MÉG NEM VAGY KÉSZEN❣️

"Nem mintha ezt már elnyertem volna, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el is érjem ... " (Fil 3, 12)

Pontosan lefordítva: "Nem mintha már befejezett volnék."
Az apostol a tökéletesek közé számítja magát (Fil 3, 15), de még nem nyert a munka befejezést benne, még nem ért célba. Még fut és harcban van.
Próbák várnak még rá, mindenekelőtt a legnagyobb próba: élete vége, ami számára a mártírhalált jelentette.
Még van tanulnivaló az ő számára is (2 Kor 1, 9).

Tökéletesnek kell lennünk, de nem vagyunk készek addig, amíg ebben a testben élünk.
Gyakran találkozunk keresztyénekkel, akik úgy viselkednek, mint akik már "készek."
Az embernek az a benyomása, amikor hallgatja őket, mintha már minden nehézségen túljutottak volna. Ez nem az érettség jele, hanem az éretlenségé.
A kegyelem elnyerésének első napjaiban az ember valóban szinte átugrik a kísértéseken és akadályokon.

Könnyen túl sokat képzel aztán magáról. Idővel a régi rossz hajlamok és szenvedélyek sokszor még erősebben jelentkeznek, mint megtérésünk előtt.
Akkor fájdalmasan ébredünk rá, hogy még messze vagyunk a céltól és benne vagyunk a harc hevében. Valaki, aki mély belső sötétségbe került, elmondta, hogy megtérése után azt gondolta, hogy most már felesleges is imádkoznia.
Éppen ez lett az oka a belső sötétségnek, ami rászakadt.

Akit Jézus megragadott, annak mindig újabb és mélyebb megtapasztalásai vannak az Ő élő hatalmáról, de a saját halott állapotáról is. Az apostol szüntelenül azon fáradozott, hogy Krisztusban maradjon. Jézus feltámadásának az erejét és a szenvedéseiben való részesülést kívánta mindig jobban megismerni, hogy az óember végleges elhalása révén hasonlóvá legyen az Ő halálához.

Hit által igazak, tiszták és szentek vagyunk Krisztusban. Mindenünk van őbenne, de még távolról sem látjuk át teljesen, mit jelent ez a mi számunkra. Még kevésbé használjuk fel mindazt, amit benne kaptunk.
Lépésről lépésre kell előrejutnunk.

Az igazi keresztyénség sajátságos módon kapcsolja egymásba a nyugalmat és a mozgást.
A hívő ember pihen a kegyelemben és az új élet, a fiúság bizonyosságában, de ugyanakkor folyton előre halad, soha nem teszi ölbe a kezét és a kegyelmet nem használja nyugvópárnának.
Aki lelkileg nyugalomba vonul, az elszegényedik.
Ha kitartóan ellenállunk a bűnnek, még meghódításra vár a szeretet óriási területe.

MUNKÁLKODJUNK ÜDVÖSSÉGÜNKÖN❣️

"Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket! " (Fil 2, 12)

Ha Istenhez tértünk és üdvbizonyosságra jutottunk, ez még nem jelenti azt, hogy egykor be is vonulhatunk a mennyei városba. Még sok próbán és kísértésen kell átmennünk. 

Megállunk-e és hűségesek maradunk-e?
Ellentmondásnak látszik, hogy a megmentettek vigyék véghez szabadulásukat.
Hiszen a filippibeliek, akikhez ez a felhívás szólt, már megmentett életűek voltak!
Megmentett voltuk elsősorban meg nem érdemelt kegyelmi ajándék volt.

"Kegyelemből tartattok meg hit által; Isten ajándéka ez."

Az ajándékból azonban azonnal feladat lesz.
Óriási adósságunkat tiszta könyörületből elengedte Isten és most elvárja, hogy mi is megbocsássunk, mint ahogyan Ő megbocsátott nekünk, irgalmasak legyünk azokkal szemben, akik ellenünk vétkeztek, mint amilyen Ő volt velünk.

Ha Isten megkegyelmezett gyermeke bezárja szívét testvére nyomorúsága elől és ellenáll Isten Lelkének, amikor az arra indítja, hogy segítsen rajta, mert van miből, akkor Isten szeretete eltávozik a megkeményedett szívből (1 Ján 3, 17) és ismét éjszaka borul a lélekre.

"Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeit elkerülik ugyan, de azokba ismét belekeverednek és legyőzetnek, az utolsó állapotuk gonoszabb lesz az elsőnél" (2 Pét 2, 20).

Vannak, akik megtértek ugyan, de az elnyert kegyelmen kényelmesen elpihennek, ahelyett hogy mindent arra fordítanának, hogy ezt a kegyelmet megtartsák és megsokasítsák.
Nem venni észre rajtuk Pál szent aggodalmát, aki teljes komolysággal harcolt a bűn ellen, nehogy végül ő maga is elvettessék és elveszítse a koronáját (1 Kor 9, 27).

Mindennel beteltek, tökéletesnek tartják magukat, közömbösek és hanyagok.
A földiek miatt való gond, a pénz és jólét után érzett vágy elfojtja hitéletüket, vagy pedig azért esnek el, mert nem akarnak Jézusért gúnyt és üldözést szenvedni.
- Az izraeliták kimenekültek ugyan Egyiptomból, de a legtöbben nem érték el mégsem a célt, mert lázadozásuk, engedetlenségük miatt a pusztában vesztek el.

Lót feleségé is a megszabadultak között volt, mégis elveszett, mert engedetlenül megállt és hátranézett, nem tudott elszakadni javaitól. - Ezért hát félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!
Ha szívünk hangjára hallgatunk, útvesztőbe kerülünk.
Csak ha kitartunk a hitben, azaz győzünk hit által, érjük el hitünk célját, a lélek üdvösségét.

EGY LÉLEK JÉZUSSAL❣️

"Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele." (1 Kor 6, 17)

Hogyan lesz úrrá bennünk Jézus gondolkozása?
Ha eggyé leszünk vele, ragaszkodunk hozzá, akkor mindjobban kiformálódik bennünk az Ő lénye.
Már az emberekkel való érintkezés is formál minket.
Akikkel sokat vagyunk együtt, azoknak önkéntelenül átvesszük a vonásait, modorukat, viselkedésüket.
Ugyanígy vagyunk azokkal a könyvekkel, folyóiratokkal és iratokkal is, amiket olvasunk.
Az istentelen írások vagy izgató és sikamlós regények olvasása veszélyes dolog. Az a lélek, akit még nem hatott át az Úr dicsősége és beszédének igazsága, mérget szív magába az ilyen irodalomból. Elveszti a Biblia iránti szeretetét, vagy megzavarja bibliaolvasását.
Keressük ehelyett a Jézussal való kapcsolatot!
Az Úr Jézus egybeforr azokkal, akiknek a számára Ő az első; ezek elnyerik az Ő gondolkozásmódját.
Mivel Jézussal az Ige szaván át találkozunk, így az Igében való kutatás arra szolgál, hogy gondolkozásunk, akaratunk egyre jobban egybeolvadjon vele. Így egy lélek leszünk Jézussal.

Az Igével való foglalkozás semmiképpen se legyen csak az értelem dolga. Az írástudók Jézus korában minden írásismeretük ellenére is idegenek maradtak az Úrral szemben. Csak értelmi tudásuk volt. Hiányzott belőlük a felülről való világosság.

A zsoltáríró könyörgésével kell olvasnunk a Bibliát:
"Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát" (Zsolt 119, 18).

Éhséggel kell azt olvasnunk; Jézus után, szabadítás, erő és vigasztalás után sóvárogva. 

Az egész írás róla tesz bizonyságot. De aki nem szomjazik a kegyelem után, az nem találja meg Jézust az Ószövetségben, bármennyit tanulmányozza is, de nem talál rá az Újszövetségben sem Isten egyszülött Fiára, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Aki az Igét nem kíváncsiságból, nem kritikusan, nem megszokott kötelességteljesítésből, hanem éhséggel olvassa, azzal találkozik az Úr Jézus.

Az ilyen ember áldást nyer és közelebb jut hozzá, Ő pedig elárasztja és átjárja azt Szentlelkével.
Az Ige tükrében az Úr dicsőségét szemléljük és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről-dicsőségre (2 Kor 3, 18).
Akkor mi is mindent úgy ítélünk meg, ahogyan Jézus.
Az embereket, az eseményeket és a dolgokat úgy látjuk és értékeljük, mint Ő.
Most már mindenünk, amink van, az övé. Így, ebben a teljes függőségben és hozzá kötve vagyunk igazán szabadok.

ZÚGOLÓDÁS NÉLKÜL❣️

"💞Mindent zúgolódások és tétovázás nélkül cselekedjetek! " (Fil 2, 14)

Ha Isten gyermekei panaszkodnak, olyanok, mint a kormos lámpák. Gyógyító fény helyett fojtó füstöt árasztanak.
Az apostol azt szeretné, ha a hívő keresztyének mint csillagok fénylenének a világon, ez elfordult nemzetség között, amelyben élnek. Nem külsőképpen szakadtak el tőle, de alapvetően mássá kell lenniök, mint a körülöttük levő világ.
Ott a zúgolódás, panaszkodás, zsörtölődés és kritizálás otthonos. Isten gyermekei mindent mennyei Atyjuk kezéből fogadnak el, még a nehézségeket és szenvedéseket is.
Aki az igazságban jár és gyűlöli az igazságtalanságot és fösvénységet, az megkapja kenyerét és vize sem fogy el
(Ézs 33, 15-16).
Amikor Izraelre ránehezedett a drágaság, Illés próféta nem zúgolódott együtt a néppel.
Bízott az Úrban. Az utolsó időkben még keményebb próbák várnak Isten népére. 

