"Megüresítette magát, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá. "(Fil 2. 7)
"Istennel egyenlő" (Fil 2, 6).
Ez azt jelenti, hogy lényében azonos vele s a helyzete is ugyanaz; már öröktől fogva Isten formájában volt; isteni dicsőség volt a része.
De még nem volt a teremtett világ birtokában.
Ez azt jelenti, hogy lényében azonos vele s a helyzete is ugyanaz; már öröktől fogva Isten formájában volt; isteni dicsőség volt a része.
De még nem volt a teremtett világ birtokában.
Jézus az Istennel való egyenlőség hatalmi helyzetét nem ragadta magához mint zsákmányt, hanem az ellenkezőjét tette: szolgai formát vett fel, emberré lett, mint mi - éppolyan függővé és megkötötté.
A föld vonzóereje nem enged el minket; még öt percre sem nélkülözhetjük a levegő oxigénjét.
Életünknek földi feltételei vannak és korlátok vesznek körül.
Lelki életünk is mindenféle befolyás alatt áll.
Ebbe a kötöttségbe jött bele Isten Fia önként.
Amikor emberré lett, még jobban megalázta magát.
Lelki életünk is mindenféle befolyás alatt áll.
Ebbe a kötöttségbe jött bele Isten Fia önként.
Amikor emberré lett, még jobban megalázta magát.
Nem törekedett hatalomra és dicsőségre, hanem az alázatosokhoz, alacsony sorsúakhoz szabta magát.
Engedte, hogy megvessék, kigúnyolják. Egyetlen bűnös sem volt túl rossz neki.
Nem akart semmi dicsfényt, amire a kegyesek törekedtek és magukhoz is ragadták.
Hagyta, hogy a farizeusok a bűnösök barátjának mondják Őt, mert szerintük aki szent, az az elbukott ember felett állónak kell hogy tekintse magát.
- Jézust a kísértő ismételten rá akarta bírni, hogy önkényesen vegyen birtokába valamit, s felkínálta neki a világot az ő dicsőségével, ha térdet hajt előtte.
De a Megváltó az engedelmesség útját járta, bár az egyre mélyebbre vezetett.
Soha nem segített magán, soha nem tett csodát a maga megelégítésére.
Engedelmes maradt halálig. Ő, aki egyedül volt bűntelen, tulajdonképpen nem volt alávetve a halál hatalmának, amely a bűn következménye. Ő önként vállalta a legbecstelenebb és leggyötrelmesebb halált, a kereszthalált.
Mint gonosztevő halt meg.
Az engedelmesség, önmegtagadás és lemondás útját járta.
Ilyen volt Jézus példája előttünk.
Ó, mennyire meg kell változnunk!
Ez teljesen lehetetlen lenne, ha a kegyelem nem ajándékozott volna nekünk új életet, és még így is harcba kerül, hogy ez az új gondolkozás irányítson egész életünkön át, áttörjön az óember erőszakos, akaratos és uralkodni vágyó lelkületén.
Ennek egyetlen útja: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2, 20).
