,,Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.,, (János 13, 17)
Tudásban lehet jó elõmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk. De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad.
A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed.
Az igazi keresztyénség lélek, élet és erõ.
Sajnos az élõ lelki embereket lámpással kell keresnünk.
A Megváltó az utolsó vacsoránál példát adott tanítványainak, hogyan elõzzék meg egymást a szeretetben. Ne akarjanak elsõk lenni, ne irigyekedjenek, ki-ki közülük tekintse magát a legkisebbnek.
A szolga nem lehet nagyobb az õ uránál. Ha az Úr megalázza magát, akkor a szolga ne uraskodjék. Mindezt gyorsan felfogjuk értelmünkkel, de ki cselekszik e szerint?
Isten igazsága elsõsorban életünket akarja átformálni.
Jó a tudás, de csak azért, hogy tettre késztessen.
Ne feledjük el, hogy aki ismeri az õ Urának akaratát és nem aszerint cselekszik, azt sokkal büntetik.
Amit tudunk, az megsokszorozza felelõsségünket is, vétkünket is
(Luk 12, 47-48).
Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van?
Akkor mintegy az Õ jelenlétében járj!
Tudod, hogy Jézus vére érted hullott?
Akkor keresd a bocsánatot és a megtisztulást benne!
Tudod, hogy Isten Fia megszabadít minden bûntõl?
Akkor ne nyugodj, amíg a te bûneid láncát is le nem törte! Tudod, hogy Jézus visszajön és ítéletre von?
Akkor készülj fel arra a napra! Jézus boldognak mondja azokat, akik a cselekvésben, engedelmességben haladást mutatnak.
Boldogok, mert nem ámítanak másokat és õk sem fognak csalódni.
Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad.
Csak ha komolyan vesszük az Igét, akkor lesz igazán a mienk. „Feledékeny hallgató" az, aki csak felszínes benyomásokat kapott, az Igének nincs benne gyökere.
A valódi, igazi keresztyének benne élnek Isten Igéjében, ezért bizonyosságuk van és nem gyötri õket állandóan a kétség. Ezek boldogok az õ cselekedetükben.
Az Úr már itt vallást tesz róluk, hát még majd ott, azon a nagy napon - ellentétben azokkal, akik „Uram, Uram"-oznak, de akiket el kell majd utasítania magától.