De zúgolódhat-e egy gyermek apja ellen, akinek szeretetéről és bölcsességéről mélyen meg van győződve?
Isten gyermekeihez nem a zúgolódás, hanem a hálaadás illik. Mindenben, amit végezniök kell, mennyei Atyjuktól kapott feladatot látnak. Az Ő szolgálatában tudják magukat, hogyan zúgolódnának hát azon, hogy túl sok a terhük?
Nem lenne ez lázadás az Úr ellen, aki pedig oly kimondhatatlanul jót akar az övéivel?
Amit saját akaratunkból vállalunk, az természetesen nagyon terhessé, sőt elviselhetetlenné válhat.
Aki azonban minden cselekedetét alárendeli Isten akaratának és csak neki szeretne tetszeni, annak nem szabad zúgolódnia, mégha néha nagyok is az igények vele szemben, vagy elmarad a hála, amit talán megérdemelne.
A tartós zúgolódás haragossá, mogorvává tesz.
Isten gyermekei mindent zúgolódás és tétovázás nélkül tegyenek, azaz aggályoskodás és töprengés nélkül.
Helyes, ha először mérlegeljük az elvégeznivalót és azután látunk a dolgokhoz, de ha a folytonos átgondolástól nem jutunk a cselekvésig, ez szánalmas dolog.
Ha bizonyos vagy abban, hogy valaminek Isten akarata szerint meg kell történnie, akkor ne gondolkozz sokat, ne adj helyet okoskodásoknak, ne tartóztasson fel és ne fordítson vissza semmi. 

Cselekedj határozottan!
Debora énekében azt olvassuk Rúben törzséről, hogy Rúben nagy volt az elgondolásokban és a tervezésben.
Számolt és tervezett, de nem vett részt a szent harcban.
Isten gyermekei derűs, tetterős emberek.

MAGATARTÁSUNK A ROSSZINDULATÚAKKAL SZEMBEN❣️

"Emlékeztesd őket, hogy senkit ne szidalmazzanak, ne torzsalkodjanak, nyájasak legyenek mindenki iránt, teljes szelídséget tanúsítva." (Titus 3, 2)

A keresztyén ember ne szidalmazzon senkit.
A bűnt nevén kell ugyan nevezni, mert nem takargathatjuk azt, de a szidalmazás egészen más, mint ahogyan azt a Megváltó is tanítja a hegyi beszédben. "Ráka" - üresfejű vagy bolond - azt jelenti: Istentől elszakadt, kárhoztatott ember!
- Ne bélyegezzünk valakit elhamarkodottan javíthatatlannak, mert meg van írva:
"Ne kárhoztassatok, hogy titeket se kárhoztassanak."
Továbbá a hívő keresztyén ne torzsalkodjék, ne zsörtölődjék. 

Vannak emberek, akik nem tudják elhordozni az ellentmondást és minden körülmények között az övék kell legyen az utolsó szó. 

A hívő legyen szelíd.
"A ti szelídlelkűségtek ismert legyen minden ember előtt", azaz mindenféle ember előtt. 

Sokszor akad dolgunk kevésbé szeretetreméltó emberekkel, akik különösképpen türelmetlenségre ingerelnek. 

Éppen ezekkel szemben kell megmutatnunk szelídségünket, mert bármilyenek is, mégis barátságos közeledésre várnak. Bántó szavakra, szeretetlen magatartásra válaszoljunk barátságosan és kedvesen.
A hívők bizonyítsák be, hogy szelídlelkűek, akik félre tudnak állni, igényeikről le tudnak mondani. 

A szelídlelkűség testvére az alázatosság, ami nélkül a szelídség is csak mesterkélt, fáradságosan megteremtett önuralom. A szelídlelkűség már sokszor nyert nagy győzelmeket dacos, haragos szívek felett, sokszor gyűjtött eleven szenet gyűlöködő emberek fejére.

Ilyen legyen a hívő keresztyén meg nem tért embertársával szemben, mert hiszen ő is balga, rossz és szeretetre méltatlan volt, s teljesen saját érdem nélkül támadt fel számára Isten jóságának és kegyelmének napja. Ezért tud most ő is jóságot és szeretetet sugározni. 

Ha azt érzed, hogy sötét árnyak telepszenek lelkedre, ha kifogy türelmed és szelídséged, állj bele az isteni szeretet fényébe, ami Jézus Krisztusban jelent meg. Engedd, hogy ujra meg újra áthasson ez a felülről való fény, hogy általad másokra is tovább áradjon világossága és melege.

 
Sokan várnak, hogy jóságos, szerető Istenünkhöz közel vigyük őket. 

Bár az ember egyfelől menekül Isten elől, másrészről mégis vonzódik az örök szeretet felé. 

Áradjanak át rajtad Isten szeretetének sugarai, hogy azok a szeretet napjához vonják hitetlen felebárátodat.

JÉZUSHOZ MÉLTÓAN❣️

,,Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!,, (Fil 1, 27)

A hívõ ember életmódja a világ szeme elé állítja és szemlélteti az evangéliumot. 

Az evangélium: örömüzenet. 

Hogyan egyezik ezzel össze, ha a hívõk sötétek, barátságtalanok, rosszkedvûek? 

Ha az élet apró dolgai is rosszkedvre hangolják õket és annyi bosszúság és méltatlankodás van az életükben? Az evangélium szerint való ez? 

Hiszen ennek az örömét még a viszontagságok sem homályosíthatják el! 

A Jézusról szóló örömhír révén tapasztaljuk meg Isten meg nem érdemelt nagy irgalmasságát.

Az az ember él az evangélium szerint, aki másokon is gyakorolja azt, amit vele Isten tett. 

De aki felrója a gonoszt, engesztelhetetlen és kemény, az arcul csapja az evangéliumot. 

Az evangélium szabadulást kínál fel minden megkötözöttségünkbõl. 

Akit azonban a pénz köt s akinek az életútját a kapzsiság és nyereségvágy jellemzi, az nem szerez tisztességet az evangéliumnak. Isten megváltott gyermeke minden földi dologtól szabad, még az emberfélelemtõl is. Istenhez van odakötve. 

Vidám, de mégsem könnyelmû, komoly, de mégis derûs. Szeretetteljes, de határozott; engedékeny, de hajthatatlan, ha az igazságról van szó. 

Az evangélium bizakodóvá tesz, de ugyanakkor a porba is aláz. 

Nagyvonalúvá tesz, de a kicsiben is hûségessé. Csendes, higgadt lelkületet teremt, de ugyanakkor erõt és tüzet is ad, hogy Isten dicsõségéért síkra szálljunk.

Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek -int az apostol. Istenben elrejtett életünk, házas- és családi életünk mind az evangéliumot kell dicsõítse. De még a közéletben is így járjunk. 

Ott is az evangéliumhoz kell vonzanunk az embereket.

 „Úgy tündököljék a ti vilagosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteteiteket és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5, 16). 

Az élet prédikációja az is, ha asszonyok „szavak nélkül" nyerik meg férjüket, csendes, szent életükkel és istenfélelemmel. Krisztus ügyének nagy ártalmára van, ha híveinek élete szomorú és megbotránkoztató gyengeségeket árul el és visszatart másokat attól, hogy közelebb jussanak Jézushoz.

A világnak éles a szeme és pontosan tudja, mi illik Jézus tanítványaihoz. 

Nem hisz az evangéliumban, ha a bizonyságtevõk élete nem egyezik meg vele. 

Ha az evangélium szerint élünk, akkor célba talál Jézusról szóló bizonyságtételünk.

BÖLCSESSÉG HAMISSÁG NÉLKÜL❣️

,,Legyetek azért okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok! "

(Máté 10, 16)

Amint az ember megtér, összeütközésbe kerül a körülötte levő világgal.
Már másként él és cselekszik, és ezt nagyon rossz néven veszik tőle.
A világ nem akar hozzánk igazodni és nekünk sem szabad többé hozzá igazodnunk.
Megtért üzletemberek és munkások nem járhatnak többé azokon a tisztességtelen utakon, amelyek az üzleti életben vagy az üzemben napirenden vannak.

Lelkiismeretük miatt bizonyos dolgokat vissza kell utasítaniok.
- Az ellenséges világ leselkedik Jézus tanítványaira, hogy rájuk támadjon. 

Olyanok, mint a farkasok a juhok között. Jézus azért hangoztatja az okosságot, hogy ügyetlen magatartásukkal ne hívják ki a világ támadásait, vagy összeütközéseket ne idézzenek elő. 

Kényes dolgokban nagy szükség van a szent bölcsességre, amely nem e világból, hanem felülről való.
Kérnünk kell Istentől a megfelelő szót, az alkalmas időt és a helyes magatartást.
Legyetek szelídek, hamisság nélkül, mint a galambok, tehát ne ravasz és furfangos diplomaták. 

A világi, nem őszinte okosság ügyesen átsiklik, manőverezik és ide-oda hajlik. 

Kerülő utakon jár, alkalmazkodó.

Így ki lehet kerülni az összeütközéseket, de az igazság rovására.
Elmaradnak a külső konfliktusok, de annál több lesz a belső, ha Isten kegyelméből érzékeny lelkiismeretünk van.
Az ilyen lelkiismeret tiltakozik, nem tud megnyugodni, ha az Urat megtagadják és a világgal egy úton járnak, csak azért, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket.
Minden körülmények között egyenes úton kell járnunk.
Soha ne állj azok oldalára, akik nem tiszta eszközökkel segítenek magukon.

