Amikor Nabukodonozor a legtekintélyesebb zsidókat elhurcolta Babilonba, a visszamaradottak nehéz helyzetbe jutottak.
A jóérzésű helytartót, Gedáliást, elvetemülten meggyilkolták.
Emiatt féltek a hatalmas uralkodó haragjától és Egyiptomba akartak menekülni.
De előbb mégis arra kérték Jeremiást, forduljon tanácsért Istenhez.
Nagy hangon ígérgették, hogy engedelmeskedni fognak, bármi lesz is a felelet.
Jeremiás Isten elé vitte az ügyet imádságában.
Nem kapott mindjárt választ. Az emberek aggódtak és nyugtalankodtak. Isten akarata tehát egyelőre az volt, hogy várjanak. De milyen nehéz ez a türelmetlen embernek!
A jóérzésű helytartót, Gedáliást, elvetemülten meggyilkolták.
Emiatt féltek a hatalmas uralkodó haragjától és Egyiptomba akartak menekülni.
De előbb mégis arra kérték Jeremiást, forduljon tanácsért Istenhez.
Nagy hangon ígérgették, hogy engedelmeskedni fognak, bármi lesz is a felelet.
Jeremiás Isten elé vitte az ügyet imádságában.
Nem kapott mindjárt választ. Az emberek aggódtak és nyugtalankodtak. Isten akarata tehát egyelőre az volt, hogy várjanak. De milyen nehéz ez a türelmetlen embernek!
Saját szíve sietve vinné véghez elgondolását.
Kapkodva, gyorsan, mielőbb célhoz akar érni. Isten azonban alkalmat ad az embernek, hogy túlbuzgóságát lehűtse, elcsendesedjen és megértse Isten szavát.
Azonban a várakozási idő sajnos csak fokozta nyugtalanságukat.
Minden késlekedés csak növeli az ember lázas sietségét, ahelyett hogy csendben várna Isten jeladására.
A tizedik napon végre felelt Isten:
"Maradjatok, ne menjetek Egyiptomba."
Ez teljesen értelmetlennek tűnt nekik. Ugyanazok, akik esküdöztek, hogy engedelmeskedni fognak, rátámadtak a prófétára: Hazudsz, felbiztattak ellenünk, szerencsétlenségbe akarsz dönteni minket!
Nem engedelmeskedtek, hanem Egyiptomba menekültek s így saját pusztulásukba rohantak.
Ilyen az ember, ha még nem tört meg az akarata.
Követni akarja Istent, de csak akkor, ha Isten enged az ő kívánságainak.
Amint azonban Isten ítélete kedve ellen való, az ember Isten Igéjét tartja házugságnak.
Olyan tanácsadókat keres, akik igazat adnak neki elgondolásaiban.
Ellenségnek tekinti, aki másként tanácsol. Milyen balgaság!
Mit segítenek rajtunk azok az emberek, akik mindent csak helyeselnek és úgy beszélnek, ahogyan mi kívánjuk?
Csak balgaságunkban erősítenek meg, ahelyett hogy kiigazítanának.
Ne utasítsuk el azt a tanácsot, amely kívánságainkat és kedvenc terveinket áthúzza.
Sokszor éppen az a helyes és jó út, ami ellenedre van.
Isten többnyire azt akarja, ami hajlamunk és természetünk ellenére van.
Őszintén kérdezzük meg: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?"
S ha Isten válaszol, akkor engedelmeskedjünk!
