,,A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.,,(1 Kor 13, 4)
Amikor az apostol a legszebb témáról, a szeretetrõl lángoló, lendületes szavakkal ír, tulajdonképpen Jézus képét állítja a szemünk elé. hozzá kell hasonlóvá lennünk.
De egyelõre fájón érezzük a nagy és mély különbséget.
A szeretet türelmes; nem fárad bele oly gyorsan a másik elhordozásába, mégha ismételten elõ is törnek annak régi hibái.
Nem veti el a másikat, mégha az lassan halad is elõre és el-elmaradozik.
Mint ahogyan Isten hosszútûrése a mi menedékünk, úgy sok lelket helyreigazíthatunk, ha lankadatlan türelemmel fáradozunk értük és nem ejtjük el õket.
De milyen rövid lélegzetû a mi szeretetünk!
A hosszútûrés sokszor gyengeségnek látszik, pedig az a legnagyobb erõ.
„Jobb a hosszútûrõ az erõsnél, aki várost vesz be."
A szeretet jóságos. Ez szavakban éppen úgy megmutatkozik, mint cselekedetben.
Üdítõ napfényként hat, éltetõ harmat a léleknek. Ellentéte a sötét, kedvetlen, kemény természet, amely mindig pusztít ,mint a lisztharmat és a fagyos dér.
Egy jóságos szó, egy barátságos kézfogás, egy szívélyes tekintet csodát tehet.
A szeretet nem irigykedik, nem verseng. A szentségtelen, önzõ szeretet féltékeny, ki akarja sajátítani a másikat, pedig a féltékeny ember csak gyötri magát és másokat is.
Szeretetet akar, mégis mindent megtesz, hogy a szeretetet megnehezítse és elhidegítse.
Az igazi szeretet soha nem károsít meg senkit, nem zárja le szûkkeblûen a saját körét, hanem örül mindenkinek, aki hozzá jön.
A szeretet nem kérkedik, vagy eredeti értelmét nézve: nem hiú, nem fontoskodó és dicsekvõ.
Nem állít félre másokat, nem nevet a kárukon. Az igazi szeretet nem irányítja magára a figyelmet, nem törekszik tekintélyre.
Arra sem törekszik, hogy szerepet játsszon, hangoskodva elöl járjon és másokon túltegyen.
Nem fuvalkodik fel. A hiúság mellett, mely tetszeni vágyik, ott van a gõg, amely önmagát isteníti és másokat lenéz, hidegségével taszít. A szeretet sem nem hiú, sem nem gõgös.
Csupán szolgálni akar és nem tartja magát sokra.
Csak az alázatosság talaján tud gyökeret ereszteni és teremni.
Nem sérteget, hanem inkább gyógyítja a sebeket, amiket a szeretetlenség ütött.
Szívesen elõre enged másokat, sõt hagyja, hogy túlszárnyalják és keserûség nélkül félreáll.
Nem állít félre másokat, nem nevet a kárukon. Az igazi szeretet nem irányítja magára a figyelmet, nem törekszik tekintélyre.
Arra sem törekszik, hogy szerepet játsszon, hangoskodva elöl járjon és másokon túltegyen.
Nem fuvalkodik fel. A hiúság mellett, mely tetszeni vágyik, ott van a gõg, amely önmagát isteníti és másokat lenéz, hidegségével taszít. A szeretet sem nem hiú, sem nem gõgös.
Csupán szolgálni akar és nem tartja magát sokra.
Csak az alázatosság talaján tud gyökeret ereszteni és teremni.
Nem sérteget, hanem inkább gyógyítja a sebeket, amiket a szeretetlenség ütött.
Szívesen elõre enged másokat, sõt hagyja, hogy túlszárnyalják és keserûség nélkül félreáll.