Az ilyeneket Isten megfogja az ő okosságukban, s amikor már mindent ügyesen elintéztek, akkor húzza keresztül szándékukat. De akik szívükben őszinték, azokat megőrzi az Úr, talál számukra utat és kiutat, amit semmiféle bölcsesség nem tudott volna kitalálni (Csel 16, 35).
Ha a hívő keresztyén minden körülmények közt azt teszi, amit lelkiismerete követel, Isten nem hagyja őt cserben, hanem kisegíti a nehézségekből.

Éppen a súlyos helyzetekben van alkalma Istennek megmutatni az Ő dicsőségét.
De minden esetben örvendező szívet ad a támadások és ütések között, amiket Jézusért és a jó lelkiismeretért kell, jobban mondva "szabad" elszenvedni.
- 2 Kor 1, 12 - a Jézus gondolatai szerint való okosság és szelídség.

A HÍVŐK MENNYEI BÖLCSESSÉGE❣️

"A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató."(Jakab 3. 17)

Isten bölcsessége kiformálódik gyermekeinek lényében és életmódjában. 

Jakab különbséget tesz a felülről való és a földi, sőt ördögi bölcsesség között. 

Ez utóbbit a teljes önzés jellemzi.
A felülről való bölcsesség tiszta, óvakodik minden bűntől, sőt utál minden tisztátalanságot.
Arra indít, hogy egyedül Isten tetszését keressük. 

Távol tart magától minden tisztátalan kívánságot, mely tönkreteszi a szív nemességét, gyengédségét. - Ez a bölcsesség békeszerető.
Eltávolítja az útból a kölcsönösen zavart okozó dolgokat. Tud bocsánatot kérni, ha igazságtalan volt.
Megbocsát, nem ró fel semmit. Ahol csak teheti, kerüli a vitát és perlekedést; a felindult szíveket lecsendesíti és szelíden biztat.
- A szelíd válasz lecsendesíti a haragot (Péld 15, 1), de az önző ember kemény, barátságtalan és szeszélyes. - Az igazi bölcsesség tanulékony. 

Nem ragaszkodik mereven, önfejűen a saját véleményéhez. Készségesen és hálásan elfogadja, ha hibáira figyelmeztetik (Zsolt 141, 5).

 
Engedi magát meggyőzni, mint Jézus engedett a kánaáni asszony érvelésének.
Nem érzi magát hibátlannak, tévedhetetlennek. Alázatosan elfogadja a helyreigazítást és isteni módon belátó.
A mennyei bölcsesség tele van irgalmassággal és jó gyümölcsökkel.
Szabad lett az irgalmatlan fukarságtól és a szívtelen önzéstől, amely nem szeret áldozatot hozni.
Az önző ember arca kemény. Sötét redők árnyékozzák be, amikor mások nyomorúsága kopogtat az ajtón.
A felülről való bölcsesség ragyogóvá teszi az arcot és a kemény vonásokat megváltoztatja (Préd 8, 1).
A bölcs élete gyümölcsöket hoz, amelyeken mások felüdülnek és örök életre jutnak.
- A mennyei bölcsesség nem részrehajló, helyesebben - nem hasonlott meg önmagával.
Nem személyválogató, nem ismeri az ellenszenvet. 

Mindent isteni mértékkel mér és enged a felülről való vezetésnek. - Képmutatás nélkül való.
A testi okosság keresztül-kasul hamis, valótlan és álarc mögé rejtőzik.
A mennyei bölcsesség teljesen tiszta és igaz szavaiban, gondolataiban és magatartásában.
Nincsenek hátsó gondolatai és titkos redői. Egyszerű és egyenes.
Gyűlöli a kifogásokat, nem űz kétszínű játékot. A külső és a belső fedik egymást.

A PAPI SZÍVBŐL FAKADÓ FOHÁSZKODÁS❣️

"Jézus fohászkodott (felsóhajtott). " (Márk 7, 34)

Jézus másként fohászkodott, mint a szentségtelen emberek. 

Amikor eléje vitték a süketnémát és a szerencsétlen ott állt előtte, feltárult szeme előtt ennek az emberi léleknek teljes nyomorúsága. Beteggyógyításai nem varázsszerűen és nem könnyen mentek végbe.
Magára vette betegségeinket (Máté 8, 4).
- Természetszerűleg sokkal közelebb áll hozzánk a saját nyomorúságunk miatt való fohász. 

Néha rajtakapjuk magunkat bizonyos jó érzésen, ha mások szerencsétlenségéről olvasunk és arra gondolunk: "Milyen jó, hogy ez nem velem történt!"

A mások nyomorúsága miatt való fohászkodás mindig önzetlen szeretetből származik. 

Önzésünk és önszeretetünk azonban a terhek, nehézségek és erőnknek túlságos igénybevétele, vagy mások igazságtalan magatartása miatt is sóhajtozik.

De ez nem hatol el Istenhez. - A másik ember teher nekünk, szeretnénk szabadulni tőle. Az ilyen sóhajtozásokkal még kárhozatot is szerezhetünk magunknak - mint Jakab apostol mondja. 

Mert a szeretetlenség és a gyűlölet kizár a mennyből. 

Más alakalommal arról olvasunk, hogy Jézus a zsidók elvakultsága és keménysége miatt felfohászkodott (Márk. 8, 12).
A gonoszság, hálátlanság és félreismerés, amik személyileg érintették Őt, nem váltott ki belőle sóhajtást, de könnyeket hullatot a jeruzsálemiek vaksága és hitetlensége miatt.

Nekünk mindenekelőtt saját magunk miatt kell sóhajtoznunk, fohászkodnunk a próféta szava szerint: "Miért zúgolódnak az emberek az életben?
Ki-ki a maga bűne miatt sóhajtson!" (Jer. sir 3, 39).

Ha szívünk hidegsége, mulasztásaink, türelmetlenségünk és gyengeségünk, irigységünk vagy kapzsiságunk miatt felfohászkodunk, akkor még kegyelmet kaphatunk.
De mint megkegyelmezettek is fohászkodhatunk, sóhajtozhatunk az emberek romlottsága, a bűn szörnyűsége miatt, amit magunk körül látunk. 

Isten gyermekei az Úrral együttéreznek, ha bántják Őt. Ilyenkor a felsóhajtás és fohászkodás szent és Istennek tetsző.

Komoly közbenjáró imádság születik belőle, esetleg határozott fellépés is a gonosz ellen.

 Jézus nemcsak Jeruzsálem vakságán sírt, hanem a kufárokat is kiűzte a templomból.
Ne elégedjünk meg erőtlen panaszkodásokkal. Sok visszásságon a legjobb akarattal sem tudunk változtatni.
Az Istenhez intézett fohászok, sóhajok viszont egykor örök örömre változnak.

 (Ézs 55, 10).

ISTEN és KRISZTUS PAPJAI❣️

,,Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Istennek és Krisztusnak papjai lesznek és uralkodnak vele ezer esztendeig. "(Jel 20, 6)

A papi foglalatosság áldozat és a másokért való irgalmas szolgálatba állás. 

Isten gyermekei akkor papok, amikor készek mások terhét hordozni.
A főpap szíve fölött hordozta táblára vésve a tizenkét törzs nevét.
A papi szívek másokkal törődnek, mindenekelőtt Isten népe tagjaival, de ezen felül minden emberrel.
Irgalmas főpapjuk, Krisztusnak a szemén át nézik az embereket.
Ha ilyen papi lelkülettel szolgálunk másoknak, akkor bizony terheket kell vállalnunk. 

Isten gyermekeiben is sok a fogyatékosság, de mennyivel több türelemre és hordozó erőre van szükség a meg nem tért emberekhez.
Legkönnyebb dolog túladni a megterhelő embereken, de a papi szív panasz nélkül hordozza őket.
- A papi lelkület nagy főpapjának, Jézusnak a példája szerint könyörög másokért, és ez a könyörgés önzetlenséget igényel: Akik még önző lényüknek élnek, azt mondják: Elég kérnivalóm van a magam számára, nem állhatok oda másokért is!
Isten azonban olyan embereket keres, akik odaállnak papi imádságukkal másokért. Isten országa építése tőle magától indul ki. Ő veti meg alapját és viszi beteljesedésre, de beleépíti terveibe a papi lekületű hívők komoly könyörgéseit is.
Annáról, az idős prófétaasszonyról azt olvassuk: "Szolgált Istennek böjtöléssel és imádsággal éjjel-nappal."
Fontos szolgálatot teljesített; Isten ügyét vette a szívére s kitartott az eljövendő Megváltóért való esedezésben. Így kell kikönyörögnünk az Úr Jézus visszajövetelét is.
Isten papjainak része lesz az első feltámadásban és Krisztussal fognak uralkodni. Nemcsak boldognak mondják őket, hanem mint Isten felszentelt papjainak kibeszélhetetlen öröm lesz a részük ebben a szent szolgálatban.
Egészen Istennek szánják oda magukat és teljesen beleolvadnak ebbe a szolgálatba az Ő országáért Közbenjárnak embertársaikért, akik majd az ezeréves birodalom idején élnek a földön.
A mennyei seregekkel együtt szakadatlanul odaviszik hálájukat és imádatukat az Atya és a Bárány elé.
Papok lesznek ott is, mert már itt a földi életben azok voltak.
Krisztussal fognak uralkodni, nem erőszakosan, hanem szelíden (Máté 5, 5). 

