,,Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. "- (Róma 8, 14)
Isten gyermekeinek nemcsak dicsőséges előjogaik vannak, hanem nagy elkötelezettségeik is.
Mint gyermekeknek engedelmeskedniök kell és engedni, hogy Isten Lelke vezesse őket.
Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a mennyei Atya akaratát.
Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a mennyei Atya akaratát.
Olvassuk csak el az előtte levő igerészt! Feltétlenül szükségesnek mondja itt az apostol, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljük.
A test cselekedeteihez tartozik például a harag és a türelmetlenség.
A Szentlélek ezek ellen törekszik. Engedünk-e gyengéd és mégis erőteljes indításának?
Hallgatunk-e intésére, amikor forrni kezd bennünk az indulat? Ő hallgatást parancsol.
Helyet adunk-e neki, vagy kitörnek belőlünk a haragos szavak?
Ha tisztátalan kívánságok mozdulnak bennünk, elvágjuk-e útjukat azonnal, amint a Lélek int?
Vagy elhallgattatjuk Őt és átadjuk magunkat tisztátalan fantáziánknak mindaddig, míg képzelődéseink tetté érnek?
Ha gondolataink ferde utakon bolyongnak, visszahívjuk-e őket, amint a Lélek emlékeztet, vagy odadobjuk nekik a gyeplőt?
A Szentlélek a szeretet királyi parancsára ösztönöz.
De vajon nem talál-e minket éppen ezen a ponton restnek, mivel féltjük a kényelmünket és nem akarunk mások szolgálatában áldozatot hozni és elégni?
Azonnal követjük-e Őt, ha int, hogy tegyük jóvá a szeretet parancsának megsértését és kérjünk bocsánatot?
A Szentlélek a Jézusról való bizonyságtételre indít.
A Szentlélek a Jézusról való bizonyságtételre indít.
Nem talál-e ellenállásra, mert emberfélelem és a szenvedéstől való félelem gátol minket? -
A Lélek imádkozásra és az Istennel való közösségre indít, de néha késlekedünk, elfecséreljük erőinket mindenféle munkában, ahelyett hogy összpontosítanánk azokat az Ő szolgálatára.
Isten Lelke arra int, hogy kutassuk az Ő Igéjét, de nincs időnk rá, értéktelen fecsegéssel és kapkodó sokat-akarással gyengítjük saját magunkat.
Pedig Isten olyan gyermekeket akar, akikre úgy jellemző az engedelmesség, mint ahogyan a "gonoszság gyermekeire" jellemző a gonoszság.
Az engedelmesség új természetükké lett az övéinek, ha nem is vagyunk mindjárt tökéletesek benne.
Fáj-e vajon minden engedetlenséged?
Megszomorítjuk a Szentlelket, valahányszor nem engedünk indításainak.
Ha tartósan megszomorítjuk, végül is eltávozik tőlünk.
