A gonoszt csak jóval lehet legyõzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk.
A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önzõ óember.
Így a haragot, keserûséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkõzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet.
Mindenekelõtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Õ meg nem érdemelt irgalma elõtt.
Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörõ indulatai, a gyûlölködõ, bosszúálló lelkület, a keserûség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberbõl törnek elõ.
Természetünk ezt az alapelvet vallja: „Kölcsönkenyér visszajár!"
Természetünk ezt az alapelvet vallja: „Kölcsönkenyér visszajár!"
Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör.
Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik.
Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta õt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33).
Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebbõl.
Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra.
Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.
A sértések és mellõzések nevelésünkhöz tartoznak.
A sértések és mellõzések nevelésünkhöz tartoznak.
A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levõ tövistõl megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: „Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket.
" Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélõre hagyunk (1 Pét 2, 23).
Ha helyet adunk a haragnak, a keserûségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétõl és a megbocsátó kegyelemtõl.
Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!