Igyekezzünk arra, hogy ilyen papi emberek legyünk, akik a lelkeken könyörülve önfeláldozóan szolgálnak.

SZENT PAPSÁG❣️

,,Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal. " (1 Péter 2, 5)

Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend.
Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva.
Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak.
Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. Papi áldozatuk már nem véres élő áldozat, hanem lelki jellegű, a Szentlélektől munkált. Testüket teszik Isten oltárára, tagjaikat szánják oda az Ő szolgálatára és dicsőségére.

A magasztalás és szeretetszolgálat áldozatával szolgálnak.
Papként közbenjárnak másokért. Az Úr Jézus által, aki munkálkodik bennük, végzik Istennek tetszően szolgálatukat.
Ha a lélek megszentelésében ilyen papokká lettünk, akkor lelki áldozatokkal áldozzunk! 

Egész életünket az áldozat gondolata hassa át.
Mindenekelőtt saját testünket vigyük oda élő és szent áldozatul (Róma 12, 1).

Isten azt akarja, hogy tagjainkat maradéktalanul rendelkezésére bocsássuk, mert munkáját ma emberek és nem angyalok által végzi a földön.
Szüksége van emberekre, akik szájukat, szemüket, fülüket, kezüket és lábukat neki szentelik és mintegy az oltárra helyezik.
"Szentség az Úrnak" - ez volt felírva egy aranytáblácskára, amit az ószövetségi főpap a homlokán viselt.
Egykor visszaéltünk tagjainkkal a bűn szolgálatában és az igazságtalanság szolgáivá tettük azokat.
Sokféleképpen beszennyeztük, de legjobb esetben is saját céljaink és érdekeink szolgálatába állítottuk őket.
Most adjuk oda Istennek az igazság fegyvereiül (Róma 6, 13)! 

Krisztus által vigyünk Istennek állandó hálaáldozatot (Zsid 13, 15).

Ez a papi foglalatosság. Imádva, dicsérve adjuk át szívünket Istennek. 

Ha könyörgünk valamiért, akkor várunk valamit Istentől, ha imádjuk Őt, akkor felajánlunk neki valamit.
A hála jó illatú áldozat. Istent már puszta létezésükkel is dicsőítik művei ebben a sokszólamú háladalban, de legyen az ember a kórusvezető és tiszta, érthető hangot adjon meg.
A természetet mint pap ápolja, és ne önző, kapzsi módon uralja.
- Az Istennek szentelt papi ember a hála és a magasztalás megtestesülése.
Minden, amit tesz, mégha eszik vagy iszik is, Isten dicsőségére történjék.
Így lesz "istentiszteletté" életének minden mozzanata.

AZ EMBERI GONDOLKODÁS❣️

"💞Jézus így szólt Péterhez: Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére! " (Máté 16, 23)

Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia!
Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak.
Amikor Jézus az előtte álló szenvedésekről beszélt, Péter felkiáltott: "Mentsen Isten Uram! 

Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott.
Később tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az ő számára is.
A tanítványok legtöbbször képtelenek voltak teljesen megérteni Mesterük elgondolását, szándékát és melléfogtak (Luk 9, 54-56. 59-61; Márk 9, 38-39).

Óemberünk szívesen beleavatkozik ügyeinkbe, ezért sokszor még részrehajlók vagyunk. 

Túl sokat gondolunk saját érdekeinkre, megvannak az előítéleteink, kedvenc elgondolásaink; szűkkeblűek és rövidlátók vagyunk.
- Jézus anyja és testvérei úgy gondolták, igényt tarthatnak őrá, de Jézus saját anyját sem részesítette előnyben másokkal szemben. "Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám."
- Jeruzsálem asszonyai siratták a Megváltót, amikor keresztjét a Golgota felé vonszolta. 

Jézus azonban nem tartotta magát szánalomra méltónak.

Ha mindenben helyesen értenénk meg Istenünket, akkor minden helyzetünkben magasztalnánk Őt.
Pál kimondhatatlanul szenvedett Izraelnek az Úr Jézussal szemben való megkeményedése miatt. 

Ekkor megmutatta neki az Úr, hogy Izrael szomorú elbukása a pogányok, a többi nemzetek üdvösségére szolgál, és hogy az Ő népe csak egy ideig lesz ebben a tévedésben, majd megtér még az Úrhoz. 

Pál megvilágosodott lelkéből Isten magasztalását, imádását hozta elő az a tény, hogy az ítéletnek ez a borzalmas útja mégis kegyelemben végződik
(Róma 11, 32-36).

Mennyi keserűség, kedvetlenség és türelmetlenség, kétségbeesés a következménye annak a vakságnak, amely nem képes felismerni Urunk gondolatait!
Mily boldog az az ember, aki megtanulja megérteni Istenét és mindent Isten világosságában lát, Igéje szerint ítél!
"Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik."
A tanítványok megbotránkoztak benne, amikor Gecsemáné felé indult.
Mi is megütközünk, ha valami elképzelésünk és terveink ellenére történik?
Boldog az az ember, aki mindig igent mond Ura vezetésére, gondolataira.

JÉZUS GONDOLKODÁSMÓDJA❣️

"💞Bennünk pedig Krisztus értelme van. "(1 Kor 2, 16)

A hívő emberben a Szentlélek által Krisztus gondolkodása, értelme van.
Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Ő. Tagjaiban az Úr maga gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai.
"De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki.
A Szentlélek vezet be minket az Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes gondolkodásával (Ézs 55,8.)

Krisztus gondolkodását különösen a boldogmondásokból ismerjük meg. 

Jézus a szegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat.
A Megváltó a szenvedőket, a világ a nevetőket és dúskálókat részesíti előnyben. 

Jézus dicséri a szelídeket, akik mindent türelmesen elhordoznak, a világ ítélete szerint azok az irigylésreméltók, akik tolakodnak és durva erőszakkal célhoz érnek.
A Megváltó jaj-t mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és hatalomra építenek.
Mindent a feje tetejére állít a világ: neki az a nagy, ami Isten országában semmit sem ér. 

Isten országában az a legnagyobb, aki mindenkinek szolgája.
Ott egészen más törvények és alapelvek érvényesülnek.

A lelki megítélés alapvetően más, mint a világi. 

A Jézustól távol élő emberek gondolatai ferdék, tévelygők. Nem számolnak az élő Istennel, csak a természetes tényezőkkel.
Nem ismerik az ember alapvető romlottságát, ezért nem számolnak vele.
Megmaradnak a külsőségnél, nem néznek a mélyre, ferde a megítélésük.
"Az embert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá.
Teremtsetek jobb körülményeket, akkor jobb embereket kaptok" - ez a téves kijelentés széltében-hosszában ismert.
Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást, Isten előtt azonban üres és hiábavaló.
Isten gondolatai a világ bölcsei szemében merő bolondság.

Csak az újjászületés által fordul meg gondolkodásunk, értékelődnek át fogalmaink.
A meg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelki ember olyannak tart, ami előbbre visz.
Akiben Krisztus értelme, gondolkodásmódja él, az talál rá az igazira, az Isten Igéjében találja meg az isteni mértéket.
Ezért csak az ilyen ember mutathat kivezető utat minden nyomorúságból: Istenhez és az Ő Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz való megtérést, akiben egyedül van szabadulás.

JÉZUS HIGGADTSÁGA❣️

,,Mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél." (1 Péter 2, 23)

Jézus töretlenül, győztesként járta útját.
"Hűség mindhalálig" - ez volt a jelszava. A sok gyalázás és szidalmazás alatt meggörnyedt, de hajlíthatatlan maradt.
A Megváltó hallgatva tűrt mindent. Nem szidalmazott, nem fenyegetőzött, még csak nem is panaszkodott.
Hallgatása mögött nem volt dac és harag. Csendesen és készségesen adta meg magát az Atya akaratának.
- "Hátát odaadta a verőknek és arcát a szaggatóknak.
Arcát nem fedte be a gyalázás és köpdösés elől."
Olyan megbecsülésben volt része Isten részéről, amit nem rútíthatott el emberek megvetése és árulása. Vajon rossz-e valaki azért, mert az emberek rossznak tartják és sárral dobálják?
Csak a bűn szégyenít és becstelenít meg. Az Úr Jézust szidalmazták, de Ő felülmaradt minden szitkozódáson. Mindent annak a kezére bízott, aki igazságosan ítél.
Nem akart bosszút állni ellenségein, hanem azt az igazolást várta Istentől, amiről Ő maga lemondott. Keményen vádolták Pilátus előtt. Jézus azonban hallgatott, magára vállalta a vádaskodásokat, - hiszen neki bűnössé kellett lennie.
Mire való a mindenféle védekezés? "Ne szállj szembe a gonosszal", azaz a gonosz emberekkel, ezt parancsolja Jézus. Ő maga eszerint cselekedett és nem ellenkezett velük, de ha valaki az Atya dicsőségét megsértette vagy az igazságot lábbal tiporta, akkor tiltakozott.
Amikor Őt magát kínozták, akkor hallgatott. Mi természetünk szerint fordítva teszünk. 

Ha becsületünkbe taposnak, felindultan tiltakozunk, de ha Isten dicsőségét sértik, közönyösen és gyáván hallgatunk.
Jézus csak Atyjánál keresett igazolást.
Az emberek gonosztevőként megfeszítették, de Isten feltámasztotta és dicsőséggel koronázta meg.
Bárcsak mi se igazolnánk magunkat! Ha Isten szabaddá tett, mit árthat, ha emberek vádolnak? 

