Amíg az ember az Istentől való elszakadottság éjszakájában él, olyan, mint aki mámoros.
Nem látja világosan a dolgokat, nincs józan ítélőképessége.
Elfeledkezik mindenről, ha elkapja a harag, vagy a kívánság fellobban benne.
Nem gondol a szomorú következményekre, sem súlyos felelősségére. Engedi, hogy magával ragadja a mámor, és a pusztulásba rohan.
Ha azután már késő, akkor fájdalmas kijózanodással ébred rá a valóságra. Éppen így ködösít el a gond is. Rémületbe hajt, úgy hogy az ember nincs is igazán magánál.
A gőgösség, elbizakodottság is olyan mint a köd, körülfogja a lelket.
Az ember önmagával van eltelve, álmodozik a saját nagyságáról, ügyességéről és kiválóságáról. Önmagával kapcsolatban elvesztette józan ítélőképességét.
Hamis lélek csapja be, a hízelgők csak fokozzák rossz állapotát, annyira, hogy szinte a talajt is elveszti a lába alól. - Néha egy egész népet elfog a gőg.
A jelszavaknak félelmetes hatalmuk van, mégha nincs is bölcsesség bennük.
A korszellem szinte varázslatos igézete alatt tartja az emberek lelkét.
A Biblia lerántja a leplet mindenről és megmutatja az ilyen mámorosság sátáni eredetét.
A Biblia lerántja a leplet mindenről és megmutatja az ilyen mámorosság sátáni eredetét.
A démoni hatalmak egész tömegeket elvakíthatnak és majd isznak Isten haragja mámoros kelyhéből, aki odaadja őket a sátáni befolyásnak, hogy napról napra a tévelygést tartsák igazságnak és a gonosztettet erényként dicsőítsék.
Csak egy mód van rá, hogy kijussunk a lelki ittasság állapotából: az igazság Igéje!
Csak egy mód van rá, hogy kijussunk a lelki ittasság állapotából: az igazság Igéje!
Aki hallgat rá, józanná lesz. Az Igében a Szentlélek munkálkodik és ha Ő befolyásolhatja az embert, akkor az magához tér, világosan és értelmesen gondolkodik, mint az a megszállott, aki azután Jézus lábainál ült, miután meggyógyult (Lk 8, 35).
A világ ugyan az igazi hívőt rajongónak, túlzónak és józantalannak tartja, de valójában a világ szelleme teszi az embert bolonddá és rajongóvá.
Önmaguktól várnak mindent, azt hiszik, hogy felfelé haladnak, holott lefelé zuhannak.
Azt remélik, hogy az emberiség a külső körülmények megjavítása által is megteremtheti a boldogság állapotát, megtérés és a gondolkodás megváltoztatása nélkül is.
Úgy vélik, az emberek csak azért rosszak, mert rosszul megy a soruk. Mindez józantalanság!
