(2 Kor 5, 16-17)
Aki Krisztust szereti, õneki él. S mivel a régi dolgok elmúltak és minden újjá lett, nem ismerünk többé senkit „test szerint". Mit jelent ez? Az emberekkel való kapcsolatainkban többé nem a „test" a mérvadó. A test a mi örökölt természetünk, melyet önzõ voltunk teljesen átjárt és megmérgezett.
Mindaddig, amíg életünk meg nem újul, mi csak azt nézzük az emberekben, hogy kellemesek-e számunkra s kapunk-e tõlük valamit.
Megfordul a dolog, mihelyt Jézus Krisztusba plántáltatunk és benne új emberré válunk. Most már azt kérdezzük magunkban, hogy mit tehetünk másokért?
Mivel használhatnánk nekik? Többé nem megyünk el részvétlenül a másik ember mellett, hanem a szeretet szemével nézzük õt. Úgy látom a másikat, mint akiért ugyancsak meghalt Krisztus.
Többé nem azt nézem, hogy mi az állása, milyen a külseje vagy magaviselete és nem tart vissza az sem, hogy gyámoltalan vagy unalmas ember.
Bizonyos emberek iránt érzett rokonszenvünk vagy ellenszenvünk a „testbõl" ered.
Bizonyos emberek iránt érzett rokonszenvünk vagy ellenszenvünk a „testbõl" ered.
Az új ember azzal a szeretettel van mások iránt, mint Jézus volt.
Õneki sem voltak kedvencei és kivételezettjei, mindenki felé nyitott szívvel volt.
Az újjászületett ember úgy nézi a többieket, mint Krisztusban való felebarátait és eltekint azoktól a dolgoktól, melyek elválasztólag vagy taszítótag hatnak.
Mindenkivel együtt tud érezni s mindenkit szeretne Jézushoz vinni, hogy azok is olyan boldogok lehessenek, mint õ.
Jézus többi tanítványai mind testvéreink, még ha van is bennük egy és más, amit nem találunk kellemesnek bennük.
A megvilágosodott ember felismeri másokban is Jézus munkáját. Nem vonul vissza és nem saját ízlése szerint válogatja meg saját társaságát. Szeretettel segít és szolgál a másik felé.
A megvilágosodott ember felismeri másokban is Jézus munkáját. Nem vonul vissza és nem saját ízlése szerint válogatja meg saját társaságát. Szeretettel segít és szolgál a másik felé.
A régi természet megszûnt, mégpedig egyszerre.
Az ember nem lassanként javul meg. Aki erre vár, menthetetlenül a régi marad.
Az ember nem lassanként javul meg. Aki erre vár, menthetetlenül a régi marad.
Ha pedig saját magunkat akarjuk megjavítani, a tapasztalat szerint még rosszabbá válunk.
Minél gyökeresebben akarjuk a gonoszt kiirtani, annál jobban megerõsödik.
Ha azonban hitben a Megváltóra bízzuk magunkat, egyszerre jön létre a változás és nem részletenként.
Hiszen meghalásról és születésrõl van szó és egyik sem történik apránként.
Minden újjá lett s ennek az újnak kell minden tekintetben alakot öltenie.