Gondolj Róma 8,3-ra!
Isten mondja ki az utolsó szót. Ha Ő megkegyelmezett és felfüggesztette vagy elengedte a büntetést, mit árt emberek vádaskodása?
Kitalált hazugságaik nem bántanak már. Isten napvilágra hozza ártatlanságodat, ezért légy csendben és várj.
- Jézus hallgatása szégyenítsen meg minket, ha indulatba jövünk és lármázni kezdünk. 

Ragyogjon előttünk példaként, legyünk olyan csendesek, mint Ő.

 

JÉZUS ARCKÉPE (IV.)

,,💞A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltûr.,,
(1 Kor 13, 7)

Minden emberben van valami, amit el kell hordozni, s nemcsak megtérése elõtt, hanem utána is.
Ha másokra panaszkodsz, hogy elviselhetetlenek, gondold meg, hogy téged is el kell hordozni a többieknek.
Csak újjászületés által, ha az igazi szeretet tölti be az ember szívét, lesz minden más.
Akkor sokkal nehezebb a saját hibáinkat elhordozni, mint a másokét.
A szeretet minden szeretetlenséget, keménységet, hiányosságot elhordoz. 

Nem találja túl nehéznek a terhet, mert mindig Isten szeretetének a forrásából merít.
Ezzel nem mondjuk azt, hogy a szeretet mindent elhallgat, mert sokszor int és helyreigazít, de nem bosszankodik és nem veti el a másikat, mint valami elhordozhatatlan terhet.

Mindent hisz. Határtalan bizalmát még a sok becsapás és csalódás sem oltja ki. 

A hideg, önzõ ember kineveti õt emiatt.
Mégis a bizalom célhoz vezet. Ha valami felemelhet és elõbbre segíthet egy embert, az az iránta tanúsított bizalom.

A bizalmatlanság csak lenyom és dacossá tesz. 

„Ha úgyis rossz vagyok neki, hát annál inkább az akarok lenni" - mondja magában. 

Isten végtelen szeretete mindig bizalommal fordul az emberhez, annak ellenére, hogy annyi rosszat tapasztalt.

Milyen sokszor voltunk hálátlanok és megvetettük a szeretetét.
Pál apostol soha nem felejtette el, hogy az Úr Jézus hûnek és megbízhatónak ítélte õt, szolgálatra rendelte, noha azelõtt üldözte ezt a Jézust (1 Tim 1, 12). 

Pál ragyogóan igazolta is ezt a bizalmat, amit az Úr belé vetett.

A szeretet remél ott is, ahol nincs remélni való és néha megvan az a nagy öröme, hogy reménységében nem szégyenül meg.
- A szeretet mindent eltûr, készségesen viseli a fáradságot, amit szolgálata magával hoz.
Az önzõ ember bolondságnak látja, hogy fáradozzék, terhet hordozzon másokért, ha erre nem kényszerítik. Az utolsó napokban sokan még a természetes szeretet érzését, ösztönét is elfojtják magukban (2 Tim 3, 1-3).
- A szeretet hosszútûrõ, ezzel kezdi az apostol a szeretet himnuszát - mindent eltûr.
És ezzel a végén visszatér a kezdethez.

Jézus arcán teljesen kiábrázolódva látjuk a szeretetnek említett vonásait. 

Igyekezzünk és legyünk egyre teljesebbé a szeretetben, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézus képéhez (1 Thess 4, 10).

JÉZUS ARCKÉPE(II.)

,,💞A szeretet nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra (nem keseredik meg).,, (1 Kor 13, 5)

A szeretet tapintatosan viselkedik. Talán nem mindig jártas valaki a külsõ udvariassági szabályokban, mégis illendõképpen viselkedik, mintegy belsõ indíttatásból.
A szeretetnélküli udvariasság hûvös vagy éppen fagyos, úgyhogy néha szívesebben vennénk a durva és neveletlen viselkedést.
Nem keresi a maga hasznát, önzetlen, nem a nyereségre néz. Nem azért ad, hogy visszakapja. 

Az önzés sokszor próbál szeretetreméltó lenni, például az öreg, egyedülálló rokon iránt, mert számít valamire. 

„Adjatok, semmit érte nem várván és a ti jutalmatok sok lesz."

A szeretet nem keseredik meg. Néha igen felháborodik a szívünk, különösen ha közelállók sértenek meg. Hogyan csendesíthetjük le ezt a belsõ felindulást? 

Nézz Jézusra, aki a legkeservesebb dolgot is elhordozta és mégsem keseredett meg a szíve. Ne tápláld a pusztító tüzet! 

Minél többször ismételgeti az ember magában a megtapasztalt méltánytalanságot, annál erõsebb a belsõ felháborodása. Különösen növekszik a méltatlankodása, ha szavakban is kitör belõle. 

Beszéd közben egyre nõ a harag s az ember mindig jobban belehajszolja magát a bosszúságba, ingerültségbe. 

A nyelv, amit a pokol hoz izzásba, végül is egész életünket lángra gyújtja - mondja Jakab apostol. Komoly figyelmeztetés ez. Szó szerint: „felgyújtja életünk kerekét".

 Mert az élet körforgás ugyan, de szakadatlanul elõre is halad, mint a kerék, és ezt a nyelv a pokol tüzével fel tudja gyújtani.
Uralkodj a nyelveden! Hallgatás által még korlátozható a tûz. 

Ha eszedbe is jut a téged ért sérelem, állj ellene azzal a szeretettel, amivel a Megváltó szeretett.
Ha felindulásod erõt venne rajtad, állj meg, tégy pecsétet a szádra Megváltód erejében, aki csendes volt, mint a bárány, amikor a legborzalmasabb sebeket kapta.
Magadat teszed boldogtalanná, ha helyet adsz a keserûségnek.
Ha támadások, ütések és rágalmazások érnek, ne felejtsd el: a szeretet „nem gerjed haragra", nem keseredik meg.

Jézus arcképe (I.)

,,A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.,,(1 Kor 13, 4)

Amikor az apostol a legszebb témáról, a szeretetrõl lángoló, lendületes szavakkal ír, tulajdonképpen Jézus képét állítja a szemünk elé. hozzá kell hasonlóvá lennünk.
De egyelõre fájón érezzük a nagy és mély különbséget.
A szeretet türelmes; nem fárad bele oly gyorsan a másik elhordozásába, mégha ismételten elõ is törnek annak régi hibái.
Nem veti el a másikat, mégha az lassan halad is elõre és el-elmaradozik.
Mint ahogyan Isten hosszútûrése a mi menedékünk, úgy sok lelket helyreigazíthatunk, ha lankadatlan türelemmel fáradozunk értük és nem ejtjük el õket.
De milyen rövid lélegzetû a mi szeretetünk!
A hosszútûrés sokszor gyengeségnek látszik, pedig az a legnagyobb erõ.
„Jobb a hosszútûrõ az erõsnél, aki várost vesz be."
A szeretet jóságos. Ez szavakban éppen úgy megmutatkozik, mint cselekedetben.
Üdítõ napfényként hat, éltetõ harmat a léleknek. Ellentéte a sötét, kedvetlen, kemény természet, amely mindig pusztít ,mint a lisztharmat és a fagyos dér.
Egy jóságos szó, egy barátságos kézfogás, egy szívélyes tekintet csodát tehet.
A szeretet nem irigykedik, nem verseng. A szentségtelen, önzõ szeretet féltékeny, ki akarja sajátítani a másikat, pedig a féltékeny ember csak gyötri magát és másokat is.
Szeretetet akar, mégis mindent megtesz, hogy a szeretetet megnehezítse és elhidegítse.
Az igazi szeretet soha nem károsít meg senkit, nem zárja le szûkkeblûen a saját körét, hanem örül mindenkinek, aki hozzá jön. 

A szeretet nem kérkedik, vagy eredeti értelmét nézve: nem hiú, nem fontoskodó és dicsekvõ.
Nem állít félre másokat, nem nevet a kárukon. Az igazi szeretet nem irányítja magára a figyelmet, nem törekszik tekintélyre.
Arra sem törekszik, hogy szerepet játsszon, hangoskodva elöl járjon és másokon túltegyen.
Nem fuvalkodik fel. A hiúság mellett, mely tetszeni vágyik, ott van a gõg, amely önmagát isteníti és másokat lenéz, hidegségével taszít. A szeretet sem nem hiú, sem nem gõgös.
Csupán szolgálni akar és nem tartja magát sokra.
Csak az alázatosság talaján tud gyökeret ereszteni és teremni.
Nem sérteget, hanem inkább gyógyítja a sebeket, amiket a szeretetlenség ütött.

Szívesen elõre enged másokat, sõt hagyja, hogy túlszárnyalják és keserûség nélkül félreáll.

ISTEN MEGÓV az ÖNTELTSÉGTŐL ❣️

".. hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe. "(2 Kor 12, 7)

Mindenkiben ott van az önteltség kísértése.
Nagyon nehéz alázatosnak maradnia különösen annak, aki rendkívüli dolgokat élt át, különös adottságai és sikerei vannak. Isten kénytelen bizonyos eszközöket felhasználni, hogy az embert lent tartsa és saját nagyságának tudatát letörje benne.
Az Úrnak sok ilyen eszköz áll rendelkezésére. - Nabukodonozort, aki királyi uralma teljében istenítette és minden ember fölé helyezte magát, állati sorba süllyesztette.
A büszke király őrületében állatnak tartotta magát és úgy is élt, mint az állat.
"Azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja" - kiáltott fel később a király.
- Amikor Uzziás király hatalomra és tisztességre jutása után szíve elbizakodottságában a papok kiváltságát magához akarta ragadni, áldozott a szentélyben.

