A BÜNÖS MEGIGAZOLÁSA❣️

"💞Megigazulnak ingyen az ő kegyelméből. " (Róma 3, 24)

Isten ingyen, azaz érdem nélkül igazítja meg a bűnöst és istentelent, mintegy ajándékképpen, a Jézus Krisztusban való hit révén. Ez az evangéliumnak egyik legdrágább titka.
Mi mindent rejt magában a megigazulás?
Mindenekelőtt az adósság, vétek elengedését és a bűnök bocsánatát.
Isten a Jézus Krisztushoz ragaszkodó bűnös oldalára áll. Kegyelmébe és szeretetébe fogadja őt.
Eltépi az adósságlevelet és megkegyelmez a halálra méltó bűnösnek. De még ennél is több rejlik a megigazulásban. Isten nem csak igaznak nyilvánítja a bűnöst, hanem valójában azzá is teszi. Isten szavai mindig tettekké formálódnak át. Amikor így szól: "Legyen világosság!" - akkor máris ott a világosság. Így teszi a bűnöst is igazzá.
A megigazulás fogalma tehát két tényt rejt magában: igaznak nyilvánítanak valakit és igazzá is teszik. Amikor az Írás a hit által való megigazulásról beszél, azt mindig mind a két értelemben érti. 

De miképpen teszi Isten a bűnöst valóban igazzá? Belsőleg megújítja őt. Új érzületet ajándékoz neki. Nemcsak Isten kerül vele teljesen más viszonyba,tudniillik a kegyelem viszonyába,hanem maga a bűnös is másként viszonyul; teljesen más lelki helyzetbe kerül. Isten ugyanis a maga Lelkét ajándékozza neki s ezen keresztül újjászületését és megváltozását munkálja. Ha a bűnös előzőleg Isten ellensége volt, most Isten barátjává lett. Isten szerelme kitöltetik a szívébe. Magatartása alapvetően más lesz.
Aki Krisztusban van, új teremtmény az. Régi lénye eltűnik, a megigazulás révén itt van az új ember. Mindez megelevenedést, életre jutást is hoz magával.
A bűnös Krisztussal együtt él és életének súlypontja most már el van rejtve a mennyben. 

Ezért beszél az apostol "az élet megigazulásáról" (Róma 5, 18).
Azok, akik eddig a halál rabszolgái voltak, a megigazító kegyelem révén "uralkodnak az életben" (Róm 5, 17).
"Ha olyan törvény adatott volna - móndja az apostol -, amely képes megeleveníteni, valóban törvény által volna az igazság."
Tehát a megigazulás és az életre jutás egy és ugyanazon dolog. Egy másik helyen azt mondja az apostol: "mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége hiányában" (Róm 3, 23).
A dicsőség itt az élet teljességét jelenti és ellentéte a halál sötétségének. A bűnös tehát mindkettőt elnyeri: a bűnből való szabadulást s az új életet, ami azután egyre inkább kialakul és valósággá válik nála.

KEGYELEM A MEGTŐRT BŰNÖSNEK❣️

,,💞A vámszedõ pedig távol állva, még a tekintetét sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét és így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek!,, (Lukács 18, 13)

Távol állt. Érezte, hogy tulajdonképpen semmi joga sem volt ahhoz, hogy belépjen erre a szent helyre. Méltatlannak tartotta magát ahhoz is, hogy ott idõzzék. Érezte Istentõl való távolságát és az elválasztó falat. Szégyenében lesütött szemekkel állt Isten elõtt. Lelki szemei elõtt lebegett egész bemocskolt élete. 

A magában való bizakodásnak még csak a nyoma sem volt benne. 

Mellét verte, azaz nem tartotta magát jónak, csak ütésekre méltónak. Az önigazult ember valósággal szerelmes önmagába, gyengéden bánik önmagával és azt akarja, hogy mások is simogassák. 

A vámszedõ mellét verte, melyben ott dobogott gonosz szíve, minden nyomorúság forrása. 

„Szíveteket szaggassátok meg!" - kiáltja nekünk Jóel próféta (2, 13). A farizeus imája könnyedén pereg ajkairól. 

A vámszedõ csak hallgatagon áll ott, hosszú ideig, míg sóhaj szakad ki belõle. 

Nem tér könnyen napirendre a bûnei felett a megszokott módon: „hiszen mindnyájan bûnösök vagyunk, mindenki követ el hibákat". Csak magát látja bûnösnek, akinek kegyelemre van szüksége, különben elvész.

Mindaddig, míg valaki töretlenül bízik önmagában, nincs szüksége semmiféle kegyelemre. 

Ha azután az önigazság épülete itt-ott megrepedezik vagy inogni kezd, akkor esetleg szükségünk van még a kegyelemre is. De amikor az ember teljesen összetört, akkor csak a kegyelem az, amire szüksége van. Mindaz, aki összetörve és megalázkodva jön a kegyelem királyi székéhez, nem kap visszautasítást. „Megigazulva ment alá az õ házához." A bûn terhe lekerült róla. Isten kegyelmet nyert gyermekeinek a méltóságára emelkedett. Mert mindaz, aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

„Aláment az õ házához" -, de még az a ház is, amit elõzõleg otthagyott, most egészen más lett. 

Isten békéjét vitte oda magával és háza népe is megtapasztalhatta, hogy egy Istentõl megáldott és belsõleg boldog ember tért vissza. Tele lett napfénnyel a ház. 

A farizeus azonban úgy hagyta el a templomot, ahogy odament. 

Nála semmi sem változott meg. - Sokan maradnak minden imádságuk, igeolvasásuk vagy hallgatásuk ellenére is ugyanazok a régi, töretlen, alázat nélküli emberek, akikben Isten nem gyönyörködik. 

Aki porig alázza magát, azt Isten szeretettel a szívére vonja.