2023. november 2., csütörtök

A PRÓBÁK SZÜKSÉGE (I.)

"💞Az Úr, a te Istened próbált meg téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben. "(5 Mózes 8, 2)

"Az Isten senkit sem kísért" - mondja Jakab apostol.
Ellentmondása ez a fenti Igének? Semmi esetre sem!
A kísértésnek kettős értelme van a Szentírásban. Jelentheti ez a szó a gonosz, bűnös csábítást, de jelölheti a próbát is, amelyben megmutatkozik, hogy az ember szilárd-e Istenhez való viszonyában vagy sem. Isten soha nem vet a lélekbe gonosz szikrát; ilyen értelemben nem kísért meg soha senkit. 
De küld mindenféle próbát, hogy az övéi megtisztuljanak és kipróbált voltuk nyilvánvaló legyen.
A próbák által nyilvánvaló lesz a világ rejtett szeretete és az önszeretet, a titkos bűnökre való hajlam.
Azért akarja ezt az Úr, hogy így ezek a dolgok mély bűnbánatban oldódjanak ki belőlünk és a szívünk megtisztuljon. A szmirnai keresztyénekre tíz napig tartó nyomorúságot küldött, hogy "kipróbálja" őket (Jel 2, 10).
Isten az ilyen kísértésekre még a Sátánt is felhasználja, mint ezt Jób könyvéből látjuk.
Az apostolok is belekerültek a Sátán rostájába: a Sátán "kikérte" őket. 
Az ördög kétségbe von mindent, ami jó; nem hitt az apostolok hűségében és hitük valódiságában sem. Azt várta, hogy a rostálásnál majd mindenestől kihullanak, mint a polyva.

 Péter szégyenült meg legmélyebben, aki előzőleg a legjobban bízott magában, de még ő sem hullott ki teljesen.
Kitűnt, hogy még sok a polyva benne, de mégsem volt mindenestül az.
Isten azt akarja, hogy a rejtett hiba nyilvánvaló legyen.
Nem akarja, hogy a hűtlen hívők elvesszenek, ezért felrázza őket.
A Sátán el akarja pusztítani az igazat.
Nem Isten ingerel a gonosz kívánságra, ezt a kísértő teszi. Isten soha nem állít csapdákat, nem ébreszt bűnös vágyat és nem szítja fel a gőgöt. Sokan Istenre hárítják bukásuk okát, mintha Ő hozta volna őket abba a helyzetbe.
Ez nagy tévedés! Az igazság az, hogy én a magam bűne miatt buktam el.
A próbákban derül ki, mi van a szívben.
Az apostolokban még sok volt az emberfélelem és kishitűség.
Izrael népében a különféle próbák alatt - a pusztai vándorlás közben - még sok elégedetlenség, zúgolódás és engedetlenség volt. Isten tudja, mennyi salak, tisztátalanság rejlik még bennünk.
Ezt akarja Ő nyilvánvalóvá tenni, hogy ezáltal mindig újabb bűnbánatra és megalázkodásra késztessen.



MAGASRÖPTÛ CÉL❣️

,,... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk.,, (Fil 3, 15)

A folyón átkelõ hajósnak az erõs sodrás miatt a kikötõhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitûznünk a célt. A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bûntelenség, mint némelyek gondolják. 
A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. 
A Biblia a belsõ magatartás és a megismerés tökéletességérõl beszél. 
Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát gyõzedelmes életet él, az tökéletes az õ életútjában. 
A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi õket az apostol „testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). 
Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja õket; óemberük még erõsen érvényesült. 

Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bûn.
 „Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. 
De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. 
A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívõ ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bûnösnek lenni és bûnt cselekedni nagy különbség. 
A bûnre észrevehetõen megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bûn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját. 
Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bûnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértõdékenységre, irigységre. 
A látszólag elhalt növénybõl új hajtások nõhetnek ki. A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk. 

Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bûntõl, ha nem is bûntelen. 
Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. 
Különbség van az alapvetõ tanítások -ide tartozik mindenekelõtt a kereszt üzenete, a keresztrõl való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsõleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. „Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).