Ekkor az Úr poklos kiütéssel sújtotta, mégpedig a homlokán, az ember egyik legnemesebb testrészén.
Ennél megalázóbb nem történhetett volna vele.
Arca eltorzult, betegsége kizárta őt a társadalomból és királyi tisztségének betöltéséből.
- Pál apostolnak olyan szenvedés jutott osztályrészül, ami különösen megalázó volt.
A Sátán angyala szinte öklével verte őt.
Ezek hirtelen fellépő, nagyon fájdalmas rohamok lehettek, amelyek visszataszítólag hatottak környezetére.
Ezért írja a galatáknak: "Megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem ..."

Pál is azt gondolta, ha megszabadulna ettől a szenvedéstől, jobban szolgálhatna az Úrnak.
Az Úr azonban jobban tudta, mit miért enged meg. Pálnak szüksége volt erre a fékező erőre, mert az lelkileg javát szolgálta.
Később megértette ő maga is az Urat, s tudta, hogy erre a leterhelésre szüksége van, hogy kicsi maradjon.

Megtanult úgy nézni a testébe hatoló tövisre, mint valami ajándékra.
Már nem kívánt tőle szabadulni.
Nagy dolgokat végezhet valaki Isten országában, de ha ez önteltté teszi, akkor megrabolja Isten dicsőségét.

Az ember a gonoszok kategóriájába kerül, akiknek az Úr egyszer azt mondja majd:
"Távozzatok tőlem!"
Az Úr a semmik és senkik által viszi véghez a maga munkáját.
"A gyermekek és csecsemők által szereztél dicsőséget és befogtad az ellenség száját."
- A gyengeségben lesz nyilvánvaló az Ő ereje és az alázatosságban bontakozhat ki teljesebben a nagysága.

A GŐG LEALACSONYÍT❣️

"💞Aki felmagasztalja magát, megaláztatik. " (Lukács 18, 14)

A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik.
Az alapvető bukást tulajdonképpen ez okozta.
"Olyanok lesztek, mint az Isten."
A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gőgöt a paradicsomban.
Ezért bukott el az első ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gőgössége, elbizakodottsága által.

Csak az alázatosság ad igazi nagyságot! 

A kevélyeket Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza.
A gőg pontosan ellentéte Istennek.
Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll.
Önmaga dicsőítésével Isten dicsőségét rabolja meg az ember.
Nemcsak külső fellépésben vagy magatartásban kell felismernünk a gőgöt.
Bár a büszke szavakból, öltözetből és járásból, tekintetből és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a szív mélyén fészkel, mégha külső szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé rejtőzik is. 

Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.

A gőgöt két dologról lehet felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni.
A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértődnek.
Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani.
Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nő, hízik és terpeszkedik.
A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét.
De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gőg.
Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat.
Így nem egy hívő bukott el megszégyenítő módon.
Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt.
A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg.
Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le. - Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!

Lukács 18:10-14
,,💞Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.
A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.,, (Károli rev.)

NEMES ALÁZAT❣️

"Ne kevélykedjetek (ne legyetek nagyratörők), hanem az alázatosokhoz szabjátok magatokat." (Róma 12, 16)

A lelki gőg veszélyes ellenség. Isten gyermeke sok előnnyel rendelkezik másokkal szemben, de ne tartsa ezért magát előbbre valónak.
Az újjászületett ember természetileg egy hajszállal sem jobb, mint más; szíve ugyanolyan romlott, minden rosszra képes.
Isten megvilágosodott gyermekei egyre jobban érzik utálatosságaikat, minél előbbre haladnak a megszentelődésben.
Aki előtt Isten Szentlelke feltárta saját szívét, az mind vallja ezt.

Az igazi hívő élete és útja kiemelkedik, de ő maga nem akar kitűnni; különös ajándékot kapott, de semmi különös nem akar lenni. 

Nemes magból származnak, de az alacsony rendűekhez szegődnek; eltűnnek a kicsik között, akiket mások figyelembe sem vesznek. 

Szentek, de nem dicsekesznek szentségükkel, hanem inkább a gyengeségükkel. 

Fény árad ki belőlük, de nem ők akarnak ragyogni. Isten gyermekének legszebb ékessége a tettetés nélküli alázat. Ahol ez hiányzik, ott minden egyéb erény nem más, mint csillogó vétek. 

A titkos öntetszelgés és önteltség utálatos az Isten előtt.

 
A világ is joggal utasítja vissza magától a lelki gőgöt. A világ emberei nagyon különbözők.
Vannak rosszakaratúak, akik mindent gyaláznak ami isteni, mások viszont fogékonyak a jóra.
Ahol őszinte, igazi hívő keresztyénnel találkoznak, azok iránt bizalmuk támad, megnyílnak előttük és csatlakoznak hozzájuk.

Sajnos azonban sokan, akik hívőknek mondják magukat, szeretetlen, gőgös lényükkel taszítótag hatnak.
Pál ezt írja a galatákhoz: "Legyetek olyanok mint én, hiszen én is olyan vagyok, mint ti." 

Ne gondoljátok, hogy az én természetem jobb a tieteknél!
Ami vagyok, Isten kegyelme által vagyok.

Ti is azzá lehettek, ha a Megváltót megragadjátok és engeditek, hogy magáévá tegyen.
Ne támasszatok senkiben olyan érzést, hogy ti többek vagytok!
Ne vonakodjunk még attól sem, hogy bűnbakok legyünk, akikre minden bűnt ráraknak. Legyünk készen arra, hogy a legutolsó helyet foglaljuk el és a legkisebbekhez, sőt a legrosszabbakhoz számítsanak. Legyünk hasonlók a lábhoz - mint Luther mondja -, amely az egész embert hordozza, mégis a legtöbb sár rá fröccsen; ez a jutalma. -
Mindenesetre őrizkedjünk a látszólagos alázatosságtól is, mely sokszor nem más, mint leplezett gőg.
Legyünk alázatosak Isten előtt, aki a szíveket vizsgálja.

Áldás!

KRISZTUS MEGALÁZTA MAGÁT❣️

"Megüresítette magát, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá. "(Fil 2. 7)

"Istennel egyenlő" (Fil 2, 6).
Ez azt jelenti, hogy lényében azonos vele s a helyzete is ugyanaz; már öröktől fogva Isten formájában volt; isteni dicsőség volt a része.
De még nem volt a teremtett világ birtokában.

Jézus az Istennel való egyenlőség hatalmi helyzetét nem ragadta magához mint zsákmányt, hanem az ellenkezőjét tette: szolgai formát vett fel, emberré lett, mint mi - éppolyan függővé és megkötötté.
A föld vonzóereje nem enged el minket; még öt percre sem nélkülözhetjük a levegő oxigénjét.

Életünknek földi feltételei vannak és korlátok vesznek körül.
Lelki életünk is mindenféle befolyás alatt áll.
Ebbe a kötöttségbe jött bele Isten Fia önként.
Amikor emberré lett, még jobban megalázta magát.

 
Nem törekedett hatalomra és dicsőségre, hanem az alázatosokhoz, alacsony sorsúakhoz szabta magát.
Engedte, hogy megvessék, kigúnyolják. Egyetlen bűnös sem volt túl rossz neki.
Nem akart semmi dicsfényt, amire a kegyesek törekedtek és magukhoz is ragadták.
Hagyta, hogy a farizeusok a bűnösök barátjának mondják Őt, mert szerintük aki szent, az az elbukott ember felett állónak kell hogy tekintse magát.

 
- Jézust a kísértő ismételten rá akarta bírni, hogy önkényesen vegyen birtokába valamit, s felkínálta neki a világot az ő dicsőségével, ha térdet hajt előtte.
De a Megváltó az engedelmesség útját járta, bár az egyre mélyebbre vezetett.
Soha nem segített magán, soha nem tett csodát a maga megelégítésére.

Engedelmes maradt halálig. Ő, aki egyedül volt bűntelen, tulajdonképpen nem volt alávetve a halál hatalmának, amely a bűn következménye. Ő önként vállalta a legbecstelenebb és leggyötrelmesebb halált, a kereszthalált.
Mint gonosztevő halt meg.
Az engedelmesség, önmegtagadás és lemondás útját járta.
Ilyen volt Jézus példája előttünk.
Ó, mennyire meg kell változnunk!

 
Ez teljesen lehetetlen lenne, ha a kegyelem nem ajándékozott volna nekünk új életet, és még így is harcba kerül, hogy ez az új gondolkozás irányítson egész életünkön át, áttörjön az óember erőszakos, akaratos és uralkodni vágyó lelkületén.

Ennek egyetlen útja: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2, 20).

A KRISZTUSI LELKÜLET ÉS ANNAK ELLENTÉTE💞

,,Krisztus Jézus, aki mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlõségét ragadománynak.,, (Fil 2, 6)

Természetünk szerint zsákmánylesõ lelkület él bennünk. A bûneset révén jutott el hozzánk. 

Elõtte már egy angyalfejedelem rablóvá lett; a teremtett világra vágyott, ami eredeti, Istentõl alkotott pompájában állott szemei elõtt. Zsákmányként akarta azt magához ragadni, úrrá lenni felette. 

