

Aki a jó napokban hű Jézushoz, azt Ő nem hagyja elveszni a "gonosz" napon (Jel 3, 10).

A fiatal hívők vállaira nem helyez elhordozhatatlan, az érettkorúaknak való terhet. 

A hit ereje szerint nő a próba mértéke. A kezdőkkel lassú léptekkel halad, azután nő a tempó. 

Gyakran egyik próba a másikat éri, de mindig jön közbe szünet is.
Még soha senki nem állt ki olyan kísértést, mint az Embernek Fia. 

Negyven nap és negyven éjjel kísértette Őt a Sátán. Emberfeletti volt az és a teljes kimerültségig tartott.
De azután megnyílt az ég és angyalok szolgáltak neki. 

Utoljára jött a legnehezebb próba: a kereszten való szenvedés. 

Nemcsak a teste gyötrődött és szenvedett a szomjúságtól, hanem lelke is az Istentől való elhagyatottság kimondhatatlan fájdalmától.
De minden percnyi pontossággal elő volt készítve, és amikor elvégeztetett a munka, jött a szabadulás pillanata. Isten egy perccel sem hagyja tovább gyermekeit a tüzes kemencében, mint szükséges.

A PRÓBÁK SZÜKSÉGE II.

"Az Úr, a ti Istenetek kísért meg titeket, hogy megtudja, szeretitek-e Őt teljes szívetekből és teljes lelketekből. " (5 Mózes 13, 3)

Ezért állít bele minket Isten a gonosz világba, amely nem akar róla tudni és a mulandóban, a hiábavalóban keresi örömét, javait és tisztességét. Ha Isten gyermekei mindig csak egymással érintkeznek, csak egymást hordozzák és segítik, könnyen túlértékelik magukat és a valódi szeretetet összetévesztik a szeretet érzésével. Ha azután kikerülnek a rideg világba, úgy járnak, mint az üvegházi növények a zord levegőn: lecsüggesztik fejüket.

Ha igazságtalanság vesz körül, ki kell tűnjön, hogy az istenfélelem erősebb bennünk minden másnál. Némelykor még azok is, akik Isten gyermekei közé számítják magukat, meg vannak mételyezve a kapzsisággal. Ha mindenki uzsoraárat kér, ők sem elégednek meg kevesebbel. 

Milyen sok fiatal lelket elsodort már Jézus és az Atya szeretetétől a világ öröme, a mindenáron való férjhezmenés vagy nősülés vágya, és sok más, ami a szemet és fület gyönyörködteti. 

Beigazolódott, hogy nem szerették az Urat teljes szívből és teljes lélekből. 

Démás nem állta ki a próbát, pedig szoros kapcsolatban volt Pállal. Amikor az apostol sorsában veszélyes fordulat állt be, elhagyta őt, újra megszerette a világot. Sámuel is kiállta a próbát. 

Éli istentelen és kicsapongó fiai mellett is szilárdan ragaszkodott az Úrhoz és nem hajlott el sem emberfélelemből, sem hamis tapintatból az engedelmesség útjától.

Különösen veszteségben és nyomorúságokban mutatkozik meg, milyen erős az Úr iránt való szeretetünk. Isten gyermekeinek úgy kell megtisztulniok, mint az aranynak a tűzben. 

Ki kell tűnjön, hogy Istenhez, vagy ajándékaihoz ragaszkodnak-e jobban? 

Az igazi szeretet így szól: Ha az Úr az enyém, nem érdekel engem semmi, sem égen, sem földön.

 "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindőrökké" (Zsolt 73, 26). 

Aki súlyos veszteségek, kemény csapások és csalódások súlya alatt megkeseredik és titokban vagy hangosan zúgolódik Isten ellen, az azt bizonyítja, hogy még nem áll helyes viszonyban Istennel és szíve inkább emberekhez és dolgokhoz ragaszkodik, mint őhozzá. 

Csak ha megtörjük magunkban ezt a teremtmény-szeretetet, jutunk előbbre s válik tisztábbá és teljesebbé szeretetünk.

 

A PRÓBÁK SZÜKSÉGE (I.)

"💞Az Úr, a te Istened próbált meg téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben. "(5 Mózes 8, 2)

"Az Isten senkit sem kísért" - mondja Jakab apostol.
Ellentmondása ez a fenti Igének? Semmi esetre sem!
A kísértésnek kettős értelme van a Szentírásban. Jelentheti ez a szó a gonosz, bűnös csábítást, de jelölheti a próbát is, amelyben megmutatkozik, hogy az ember szilárd-e Istenhez való viszonyában vagy sem. Isten soha nem vet a lélekbe gonosz szikrát; ilyen értelemben nem kísért meg soha senkit. 

De küld mindenféle próbát, hogy az övéi megtisztuljanak és kipróbált voltuk nyilvánvaló legyen.
A próbák által nyilvánvaló lesz a világ rejtett szeretete és az önszeretet, a titkos bűnökre való hajlam.
Azért akarja ezt az Úr, hogy így ezek a dolgok mély bűnbánatban oldódjanak ki belőlünk és a szívünk megtisztuljon. A szmirnai keresztyénekre tíz napig tartó nyomorúságot küldött, hogy "kipróbálja" őket (Jel 2, 10).
Isten az ilyen kísértésekre még a Sátánt is felhasználja, mint ezt Jób könyvéből látjuk.
Az apostolok is belekerültek a Sátán rostájába: a Sátán "kikérte" őket. 