Ez okozta bukását. Önmagát akarta felemelni, ezért zuhant alá. Még most is fejedelem azért és van hatalma, sõt õ „e világ istene". De csak a sötétségen uralkodhat, ameddig a bûn elér. Csak annyiban van hatalma, amennyiben a világ a bûnben él. Hatalma van a halálon, de nem az életen.

Ez az õsrabló mindnyájunk gondolkozását megfertõzte. „Olyanok lesztek, mint az Isten" - suttogta az elsõ embernek, az pedig magához ragadta azt, amit Isten kilátásba helyezett a számára. 

Isteni természet részese lett volna az ember, de csak alázatos engedelmesség útján érhette volna el ezt a célt. Ajándékba kellett volna kapnia ezt a szép méltóságot, nem pedig önkényesen, zsákmányként elrabolni. Sajnos, azóta ilyen az ember jelleme: amit szeret, azt magához akarja ragadni. 

Mindent magának - a mások kárára is. Felfelé törekszik, másokat lehetõleg letiporva. 

Az emberiség egész története során állandóan megfigyelhetjük ezt az ellentétet az elnyomók és az elnyomottak között.

 Az újabb korban a gazdaságilag erõsek akarják mindig leigázni és kizsákmányolni a gyengét. Az ember azt gondolja, ha azok kerülnek felülre, akik addig alul voltak, akkor jobb lesz. 

Nagy tévedés! Nem emberek-e azok is, akik eddig elnyomottak voltak? 

Nem ugyanaz az õ törekvésük is, hogy eddigi elnyomóiknak a nyakára hágjanak?

A zsarnoki gondolkozás öröklött természetünk alapvetõ hibája. 

Nem akarjuk elengedni azt, amit megnyertünk, hanem görcsösen fogjuk; ami pedig nem a mienk, azt minden eszközzel meg akarjuk nyerni. Némelyik nem riad vissza az igazságtalanságtól sem. 

Nincs tekintettel másra, ellöki és letapossa, ami útjában áll. 

Ez olyan mélyen él bennük, hogy másként el sem tudják képzelni az életüket. 

Amikor a Megváltó a kereszten függött, ezt kiáltották: „Segíts magadon, szállj le a keresztrõl!" 

Ezeknek az embereknek sejtelmük sem volt az engedelmességbõl való önkéntes lemondásról. 

Mennyire más példát adott nekünk életével az Úr Jézus!

A BECSVÁGY SZOMORÚ PÉLDÁJA❣️

,,Diotrefes, aki elsõséget kíván köztük, nem hallgat ránk. Gonosz szavakat fecseg ellenünk ...,, (3 János 9-10)

A kis-ázsiai gyülekezetben két vén (presbiter) volt. 

Az egyik Gájus, az önzetlen szeretet embere, akit János apostol dicsér, Diotrefes a másik, aki becsvágyában az elsõ akart lenni és akit határtalan önszeretet uralt. 

Sajnos, ma is sok követõje van a keresztyének körében Diotrefesnek. 

Nem tûrnek meg senkit maguk mellett, nem engednek senkit maguk elé. 

Még János apostolt sem engedte érvényre jutni Diotrefes és nem engedte, hogy valaki is beleszóljon a dolgokba. 

Ő maga gonosz szavakat fecsegett a tiszteletreméltó apostolra. 

Olyan merész volt, hogy lealacsonyította és kritizálta Jézus tanúját, sõt rágalmazta õt. 

Jogtalanságában és uralomvágyában, nagy elbizakodottságában odáig ment, hogy azokat a gyülekezeti tagokat, akik az apostol tanítását kívánták, kirekesztette a gyülekezetbõl.

A gõg és uralkodási vágy már végtelen sok gonoszságot okozott. 

Azokban talál helyet, akik önmagukkal vannak eltelve és megkövetelik, hogy mindenki hozzájuk igazodjék. Másoknak utasításokat adnak, zsarnoki módon parancsolnak, mint Diotrefes. 

Aki uralomvágyuknak útjában áll, azt lekicsinylik és bemocskolják. 

Általában szívesen mondanak másokról kellemetlen dolgokat azért, hogy így saját magukat elõtérbe tolják. Mások hibái után nyomozódnak, közben pedig feszülten figyelik, mit beszélnek róluk. 

Ajtajuk a besúgók és hírhordók számára mindig nyitva áll. 

Akí személyüket sérti, felségsértést követ el. 

A lelkeket magukhoz akarják vonni és féltékenyen õrködnek, nehogy valaki bepillantást nyerjen dolgaikba. 

Barátjuk csak az övék legyen, rajtuk kívül mást ne szeressen, mert az irigységet és féltékenységet vált ki belõlük. 

Ezek a lelkileg össze nem tört emberek maguk is boldogtalanok és másokat is azzá tesznek. 

Nyomást gyakorolnak az emberekre és teherré válnak; kritizálnak és végül is elszigetelik magukat. 

Az önszeretet „krónikus gyulladásában" szenvednek. 

Az ilyen becsvágyó emberekrõl beszél az Írás, amikor a keserû gyökérre utal, ami békétlenséget támaszt a hívõ keresztyének között. 

A békétlenség és tisztátálanság kiapadhatatlan forrásai õk, ezért mindig zavart keltenek, kárt okoznak. Adja Isten, hogy idejében felismerjük és kerüljük az ilyen veszedelmes mérget.

(Zsid. 12, 15)!

SZÉP CÉL❣️

"Minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt, annál dicséretre méltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólasz. " (2 Sámuel 6, 22)

Egyre kisebb - egyre nagyobb. Két ellentétes vonal ez, amelyen az emberek mozognak. 

A világ embere megbecsülést, gazdagságot és jólétet kíván; ideigvaló cél ez és az ember önmagát tartja szem előtt. Saját előnye, saját nagysága, érvényesülése körül forog minden. Isten emberének igazi növekedése a kisebbé tételben van.

 
Pál a korinthusi levélben ezt írja önmagáról: "Én vagyok a legkisebb az apostolok között."

Később az efézusiaknak pedig: "A legkisebb minden szentek között", s végül Timótheusnak írt levelében kijelenti: "Első vagyok a bűnösök között." 

Minél mélyebben lát bele az ember a saját szívébe, ahol annyi gyengeséget, hiányt, mulasztást talál, annál kevesebbre értékeli önmagát. 

Minél inkább behatol valaki Isten szeretetébe, annál mélyebben érzi saját semmiségét, teljes méltatlanságát, lényének sokszor utálatos voltát.

 
Többé senkit nem tart kisebbnek magánál. A legmélyebbre zuhant élettel is egy szinten látja magát.
Dávid a szövetség ládájának ünnepélyes hazahozatalakor a kisemberek közé állt, szent örömének túláradásában velük táncolt, mert szívből szerette Istent, akinek kegyelmére annyira méltatlannak tartotta magát. Nagy dolog volt már az is előtte, hogy Isten rátekintett és népe fejedelmévé tette őt. 

Most azonban teljesen elfeledkezett királyi méltóságáról. - Mikál, a felesége, más volt. 

Gőgösen és hidegen nézte, mennyire megalázza magát a király, nem törődve a rangjával. 

Gúnyos, bántó szavakkal fogadta férjét. Dávid azonban nem gerjedt haragra, hiszen el volt telve Istene kegyelmével.

 
Kész volt még mélyebben megalázkodni a Mikál által megvetett szolgálók előtt is. 

Mikál és minden gőgös lelkű megveti Dávidot, amiért úgy megalázta magát, de ő nem törődik a büszke világ megbecsülésével.

 
Többet ér neki az istenfélők - akik általában kisemberek - megbecsülése.
A gőgös ember szíve hideg, magára marad; az alázatos szívűt pedig mindig értékelik és szeretik.
Semmi sem kívánok lenni, csak törött edény vagyok.
De ha hasznom tudja venni, szent szavára hallgatok.
Így üresen várok rája, míg olajjal tölt meg Ő, Hogy belőlem élet árja s hála törjön majd elő.

AZ IGAZI NAGYSÁG❣️

"Versengés is támadt köztük, hogy ki tekinthető közülük a legnagyobbnak. " (Lukács 22, 24)

Ezúttal a tanítványok más kérdést vitatnak meg. Előzőleg arról volt szó, hogy ki a legnagyobb köztük (Luk 9, 46), most pedig, hogy ki tekinthető a legnagyobbnak, ti. az Úr Jézus kit tekint annak.
Az Ő szemében ki ér a legtöbbet? Kié az első hely? 

Eddig úgy látszott, Péteré, hiszen neki mondta az Úr: "Te Péter vagy és én ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat." 

Ezen az estén pedig Jánosé volt a kiváltságos hely (Ján 13, 23). 

Bizonyára ez adott okot az újabb vitára. 

Többször volt emiatt viszálykodás a tanítványok között, mert a nagyravágyás sok súrlódásnak az oka nemcsak a világban, hanem keresztyén körökben is. 

Jézus ezt a gondolkodást tanítványainál egy közéjük állított gyermek példájával szégyenítette meg.

 "Míg olyan kicsivé nem lesztek (a saját szemetekben), mint ez a gyermek, nem juthattok be a mennyek országába." 

Még megszégyenítőbb volt, amikor az utolsó este, rangvitájuk után, Jézus megmosta a lábukat. 

Ez különben a rabszolga dolga volt, ha vendégek érkeztek vacsorára. 

Egyik tanítványa sem vállalkozott erre, mielőtt asztalhoz ültek volna ezen az utolsó estén. 

Így hát maga a Mester vállalta. Érzékeny büntetés volt ez gőgösségükért; Péter egész életében nem felejtette el, hogyan vette akkor magára az Úr a rabszolgakötényt.
Ezt látjuk 1 Pét 5, 5-ben is: "Öltsétek fel az alázatosságot" (szó szerint: a rabszolgakötényt) - írja.

Jézus nagysága a szolgálatban. mutatkozott meg. Így kellene lenni az övéinél is. 

A világ királyai uralkodnak, a menny királya szolgál. 

A világ urai sok üres és hízelgő megtiszteltetést kapnak. Jézus tanítványai között a legnagyobb is legyen olyan, mint a legfiatalabb, aki mindenben alárendeli magát másoknak. Isten országában ők a nagyok, de a világ lekicsinyli, az utolsó helyre állítja őket. Magas állásukat a szolgálatban mutatják meg. 

Adni akarnak másoknak, nem föléjük kerekedni. Aki első akar lenni Isten országában, annak szolgálni kell, a "lábmosás szolgálatát" kell végezni. Nemcsak betegágy mellett, elhagyott gyermekek, öregek és szegények között akad rá alkalom. 

Jézus szerint az is lábmosás, ha elviseljük mások szeretetlenségét, visszásságát, szeszélyeit és éles nyelvét, s nem fordítunk nekik hátat, bármennyi kellemetlenséget okoznak is.

 A tanítvány magatartásá az alázat.

ORVOSSÁG IRIGYSÉG ELLEN❣️

"Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki. " (János 3, 27)

Az irigység ártalmas, mérges gomba. Szétrombolja a közösséget. 

Olyan mint a lisztharmat, mindent tönkretesz, ami jót csak kapott a lélek. 

Akiben irigység uralkodik, az tönkremegy.
Isten semmit sem adhat az irigy embernek, sőt azt is elveszi tőle, amije van. 

Az irigy ember másoknak is és önmagának is gyilkosa. 

Megfosztja magát az igazságtól, nem tud már igazságosan, részrehajlás nélkül ítélni. 

Mindent gyanús és visszás fényben lát. 

Mindig valami rosszat tételez fel vetélytársáról.

**Az irigység minden tekintetben borzalmas pusztítást visz véghez, de kitűnő orvosság ellene Keresztelő János kijelentése: "Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki." **

Rendkívül mély, hathatós szavak ezek.

János nem ad helyet az irigységnek akkor sem, amikor ezt mondják:

 "Jézus keresztel és hozzá megy mindenki."

Kétféle állásfoglalás van: vagy mindent maga akar megszerezni az ember, vagy mindent felülről kér és fogad. Mivel az irigység önzésből fakad, mindazokban ott van, akik maguknak harácsolnak. Szegények! Mégsem érik el soha a kívánt célt! 

- Milyen más, ha felfelé nézek - akkor nem támadhat irigység bennem.
Ha csak a magam érdekét nézem, lelkembe lopakodik, de ha Őreá nézek, akitől jön minden jó adomány, tudom, velem is jót akar, mégha ezt vagy azt meg is vonja tőlem. 

Káromra lenne, ha azt kapnám, ami a másiké.
,,Mindenki annyit kap, amennyit el tud hordozni.,, (Máté 25, 15).
Javamra szolgál, ha mások mögé kerülök a sorban. Ez az alázatosság iskolája.

Az adománnyal együtt a felelősség is nagyobb. Akinek sokat adtak, többet kívánnak tőle.
Ezért ne irigykedj arra, akinek többje van, neki nehezebb dolga lesz a számadáskor. 

Ráadásul az a kicsi, amit te kaptál, éppen úgy meg is szaporítható, ha hűségesen használod. 

Ne légy elégedetlen, és ne ásd el dacból az egy talentumodat, mert akkor mindent elveszítesz.
Ha hűségesen használod azt, amid van, akkor többet kapsz. 

- Milyen nagyszerű mindent felülről venni! A sötét irigység helyett hála és öröm tölt be minket a másoknak jutott ajándékért is.
Még a visszásságokban, kellemetlenségekben is ajándékot lát akkor az ember.
A Megváltó egészében azoké, akik szívből vágyódnak utána.

KÉSZSÉG a BOCSÁNATKÉRÉSRE❣️

"Ha ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, ... békülj meg előbb testvéreddel. " (Máté 5, 23-24) 

"Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" 

Isten ezzel a szavával minden istentiszteleti ténykedésünket érvénytelennek jelenti ki, ha a felebarátunk iránti szeretet, irgalmasság és békülékenység hiányzik belőlünk.

Sőt, akkor minden kegyességünk egyenesen utálatos az Ő szemében (Ézs 1, 12-17)

Nem szereti a templomba vagy hívő összejövetelekre való járásunkat és imádkozásunkat, ha a szeretet királyi parancsát megsértjük, ha elbizakodottak vagyunk és nem kérünk bocsánatot igazságtalanságunkért vagy bántó beszédünkért. 

Ha más sért meg minket, azt nem felejtjük el, de ha mi vétkezünk a szeretet ellen, azt nem vesszük észre. Nagyon könnyen elfelejtjük.

Ha bármilyen szeretetlenséged eszedbe jut, azt bizonyosan Isten Szentlelke mutatta meg neked. 

Ne késlekedj rendbehozni a dolgot!
Ez mindennél fontosabb. Ha úrvacsorához készülsz, előtte siess és kérj bocsánatot.
Mielőtt imádkozol, menj el, kérj bocsánatot. Különben Isten nem áldhat meg és a menny zárva marad feletted. A halogatás veszélyes. Ki tudja, élsz-e még holnap, vagy él-e még az ellenséged? Isten ma érintette meg szívedet és lelkiismeretedet, holnap talán már nem így érzel, gőg és dac kerekedik felül benned, nem tudsz megalázkodni. Szíved még jobban be lesz zárva, mint eddig.

Milyen elbizakodott is a szív! Milyen nehezen tudjuk kimondani: "Bocsáss meg, hibáztam!", vagy "Bocsáss meg, ha megbántottalak!", vagy "Bocsássunk meg egymásnak és legyünk megint jó barátok!" A meg-nem tört szív nem engedi, hogy nyíltan bevallja valaki a saját bűnét; fél, hogy akkor a másik ember fölébe kerekedik. 

Félre minden ilyen fontolgatással! Tedd, amit Isten kíván, bízd tetted következményeit Őrá! 

Felfelé nyitva az út. Isten meghallgatja imádságodat, felüdít Igéjével, megáldja úrvacsoravételedet, és az ítélet napján egy ellenség sem áll ki ellened, hogy kárhoztató ítéletet kérjen rád.

ŐRIZKEDJÜNK AZ ENGESZTELHETETLENSÉGTŐL❣️

"💞Hányszor vétkezhetik az én testvérem ellenem és hányszor bocsássak meg neki? 

Még hétszer is?
Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem hetvenszer hétszer is. " 

(Máté 18, 21-22)

Amíg a törvényeskedés alapján állunk, számítgatunk.
A szeretet nem számolgat, nem méreget.
Nincsenek szabályai, önmagában hordja törvényét; belső kényszerűség irányítja. 

Így a szeretet egyúttal igazi szabadság.

A kötelesség emberei készen vannak, ha kiszabott teendőjüket teljesítették. 

A szeretet soha nincs készen. Jellemvonása a végtelenség, mint Istennek, aki maga a szeretet. 

Aki önelégülten azt gondolja, hogy megtette kötelességét, abban nincs semmi szeretet.
A szeretet mindig adósnak érzi magát, akkor is, ha megbocsátásról van szó. 

Péter még a tővény alapján állt: "Hányszor kell megbocsátanom?" Úgy gondolta, hogy a legeslegtöbb hétszer.

Utána már mondhatja: "Végeztünk, semmi közünk egymáshoz." 

De a szeretet nem fárad el a megbocsátásban. Hát Krisztus elfárad abban, hogy bűnbocsánatban részesítse az összetört szívű bűnöst? Hányszor bocsát meg nekünk? Naponta csak egyszer?
Meg lehet számolni, hányszor vétkezünk gondolatban és szóval? 

Tudunk-e valaha is olyanok lenni, amilyeneknek Isten akar látni minket? 

Nem kell-e Krisztusnak ismételten esedeznie értünk? 

Ha túl nagynak tűnik előtted a másik vétke, gondolj saját bűneidre Istennel szemben, ami sokkal nagyobb! 

Ha nehezedre esik a megbocsátás, gondolj mulasztásaid tömegére. 

Akkor kisebb lesz a másik bűne, szégyenled engesztelhetetlenségedet és szívből megbocsátasz.
Viszont ha valamit teljesen megbocsátasz, azt el is felejted. 

Ha még titokban felrovod, akkor hazugság azt állítanod, hogy megbocsátottál! 

Ha szívből megbocsátasz, megnyílik előtted a kegyelem ajtaja.
Az engesztelhetetlenséggel falat építünk Isten és a lelkünk közé és összes, előzőleg megbocsátott bűnünk visszazúdul ránk. Ezt mutatja az adós szolga története.
A király elengedi az óriási tartozást az irgalomért könyörgő szolgájának, ez azonban süket szolgatársa hasonló kérésére, aki csak egy csekélyke összeggel tartozik neki.

Az volt a baj, hogy "kiment" urától. Nagylelkű ura jelenlétében, aki olyan jóindulatúan bánt vele, aligha viselkedett volna így, 

- Ha nem maradunk meg a kegyelemben, akkor felülkerekedik szeretetlen, engesztelhetetlen lényünk.