Az ördög kétségbe von mindent, ami jó; nem hitt az apostolok hűségében és hitük valódiságában sem. Azt várta, hogy a rostálásnál majd mindenestől kihullanak, mint a polyva.

 Péter szégyenült meg legmélyebben, aki előzőleg a legjobban bízott magában, de még ő sem hullott ki teljesen.
Kitűnt, hogy még sok a polyva benne, de mégsem volt mindenestül az.
Isten azt akarja, hogy a rejtett hiba nyilvánvaló legyen.
Nem akarja, hogy a hűtlen hívők elvesszenek, ezért felrázza őket.
A Sátán el akarja pusztítani az igazat.
Nem Isten ingerel a gonosz kívánságra, ezt a kísértő teszi. Isten soha nem állít csapdákat, nem ébreszt bűnös vágyat és nem szítja fel a gőgöt. Sokan Istenre hárítják bukásuk okát, mintha Ő hozta volna őket abba a helyzetbe.
Ez nagy tévedés! Az igazság az, hogy én a magam bűne miatt buktam el.
A próbákban derül ki, mi van a szívben.
Az apostolokban még sok volt az emberfélelem és kishitűség.
Izrael népében a különféle próbák alatt - a pusztai vándorlás közben - még sok elégedetlenség, zúgolódás és engedetlenség volt. Isten tudja, mennyi salak, tisztátalanság rejlik még bennünk.
Ezt akarja Ő nyilvánvalóvá tenni, hogy ezáltal mindig újabb bűnbánatra és megalázkodásra késztessen.

MAGASRÖPTÛ CÉL❣️

,,... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk.,, (Fil 3, 15)

A folyón átkelõ hajósnak az erõs sodrás miatt a kikötõhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitûznünk a célt. A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bûntelenség, mint némelyek gondolják. 

A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. 

A Biblia a belsõ magatartás és a megismerés tökéletességérõl beszél. 

Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát gyõzedelmes életet él, az tökéletes az õ életútjában. 

A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi õket az apostol „testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). 

Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja õket; óemberük még erõsen érvényesült. 

Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bûn.

 „Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. 

De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. 

A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívõ ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bûnösnek lenni és bûnt cselekedni nagy különbség. 

A bûnre észrevehetõen megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bûn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját. 

Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bûnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértõdékenységre, irigységre. 

A látszólag elhalt növénybõl új hajtások nõhetnek ki. A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk. 

Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bûntõl, ha nem is bûntelen. 

Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. 

Különbség van az alapvetõ tanítások -ide tartozik mindenekelõtt a kereszt üzenete, a keresztrõl való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsõleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. „Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).

MINDIG ELŐRE❣️

,,💞Úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél." (1 Kor 9, 26)

Az igazi hívő keresztyénben csodálatosan párosul a harc és a békesség. 

Isten gyermeke békességre jutott, mégsem hagy nyugtot önmagának. 

Mindig csendes, de mégsem nyugszik soha - ez a tulajdonsága. Futás és nem üldögélés, nem is kényelmes ballagás a hívő állapot; harc és nem játék.

Mai keresztyénségünk az elpuhultság és lanyhaság bélyegét viseli magán. 

Milyen más az, amit Pálban látunk.
Ha egy ember lelkileg felébredt, felserken a közönyösség és a bűn álmából. 

Magabiztosságát, amiben addig éldegélt, lerázza önmagáról. Hajtja belül valami, siet, hogy kimeneküljön a pusztulásból és megragadja a szabadulást. Jézushoz siet és újra meg újra hozzá menekül, különösen a kísértés órájában. Közben szemmel tartja a nagy célt.
Pál nem vakon, hanem céltudatosan és biztosan futott.
Ha valaki nem siet mindjárt a megtérésekor, az már az elején sem jut világos döntésre.

Minden reggel újra kezdődik ez a futás.
Rosszul kezdődik a nap, ha az ember nem tudja időben otthagyni az ágyat, csak ha a munka készteti erre. Igyekezzél, hogy már korán reggel legyen találkozásod Jézussal, különben egész nap nem igazodsz helyre.
Maga Jézus akar magához vonni.

"És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Ján 12, 32). 

Adj alkalmat a Megváltónak már a kora reggeli órákban arra, hogy kegyelmét reád árassza és vonzóereje munkálkodjék benned. Ha Igéjével foglalkozol és imádkozol, közel lép hozzád, megerősödik a vele való kapcsolatod. Különben lanyhul vonzása és futásod egyre lankadtabb lesz. 

Még az út kicsi kövei is feltartóztatnak. Nagyobb nehézségeken még inkább megakadunk. Szükségünk van mindig új felfrissülésre, különben nem tartunk ki.

 "A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet.

Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban!" (Zsolt 119, 32. 35).
Ebben a tekintetben a nap első órája a legfontosabb, mert akkor még nem bonyolódtunk bele a napi munkába.
Ilyenkor még szellemileg frissek vagyunk és könnyebben felemelkedünk az Úrhoz. 

Könyörögjünk hozzá: "Vonj te engem magadhoz, mert az én igyekezetem nagyon hiányos!"
Ha engedünk az Ő vonzásának, akkor átjutunk minden akadályon.
Olyanok vagyunk, mint a tovasietők, szárnyaló léptekkel haladunk a nagy mennyei cél felé.